Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Három héttel ezelőtt az ön zárszavára nem tudtam reagálni. Engedje meg, hogy mivel szorosan összefügg a módosító javaslatokkal, erre reagáljak.

A kicsit szubjektív felszólalásomban arra hivatkoztam, hogy hosszú időt töltöttem börtönben, és az ottani tapasztalatok alapján lényegesen másképp látom ezt a kérdést: sokkal árnyaltabban. Éppen emiatt sokkal fontosabbnak tartom a garanciális elemeket a tapasztalatok szerint. Ön azt mondta, hogy én sok nemzeti hős társaságában, kvázi egy rabmennyországban voltam, kitűnő emberek között (Dr. Hende Csaba: Nem ezt mondtam.) - én most egy kicsit karikírozok -, hogy ez politikai börtön volt, más volt. (Dr. Hende Csaba: Nem a börtön, a rabok voltak mások.) Részben egyet is értek ezzel, mert volt egy rabmondás, hogy nem a börtön a börtön, hanem a társak és a zárkatársak a börtön. Ezt el is ismerem, de hadd mondjam el azt, hogy azért a mi rabtársadalmunk sem volt szent. Nagyon sok volt köztörvényes is volt velünk, és épp ez mutatja a forradalom hallatlan erejét, hogy ezek az emberek is nemes és jó ügyért harcoltak a forradalomban.

De nem ezt akartam mondani, hanem miután megszabadultam a halálbüntetéstől és jogerősen elítéltek, akkor több mint két éven, majdnem három éven keresztül a BM-BV Tervezőirodának voltam a tervezőmérnöke, és e minőségemben társaimmal együtt az ország összes börtönét és büntetés-végrehajtási intézményét többször is végigjártam, belülről megtapasztaltam, és rendkívül sok köztörvényessel beszéltem, ismertem meg a körülményeket. Tehát ezeket a tapasztalatokat ajánlottam föl, illetve ezek sűrűsödtek össze abban, amit mondtam.

Tehát rendkívül fontos folyamat zajlott le a büntetés-végrehajtásban, és az ez irányú törvénykezésben éppen akkor, amikor újabb alternatív büntetési módok keresésével árnyaltabbá tették a büntetés-végrehajtást. Higgye el, államtitkár úr, hogy az az elítélt, aki egy-egy alkalommal kimehet, hazamehet, visszakóstol valamennyire az életbe, a szabadságba, igyekszik sokkal jobban viselkedni, hiszen tudja, hogy mit veszíthet el. Természetesen, ha az első alkalommal elszökik, visszaviszik, akkor ezt már nem lehet csinálni.

Higgye el államtitkár úr, hogy a felfüggesztett börtönbüntetésnek van a legnagyobb hatása! Tehát sokkal nagyobb visszatartó ereje van, és sokkal jobban megvalósítja a büntetés célját, mint bárminemű szigorítás. Ez tehát nem jó út. Nagyon jó úton indult el a magyar igazságügyi törvénykezés, amikor évek hosszú során... - ahogy hallottuk Tímár úrtól, elkezdődött a '60-as években, és fokozatosan jutott el oda, hogy valóban európai szintű szabályozásuk lett a kérdéseknek. Önök most eléggé radikálisan vissza akarnak lépni, és távolodni kívánnak ettől a nagyon világos trendtől. Hiszen még további újabb alternatív eszközöket, büntetési lehetőségeket, büntetés-végrehajtási módokat kellene bevezetni, ehelyett azt a választékot is szűkítik, amit eddig sikerült elérni.

Amire önök hivatkoznak, ezek a sajnálatos és tragikus események, amelyek mindnyájunkat megrendítenek: a vizsgálat kideríti azt, hogy tökéletesen igaza van önnek abban, hogy fokozni és növelni kell a büntetés-végrehajtás felelősségét.

Vegyük ezt a gyilkost, X. Y-t, akiről ön beszélt! Ez az ember 18 és fél évi börtönbüntetéséből 17 évet töltött a börtönben. Ez alatt egyszer sem engedték ki; végig, folyamatosan, 17 évet, kimondani is szörnyű, ez egy Monte Christo-i időszak már! Én csak 6 évet ültem, tehát tudom, hogy 17 év alatt teljesen megváltozik a személyiség és minden.

