Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy most már a Házszabály szerinti valamennyi szükséges és elégséges feltétele fennáll annak, hogy a következő napirendi pontunkra áttérjünk, soron következik a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3263. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/3263/1-3. számokon kapták kézhez.

Elsőként megadom a szót Glattfelder Béla gazdasági minisztériumi politikai államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, a napirendi ajánlás értelmében 20 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnöknő. Tisztelt Ház! Képviselő Hölgyek és Urak! A XX. század végi fejlett társadalmakat a közbeszédben gyakran fogyasztói társadalomként is emlegetik. A fogyasztói társadalom a fogyasztók társadalma, ezért a fogyasztóvédelem hazánkban, akárcsak az Európai Unióban, kiemelkedően fontos kérdés. A magyar kormány is egyik fő céljának és feladatának tekinti a fogyasztók érdekeinek a védelmét. Erre tekintettel a kormány középtávú tervet fogadott el a fogyasztóvédelmi politikáról. Ez az első olyan kormányzati fogyasztóvédelmi politika, amely középtávon jelöl ki magának célokat.

Tisztelt Ház! Köztudott, hogy az Országgyűlés alig három éve törvényt alkotott a gazdasági reklámtevékenységről. A reklám mára mindennapi életünk részesévé vált, a fogyasztók nagyrésze reklámok segítségével hozza meg döntését. Ezért helyes, hogy az állampolgárok széles körét érintő, a fogyasztók pénztárcájára jelentős hatást gyakorló kérdésben törvény szabályoz.

Felmerül a kérdés, miért kell most, e törvény hatálybalépését követően alig három évvel hozzányúlnunk ehhez a kérdéshez. Nos, azért, mert ez az 1997-ben megszületett jogszabály egyáltalán nem hibátlan, nem igazán javította a fogyasztók jogainak a védelmét, és sajnos egy nagyon fontos kérdésben joghézag is keletkezett, hiszen ez a törvény, a korábbi belkereskedelmi törvény bizonyos részeinek hatályon kívül helyezésével, megoldatlanná tette az összehasonlító reklámok és a megtévesztő reklámok szabályozását, és a kiskorúak védelmében és a tisztességes tájékoztatáshoz való jog kérdésében is meglehetősen lazán szabályozott. Ezért egyébként az elmúlt időszakban a korábbi időszakhoz képest jelentős mértékben megszaporodtak az illetékes hatósághoz benyújtott panaszok és bejelentések.

További probléma, hogy ez a '97-es törvénymódosítás megszüntette a közerkölcsöt és a közízlést sértő reklámok közzétételének korábbi tilalmát is. Ezt követően jelentős mértékben elszaporodtak a szexualitást indokolatlanul hangsúlyozó, a nemi vágy felkeltésére irányuló pornográf, illetve a szexuális szolgáltatást is kínáló reklámok és hirdetések. Az ezekkel szembeni hatékony fellépés iránt jelentős igény tapasztalható, de ez sajnálatos módon meglehetősen nehéz, a jogi szabályozás hézagai miatt.

Hadd említsek erre egy példát is! A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség jelentős tiltakozás alapján indította meg az egyik ismert női magazin óriásplakátja elleni eljárását. A bíróság megállapította, hogy az erőteljesen hangsúlyozott szexualitás olyan kedvezőtlen társadalmi jelenség, amelytől az ifjúságot különösen védeni kell. S a bíróság azt is kimondta, hogy a védelem biztosítása az állam feladata. Az állam azonban csak akkor tud hatékonyan fellépni, ha megfelelő, törvényes szankcionáló eszközök vannak a birtokában. Az előző időszakban elfogadott reklámtörvény fogyatékosságát ezen a téren is orvosolnia kell a mostani törvényjavaslatunknak.

A prostitúcióval összefonódó szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében a polgári kormány eddig is több fontos és hatékony lépést tett. A reklámtörvény módosítása is ebbe a sorba illeszkedik azáltal, hogy szigorúan korlátozza a szexuális szolgáltatások reklámozását és a pornográf, illetve a szexualitást indokolatlanul hangsúlyozó reklámok közzétételét.

