Felszólalás adatai

DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a késő esti órán ígérem, hogy megpróbálok nagyon visszafogott hozzászólást tenni, már csak azért is, mert másodszorra szólok hozzá, de annyit tudok mondani Szanyi Tibor képviselőtársamnak, hogy nagyon szemléletes volt az, ahogyan ön előadta ezt a kérdést. De azt próbáltam önökkel érzékeltetni, hogy a probléma megoldását azért csak meg kell vizsgálni szakszerűségi, jogszerűségi és alkotmányossági szempontból. Egyszerűen nem vagyok hajlandó - nem is tudom - megtenni azt, amit ön mondott, hogy tegyük félre az alkotmányossági érzékünket vagy az alkotmányos érzékünket. Nem tehetjük meg, törvényhozók vagyunk! (Dr. Szanyi Tibor: Nem érzéket, aggályokat.) Alkotmányos aggály. Törvényhozók vagyunk, és olyan törvényeket kell hoznunk, amelyek a Magyar Köztársaság alkotmányának megfelelnek. (Dr. Szanyi Tibor: Aggályos.)

Csak azért tartom ezt fontosnak, mert az ön - hogy mondjam... - érzelmes vagy eléggé szemléletes felszólalásából számomra az tűnt ki, hogy ön azt hiszi, hogy ha a parlament elfogadja ezt a törvényjavaslatot, akkor bizonyos rasszista megnyilvánulások, bizonyos - ahogyan ön fogalmazott - zsidózás, cigányozás abba fog maradni, és egyszer és mindenkorra vége lesz. Először is, szerintem ez nincs így. Ön téved abban, hogy egy ilyen törvényjavaslattal meg lehet állítani ezt a folyamatot. Másrészt téved abban, hogy ez mondjuk, tőlünk fejlettebb demokráciákban nem létezik. Szerintem ön nálam jobban ismeri azokat az országokat, ahol ennél még sokkal szélsőségesebb rasszista megnyilvánulások is vannak. Nem akartam ezt a témát idehozni, de mégiscsak megjegyzem, hogy Tom Lantos úr, amikor kifejtette a véleményét a Magyar Gárda tagjairól, akkor azért azt le kell szögeznünk, hogy Tom Lantos úr egy olyan ország törvényhozója, ahol egyébként teljesen szabadon lehet rasszista kijelentéseket tenni, és teljesen szabadon működhetnek olyan szervezetek, amelyeket például Tom Lantos úr kifogásolt. Hogy ez miért van így, abba ne menjünk bele, nyilván részben történelmi, részben pedig kulturális okai vannak annak, hogy az Egyesült Államok a véleménynyilvánítás szabadságának meglehetősen szélsőséges álláspontjára helyezkedett, szemben, mondjuk, a németországi szabályozással, a német alkotmánnyal. Tehát e törvényjavaslat elfogadása nem jelentené azt, hogy ezek a rasszista jelenségek megszűnnek.

Nyilvánvaló - amire itt többen utaltunk -, hogy ezek a rasszista megnyilvánulások csak akkor válhatnak perek tárgyává, tehát jogvédelmet csak akkor váltanának ki, ha ezek a megnyilvánulások emberi méltóságot sértő, lealacsonyító, megalázó módon hangzanak el. Egyéb esetekben azt kell mondanom, hogy bizony nem érik el azt a szintet, ahol a jog eszközei rendelkezésre állnak. Ez egyszerűen azért van így - és ezt Szanyi képviselőtársam fogadja el, legalábbis megpróbálom önt meggyőzni arról -, mert szavakkal nem lehet embert ölni. Ha szavakkal lehetne embert ölni, akkor természetesen - Bárándy Gergelyre is utalva - azonnal elő kellene húznunk a büntető törvénykönyvet, és bezárnánk azokat az embereket, akik ilyet tennének. Tehát amikor Bárándy képviselőtársam azt mondja, hogy ez csak félmegoldás, mert valójában az igazi megoldás a büntető törvénykönyv módosítása és a gyűlöletbeszéd pönalizálása lenne, akkor szerintem azt nem veszi figyelembe, hogy nagyon sok mindenről azt gondoljuk, hogy a teljes megoldás egy keményebb szankció lenne. Ilyen például a halálbüntetés. Én nem, de sokan azt gondolják, hogy megfelelő bűncselekmények elkövetéséért a valódi megoldás a halálbüntetés lenne, de mégis vannak bizonyos akadályai annak, hogy a halálbüntetést Magyarországon visszavezessük a jogrendszerbe.

Tehát ez a helyzet az önök megoldásával is. Lehet azt mondani, hogy a teljes megoldás az lenne, hogyha börtönbe zárnák a rasszista megnyilvánulások elkövetőit, de ennek részben alkotmányjogi akadályai vannak, részben pedig az a józan felfogás, amelyet az előbb elmondtam, hogy azért verbális bűncselekmények, verbális cselekmények elkövetői mégsem egy tekintet alá esnek az erőszakos és tényleg erőszakra felbujtó személyek cselekményeivel.

