Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Számunkra nők és férfiak jogegyenlősége, egyenlő méltósága alapvető morális kérdés. Nyilván belső meggyőződésünk az, hogy minden jogszabálynak, minden intézkedésnek ezt kell szolgálnia.Ezért tartottuk fontosnak, hogy az önök által nem támogatott Alaptörvényben is ezt szerepeltessük. Önök még be sem jöttek erről a kérdésről itt beszélni, eszmét cserélni a parlamentben, amikor a parlament arról vitatkozott és arról hozott döntést, hogy a férfiak és nők jogai egyenlőek. (Arató Gergely közbeszól.) Sőt, az Alaptörvény felhatalmazást ad arra, hogy többek között a nők és egyébként más csoportok pozitív diszkriminációja érdekében külön intézkedéseket is hozhat a parlament és hozhat a kormány, és ez nem ütközik a megkülönböztetési tilalomba.

Így hoztuk például a „nők 40”-re vonatkozó szabályokat is, hogy 40 év szolgálati idő és gyermekneveléssel eltöltött idő után a nők, az édesanyák nyugdíjba mehetnek kedvezménnyel, de ezt sem szavazták meg ellenzéki oldalon. Sem az Alaptörvényben ennek a jogi alapjait, még vitatkozni sem voltak róla hajlandóak, meg sem szavazták, és aztán a „nők 40”-nél sem szavazták meg azt, hogy a nők számára kedvezőbb intézkedéseket lehessen hozni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Az ön szavaiból úgy éreztem, mint hogyha azt keresné, hogy hol lehet a magyar embereket, a magyarokat rossz színben feltüntetni. Tisztelt Képviselő Asszony! Szerintem nagyon sok olyan pont van, ahol pontosan jó híreket lehet mondani Magyarországról.

Ön azt mondta, hogy annál jobb a nők helyzete, minél inkább kiveszik a férfiak is a gyermekneveléssel kapcsolatos otthoni tevékenységből a részüket, és hogy mennyire rossz ez a helyzet Magyarországon, és ezen javítani kéne, és be kéne érnünk Európát, és hasonló lózungok, amiket mindig elmondanak önök, tisztelt képviselő asszony. Csak egyvalamit nem vett elő: az erre vonatkozó adatokat. Hiszen ha megnézi ön, hogy az Európai Unióban a férfiak részéről pontosan az ilyesfajta, gyermekneveléssel kapcsolatos, gyermekgondozási, házimunkából, főzésből való saját rész kivétele milyen mértékű, és mennyi Magyarországon, akkor azt láthatja, hogy Magyarországon ez magasabb. Tehát amit ön követelt, hogy milyen jó lenne, ha Magyarországon a férfiak legalább az uniós átlagnak megfelelően vennék ki a részüket a házimunkából, hála istennek, míg az uniós arány 68 százalék, Magyarországon 70 százalék; Magyarországon magasabb ez az arány, tisztelt képviselő asszony.

Arra kérem, ahol a magyar emberek teljesítménye azt a közös célunkat igazolja és támasztja alá, hogy valóban, férfiak és nők egyenlő esélyekkel induljanak a munkaerőpiacon, otthon is, mindenhol az egyenlő méltóság és a kölcsönös szeretet jegyében éljék a mindennapjaikat, ha valahol, mi megelőzzük ebben Európát, erre legyen büszke! Ne mondja azt, hogy be kell hoznunk a hátrányunkat akkor, amikor Magyarországon otthon a háztartásokban ezek a viszonyok sokkal jobbak.

Tisztelt Képviselő Asszony! Ön azt mondta, hogy az elmúlt egy év úgy telt el, hogy nem tettünk semmit annak érdekében, hogy például a férfiak és nők közötti bérkülönbség csökkenjen, és nem volt konszenzus ebben a pártok között. Ki szavazta ezt meg, hogy csökkenjen a bérkülönbség? A Fidesz-KDNP akkor, amikor a családvédelmi akciótervben például megszavaztuk, hogy a négy gyermekkel rendelkező édesanyák, akik nyilván a négy gyermek nevelésével jó pár évet otthon töltöttek, ezért a karrierjükben nem haladtak előre, ezért a bérük alacsonyabb, mint ha nem vállaltak volna gyereket, ne fizessenek személyi jövedelemadót életük végéig, és ezzel a bérkülönbség csökkenjen.

És önök ezt megszavazták itt a parlamentben? Nem. És ön most föláll, és azt mondja, hogy sajnos nem volt konszenzus, hogy ilyesfajta bérkülönbség-csökkentő intézkedéseket hozzunk. Hát, nem volt konszenzus, mert önök nem szavazták meg. Mi megszavaztuk, önök nem szavazták meg. És utána ön azt mondja, hogy nincs konszenzus és nincs előrelépés. Egyrészről van előrelépés, de az tényleg nem önöknek köszönhető, tisztelt képviselő asszony. Ahogy a „nők 40”-et, ezt sem támogatták önök itt a parlamentben. Nem értem, hogy miért nem tudták önök a családvédelmi akciótervnek a parlamentben megvitatott intézkedéseit támogatni.

Tisztelt Képviselő Asszony! Amit tegnap is említettem ennek kapcsán, ön átlépett annak a Demokratikus Koalíciónak a frakciójába, amelynek a vezetője, a párt elnöke és a frakcióvezetője, Gyurcsány Ferenc azzal írta be magát többek között sokak emlékezetébe, hogy azt mondta, az öregecskedő feleségüket sokan szívesen lecserélnék. És ön átlépett ebbe a pártba, ennek a pártnak a frakciójába! És utána felszólal, hogy a nőknek nagyobb méltóságot kell adni. (Zaj, közbeszólások a DK padsoraiból.) Vagy szó szerint idézem, mit mondott saját képviselőtársairól 2009-ben az MSZP EP-listájának az összetételét firtató kérdésre. Azt mondta: az európai parlamenti választás nem szépségverseny, Brüsszelbe szakértőket kell küldeni, nem Miss Hungaryt keressük… (Nacsa Lőrinc: Hoppá!)

Ilyesfajta megnyilvánulásai voltak, és ön átlép ebbe a pártba, ebbe a frakcióba! És utána azt mondja, hogy a nők iránt nagyobb tisztelettel kell viseltetni, amikor ön becsatlakozott ennek a volt miniszterelnöknek a parlamenti frakciójába. Abba a frakcióba, ami 2013-ban, amikor a kapcsolati erőszakról dönthettünk volna, ennek a képviselői (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) nem támogatták a büntető törvénykönyvnek az ilyeténvaló módosítását, tisztelt képviselő asszony.

Ismételten: az önök részéről ezek csak szavak, csak szavak, csak szavak; mi viszont belső meggyőződésekből tettekre váltottuk a meggyőződésünket itt a parlamentben. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)