Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bocsánatot kérek, azt hittem, van még előttem egy kétperces. Azzal kezdeném, hogy először inkább reagálok. Bár osztozhatnánk Révész Máriusz optimizmusában! Akkor, amikor képviselőtársam elmondja, hogy mennyi lesz a növekedés, hogy mennyi lesz ebben az évben az infláció, és mennyi lesz ehhez képest az államadósság hiánya, akkor szerintem egyébként önön kívül majdnem mindenki eddig azért nyilatkozott jóval visszafogottabban erről a kérdésről, mert önök ezt nem tudják. Minden egyes iratban, a költségvetés indoklásában és minden egyes eddigi megszólalásban arról van szó, hogy előreláthatólag. Előreláthatólag a mai napon az, amit önök mondanak, még akár igaz is lehet. Viszont önök ‑ majd később kifejtem, hogy van nekünk is arról egy álláspontunk, hogy miért májusban tárgyaljuk a költségvetést - egynegyed éves tényszámok alapján akkor kezdtek el még költségvetést tervezni, amikor a legnagyobb adóbevételek, mondjuk, az szja még be se jött. Előreláthatólag 2,5 százalékos lesz majd a növekedés ‑ aztán ha nem ennyi lesz, akkor mi fog történni, képviselőtársam? Előreláthatólag 1,2 százalékos lesz az infláció. Fogok majd mondani olyan tényezőket, amelyek ezeket egészen pontosan tudják majd módosítani, és önök ‑ ezt az elmúlt időszakban is bebizonyították ‑ három hétre nem látnak előre. Most módosítjuk a 2015. évi, ugyancsak kőbe ‑ hál’ istennek, nem gránitba ‑ vésett költségvetést, amiről tegnap szavaztunk, azt kettő körben kellett bizottságban is tárgyalnunk, azért, mert egyszer már bejött, aztán utána még egyszer visszajött, mert valamit kellett rajta módosítani. Tehát egy-két héten belül kettőször módosítottuk, kettőször tárgyalta a Költségvetési bizottság az idei költségvetést. Annak is van egyébként egy szépsége, hogy ugyanazon a héten tárgyaljuk és szavazzuk a 2015. évi költségvetés módosítását, amikor már a 2016. évről beszélünk, és azt próbáljuk meg elhitetni az emberekkel, hogy pontosan tudjuk, hogy miről van szó, és mi hány, hány tized százalék lesz az elkövetkezendő időszakban.

Abban igaza van képviselőtársamnak, hogy brutális változások vannak Magyarországon. Brutális változások vannak, és lehet, hogy ön csak azt látja, hogy a használt lakások, illetve azoknak az értékesítése másfélszer annyi Magyarországon, ahogyan elmondta, szinte kolbászból van a kerítés; csak meg ne nézzék, mi van abban a kolbászban! Én Magyarországnak egy elfelejtett régiójából jövök, a dél-dunántúli régiójából, azon belül is Baranyából. Nemcsak az az öt-hat élhető város van ebben az országban, képviselőtársam, hanem ennek az országnak vannak más területei is. Én Komlóról jövök, ahol van olyan tízemeletes, ahol a harminc lakásból kettőben laknak. Na, itt a használtlakás-piac egészen biztosan nem szárnyal, és ott, abban a városban és a környező településeken annyiért lehetne eladni egy használt lakást, amennyiért egy használt autót lehetne eladni!

(13.50)

Ez csak azért fontos, mert ugye, ez az egyetlen szem kis vagyonkája volt azoknak a családoknak, amelyre egész egyszerűen az önök torz társadalom- és gazdaságpolitikája, költségvetési és támogatáspolitikája miatt ráfordították a kulcsot. (Révész Máriusz: A devizahitelt, azt ki csinálta?) Ami belefért az autónak a hátuljába, azt berakták, és elmentek vagy az ország másik tájára, vagy Európa másik tájára a megélhetésüket megkeresni.

Pécsről 10 százaléka tűnt el a városnak, Komlóról 15 százaléka tűnt el a városnak, Sopronban természetesen ez egy másik probléma, ahol egy 60 ezres városban megjelent 20 ezernyi olyan magyar ember, aki szeretne ott letelepedni, és szeretne ott dolgozni egy jobb életnek a reményében. (Dr. Molnár Ágnes: Hatezer!)

