Felszólalás adatai

BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaimmal a T/1501-es ajánláshoz 236-os sorszámon adtunk be egy nagy terjedelmű módosításra javaslatot. Néhány szóban indokolnám a javaslat tartalmát.

A kormánypártok választási kampányaik során azt ígérték, hogy a ciklus alatt nem vezetnek be új adónemet. Ez egy nagy jelentőségű ígéret volt, hiszen a polgárok és a családok ennek tudatában kötöttek többek között hosszú lejáratú szerződéseket, például biztosítást. Aki biztosítást köt, és a fogyasztása terhére vagy megtakarítási célzattal biztosítási díjfizetési kötelezettséget vállal, az az öngondoskodáson túl sok esetben a költségvetést is tehermentesíti.

Az egyre gyakoribb tömeges vagy katasztrófakárok gazdasági következményei ellen a biztosítás jelentős védelmet nyújthat. Ennek hiányában a károsult polgárok és családok, sőt sok esetben a vállalkozók is a központi vagy az önkormányzati költségvetés segítségére szorulnak. Jól tudjuk, hogy ez a segítség nem tagadható meg, de azt is tudjuk, hogy ez a feltétlenül indokolt állami intervenció súlyos zavarokat okozhat a büdzsének.

Ezért az öngondoskodás ösztönzése a költségvetésnek is közvetlen érdeke. A bevezetni szándékolt biztosítási adó nyilvánvalóan nem ezt a célt szolgálja, így ellentétes a hosszú távú nemzetgazdasági érdekeinkkel is.

A tavalyi és az idei katasztrófakárok bebizonyították, hogy különösen vidéki kis- és középtelepüléseken a biztosítottság aránya ma még nagyon alacsony. Az érintett területeken csak minden harmadik családnak van biztosítása. Az önkormányzatok vagyona pedig szinte teljesen biztosítatlan volt. Nyilvánvaló, hogy a biztosítási adó bevezetése nem segítené a telítettség növelését.

Az előterjesztők előszeretettel hivatkoznak az európai példákra. Valóban, az EU és az OECD több országa ismeri ezt az adónemet, mint ahogy olyanok is szép számmal akadnak, amelyek ezt az adót nem vezették be, vagy eltörölték. Ilyen például Dánia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország és Svájc is. De ahol bevezették ezt az adónemet, ott is csak akkor tették ezt, amikor az egy főre eső biztosítási díj elérte az évi 500 eurót. Nálunk ma mindössze 100 euró esik egy magyar állampolgárra, az európai átlag ennek a 15-17-szerese, Németországban például 20-szorosa. De még a volt szocialista országok közül is jócskán megelőz bennünket Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia is.

Az új adónem évente mintegy 9 millió darab biztosítási szerződést érint. Nem készült részletes hatástanulmány, így nem lehet tudni, hogy a bevezetés évében tervezett 3,2 milliárd forintos adóbevétel alul- vagy túltervezett-e. De a nagyságrend mindenesetre költségvetési mércével elenyésző, és nincs arányban a polgárok és családok várható reakcióival sem. A vállalkozói szférában a kivetni szándékolt adó nyilvánvalóan árfelhajtó hatású. Jelentős adminisztrációs költséggel járna az új adó, s mivel az előterjesztő a biztosítókra hárítaná az adónemmel kapcsolatos beszedési és adóigazgatási feladatokat, ennek költségeit is a biztosítási díjfizetők viselnék. Ezek a költségek a bevezetés évében az előterjesztő által megerősítetten is elérhetik a 250-330 forintot szerződésenként, így közelítik a tervezett adóbevétel összegét.

A sokat hivatkozott európai példa azt is mutatja, hogy egy új adó bevezetése legalább két és fél-hároméves felkészültséget igényel. Így az lenne a célszerű, ha a kormány a biztosítási adó bevezetésére egy jóval későbbi időpontban térne vissza. Miután az említett javaslatot négy párt is támogatja, ezért azzal a személyes javaslattal is élnék, hogy a biztosítási adót a kormány vonja vissza.