Tisztelt Képviselőtársaim! A most beterjesztett törvénymódosítással a kormánynak az a célja, hogy megvédje a fogyasztókat a megtévesztő és az összehasonlító reklámok káros hatásaitól, továbbá a közerkölcsöt és a közízlést sértő reklámoktól. Egyúttal biztosítani akarjuk a fogyasztók pontos és hiteles tájékoztatásának jogszabályi feltételeit, és ezáltal is hozzásegíteni őket a jó vásárlói döntések meghozatalához. A törvényjavaslat ezért úgy módosítja a reklámtörvényt, hogy meghatározza a megtévesztő reklám eddig hiányzó fogalmát, megállapítja a megtévesztő reklám közzétételének általános tilalmát és a megtévesztő jelleg megítélésének szempontjait. Rögzíti az összehasonlító reklám megengedett és tiltott formáinak feltételeit, továbbá az eljárási szabályokat kiegészíti azokkal a garanciális szabályokkal, amelyek biztosítják a megtévesztő és a nem megengedett összehasonlító reklámokkal szembeni gyors és hatékony eljárást.

E rendelkezések következtében a Gazdasági Versenyhivatalnak módja lesz egyszerűbben és gyorsabban fellépni a megtévesztő reklámokkal és az összehasonlító reklámok tiltott formáival szemben. A törvényjavaslat így a fogyasztók mellett a tisztességes piaci tevékenységet folytató versenytársak érdekeinek hatékony védelmét is szolgálni kívánja. Ennek elérésében különös jelentősége van a jelenlegi eljárási szabályokat kiegészítő új eljárási szabályoknak.

Kiemelést érdemel e szabályok közül a bizonyítási teher megfordításának lehetősége. Ennek alapján indokolt esetben azt, hogy a reklám ténybeli állításai nem megtévesztőek, a jövőben az eljáró hatóság helyett annak kell bizonyítania, akinek a reklám közzététele érdekében áll. Ha tehát, mondjuk, egy gépkocsit egy másik gépjárművel szemben azzal reklámoznak, hogy az előbbi 10 literrel kevesebbet fogyaszt, és ezt a versenytárs kifogásolja, abban az esetben a reklámot közzétevő és így a reklámban érdekelt félnek kell bizonyítania az eljáró hatóságok előtt az állítása igazságtartalmát.

A törvényjavaslat meggyorsítja a jogsértő reklámok eltávolítását is. Ezek az új eljárásjogi elemek az Európai Unió elvárásainak megfelelően kerültek meghatározásra.

Tisztelt Ház! A pornográf, illetve a szexualitást indokolatlanul hangsúlyozó reklámokat azokba a sajtótermékekbe, illetve üzletekbe szorítja vissza a törvény, amelyek eleve a pornográfia bemutatására szakosodtak. Tehát nem teljes tiltásról van szó, hanem arról, hogy ezek a reklámok eleve csak olyan helyre kerülhessenek, ahol kiskorúak nem fordulhatnak elő; az ilyen üzletek működési rendjét külön jogszabályok határozzák meg. Egyébként, hogy a magyar szabályozási elképzelések mennyire nem egyedülállóak a világban, engedjék meg utalnom arra, hogy az Egyesült Államokban egy külön, reklámokat felügyelő hivatal működik, amelyik néhány hete tiltotta be egy híres hollywoodi színésznő reklámfotóját, mivel azt közízlésbe ütközőnek tekintette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy arról is szóljak, hogy a különböző elvárásokkal és elképzelésekkel szemben mit nem tartalmaz a törvényjavaslat.

A törvényjavaslat alapvetően jogharmonizációs természetű, ezért nem tartalmazza a magyar reklámjog átfogó felülvizsgálatát.

A törvényjavaslat nem foglalkozik a dohányreklámokra vonatkozó korlátozások további szigorításával. Ennek két oka is van: egyrészt az Európai Unió erre vonatkozó irányelvét az Európai Bíróság, épp a közelmúltban, hatályon kívül helyezte. A bizottság szakértői jelenleg dolgoznak a pontosításon.

(15.00)

A kormány álláspontja az, hogy a hazai szabályozásnak majd később, esetleg európai uniós csatlakozásunk időpontjában már ezt a pontosabb szabályozást kell implementálnia. Másrészt a megfontoltság és a körültekintés azért is indokolt, mert az Alkotmánybíróság múlt héten közétett határozata szerint alkotmányosnak minősítette a dohányáruk reklámozásának jelenlegi szabályozását, vagyis ez idő szerint nincs alkotmányos kötelezettségünk arra vonatkozóan, hogy a hatályos szabályozást felülbíráljuk.