Én úgy gondolom, hogy az önök feladata az volna, hogy az egész országra dolgozzanak ki olyan programokat és dolgozzanak ki olyan politikát, amely nemcsak annak szól, hogy kiváló PR-mondatokat lehessen mondani, és jól tűnjön egyébként a sajtóban.

Ha folytatni akarom ezt a sort, azért Vantara képviselőtársam is mondott egy-kettő érdekes dolgot, és erre is szeretnék reagálni. Ennek a költségvetésnek, azt mondta Vantara képviselőtársam, az a filozófiája, hogy hogyan fognak élni a magyar emberek. Ettől félünk mi is.

Attól félünk mi is, mert azért látjuk majd, és hogyha egy-két alrendszert majd itt kibontottak képviselőtársaim, én is érinteni fogok majd egyet-kettőt, azért az, ami a mi életünknek, az, ami a magyar államszervezetnek, az államrendszernek, illetve a minket körülvevő szociális és egészségügyi biztonságnak az alapjait nyújtja, ha aszerint fogunk élni a jövő évben is, akkor én úgy gondolom, hogy nagyon nagy problémával fogunk szembenézni.

Nincs felelőtlen költekezés, mint a kétszer száznapos program volt. A kétszer száznapos programban azért volt egy 50 százalékos béremelés. Mi most is ezt mondjuk, hogy legyen egy 50 százalékos béremelés. Azzal szemben, amit önök mondanak (Cseresnyés Péter: Miből? Miből csinálták, azt meséld el nekem!), azzal szemben, amit önök mondanak, béremelés lesz az egészségügyben, mondta Varga Mihály miniszter. 15 milliárd forintot ‑ ugye? ‑, 15 milliárd forintot különítenek el erre. A 15 milliárd forint, hogyha elosztom ezt a 85 ezer fővel, aki az egészségügyben dolgozik, ez nem egészen 3 százalék. Erre azért, én még úgy gondolom, hogy nem kellene büszkének lenni. (Zaj.)

A szociális ágazatnak a 15 milliárdját megint nem sikerült beleépíteni még a tavalyi évi költségvetésbe, de most, amikor volt egy 144 milliárdos átrendezés, amiről kedden tárgyaltunk és szerdán szavaztunk, abba se sikerült beletenni a szociális szférában a béremelést, illetve a rendvédelmiseknek önök megígérték a bérfelzárkóztatást és a programot, és nyilvánvalóan a Miniszterelnökségnek a 60 milliárdos tartalékát önök már hatodszor költik el nagyjában-egészében. Bízzunk benne, hogy azért ezzel majd mégiscsak megbirkóznak, és a rendvédelmisek megkapják majd a nekik járó juttatásokat. De én mégis azt mondom, hogy ez azért, az 50 százalék helyett a 3 százalék az nem büszkeségre ad okot, képviselőtársaim, hanem pironkodásra ad okot, én abban egészen biztos vagyok.

(Dr. Szűcs Lajost a jegyzői székben
dr. Tiba István váltja fel.)

Ha filozófiáról beszélünk, akkor én úgy gondolom, hogy egy költségvetésnek nem filozófiájának kellene lenni, hanem egy költségvetésnek egy nagyon sűrített gazdaságpolitikának kellene lenni: mit akarunk elérni abból a helyzetből, ahonnan elindulunk. Itt ugye, újra visszatérek arra a kérdésre, hogy nem tudjuk, hogy mi az a helyzet, ahonnan elindulunk, hiszen azt tudjuk, hogy előreláthatólag önök mit mondanak a mai számok alapján. Nincsenek tényszámok, még a tavalyi évről sincsenek tényszámok, és erről az évről is ugye, nagyon-nagyon kevés adat jött még be.

De akkor mondok egyet, hogy önök mire lehetnek annyira büszkék. A régió országai úgy elhúznak mellettünk, hogy nem fogjuk őket sohasem utolérni. Nagyon büszkék önök a 0,8 százalékos, a tavalyi első negyedévhez viszonyított GDP-növekedésre. Ha mellétesszük azt, hogy Szlovákiában ez 0,8 százalék, Lengyelországban 1 százalék, Romániában 1,6 szá­zalék és Csehországban pedig 2,8 százalék, akkor én úgy gondolom, hogy megint nem a büszkeségre, hanem a pironkodásra adna ez egészen biztosan okot.

