Felszólalás adatai

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr...

ELNÖK: Képviselő asszony, egy pillanat türelmét kérem! A külügyminiszter úr megbízásából a választ Várhegyi Attila államtitkár úr fogja elmondani... - illetve...

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Úgy látom, hogy az államtitkár úr helyett a miniszter úr. (Kuncze Gábor: Melyik miniszter? - Dr. Hack Péter: Sorsoljuk ki! - Kuncze Gábor: Hámorinak hívják!)

ELNÖK: A miniszter úr fogja elmondani a választ.

KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hadd kérjem meg, hogy igazíttassa vissza a táblán az időt! (Megtörténik.) Köszönöm, elnök úr.

Tisztelt Miniszter Úr! Fájlalom, hogy önre jutott a válaszadás kötelezettsége, hiszen az ön iránt érzett minden tiszteletem ellenére a kérdésem külügyi jellegű, nem kulturális kapcsolatokról van szó ugyanis, hanem a külföldön élő magyarok informálásáról, belpolitikai hírekkel való ellátásáról, ami a Külügyminisztérium feladata és felelőssége.

(15.50)

Arról van szó ugyanis, hogy a Magyar Televízió éveken keresztül kiépített egy hálózatot, amelynek segítségével az Európán kívül élő mintegy kétmillió magyart Sydneytől Johannesburgig elérhette. A Magyar Televíziónak ez a szolgáltatása elismerést és hálát váltott ki a külföldön élő magyarok körében. Ezekből a híradásokból értesülhettek ugyanis az óhazáról, ezek az információk segítették őket abban, hogy Magyarországról véleményt alakítsanak ki.

A Magyar Televízió hetente rendszeresen 30 perces hírműsort küldött ki az Európán kívüli országokba az ott működő tévéadások számára. Kezdetben két New York-i, egy clevelandi, egy montreali, egy calgary-i és egy ottawai állomás tűzte a műsorára a félórás hírblokkokat, majd később a Los Angeles-i székhelyű, egész Amerikára kiterjedő kábeltelevíziós hálózat is műsorára vette, mint ahogy 1997-ben a program Ausztráliában is megkapta a sugárzási engedélyt, Dél-Amerikában pedig a követségi tájékoztatások szerint nincsen olyan tévéadó, amelyiknek a műsorán ez a hírblokk ne szerepelne.

Éppen ezért szomorú, hogy az első negyedév végén ez a szolgáltatás megszűnt, mert a Magyar Televízió anyagi helyzete miatt az intézményi vezetés nem tudta vállalni tovább a finanszírozást.

Miniszter Úr! Én természetesen tudom, hogy a Magyar Televízió részvénytársaság. Azt is tudom, hogy a Televízió műsorait nem a tárcák finanszírozzák. Mégis természetesnek tartom, hogy ebben az ügyben a Televízió vezetői megkeresték a Külügyminisztériumot és a Határon Túli Magyarok Hivatalát, kérve a két szerv, a Külügyminisztérium és a hivatal támogatását. Az évente mindösszesen 20 millió forintot igénylő szolgáltatás anyagi fedezetét azonban nem sikerült előteremteni. Az utolsó összeállítást április 8-án postázta a Magyar Televízió.

Éppen ezért kérdezem a miniszter úrtól, hogy vajon elég fontos-e az ország számára a tengeren túl élő magyar honfitársaink informálása és rokonszenvük megtartása. Megéri-e az évente 20 millió forint, hogy az évek hosszú során át fölhalmozott erkölcsi és politikai tőke szertefoszoljék? Végül lehetségesnek tartja-e a miniszter úr a finanszírozás forrásainak előteremtését, hogy az éppen a közelmúltban megszűnt szolgáltatás a kényszerű, de most még nem végzetes szünet után újra elindulhasson?

Várom válaszát. (Taps az MSZP padsoraiban.)