A törvényjavaslat továbbra is kizárólag a gazdasági reklámtevékenységet szabályozza, vagyis rendelkezései nem vonatkoznak a politikai és a társadalmi célú reklámokra.

Tisztelt Ház! Kérem, engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvetően jogharmonizációs kötelezettséget teljesít, és ennek teljesítése az európai megállapodásban vállalt jogharmonizációs kötelezettség. Az Európai Unió egyébként saját reklámjogi szabályozásait eseti döntésekkel is kitölti. Például egy ismert kozmetikai cég által kezdeményezett ügyben, amikor azt kifogásolta az illető cég, hogy a versenytárs cég egy kozmetikai termék elnevezését a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módon határozta meg - a felperes szerint ugyanis a kozmetikai termék nevében szereplő kifejezés a fogyasztókban azt a benyomást kelthette, mintha a termék használatának eredménye megegyezne egy kozmetikai sebészeti beavatkozás eredményével -, ennek kapcsán az Európai Bíróság azt mondta ki, hogy annak megítélésében, hogy az adott reklám ténylegesen megtévesztő volt-e, az átlagos fogyasztó feltételezett elvárásait kell figyelembe venni, és ezt a nemzeti bíróságnak kell eldöntenie.

Ebből az is következik, hogy az előttünk fekvő jogszabállyal kapcsolatban is az a helyzet, hogy egyes, bizonyos ügyekben a nemzeti bíróságoknak kell majd - így tehát a magyar bíróságnak - döntéseket hoznia abban a kérdésben, hogy mely esetek tartoznak az adott jogszabály hatálya alá, és azoknak a jelenlegi vagy az akkori, későbbi magyarországi fogyasztói elvárásokat figyelembe véve milyen konkrét jogi következményei vannak.

A fogyasztóvédelem témakörében egyébként a kormány nem kért az Európai Bizottságtól átmeneti könnyítéseket, derogációkat, így tehát teljesen egyértelmű, hogy a csatlakozás időpontjáig Magyarország a fogyasztóvédelem tekintetében kész és képes eleget tenni az Európai Unió elvárásainak. Ez egyébként nemcsak ebből a szempontból, hanem a magyar fogyasztók szempontjából is alapvető érdekünk és fontos törekvésünk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására és a kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 5-5 perces időkeretben.

A gazdasági bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Elsőként megadom a szót Ivanics Istvánnak, a bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

IVANICS ISTVÁN, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosítására benyújtott T/3263. számú javaslat mind tartalmában, mind szerkezetében alkalmas az általános vitára. A fő szabályozási irányok szükségesek és időszerűek.

A gazdasági bizottság többségi szavazata alapján 13 igen és 12 nem szavazattal foglalt állást ebben a kérdésben. Az előterjesztő képviselője a törvényjavaslat szabályozási területeit sorra véve indokolta a szabályozás szükségességét, mélységét. Ezek többnyire az állampolgárok előtt is világos változtatási igények, ezért a törvényjavaslatot támogatók részéről senki nem tartotta szükségesnek további kérdésekkel, véleménynyilvánítással alátámasztani az általános vitára való alkalmasságot.

Az ellenzéki észrevételekből egyet azonban kiemelek, mert a törvényhozás logikájával ellentétesnek tartom, és szeretném felhívni a figyelmet erre a hibás megközelítésre, hogy lehetőleg ez ne ismétlődjön meg többet. Nevezetesen az hangzott el: "Jobb lett volna, ha a tisztelt előterjesztő a harmonizáció keretei között marad, és nem terjeszkedik ezen túl."

Megközelítésem szerint ilyen szemlélettel mechanikusan alárendelnénk magunkat a jogharmonizációs igényeknek, és jogszabályalkotásunk elvesztené szerves fejlődését, polgáraink számára idegenszerűvé válna. Jelen esetben pedig különösen fontos, hogy a gazdasági reklámtevékenység szabadosságát korlátozzuk az emberi humánum igényei szerint. Ne kelljen a családoknak úgy felnevelni gyermekeiket, hogy állandó defenzívában legyenek a tolakodó, sokszor a perverzitást közelítő reklámokkal szemben. Mert behatolnak a család, az egyén legszemélyesebb életébe, megsértve az alapvető szabadságjogait, az önrendelkezésre, a szabad döntésre vonatkozó alapvető igényét támadják.