Ez a lemaradásnak és a cserbenhagyásnak a költségvetése. Az, amit önök kiszámoltak, az, amiből önök most dolgoztak, most fölsorolok egypár dolgot, hogyha abból bármi másképpen sikerül, és azért látjuk, hogy körülöttünk azért egy eléggé komolyan mozgó gazdasági, politikai világ van, ha Görögországgal valami nem úgy történik, mint ahogyan ezt önök kitalálták, minden héten bejelentik nagyjában-egészében, hogy most államcsőd van, nincs államcsőd, finanszírozzák őket, nem finanszírozzák őket; ha Németországnak gyengül a növekedése, márpedig ugye, erre látunk adatokat, és azért remélem, hogy azt még itt, ebben a Házban is meg tudjuk állapítani, még közösen is, nincs ebben vita, hogy a német gazdaság és a magyar gazdaság növekedése vagy csökkenése között azért egyenes párhuzam van.

Csökkenni fognak az uniós transzferek, ezt Varga Mihály is elismerte egyébként a televízió adásában, amikor elmondta, hogy hát a következő évi költségvetésben azért legalább egy 1000 milliárddal kevesebbel, de 800 milliárddal kevesebbel számolhatunk EU-transzferekkel. Kérem szépen, hogyha a magyar fejlesztéseknek a 97 százalékát adó fejlesztések csökkennek, akkor én úgy gondolom, hogy az optimizmusunk az azért nem lehet olyan nagyon magas, és azért ezeknek megfelelően, hogyha véletlenül még az olajár is úgy mozogna, ahogyan azt önök nem várják, akkor még az infláció is változhatna, hát már oda is van a 2,5 százalékos növekedés.

Azért nem örülünk annak, hogyha ilyen feltételezések alapján egy egész ország életét meghatározó, bízom benne, nem filozófiára és nem ilyen torz gazdaságpolitikára alapozzuk a következő évi költségvetésünket… ‑ mert egyszer már önök ezt megpróbálták, és nem sikerült. 2012-ben önök behozták a 2013-as költségvetést, májusban hozták be, decemberben volt róla szavazás, közben hét alkalommal sikerült módosítani, majd utána volt ennek egy nyolcadik módosítása is, az akkor már elfogadott törvénynek.

Amikor azt hallom önöktől, hogy ez a stabilitás és a kiszámíthatóság költségvetése, akkor kérem, vegyék figyelembe mindazt, amit én előtte elmondtam. Ha a forint árfolyama csak 1 százalékkal másabb lesz, mint amit önök beállítottak, ez a 303 forint, csak 1 százalékkal másabb lesz, ha az infláció csak fél százalékkal lesz magasabb, mint amit önök mondtak, akkor én úgy gondolom, hogy nem fog sikerülni ezt a költségvetést végrehajtani, és nagyon hamar módosítani fogjuk.

Valószínűleg ez vezethetett oda, hogy azt az adósságképletet, amelyet egyébként Matolcsy György a világ legmodernebb, de legalábbis Európa legmodernebb adósságképletének mondta, amely nagyon sokat segít nekünk ‑ megpróbáltam szó szerint idézni ‑, ezt önök ugye nem is alkalmazták. A Költségvetési Tanács erre fel is hívta a figyelmet, ennek hatására a Költségvetési Tanács tagja, Matolcsy György nem írta alá a Költségvetési Tanácsnak a jelentését.

Ez nem a stabilitás és a kiszámíthatóság, ez a kapkodás, tisztelt képviselőtársaim. Valami miatt kapkodni kell, és ezt megpróbáljuk megfejteni, hogy miért kell ennyire kapkodni. Az elmúlt költségvetési módosítási vitában ‑ nem volt olyan régen, tegnapelőtt ‑ többször beszéltünk az Erste Bankban történő állami részvényvásárlásról, az amögött található megállapodásokról. Hát csak nem azért kellett már most, májusban behozni ezt a költségvetést, hogy a bankadó csökkentését az EBRD-vel történt megállapodás alapján kőbe véssék? Én úgy gondolom, hogy ebben a költségvetésben ez az egyetlen dolog, amit önök kőbe akartak vésni. Ebben a költségvetésben minden más mozogni fog, és éppen ezért nagyon-nagyon nehéz lesz végrehajtani.

