Felszólalás adatai

ALMÁSSY KORNÉL, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak hogy tisztázzuk, hogy milyen törvényről vitatkozunk, én fölolvasnám: az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról. Ugyanakkor ez a törvénymódosítás, ami előttünk fekszik, valóban a közoktatási törvényt módosítja, amelyet - nem akarom én is megismételni, de - az elmúlt néhány évben már, ha jól emlékszem, harmadszor vagy negyedszer módosítunk. Talán be kellene látni a kormányzatnak, hogy szükség volna végre egy új közoktatási törvényre. Ahogy ezt megtették a felsőoktatás esetében, 1993-ban jött létre az önálló felsőoktatási törvény, ugyanezt meg kellene tenni a közoktatás ügyében. Az elmúlt néhány esztendőben toldozgatják-foldozgatják a törvényt, a problémák pedig itt vannak előttünk, és ezekkel a módosításokkal igazából semmifajta eredményt nem lehet elérni.

Valóban, az államtitkár úr fölvezetőjében elhangzott, hogy az "Új tudás" programnak a törvénybe ágyazását segíti elő ez a törvénymódosítás. Azt mondom, hogy ez még úgy rendben is lenne, hiszen az "Új tudás" programnak számos elemét a Magyar Demokrata Fórum is támogatni tudja, azonban ebben a törvényben másról és többről van szó, amit viszont már nem tudunk támogatni. Hiszen ebben a törvényben ugyanaz az erőszakos integráció előkerül, amelyre számos esetben kritikai észrevételeket tettünk. Önök 2002-ben a PISA-mérés eredményeinek következtében gyökeresen felforgatták a közoktatásunkat, a magyar közoktatás jól működő rendszereit alakították át. 2007-ben, a 2007-es év végén újra kijött a PISA-mérés, és azt mutatta az a PISA-mérés, hogy igazából semmit nem léptünk előre. Ugyanúgy erőltetik a különböző erőszakos integrációs törekvéseket, és meg kell mondjam, mi nem a szegregációt támogatjuk, mi is támogatjuk az integrációt, de csak akkor, ha megvannak annak a feltételei. Ezen törvényjavaslat és ez a folyamat, ami zajlik, azt gondolom, rá kellene önöket ébressze arra, hogy talán változtatni kellene, talán meg kellene hallgatni az ellenzék szavát is, hiszen így nem fogunk eredményt elérni.

Ez a törvény a körzetesítés felemlegetésével, ami egyébként már egy módosítás, hiszen az előző közoktatási törvényben sokkal rosszabb vagy egészen más feltételekkel kellett a körzetesítésről beszélnünk, ez a törvény gyakorlatilag az erőszakos integrációt hagyja jóvá. Még egyszer mondom, mi nem az integrált oktatás ellen vagyunk, az ellen vagyunk, hogy nem teremtik meg a feltételeit az integrált oktatásnak. Semmiben nem teremtik meg, és még azokban az intézményekben is károkat fognak okozni, ahol egyébként jól működött a közoktatás, és ahol egyébként eredményeket értek el, mert ha ezt a körzetesítést, ezt a felvételi rendszert, ami egyébként a törvény gerincét tartalmazza, rászabadítják a magyar közoktatásra, akkor a jól működő rendszerek is el fognak romlani.

Kimondom: az MDF-nek az az álláspontja, hogy ez a törvénytervezet ilyen formában és ez az erőszakos integráció egyébként középosztály-ellenes. Mert nyilván lehet támogatni és kell is támogatni a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekeket, de úgy, ha az egész közösségnek abból kára nem származik, és úgy, ha ennek a feltételei, az anyagi feltételei, az emberi erőforrási oldala is meg van teremtve. Ebből a törvényből ez nem látszik.

Végigmennék azokon a pontokon, hiszen azt gondolom, már válaszoltam arra, amit Tatai-Tóth András föltett elég indulatosan az ellenzék felé, hogy mi a gondunk ezzel a törvénnyel. Végigmegyek a pontokon is, de a legfőbb gondunk az, hogy évről évre tudjuk, hogy komoly problémák vannak, tudjuk egyébként, és egyetértek én is a kormánypárti fölszólalókkal, hogy az integrált oktatás és a szegregáció eltüntetése nagyon fontos probléma, de ilyen adminisztratív eszközökkel nem fogunk segíteni ennek a problémának az eltüntetésén. Csak akkor tudunk segíteni, ha ehhez feltételeket, anyagi és emberi erőforrási feltételeket is biztosítunk. S akkor megyek végig a problémákon.