Az előterjesztő képviselője vázolta, hogy a törvényjavaslat tartalmazza a megtévesztő reklám fogalmát, amely eddig nem volt benne a törvényben. Meghatározza a félrevezető, illetve megtévesztő reklám közzétételének általános tilalmát és a megtévesztő jelleg kritériumait. Megállapítja a megengedett és a tiltott összehasonlító reklámot, hiszen az uniós irányelv szelleme az, hogy bizonyos esetekben az összehasonlító reklám nem tiltott, hanem megengedett. Ezen javaslatban pontosan meghatározott, hogy milyen esetekben is tiltott.

Ezek mellett az előterjesztés kiegészül azzal, hogy bizonyos eljárási szabályok egyértelműbbé válnak. Lényeges, hogy megfordul a bizonyítási teher, mint ahogy ezt az államtitkár úr is kiemelte. Ezekben az esetekben lehetőség van ideiglenes intézkedésekre, és van egy előzetes betilthatósági lehetőség is ezekben az eljárási szabályokban.

Röviden ennyiben foglalnám össze az általános vitára való bocsátás alkalmassági feltételeit, és kérném képviselőtársaimat, hogy vegyenek részt aktívan ebben a közvéleményt is érdeklő törvénynek a megalkotásában, hogy valóban mindannyiunk javára szolgáljon.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt Podolák György képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

PODOLÁK GYÖRGY, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi törvény módosítását célzó 3263. számú törvényjavaslat az előterjesztő indoklása szerint a jogharmonizáció céljait szolgálja. A törvényjavaslat célja a teljes harmonizáció megvalósítása két európai uniós irányelvvel, ennek megfelelően a félrevezető és a megtévesztő reklám szabályozása.

Az előterjesztő álláspontja szerint ezek mellett az előterjesztés kiegészül azzal, hogy bizonyos eljárási szabályok egyértelműbbé válnak, gyors, hatékony eljárást tesz lehetővé a reklámtörvény megsértőivel szemben, amelynek lényege, hogy megfordul a bizonyítási teher, lehetővé válik az ideiglenes intézkedés alkalmazása, és lehetővé tesz a törvényjavaslat az eljárási szabályok között egy előzetes betiltást is.

Foglalkozik továbbá a törvényjavaslat a szexuális és a pornográf reklám tilalmával, mivel az előterjesztő megítélése szerint a szabályozás nem volt egyértelmű, és az ilyen jellegű reklámok nagymértékben elszaporodtak. A gazdasági bizottság kisebbségi véleménye szerint szerencsésebb lett volna, ha a törvényjavaslat az eredeti cél keretei között marad, és nem terjeszkedik túl a jogharmonizációs törekvésen. Nem vitatom, hogy célszerű lenne a szexuális és a pornográf reklámokat megfelelő keretek közé szorítani, de megfontolandó, hogy a javaslatban szereplő szabályozás a jelenlegi tartalommal ne emelkedjen törvényi szintre. Az előterjesztő képviselője is elismerte, hogy a tervezett szabályozás nem jó, és nagy tisztelettel vár minden olyan módosító indítványt, amely ezt pontosabbá teszi.

(15.10)

Álláspontunk szerint amennyiben ilyen módosító indítványok nem érkeznek, úgy megfontolandónak tartjuk az előterjesztő részéről, hogy ez a szabályozás kerüljön ki a javaslatból.

Más okból kifogásoltuk az ideiglenes intézkedés alkalmazásának elrendelését, illetve a még nyilvánosságra nem hozott reklám megtiltásának intézményét. A javaslat 12. §-a szerint a főfelügyelőség vezetője utasíthatja a felügyelőséget az ideiglenes intézkedés elrendelésére. Az előterjesztő képviselője szerint a főfelügyelőség és a felügyelőség viszonyát azért kell ily módon rendezni, mert egyébként a felügyelőségek első fokon önállóan eljáró hatóságok, de az ideiglenes intézkedésre vonatkozóan a fogyasztóvédelmi törvény nem tartalmaz rájuk nézve kötelezettséget.