Engedjék meg, hogy egy ágazatot én is érintsek, már csak azért is, mert talán méltatlanul kevés szó is esett róla, pedig itt a parlamentben nagyon sokszor tárgyaltunk erről, ez az egészségügynek a kérdése. 1923 milliárd forintra, ha jól emlékszem, ennyi pénzre tervezték önök meg az E-kasszát. Ennek az összegnek a magyar munkavállalók, illetve munkáltatók által befizetett járulékai mintegy 60,4 százalékát fedezik ennek az összegnek, és mégis forráshiányos lesz, még akkor is, hogyha az állam nagyon-nagyon mélyen a zsebébe nyúl, mégis forráshiányos lesz ez a költségvetés.

Miből gondolták, hogyha valami a tavalyi évben nem volt elég, hogyha idén akkora viták vannak arról, hogy mekkora az egészségügyi ágazatban a kórházaknak, az EMMI-kórházaknak az adóssága, akkor miből gondolták azt, hogy ugyanennyi pénz elég lesz? Hát nézzük: a gyógyító-megelőző tevékenységre, a gyógyító-megelőző munkára 600 millió forinttal még kevesebb is jut.

Az Országos Mentőszolgálat, amelyik most már minden gépbeszerzést leállított, a helikopter­beszer­zést leállította, emberek mennek el onnan, mert azt mondják a mentőorvosok, a mentőtisztek, hogy nem tudják ennyiből eltartani a családjukat, az Országos Mentőszolgálat forintra-fillérre annyi pénzt kap a következő évben, 2016-ban, mint amennyit kapott 2015-ben. Mitől várjuk akkor azt a javulást? És erre az a cinikus válasz egyébként, amit Varga Mihály adott, hogy azért kell kevesebbet költenünk az egészségügyre, mert kevesebben vagyunk az országban, hát én úgy gondolom, hogyha az egyik hibát a másikkal megfejeljük, akkor nem a megoldást találtuk meg, hanem egy nagyon-nagyon cinikus olyan rossz választ adtunk, amivel nem lehet egyetérteni.

(14.00)

A költségvetésben most is 200-220 milliárd forintot keresnek forrásként. Ezt nem beleteszik ebbe a költségvetésbe, hiszen korábban is kivettek belőle 350 milliárdot, hanem megpróbálják szinten tartani. Megint ugyanaz a metódus, megint ugyanaz a gondolkodás folytatódik, ami eddig is volt, hogy nem mérik önök fel sem a kapacitásokat, nem mérik önök föl sem a képességeket, nem mérik önök föl sem az igényeket, hanem egész egyszerűen kijelentik, hogy erre ennyi pénz van, és ezt ennyiből meg kell oldani.

(Az elnöki széket dr. Hiller István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Azért összehasonlításul egypár adatot mondanék. Az Országos Mentőszolgálat fillérre-forintra ugyanannyi pénzt kap, mint amennyit a tavalyi vagy az idei évben kapott. Nem olyan régen tárgyaltuk a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság éves beszámolóját. Önök tudják, hogy a médiahatóságnak több tartaléka van, amit felhalmozott az elmúlt időszakban a létrehozása óta, mint amennyiből egy év alatt gazdálkodik az Országos Mentőszolgálat? Önök nagyon komolyan elveszítették, úgy gondolom, a realitásérzéküket. Amikor százmilliárdokat költünk sportra, és mellette csak 120 milliárdot költünk gyedre, akkor úgy gondolom, ez egy sportbarát kormány, nem egy családbarát kormány.

Úgy gondolom, ami mai hír ‑ és ugyanezt az érvelést támasztja alá, amit eddig mondtam, önök most sem tudták megoldani, és jövőre sem tudják megoldani ‑, hogy a nagybeszállítókkal megegyeztek az egészségügyben, csak hogy kamat nélkül a tőketartozásokat ki tudják fizetni, de a kisbeszállítóknak csak a felét tudják kifizetni abból a pénzből, amit önök erre félretettek, azért, mert önök nem jól gazdálkodnak, mert felelőtlenül gazdálkodnak.

Ezért nem fogjuk tudni támogatni ezt a költségvetést. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)