Iskolai erőszak kérdése. Jó dolog, hogy a nevelési tanácsadóhoz lehet fordulni, és jó dolog az, hogy a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy a nevelési tanácsadóhoz forduljon. De kérdezem azt, mi történik akkor, ha a szülő nem viszi el ennek ellenére a nevelési tanácsadóhoz a gyerekét. A jegyző vajon meg fogja vonni a segélyt? Meg fogja vonni a segélyt? Én nem hiszem, hogy meg fogja vonni a segélyt. Legalábbis, ha egy ilyen módosítás szerepelne a törvényben, na, akkor előrelépnénk, mert sok esetben itt megáll a történet. És a jegyző nem is biztos, hogy föl fogja vállalni azt, hogy megrója, és ilyen bizottság elé, tanácsadás elé citálja az adott szülőt.

Az iskolai erőszak kérdése egyébként holnap majd a bizottság előtt is szóba fog kerülni. A Magyar Demokrata Fórum törvénymódosítást adott be az iskolai erőszak kérdéskörében.

Pedagógusokat ért erőszakról beszélek, de egyébként, amiről az előbbi hírben is hallottunk, hogy verekedés támadt egy közoktatási intézményben, és az egyik fél, az egyik diák súlyosan megsérült, azt gondolom, ezek mind-mind olyan jelek, amelyek ellen föl kellene lépni, és ami ellen tenni kellene.

A minap nyilvánosságra került a Hiller-bizottság jelentése. Megmondom őszintén, hogy konzervatív politikusként engem felháborított ennek a bizottságnak a jelentése. Ebből a bizottsági jelentésből ugyanis az derül ki, hogy mindenki hibás, hibázott a pedagógus, hibás a társadalom, hibás az iskola, csak az a diák nem hibás, meg az a szülő nem hibás, aki nem figyelt arra oda, hogy talán máshogy kellene a gyermekét nevelni. Az MDF ezért támogatja, és ezért javasolja azt, hogy bizony, aki ilyen cselekményt követ el, azt zárják ki az iskolából vagy tiltsák el az adott félév folytatásától. Én nem mondom azt, hogy nincs szükség pedagógus-továbbképzésre, hogy nincs szükség arra, hogy képezzük jobban a pedagógusokat, nincs szükség arra, hogy nevelési tanácsadót alkalmazzunk. De azt gondoljuk, hogy ennél a probléma sokkal súlyosabb, és itt és most lépni kell. Mert ha ezt hagyjuk, akkor teljesen rászabadul az iskolai erőszak a magyar közoktatásra.

Óvodai férőhelyek kérdése. Az óvodai férőhelyek támogatását fontosnak tartja a Magyar Demokrata Fórum, és azt gondoljuk, hogy ez egy fontos és nemes cél. Egyébként egyetértünk azzal is, hogy bölcsőde és óvoda összevontan működhessen. Életszerű, mindenképpen segíti egy településen a családok működését. Azt gondoljuk azonban, hogy itt is lépnie kellene a kormánynak, és föl kellene azt ismernie, hogy bizony 2010-ig, az előző közoktatási törvény módosítása alapján, ha jól emlékszem, 2010-re azt írták elő, hogy mindenki számára négyéves kortól biztosított legyen az óvodai férőhely és az óvodai ellátás. Nagyon komoly gondok vannak ezen a téren ma Magyarországon. Hiszen nagyobb városokban, Budapesten egészen egyszerűen nem lehet óvodai férőhelyhez jutni. Magam a saját személyes példámat tudom mondani.

A házunk utcájának az aljában lévő óvodába csak második körben vették föl a kisfiamat, mert nem volt férőhely, tehát a saját utcám aljában lévő óvodába. Azt gondolom, hogy ez nonszensz, és ez egyébként Budapest több kerületében így van. Ma engem azzal hívtak föl, hogy tudok-e Budán, az egyik budai kerületben bölcsődei férőhely ügyében esetleg segíteni, hogy lehet-e bölcsődei férőhelyhez jutni. Mondtam, hogy nem lehet, mert nincsen egész egyszerűen bölcsődei férőhely Budapesten. Ezekben a kérdésekben kellene előrelépni.