Álláspontunk szerint a tervezett módosítás általában sérti a kétfokú eljárás elvét, és egy meglévő szabályozási hiányt sajátos hatáskör telepítésével tervezi rendezni. A nyilvánosságra még nem hozott reklám közzététele megtiltásának azt a kiindulási pontját nem tisztázza a tervezet, hogy hogyan jut az eljáró hatóság tudomására. Számunkra nem megnyugtató az előterjesztő képviselőjének az a közlése, hogy erre csak előzetes bemutatás esetén kerülhet sor. Ha ez így van, akkor ennek a szabályozáskor meg kellene jelennie.

Az ismertetett észrevételek alapján a tervezetet csak megfelelő módosítások után tartjuk elfogadásra alkalmasnak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Ivanics Ferenc képviselő úrnak, az európai integrációs ügyek bizottsága előadójának. Képviselő úr!

IVANICS FERENC, az európai integrációs ügyek bizottságának előadója: Köszönöm. Tisztelt Ház! Az európai integrációs ügyek bizottsága megtárgyalta a törvényjavaslatot, és általános vitára alkalmasnak találta; ráadásul ezt meggyőző többséggel tette.

A bizottsági előterjesztés során elhangzottak érvek, amelyek az európai integrációs követelményeket hangsúlyozták, ezekből párat megemlítenék. A megtévesztő reklám fogalmát az Európai Unió, illetve akkor még az Európa tanácsi határozatnak megfelelően 1984-ben fogadták el. Az alapvető jogok tekintetében tették ezt, a fogyasztók gazdasági érdekének védelme követelte. A megtévesztő reklám befolyásolja a véleményt, még akkor is, ha nem veszik igénybe a szolgáltatást, vagy nem vásárolják meg az árut, ezáltal torzítja a versenyt, tehát azt mondhatjuk, hogy a versenyszabályokat sérti. A vevőt hátrányos döntésre késztetheti, ezáltal sérülhet nagy általánosságban a belső piac, és ez az, ami megköveteli azt is, hogy az Unión belül valamennyi tagállamban egységes szabályozás jöhessen létre.

A fogyasztókat védi az az 1975. április 14-ei állásfoglalás is, amely a megfelelő tájékoztatáshoz való jogot rögzíti. Mindezek a jogok és követelmények szabályozzák a megtévesztő reklámot, illetve annak fogalmát. Tehát itt egy tárgyilagos minimumkövetelmény-rendszer felállítható.

Többen említették már az eljárási rendek módosulását is ezzel kapcsolatosan. Itt azt mondhatjuk, hogy a megtévesztő reklám az általános elveknél részletesebb és pontosabb, konkrétabb törvényi hátteret biztosít, azaz kisebb a mozgástere az egyes országoknak az intézményrendszer kialakításában és az eljárási rendet tekintve. Ilyenek - felsorolásszerűen ismertetném -: a sértettek jogorvoslati lehetősége, a hatóságnak az a jogosítványa, hogy beszüntethesse a reklámot, a gyors eljárás lefolytatása, a már említett megelőző betiltás alkalmazása, amely nem készteti az országokat, a tagállamokat a rendszeres megelőző vetítésekre. Ez elősegítheti azonban azt, hogy a reklámozók saját maguk kérjék a megelőző véleményalkotást, ezáltal nem kerülhetnek olyan helyzetbe, amely kínos lehet bárki számára. A hatóságok számára ideiglenes és végleges hatályú rendelkezéseket biztosít. Szintén rövid időn belül biztosítja a helyreigazítási közlések lehetőségét. Végezetül, amit többen megemlítettek, a bizonyítási teher megfordítását is tartalmazza.

A másik reklám, amely az Unióban is mindössze három éve létezik, az összehasonlító reklám, tehát tizenhárom évvel a megtévesztő reklám fogalma után vezették be az összehasonlító reklámot. Itt az eljárás hasonló, mint a megtévesztő reklámnál, azonban itt nagyon fontos, hogy nem a tiltás az elsődleges, hanem az összehasonlítás megengedett feltételeinek meghatározása az, ami az összehasonlító reklám fogalmánál érdekes. Ez azt jelenti, hogy az összehasonlító reklám minden országban megengedett, sőt az uniós minimális szabály itt oly módon alkalmazható, hogy az összehasonlító reklámot egyetlen tagállam sem tilthatja be. Tehát ezek azok az uniós elvek, amelyek alapján azt mondhatjuk, hogy ezeknek az alkalmazása Magyarországon is egységesebb szabályozást tesz lehetővé, és egyértelműen megfelel az uniós normáknak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kulturális bizottság véleményét Homa János képviselő úr ismerteti. Képviselő úr!

