Felszólalás adatai

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvényjavaslat elfogadásához hosszú évek átfogó előkészítő munkája kellett, és úgy gondolom, hogy ez egy nagyon fontos állomás, ahova most elérkeztünk. A T/272. számú törvényjavaslat mindössze hat paragrafusban foglalkozik a prostitúció kezelésének közrendvédelmi szabályaival. Ehhez kívánok néhány észrevétel tenni.

Úgy vélem, hogy helyes a törvény kiindulópontja, hogy a prostitúció és a szervezett bűnözés között kapcsolat van, de a törvényjavaslat minimális kísérletet tesz a szervezett bűnözés visszaszorítását célzó rendelkezések és a prostitúció szabályozásaival összefüggő fogalmak, intézkedések összehangolására. A javaslat a prostitúció és a szervezett bűnözés kapcsolatát evidenciaként kezeli. Szerencsés lett volna átgondolni, miben is áll ez a kapcsolat. Mert a prostitúcióban utazó bűnszervezetek megfékezése érdekében talán érdemes lett volna önálló törvényjavaslattal fellépni.

Az előterjesztés foglalkozik többek között a szervezett bűnözéssel, kemény idegenrendészeti előírásokat fogalmaz meg, és például az üzletbezárására vonatkozó javaslatok révén tág teret nyit a hatósági és magánérdekű bosszú, illetve visszaélés számára is. Ugyanakkor a prostitúció problémájának kezelésére hivatott paragrafusoknak minimális köze van a szervezett bűnözés elleni fellépéshez. Pedig mindannyian tudjuk, hogy a prostitúció legfontosabb szállítója a leánykereskedelem, vagy a ma használt fogalommal: emberkereskedelem. Az Európai Unió adatai szerint ez évi több százezer, Kelet-Európából az Unió országaiba importált nőt jelent. A nők és a gyermekek prostitúciós célból történő szervezett kereskedelme a nemzetközi bűnöző szervezetek legjövedelmezőbb tevékenysége. Sokan tehát azok közül, akiket az utcákon, nagyobb városokból kivezető urak mentén látunk, a nőkereskedelem áldozatai, akik többségükben nem a maguk urai, hanem foglyok, akiknek nem áll módjukban felhagyni azzal a tevékenységgel, amit csinálnak.

A másik jellegzetes kapcsolat a szervezett bűnözés és a prostitúció között a tiltott drogkereskedelem és a drogfogyasztás területén adódik. A törvényjavaslat szerzői elsősorban e jelenségnek a közérzetromboló hatásaira hívják fel a figyelmet, ugyanakkor nem kutatják az okokat. Lényegében nem indokolják meg: ha a prostituált bűnt követ el, akkor miért nem tiltják a működésüket, ha viszont áldozat, akkor miért rendszabályozzuk és fenyegetjük mint szabálysértőt?! A gondom az, hogy a problémát komplexitásában nem kezeli ez az előterjesztés.

A most tárgyalt javaslat úgynevezett türelmi, illetve tiltott zónák kijelölésével tervezi megoldani elsősorban az utcai prostitúció problémáját. Eszerint az önkormányzatok kijelölhetnek a prostitúció számára alkalmas övezeteket, ez esetben más helyeken üldözik azt; avagy bizonyos helyeken tiltják, ilyenkor a többi helyen elnézik. E kettősség vonul végig a törvényen. A hat paragrafus, amely a prostitúció közrendvédelmi szabályaival foglalkozik, az önkormányzatok számára jelent majd igazi feladatot. Ugyanis a keretrendelkezéseket önkormányzati rendeleteknek kell tartalommal megtölteni. Az önkormányzatok szempontjából tehát új kötelező feladatról van szó. Kötelező rendeletben kijelölni türelmi zónát az 50 ezer lélekszám feletti településeken a közterületi prostitúció folyamatos észlelése esetén. Megengedő a szabályozás a prostitúció tömeges megjelenésekor. Ilyenkor az önkormányzatra bízza, hogy kijelöl-e több türelmi zónát.

Itt a fogalmak alkalmazásánál rögtön nehézségekbe ütközik majd az önkormányzat. Nevezetesen annak megítélésénél, mit tekintsen tömegesnek vagy folyamatosnak. A javaslat indoklása úgy fogalmaz, hogy a szabályozás közvetett módon késztetné a jelenséggel sújtott területeken működő önkormányzatokat a türelmi zónák kijelölésére. Ugyanakkor egy alkotmánybírósági határozatra hivatkozással kétségtelenné teszi, hogy a zónák kijelölését tömeges megjelenés esetén az önkormányzat nem tagadhatja meg, mert ez alkotmányt sértene. Az indoklás leszögezi azt is, hogy az önkormányzatnak a prostitúció folytatására, az üzletkötésre alkalmas területet ki kell jelölni, ellenkező esetben ismét alkotmányt sért. Csendben kérdezem: lehet, hogy a helyi rendeletek megalkotása után a lányok futtatásában érdekeltek beadványaikkal özönlik el az Alkotmánybíróságot?! Azt gondolom, nem dughatjuk homokba a fejünket, s már most fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a türelmi zónák kijelölése egyben területi újrafelosztást jelent, bandaháborúk lehetőségét veti fel, ami nagyon veszélyes.