Attól félek, hogy ha erre a kormányzat nem nyújt programot, akkor megint az önkormányzatokra lesz ráterhelve ez a feladat, az önkormányzatok pedig - tisztelet a kivételnek - nem lesznek arra képesek, hogy új óvodai vagy bölcsődei férőhelyeket hozzanak létre.

(17.10)

A körzetesítésről már beszéltem. Mi azt mondjuk, hogy akkor megoldást is mondjanak, hogy mit tartanának jónak. Ezt egyébként elmondtuk Hiller miniszter úrnak is, hogy mit tartanánk jónak, rendben van, csinálják ezt az integrációt, de akkor ehhez adjanak pluszforrást. Miért nem lehet azt az iskolapedellusi rendszert alkalmazni egyébként, ami Kazincbarcikán működött? Abban az esetben ugyanis, ha egy osztályba bekerül 4-5-6 halmozottan hátrányos helyzetű gyerek vagy sajátos nevelési igényű gyerek - hiszen itt az sni-s gyerekekről is beszélünk, amit az előző közoktatási törvényben módosítottak -, ha bekerül ennyi gyerek egy ilyen osztályba, egész egyszerűen nem lehet rendesen és normálisan oktatni. Ezért lenne szükség arra, hogy legyen ott még egy pedagógus a tanteremben.

Egyébként ez külföldön jól működik, legyen adott esetben két pedagógus a tanteremben, aki kisegíti azokat a diákokat, akik nehezebben haladnak, akinek magatartási problémái vannak, azoknak segít. Azt gondolom, hogy erre kellene erőforrásokat eszközölni. Ebben kellene előremozdulni, és akkor ilyen feltételekkel már lehetne az integrációt támogatni. De ennek nyomai sincsenek a törvényben, pedig mi elmondtuk, részt vettünk elsőként, frakcióvezető úrral elmentünk miniszter úrhoz, de nem jelenik meg, és azt mondta miniszter úr, hogy meggondolja. Úgy látom, hogy nem gondolkodott eleget ezen, pedig azt gondolom, hogy ma erre lenne szükség, hogy az integrációt lehessen előremozdítani.

Megjelenik a törvényben az is, hogy belső ellenőrzésre, a szakmai munkaközösségek megerősítésére, a belső kontrollra lenne szükség. Ez nagyon szép és nagyon jó, de mi kimondjuk, hogy lehet, hogy a külső ellenőrzés megerősítésére nagyobb szükség lenne. Lehet, hogy vissza kellene állítani a szakfelügyelői rendszert. Azt gondoljuk, hogy akkor talán lehetne eredményeket elérni, és akkor ezek a problémák, amelyekről itt beszélünk, talán könnyebben feltérképezhetőek lennének, de ezek megszűntek, erre sem tesz kísérletet a törvényjavaslat.

Az "Új tudás" program egyik zászlóshajója a pedagógusbér-fejlesztés. Mi elmondtuk - és úgy látszik, hogy ez továbbra is vita -, hogy bérfeszültséget fog okozni az, hogyha az egyetem vagy a főiskola után az oktatásba bekerülő tanítóknak, tanároknak magasabb fizetésük lesz, mint adott esetben azoknak a pedagógusoknak, akik öt-tíz éve a szakmában vannak. Értjük azt a célt, hogy szükség van a kezdő pedagógusok támogatására, de mi ezt csak úgy tudjuk támogatni, ha nem okoz egyben a másik oldalon nagyobb problémát, nem okoz felháborodást, netán pályaelhagyást azok részéről, akik öt-tíz éve ott vannak a közoktatásban. Mi is úgy gondoljuk, hogy alapvetően nem feltétlenül, egyrészt nincsenek meg azok a feltételek, hogy mi van azzal a pedagógussal, aki három év után elhagyja a szakmát, annak kifizettük a magas béreket, és gyakorlatilag egy kidobott pénz volt az ablakon. Mi azt mondjuk, hogy adott esetben már a pedagógusképzésnél, a főiskolára, egyetemre való belépésnél kellene frekventáltabban támogatni a pedagógusokat, mert a legnagyobb probléma az, hogy eleve kevesen lesznek ma pedagógusok, mert sajnos nagyon sokan választják a tanító, tanár pályát, de ezek közül nagyon kevés az, aki tényleg pedagógus szeretne lenni, és tényleg tanítani szeretne.