Elnök úr megengedi, hogy a biztosítási adóra vonatkozó többi módosító indítványra is kitérjek?

ELNÖK: Miért ne.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. A 237-es sorszámmal jelzett, Pásztohy András, Mayer Bertalan, Orosz Sándor, Herbály Imre, Karakas János és Németh Imre képviselőtársam által jegyzett indítványokkal kapcsolatosan is lenne néhány megjegyzésem. Ez a mezőgazdasági szakosított biztosító egyesületek adómentességével foglalkozik.

Az utóbbi 13 évben nemcsak 21 biztosító részvénytársaság alakult, hanem örvendetesen beindult az önszerveződésen alapuló, nonprofit jellegű biztosító egyesületek működése is. Számuk ma már eléri a 35-öt. Jelentős lendületet kapott ez a mozgalom a mezőgazdasági kockázatok területein, ahol a gazdák szakszerű önszerveződéssel működtetnek igen alacsony költséggel és profitigény nélkül biztosító egyesületeket. Itt az 5 százalékos adó nem növelné a mozgalom és a szervezeti forma vonzerejét, több egyesületnél működési zavarokat okozna. Ezért javaslom, hogy képviselőtársaim módosító indítványát, amely ezt az adót elhagyná, támogassa a kormány.

A 237-es sorszámmal jegyzett, és az előbb említett képviselőtársaim az egyes biztosítások adómentességével kapcsolatosan tettek módosító indítványt. A módosító javaslat arra irányul, hogy az adó bevezetése esetén is maradjanak adómentesek az elemi-természeti kockázatra vonatkozó biztosítások, valamint azok az agrárbiztosítások, amiket a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter díjtámogatásban részesít.

A javaslat kétségtelenül jó szándékú és logikus is, bár tömeges és katasztrófa jellegű károkat nemcsak a javaslatban szereplő veszélyelemek, vihar- és elemi károk okozhatnak, hanem más kockázatok, tűz, robbanás, talajmozgás, földrengés.

Az természetesen logikus, hogy az állam ne adóztassa meg azt a területet, amelyet egy másik rendelkezésével már preferált, vagyis az agrárterületet.

(20.20)

Összességében a 237. sorszámú módosító indítvánnyal kapcsolatosan is az lenne a javaslatom, hogy a kormány támogassa az egyes biztosítások - és itt a mezőgazdasági biztosításokra gondolva - adómentességét.

Összesen szeretném elmondani, hogy a biztosítási adóban van egy nagyon fontos - azt gondolom az Alkotmánybíróság előtt is számottevő - elem, mégpedig az, hogy 1998 óta a biztosítóknak tűzvédelmi hozzájárulást kell fizetniük. Ez a tűzvédelmi hozzájárulás a kormány mostani konstrukciója miatt beépül abba az adóba, amit a magánszemélyeknek kell megfizetni mint az adó alanyainak. Ezért én azt gondolom, hogy amit korábban a cégek megkötöttek, amit korábban a cégek befizettek a tűzoltóknak, annak a költségeit nem lehet áthárítani a magánszemélyekre.

Valamint azt is gondolom, hogy ez az adó mintegy 8 millió ember érint, és közel - még ezen kívül - 4 millió dupla szerződést, ami azt is jelenti, hogy az elkövetkezendő időszakban, amennyiben a parlament megszavazza ezt a biztosítási adót, rengeteg adminisztrációval, rengeteg szerződési feltétellel kellene az állampolgároknak találkozniuk, és azt is gondolom, hogy példa nélküli a magyar jogalkotásban, hogy 8 millió embernek a magánjogi szerződését a parlament hatalmi eszközökkel átírja.

Ezért még egyszer kihangsúlyoznám és javasolnám a kormány számára, hogy egy későbbi előkészített bevezetett időpontban hozza be a parlament elé a biztosítási adót. Mindösszesen még azt is, hogy készítsen ehhez hatástanulmányokat, és szerezze be azokat az európai tapasztalatokat, amelyek a bevezetéssel kapcsolatosak.

Köszönöm szépen.