HOMA JÁNOS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága október 31-én tárgyalt a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosításáról, és a T/3263. számú törvényjavaslatot a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta. A bizottság ülésén is elhangzott: a törvényjavaslat elkészítésének előzménye volt, hogy a fogyasztók egészségének védelme tárgyú közösségi joganyagot átvilágította Brüsszelben az Európai Bizottság. Megállapították, hogy nagyrészt átvettük a fogyasztóvédelmi joganyagot, és ideiglenesen le is zárták a fejezetet, de néhány pontosítást át kellett vezetniük bizonyos törvényeken.

Többek között a reklámtörvény is ilyen volt, ahol a megtévesztő és összehasonlító szabályozása nem teljesen harmonizált a két európai uniós irányelvvel. A mostani törvényjavaslatba emiatt került a megtévesztő reklám fogalma, ez eddig nem szerepelt a törvényben. A javaslatban meghatározták az összehasonlító reklám kritériumait, a megengedett és tiltott összehasonlító reklám feltételeit, és kiegészült a törvényjavaslat olyan eljárási szabályokkal, amelyek gyorsabbá és hatékonyabbá teszik a törvény megsértőivel szembeni fellépést. Ilyen az ideiglenes intézkedés lehetősége, az előzetes betilthatóság és a bizonyítási teher megfordítása. Az volt tehát az alapvető cél, hogy a jogharmonizációs feltételeket teljesítsük.

Ezenkívül néhány pontosító módosítás is bekerült a javaslatba, részben a gyógyszerreklámra vonatkozóan. Ez azt jelenti, hogy a javaslat összhangba került a gyógyszertörvénnyel, ugyanis a gyógyszertörvény később készült el, mint az eredeti reklámtörvény. Másrészt pedig, miután a mindennapi életben tapasztalhattuk, hogy a szexuális és pornográf reklámok tilalma nem volt kellően körülhatárolva, ezért ezt is egyértelműbben szabályozza a javaslat. Lényege, hogy az úgynevezett szaksajtón és szaküzleteken kívül megtiltaná az ilyen jellegű reklámok közzétételét, mivel ez nemcsak a fiatalkorúakat veszélyezteti, hanem a közízlést is sérti.

Felmerült továbbá a magyar nyelv használatának szabályozása is. Ezt azonban azért nem tartalmazza a törvényjavaslat, mert az Igazságügyi Minisztérium jelezte, hogy e témakörben egy önálló törvénytervezetet szeretne benyújtani. Így ez a terület kimaradt a javaslatból.

A bizottsági ülésen szóban került, hogy a törvényjavaslat most azért nem foglalkozik a nemdohányzók védelméről szóló törvénnyel, mert időközben az Európai Unió Bizottsága irányelvét egy európai bíróság hatályon kívül helyezte; a szigorításokat szüntette meg. Ez nem jelenti azt, hogy az egyes országoknak nem lehet speciális nemzeti szabályozást készíteni.

(15.20)

Az Európai Unió úgy foglalt állást, hogy megkísérel egy jobb szabályozást kialakítani, amit nem utasít el a bíróság.

Elhangzott a bizottság ülésén az is, hogy a reklámfogalmak használata teljesen megfelel az európai uniós irányelveknek, ugyanakkor szóba került, hogy a sajtótörvényben és a médiatörvényben nem egészen azonosak a fogalmak, és ezeket szinkronba kellene hozni a mostani javaslatban szereplő fogalmakkal. Kormánypárti képviselő jegyezte meg, hogy a kiskorúak védelmében szigorúbban kellene fellépni, hiszen erre kormányzati szándék is létezik. Emellett felvetették azt is, hogy a javaslatban szereplő idegen kifejezéseket, a gyógyszertörvényből átvett idegen szavakat lehetőleg mellőzni kellene a magyar nyelv védelme érdekében. Egy ellenzéki képviselő kérdésével kapcsolatban pedig az hangzott el, hogy e törvényjavaslat előkészítése során nem került szóba a reklámadó kérdése.