Szeretnénk, ha erre dolgozna ki a minisztérium egy programot, hogy hogyan lehet azokat a diákokat megfogni már a felsőoktatásban, hogyan lehet olyan rendszert kialakítani, hogy azok az elhivatott fiatalok valóban pedagógusok legyenek; ezt hogyan lehet már adott esetben a felsőoktatásban támogatni. Vagy adott esetben vissza kellene térni ahhoz, egyébként az Orbán-kormány utolsó évében kidolgozásra került úgynevezett tutorálási rendszerhez, hogy az első évben csak bizonyos korlátok mellett taníthasson a végzett pedagógus, és erre egy komolyabb ösztöndíjprogramot lehessen kidolgozni, és adott esetben utána lépjen érvénybe egy magasabb bérpótlék kiterjesztése.

Szó van a törvényben a pedagógus-továbbképzésekről is. Megmondom őszintén, szerintem a pedagógus-továbbképzések rendszerét úgy egészében át kellene tekinteni. Kidobott milliárdok vannak az asztalon. Iskolai erőszakról beszélünk, és majd a pedagógus-továbbképzés meg fogja oldani az iskolai erőszak problémáját? Könyörgöm, hány milliárdot dobtunk ki csak az elmúlt néhány évben európai uniós és különböző forrásokkal pedagógus-továbbképzésekre, és az eredmény az, hogy egyébként az iskolában verik a pedagógust, a tanárt, és egymást is verik a gyerekek. Ha most ez annyira fontos, eddig ez miért nem volt fontos? Vagy milyen ellenőrzési rendszere van ma a pedagógus-továbbképzésnek?

Egyébként ezen a téren szerintem komoly áttekintésre lenne szükség. Azt gondoljuk, hogy ha a pedagógus-továbbképzésekre kidobott milliárdokat arra fordítanák, hogy adott esetben egy gyermek-ifjúsági tanácsadót, egy pluszpedagógust fel lehetne venni az intézménybe, akkor hasznosabbak lennénk, mint egy ilyen, egyébként teljesen áttekinthetetlen és követhetetlen pedagógus-továbbképzési rendszerrel.

Megjelenik a törvényben a közoktatási kutatások támogatása. Azt gondolom, hogy ha ezek valóban olyan közoktatási kutatások lesznek, amelyek valóban a közoktatás minőségét javítanák, és nem újabb irományok születnek a fiókoknak, vagy olyan emberek kezéből kerülnek ki újabb irományok, akik egyébként egy órát nem fognak tanulni a közoktatásban, akkor van értelme a közoktatási kutatásoknak. Én is azt gondolom, hogy ha a doktori kutatásokra, különösen egyéni, az adott iskolában szabott pedagógiai programok kidolgozására adnak ösztöndíjakat, akkor az egy jó és előremutató dolog lehet.

A Magyar Demokrata Fórum az "Új tudás" program elemeit nyilván támogatja, de miután ebben a törvényben érdembeli változás nem történik az integráció problémáinak feltárására, és az integráció problémáinak nem biztosítanak erőforrást, azt gondoljuk, hogy ezt a törvényt nem lehet támogatni. Szükségesnek tartjuk viszont azt, hogy üljünk le, legyen ötpárti egyeztetés arról, hogy hogyan tudunk egy új közoktatási törvényt megalkotni, mert azt gondolom, hogy itt ma a parlamentben mindenki érzi azt, és mindenki érti azt, hogy a magyar közoktatásban súlyos gondok vannak, kezdve a szegregációtól, az iskolai erőszakon át, a pedagógus-továbbképzések problémáján át komoly problémák és gondok vannak. Ezért szükség lenne, hogy a közoktatási törvényt végre egységesen módosítsuk, ki tudjunk találni egy egységes nemzeti közoktatási tervet.

Még egy mondatot hadd mondjak: azokban az államokban, ahol hasonló közoktatási problémákkal küszködtek az európai uniós csatlakozás környékén - Spanyolország, Finnország -, ott ezt a problémát felismerték, de nemcsak adminisztratív szabályozást tettek lehetővé, és kötelezték az intézményeket bizonyos erőszakos átalakításokra, hanem ott bizony a forrást is hozzátették, és a GDP-ből jóval nagyobb forrást biztosítottak a közoktatás támogatására. Ha ebben tudunk lépni, akkor tudunk eredményt elérni. Ha nem tudunk lépni, és csak ilyen adminisztratív szabályozásokat hajtunk végre, akkor azt gondolom, hogy néhány év múlva ugyanúgy a közoktatás problémáiról fogunk beszélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)