Készült: 2024.09.19.22:36:30 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

14. ülésnap (1998.09.29.), 18. felszólalás
Felszólaló Csurka István (MIÉP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:49


Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A létminimum-számításról, magáról a létminimumról most azért szükséges beszélnünk, mert az Országgyűlés és a kormány komoly döntések előtt áll, amelyek mind érintik a létminimum alatt élők népes táborát. Ez a füzet, amelyet a kezemben tartok (Mutatja.), a Központi Statisztikai Hivatal kiadványa, és ezek szerint 1997-ben a társadalom 25-30 százaléka élt a létminimum alatt. Ezt kimondani semmiség, megélni azonban borzalom, szenvedés, nyomorúság, jövőtlenség, szerencsétlenség. Ha az Országgyűlés és a kormány csak a gazdasági szempontokra figyel, és nem veszi észre, hogyan alakítja a társadalmat a nincstelenség, hogyan változnak emberek megtört emberekké pénzhiány miatt, akkor soha nem érünk el a polgári demokráciába.

Ezért oda kell figyelni arra, hogy miközben Magyarrszágon két aktív korú felnőtt két gyermekkel '97-ben 68 756 forintot és három gyermekkel 78 240 forintot igényelt a létminimum szerint, ezek nyilván '98-ban a lépték szerint 80 ezer forinti összegre növekedhettek. Vajon tudjuk-e ezek számára legalább ezt az összeget nyújtani? Mert ha nem tudjuk, nem végeztünk semmit. Mindennek a gazdaságpolitikai célkitűzésekben meg kell jelennie. De nemcsak úgy, hogy figyelünk azokra, akik lent élnek, hanem egy új szemlélet bevezetésére teszek javaslatot: számítsuk most már azt is, hogy kik, mennyien, milyen jövedelemből élnek létmaximumon; mert a kettőnek szoros az összefüggése.

Az elmúlt napokban került nyilvánosságra, hogy Princz Gábornak, a Postabank volt el

nök-vezérigazgatójának havi 8 millió 800 ezer forint jövedelme volt. Ez több mint száz két aktív felnőtt és két gyermek, négy ember jövedelmét teszi ki. (Közbeszólások.) Kérem, meggondoltuk mi valaha, hogy mit jelent ez, hogy száz négytagú családot "használ fel"? Nem, erről nem beszélünk. Nincsenek ilyen számítások.

Megyünk a liberális kapitalizmusba, vagy nem tudom mibe, ahol természetesen lehet milliárdokat törvénytelenül összeharácsolni, jövedelemként eltenni, és nem mérjük fel, hogy ennek micsoda iszonyatos társadalmi kára van. Vajon jó-e ez a modell, amely felé haladunk, amely Amerikában tett szert a legnagyobb nyilvá

nosságra és erőre? Ott vannak milliárdosok, de vajon kell-e nekünk ilyen mértékben ez? Vajon nem lehetne olyan adótörvényeket hozni, amelyek ezektől a személyektől - még ha csak néhány ezer személyről van is szó - elvonják ezt a hatalmas jövedelmet, és visszaosztják a társadalom más rétegeinek? Mert ha ez nem történik meg, akkor ezek az emberek végül is kihullanak a társadalomból, elvesztik minden érdeklődésüket az iránt, ami az országban történik. Ezt mutatja a választási aktivitás, az egész társadalom mozgásának a látványa.

Kérem szépen, ezt nem szabad annyiban hagyni! Ez ne

m szocializmus és nem kapitalizmus, ez egy harmadik utas meggondolás! Szabályozni kell! És aki azt mondja, hogy ez nem aktuális gondolat, az majd vegye a kezébe Tony Blairnek, Nagy-Britannia jelenlegi munkáspárti miniszterelnökének a könyvét, aki azt mondja - nem egyedül, tudósok karéjában -, hogy ebből elég volt. Ez a neoliberális politika éppen annyira káros a nemzetekre nézve, mint amennyire káros a szovjet típusú szocializmus, amely még az sem volt. (Több képviselő jelzi, hogy lejárt a felszólalási idő. - A tábla folyamatosan 3 perc 40 másodpercet mutat.) Harmadik út, nem úgy, ahogy például mi gondoljuk, de ki van mondva, és nem akárhol, hanem Nagy-Britanniában.

Most, amikor költségvetést készítünk, most, amikor mindezekről gondolkodunk, az emberekre kell gondolni, mert a létminimum meg a létmaximum kimondva nem jelent semmit. De ha hárommillió ember élete van m

ögötte (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), gyermekeké, akkor igenis erre kell gondolni.

Hölgyeim és Uraim! Azért mondt

am el mindezt, mert még van lehetőség arra, hogy erre az útra térjünk és várjunk. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen. Az óra nagyon kegyes volt hozzám. (Taps a MIÉP padsoraiban és a kormánypárti padsorokban.)

 




Felszólalások:  Előző  18  Következő    Ülésnap adatai