Összességében - miként már elmondtam - a kulturális és sajtóbizottság a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, a napirendi ajánlás értelmében tízperces időkeretben. Elsőként Molnár Oszkár képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR OSZKÁR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagy örömömre és megelégedésemre szolgál, hogy a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportjának vezérszónokaként a kormány által benyújtott, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény módosítására irányuló T/3263. számú törvényjavaslatot ismertethetem.

Nagy örömömre szolgál ez azért, mert a törvényjavaslat fő célja egy jogharmonizációs szempontból indokolt módosítás a megtévesztő és az összehasonlító reklámozás területén, ami a magyar fogyasztókat olyan magas szintű védelemben részesíti, amely az Európai Unió területén élő fogyasztókat megilleti. Nagy örömömre szolgál a törvényjavaslat azért is, mert régi adósságát törleszti ezzel az Országgyűlés, amely jogalkotási adósság még az előző kormány mulasztása került a polgári kormány örökségébe.

Az Országgyűlés 1997-ben fogadta el a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvényt, amelynek kidolgozása során minden lehetőség adott lett volna a megtévesztő és összehasonlító reklámozás megfelelő, mind jogharmonizációs, mind pedig fogyasztóvédelmi igényeket kielégítő szabályozására. Mindez az előző kormányzati ciklusban nem történt meg, így a mulasztást e törvényjavaslat orvosolja.

A megtévesztő reklámozás tilalmával kapcsolatos szabályokat az Európai Közösség 84/450. számú tanácsi irányelve írja elő, amely szabályozás lényege a megtévesztő reklám fogalmának egységes értelmezésén és így a tilalom megfelelő alkalmazásán alapul. A törvényjavaslat a fogalmi rendszer kialakításával és az európai közösségi értelmezési elvek kimondásával a fogyasztók magas szintű védelmét biztosítja, a reklámok megtévesztő, félrevezető vagy valótlan állításaival szemben.

Az összehasonlító reklámozásra vonatkozó közösségi szabályok, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács 97/55. számú irányelve állapított meg, a hatályos magyar joganyagból hiányoznak, pótlásuk azonban Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozását megelőző folyamatban nélkülözhetetlen. A törvényjavaslat e hiányt magas szakmai szinten előkészített, az irányelv követelményeinek és céljainak megfelelő normaszöveg felkínálásával szünteti meg; így rögzíti a megengedhető összehasonlító reklámozás törvényes, garanciás feltételeit, amelyek egyaránt védik a fogyasztókat a megtévesztő vagy nem tárgyilagos összehasonlítások káros hatásaival szemben, valamint a reklámozó versenytársait az etikátlan összehasonlító reklámozással elérhető tisztességtelen előnyszerzés megtiltásával.

A törvényjavaslat fő célját képező megtévesztő és összehasonlító reklámszabályozás területén elért jogharmonizációról így összességében örömmel állapíthatom meg, hogy az átgondolt, korrekt módon, magas színvonalon valósul meg a törvényjavaslatban.

Jogharmonizációs szempontból kevésbé fajsúlyos területek is találhatók a törvényjavaslatban, amelyek esetenként pontosításra és további értelmezésre szorulnak, és amelyekhez módosító javaslatokat kívánunk beadni. Ilyen módosító javaslatok egyrészt a megtévesztő és összehasonlító reklámozásra vonatkozó szabályozással kapcsolatos kisebb módosítások, amelyek az értelmezés elősegítését, a szöveg pontosítását vagy a jogharmonizáció szélesebb körű megvalósulását segítik elő.

A törvényjavaslat szexualitást bemutató reklámokra vonatkozó szabályozása újragondolásra érdemes, mivel több nem definiált, a jogalkalmazásban nehezen értelmezhető fogalmat tartalmaz. Így például nehéz objektíven megítélni, hogy hol húzódik az a határ, amelytől kezdve egy reklám szexuális ingerkeltésre alkalmas.

A törvényjavaslat gyógyszerek reklámozását érintő szabályozása átgondolt, jogszabály-szerkesztési szempontból kiváló megoldásokat tartalmaz, így összhangba hozza a reklámtörvényt az időközben elfogadott gyógyszertörvénnyel. Egyértelműen kimondja a Magyarországon nem forgalmazható gyógyszerek reklámozásának tilalmát, továbbá a gyógyszerismertetés fogalmát is pontosítja a jogalkalmazás tapasztalatai alapján.