(23.10)

Ez elképesztő hosszú idő. Ez alatt, ahogy a jelentésben van, egyetlenegy fegyelmije nem volt, ez is nagyon nagy dolog. Hiszen nekem is volt fegyelmim például a börtönben, ő ez alatt a 17 év alatt egyszerűen mintarab volt. Ha most, tegyük fel, a büntetés-végrehajtási bíró nem engedte volna szabadlábra másfél év múlva, a törvény erejénél fogva a büntetés-végrehajtási intézet szabadlábra helyezte volna, és ne adj'isten, nem tudjuk, hogy mi lett volna, de nagy valószínűséggel megint hasonlót csinált volna.

Ez nagyon nagy kérdés, ez a kriminalisztika egyik legnagyobb kérdése Lombroso óta, vagy még azelőttről is, a rómaiak idejéből, s a görögök idejében is ez volt, hogyan lehet megállapítani valakiről, hogy valóban valódi bűnöző, aki tudva és akarva bűnt követ el, ismeri annak a hatását, következményeit, tudja hogy mit követ el és mégis megcsinálja, vagy pedig defektes ember. Hibás ember sajnos, nem is beteget mondok, hibás ember - génhibás, vagy másmilyen hibás. Ma már a tudomány ezeket egyre világosabban tárja fel. Vajon megvizsgálta ezt az embert egyáltalán pszichiáter? Vajon a jelenlegi büntetés-végrehajtási apparátusunk alkalmas arra, hogy kiszűrje ezeket? Alkalmas erre? (Dr. Hende Csaba: Igen, kiszűrte.)

Ha ő selejtes ember, aki gyilkol egész egyszerűen 17 év után is, akkor bent kell tartani, és erre megvan a mód, hogy mint beteg embert bent lehessen tartani. De azért tudjuk jól, hogy a pszichiátriai intézetekből is... Nem hallani? (Dr. Hende Csaba: Hallani, én akarok majd válaszolni!) Természetesen! Nagy örömmel várom az államtitkár úr válaszát. Tehát ebben az esetben pszichiátriai esetekről is tudunk: kiengedték a klinikáról, ölt, megölte az anyját, a testvérét és így tovább.

Óriási ezeknek a szakembereknek a felelőssége, óriási a büntetés-végrehajtás felelőssége. Sajnos negatív szelekcióval pont fordított arányosságról lenne szó: a büntetés-végrehajtásban kellene alkalmazni a legkiválóbb pedagógusokat, a legkiválóbb pszichológusokat, a legkiválóbb lelki vezetőket, akik ezeket az embereket megpróbálnák megfogni. Hiszen egy bűnelkövető fiatal sráccal egy értelmiségi tisztességesen akkor beszél először, amikor letartóztatják, és a vizsgálója beszél vele. Soha senki nem beszélt vele addig így, nem vizsgálta meg a körülményeit, nem akart vele kapcsolatot létesíteni se az iskolában, sehol sem. Tehát ez óriási feladata lenne, ezzel szemben nem ez történik.

Úgy gondolom, és ebben tökéletesen egyetértek önnel, hogy a büntetés-végrehajtás felelősségét meg kell erősíteni. Ami azonban fontosabb, illetve ez is fontos, hogy egy elítélt rendkívüli módon kiszolgáltatott. Tehát az a papírmegoldás, hogy panaszt tehet, a panaszt kivizsgálják, s eljut egészen az Igazságügyi Minisztériumig, nem működik. Olyan félelem van, s annyira visszaszorított, elnyomott helyzetben van egy elítélt - nemcsak egyes őrök miatt, hanem a rabtársaik basáskodnak fölöttük, belső maffiák vannak és így tovább -, hogy egyszerűen retteg, s nincs más lehetősége, minthogy a büntetés-végrehajtási bíróhoz forduljon, egy másik hatalmi ághoz.

Amit önök akarnak, az nem más, mint a végrehajtó hatalmat egyensúlyozó és ellenőrző bírói hatalmi ág jogosítványainak a megnyirbálása. (Dr. Csákabonyi Balázs: Így van!) Elvonja az önök törvényjavaslata a bírói út, a bíróságok lehetőségét attól, hogy az ügyet megvizsgálják. Elvonja az ügyvéd jogát, általános jogát, és elvonja az elítélt jogát, mert nem kezdeményezheti. Volt egy bölcs rendelkezés, amit önök kihagytak, hogy nem adhat be újabb kérelmet, ha 1 éven belül már elutasították azt - tehát ez módjában áll.

Úgy gondolom, a jogállamiság követelményeiből adódik, hogy módja legyen az ügyvédnek és az elítéltnek arra - akit egyébként csak bizonyos jogaiban korlátozott személynek tartunk, de egyébként jogképesnek tartunk -, hogy éljen ezzel a jogával. Nyilván ez is tanulságos lesz a bíróságok számára. De azért van itt az esetekben több tanulság is, hogy nem fellebbezett az ügyész - miért nem fellebbezett az ügyész? Ez is ott volt, tehát nem járták végig a bírói utat, s nem volt módjában a bírói rendszernek az egészet érdemben megvizsgálni. Tehát önmagában ez a megoldás nem segít.