Amiért szót kértem, még az, hogy azt kérem, azt fontolják meg, hogy a törvényjavaslat ebben a formájában - de azt kell mondanom, nem is nagyon javítható ez a formája - számos okot ad a joggal való visszaélésre. Az előbb már próbáltam erre utalni, és most is ilyen példákat fogok mondani. Amikor a törvényjavaslat például világnézeti meggyőződés alapján kisebbségben lévőket véd, akkor vajon ki fogja megakadályozni azt, hogy történetesen egy rasszista - ne adj' isten, antiszemita - arra hivatkozzon, hogy ő valójában egy világnézetet képvisel? Önök jól tudják, hogy vannak az antiszemita irodalomnak olyan "termékei" - hogy így fogalmazzam -, amelyek egész világképet rajzolnak fel az antiszemitizmusból, és képesek lesznek arra ezek az emberek - Magyarországon is vannak ilyen szerzők, hogy finoman így mondjam -, hogy bebizonyítsák majd a bíróságnak, hogy ez egy világnézet, és ne tessék őket bántani a világnézetük miatt. Ez az egyik ilyen joggal való visszaélési lehetőség.

A másik joggal való visszaélési lehetőség, hogy ki fogja azt eldönteni - utalt erre Csáky András egyébként -, hogy valaki egy bizonyos csoporthoz vagy kisebbséghez tartozik. Ezt ki fogja eldönteni? Majd az, aki odaáll a bíróság elé - tehát a felperes -, egyszerűen bevallásos alapon azt mondja, hogy én, kérem, ilyen vagy olyan vagyok, és engem ez sért? És a bíró egy ilyen esetben - mondjuk, identitásról van szó - tehetetlenül áll egy ellenbizonyítással szemben, mert hogyan lehet azt bizonyítani, hogy valaki, mondjuk, férfiként nőnek képzeli magát vagy nőként férfinak, és majd valaki azt fogja mondani, hogy ő meg szeretné bebizonyítani, hogy de ez nem így van. Tehát a joggal való visszaélésnek számos teret ad ez a törvényjavaslat, éppen ezért jogbizonytalanságot okoz, és éppen ez az, ami az alkotmányos aggályt felveti.

Sejtem, hogy nem ezek a pereskedések lennének többségben. Valószínűleg, ha ez a törvény hatályba lépne - amit kétlek, de ha mégis hatályba lépne -, akkor nem a joggal való visszaélésből lenne több, de előbb-utóbb rájönnek arra, hogyan lehet nevetségessé tenni ezt az egész rendelkezést, hogyan lehet kifordítani, a törvényhozó eredeti szándékától eltéríteni.

Ami pedig a bírói gyakorlatot illeti, a dolog lényege tényleg ott van, amire Salamon László emlékeztette önöket, hogy a polgári törvénykönyv személyiségvédelmi fejezete azzal kezdődik, hogy tulajdonképpen nem határozza meg, melyek azok a cselekmények, azok a magatartások, amelyek sértik az emberi méltóságot, vagy melyek azok, amelyek személyiségvédelemre igényt indítanak, hanem egy példálózó felsorolást ad. Tehát ez teljesen nyitott a polgári törvénykönyvben, és éppen ezért bármilyen cselekedetet végül is a bíróság ítélhet meg abból a szempontból, hogy ez sérti-e az emberi méltóságot vagy nem sérti. Ebből következik, hogy amit ide most leírtak a törvényjavaslat beterjesztői, tulajdonképpen e cselekmények és magatartások alapján is pert lehet - és lehetett volna a múltban is - indítani. Én sem ismerem az egész bírói gyakorlatot, de meggyőződésem, hogy voltak már olyan perek, ahol például a Szanyi Tibor által elmondott és általam most nem idézett durva kifejezések voltak a per tárgyai, ilyen gyűlöletkeltő szavakat mondott az egyik fél a másik fél fejére. Tehát voltak ilyen perek, és ezekben így vagy úgy döntöttek a bíróságok.

Tehát tévedés azt hinni, hogy a rasszista beszédet eddig nem lehetett peresíteni. Eddig is lehetett peresíteni, és eddig is voltak ilyen perek. De kérem, azt fontolják meg, hogy amikor mi a törvényjavaslat hibáira hívjuk fel a figyelmet, akkor ezt nem azért tesszük, hogy - Szanyi Tibor szavaival élve - valahogyan ezt itt elbizonytalanítsuk, vagy nem is tudom, hogyan fogalmazott. A lényeg az, hogy a törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy ebből törvény szülessen, hogy életbe lépjen; ezt sem a sértettek, sem a bíróságok nem fogják tudni alkalmazni, minden marad a régiben.

(21.30)

Gyakorlatilag a személyiségi jogvédelem, a személyiségi perek eldöntésében egy kádibíráskodás fog zajlani, a bíró hasraütéssel fogja eldönteni, hogy ez adott esetben sértette-e a közösség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) jogait, vagy nem sértette.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)