Az előterjesztés indokolásával ellentétben én nem hiszek abban, hogy létezik minden nagyobb településen egy úgynevezett semleges terület, abban pedig még kevésbé hiszek, hogy ahol meg nincs ilyen, ott a szomszédos önkormányzatok segítségére lehet támaszkodni.

(10.50)

Nem tudok elképzelni ugyanis olyan testületet, amely a szomszédos önkormányzat közigazgatási területén tömegesen megjelenő prostituáltak részére saját területéből ajánl fel türelmi zónát. Külön említést érdemel a főváros e tekintetben, mivel itt a türelmi zónát fővárosi rendeletben kell meghatározni. Azt gondolom, ez csak az érintett kerületi önkormányzatok véleményének nagyon komoly összehangolásával történhet meg.

Amint már említettem, meghatározott esetekben kötelező önkormányzati feladatokról van szó. Tisztázni kellene, hogy a kormány ehhez milyen anyagi forrást biztosít az önkormányzatok számára, nem beszélve a szakmai segítségről. A törvényjavaslat indoklása szerint türelmi zóna kijelölése akkor válik célszerűvé, ha a helyi társadalom körében a jelenség közfelháborodást okoz, egyes közintézmények működését zavarja, illetve objektíve alkalmas arra, hogy a polgárok körében riadalmat váltson ki.

Ebből a megfogalmazásból is látszik, hogy az önkormányzatoknak egy-egy ilyen döntésnél szinte kezelhetetlen népharaggal kell számolniuk. Bárhol is jelöli ki a türelmi zónát, a lakosság körében elégedetlenséget okoz. Ha az elégedetlenség okát meg akarja szüntetni, egy másik zónát kell keresnie, amikor is legfeljebb azt mérlegelheti, hogy a prostituáltak jelenléte hol okoz kisebb kárt, az ott lakókkal azonban mindenképp szembekerül, hiszen a prostitúcióval nagyon nehéz együtt élni, de ezen túlmenően a kijelölés anyagi kárt is okoz az ott lakóknak, mert lakásaik értéke csökken, lakáscsere-lehetőségeik beszűkülnek.

Jelentős feladatot ró az önkormányzatokra a védett övezet kijelölése is. A fővárosban ezeket a fővárosi rendelet határozza meg, de a kerületi önkormányzat az így meghatározott védett övezeten kívül rendeletében a közterületen, illetve az ott működő nyilvános helyeken is megtilthatja a prostituáltak tevékenységét, sőt, időbeli korlátozást is alkalmazhat. Az igazi problémát az jelenti majd, hogy a törvényben meghatározott "védett övezetek" ismérvek alapján a főváros által kijelölt övezeten és az önkormányzat által gyakorlatilag védetté nyilvánított övezeteken kívül marad-e még olyan tér, ahol a prostitúciót folytatni lehet, amely a fent említett alkotmánysérelem nélkül alkalmas a tevékenységre. A védettség törvényi kritériumainak ismeretében elsősorban a főváros belső kerületeiben nehéz lesz ilyen területet találni.

A türelmi zónákról és a védett övezetekről, illetve a prostitúció időbeli korlátozásáról az érintettek, tehát úgy a foglalkozást űzők, mint a szolgáltatást igénybe venni kívánók is az önkormányzati rendeletekből szerezhetnek majd tudomást. Nem gondolom, hogy az érintettek legfőbb foglalatossága a rendeletek tanulmányozása, de még ezt feltételezve is, valamint tudva, hogy a jog nem ismerete nem mentesít a felelősség alól, elkerülhetetlen szituáció, hogy az önkormányzat részéről kijelölt személy álljon az érdeklődők rendelkezésére. Én ezt a személyt csak együttérzésemről tudom biztosítani, s legalább veszélyességi pótlékot állapítanék meg számára.

Nem kisebb probléma az sem, ha az önkormányzat a helyben szokásos módon ki akarja hirdetni, hogy - mondjuk - egy rendezvény miatt időlegesen még a türelmi zónában is tilos a prostitúció folytatása. Hogy hozza ezt az érintettek tudomására megfelelő időben, megfelelő helyen? Képviselőtársaim fantáziájára bízom, milyen plakátokat lehet ilyenkor kihelyezni.

Felszólalásom kezdetén, tisztelt képviselőtársaim, megfogalmaztam elsősorban szemléletbeli és elvi aggályaimat az előterjesztéssel kapcsolatban. Akkor lennék nyugodt, ha a prostitúció és a szervezett bűnözés problémakörét egy egységes rendszerbe foglaló szabályozás születne meg minél rövidebb időn belül. Tudjuk, hogy az előttünk lévő javaslat mind törvényi, mind helyi rendeleti szinten csupán egy kisegítő eszköz, hisz ugyanúgy, mint a kábítószer-fogyasztásnál, a jog véleményem szerint itt is csak másodlagos szerepet tölthet be. A prostitúció társadalomban, a gazdaságban, a szociálpolitikában, az erkölcsben rejlő okainak a megszüntetése az elsőrendű feladat. Helytelen tehát leszűkíteni csupán rendőrségi vagy hatósági ügyintézésre.

A T/272. számú törvényjavaslattal megtettük az első lépést, de úgy kell elfogadni a törvényt, hogy tudjuk, ez csupán a jéghegy csúcsa, és nem szabad túlzott várakozást kelteni. Készen kell állni e szabályozás folyamatos felülvizsgálatára, és mielőbb el kell készíteni egy komplex anyagot a prostitúció problémájának jogi és társadalmi kezelésére.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)