Éppen ezért a magam és a Szabad Demokraták Szövetsége nevében dr. Csákabonyi Balázs és dr. Hankó Faragó Miklós képviselők 1. szám alatti módosító javaslatát teljes egészében támogatjuk.

Ugyancsak támogatjuk a 4. számú, dr. Csákabonyi Balázs által benyújtott javaslatot, hiszen abszurd dolog, hogy a bírósági eljárás, illetve a büntetőeljárás különböző belső elakadásai és hibái miatt a több részletben letöltött előzetes letartóztatások ne számítsanak bele a büntetés elbírálásába. Tehát hátrányos helyzetbe kerül az elítélt azért, mert tőle független okokból, az igazságszolgáltatás akadozása miatt, nem voltak képesek eljárni.

Önmagában nem témája a mai részletes vitának az előzetes letartóztatás elképesztő intézménye, hogy 2 évig tartanak bent valakit. Most engedett ki a bíróság valakit, akit 2 évig tartottak előzetes letartóztatásban.

Ez képtelen dolog, és a gyakorlatban, igaza van dr. Csákabonyi Balázsnak, sokkal rosszabb helyzetben van az előzetes letartóztatott, mert elvileg, jogilag még el nem ítélt és az ártatlanság vélelme alapján még ártatlannak tekintett ember a börtönviszonyok között sokkal rosszabb helyzetben van, mint egy elítélt: az elítéltnek már vannak rabjogai, dolgozhat, spájzolhat, több kedvezményt kaphat, a rabtársa előkelőbb helyen van, mozoghat, az előzetes letartóztatott be van zárva, nem jut hozzá semmihez, és még ártatlan ember az ártatlanság vélelme alapján.

A statisztika azt mondja, hogy ezek jelentős része... De ott is van egy nagyon rossz visszacsatolás, hogy azért a bíróságokat szuggerálja, hogy ha már 2 évig ült ez az ember, akkor 2 év 5 vagy 6 hónapra fogjuk elítélni. Nagyon sok ilyen dolog van. És ez nehezen érhető tetten a bírói függetlenség miatt, de ez más dolog.

Tehát, államtitkár úr, nem értem, hogy miért nem kell az előzetes letartóztatást emiatt figyelembe venni? Az a büntetés-végrehajtási szempont, hogy közben elfelejtették, az elítélt milyen is volt, mert régen volt ott és már nem tudják megítélni a magatartását, meg ki tudja, hogy közben hogyan változott meg a külvilágban, nem elfogadható. Éppen ezért ezt a javaslatot is támogatjuk.

Még annyit szeretnék hozzáfűzni, nem véletlen, hogy a listában az első helyen szereplő módosító indítványt az alkotmányügyi bizottság támogatta. Úgy tűnik, bár nem voltam ott, és az indoklást nem hallottam, az alkotmányügyi bizottság is abból indult ki, hogy bizony ennek alkotmányellenes stichje van. Tehát az alkotmányos konstrukció szempontjából mindazok, amiket elmondtam, laikusként - mert nem vagyok jogász Bauer professzor úrhoz hasonlóan - úgy érzem a jogérzékem alapján, hogy nem mennek.

Pokol Béla úr javaslatára áttérve, amit a Fidesz-frakció teljes mellszélességgel felvállalt: úgy gondolom, ha a bíróság már az ítéletében úgy döntött, hogy enyhébb fokozatban kell végrehajtani a büntetést, és az eset összes körülményét, a bűncselekmény súlyát, az elítélt személyiségét s minden egyebet figyelembe véve döntött így, akkor azt úgy kell tekinteni, hogy sui generis azt az ítéletet hozta.

(23.20)

Akkor fegyházban, börtönben vagy fogházban rendeli elítélni, azt úgy kell tekinteni a végrehajtás során, hogy őt fogházra vagy börtönre ítélték, és a szabályokat annak megfelelően hozták meg. Ez megint egy olyan súlyosbítás, ami ráadásul az eljáró büntetőbíróság tudomása nélkül történik. Hiszen a bíróság nem tudhatja azt, hogy a törvény alapján később még további joghátrányai lesznek a börtönben. Ezt én egy nagyon retrográd javaslatnak tartom, és kérem képviselőtársaimat, hogy ne támogassák.

Köszönöm a türelmüket és az államtitkár úrét különösen.