Álláspontom szerint a jogharmonizáció jegyében létrehozott törvényjavaslatban szükséges az emlékeztető gyógyszerreklám fogalmát és közzétételének szabályait megalkotni olyan formában, ahogyan az az Egészségügyi Minisztériumban előkészítés alatt álló gyógyszerreklám-rendelet tervezetében szerepel. A reklámrendelet elkészítése során az emlékeztető reklám bevezetésének lehetőségével mind a minisztérium, mind az egyeztetésben részt vevő egészségügyi hatóságok egyetértettek, de a jelenleg hatályos törvény nem ad rá lehetőséget, így ilyen tartalmú módosító javaslattal fogom kiegészíteni az előterjesztést.

Összességében még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat céljait tekintve az Országgyűlésnek egy régi, 1997-es adósságát rója le, hiszen a megtévesztő és összehasonlító reklám korrekt, EU-konform szabályozása már 1997-ben megoldható lett volna. Ezt a megoldást terjeszti elő önöknek most a polgári kormány, és kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat támogatására, elfogadására.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Herényi Károly képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Még mindig jó érzéssel gondolok azokra a reklámszakemberekkel folytatott eszmecserékre, amelyeket 1997 februárjában a reklámról szóló 3712. számú törvényjavaslat kapcsán kormánypárti és ellenzéki képviselőkkel együtt megvalósítottunk. Bizonyára Sasvári Szilárd képviselőtársam is így gondolja ezt, hiszen ő is minden alkalommal részt vett ezeken a megbeszéléseken.

Ennek köszönhetően Torgyán József képviselőtársam, aki az előző ciklusban még a kákán is csomót keresett, az általános vita során azt mondta: "Dicsérendő, hogy széles körű előkészítés előzte meg a törvényjavaslat összeállítását, elkészítését." Az eredmény is az volt, hiszen több mint 90 százalékban elfogadta akkor a Ház ezt a törvényjavaslatot.

(15.30)

A most beterjesztett 3263. számú módosító törvényjavaslat hiányosságai elsősorban abból adódnak, hogy elmaradt az az eszmecsere, amely 1997-ben igen eredményes volt. Az 1997. március 4-i felszólalásomban rámutattam arra, hogy hazánkban az állampolgárt a bölcsőtől a sírig egy ellenség mindenképpen elkíséri, ez pedig a reklám, a reklám mindenekfelett. A reklám mint ismertető eszköz, az áruk, szolgáltatások értékesítésének fokozását segíti elő. Az Európa Tanács 1984-ben helyesen fogalmazta meg a megtévesztő reklámról szóló irányelveket azért, hogy a fogyasztók érdekeit megvédje. Az 1997. évi törvény is figyelembe vette ezt az ajánlást.

A reklám a szóban forgó terméket, szolgáltatást igyekszik preferálni más javakkal szemben, így a fogyasztók szükségleteinek kielégítési sorrendjét, vásárlási motivációit is befolyásolja. Már 1997-ben rámutattam arra, hogy Hajdú-Bihar megyében és Hajdúszoboszlón elemeztem a fogyasztók vásárlási motivációit és azok rangsorát. Ennek alapján első helyen a boltban látható áru, ezt követően a tv-reklám, majd a napilapok reklámjai, negyedik helyen az ismerősök, majd a hagyományok szerepeltek a motiváló tényezők között. Ez is igazolja, hogy a vásárlási motivációk közül meghatározó szerepe van a reklámnak. Ezért helyes, hogy az 1997-es törvény és a jelenlegi törvényjavaslat is a fogyasztói érdekek védelmében harcol a megtévesztő reklámok ellen. A megtévesztő reklámról szóló Európa tanácsi irányelv a minimális harmonizáció elve alapján lehetővé teszi az Unió tagállamainak, hogy a megtévesztő reklám esetében a fogyasztói érdekvédelem miatt szigorúbb eljárásokat is alkalmazzanak. Ez hazánkban az egyre fokozódó reklámzuhatagban és az egyes vállalkozók erkölcstelen magatartása következtében igen indokolt.

Az 1997. évi törvény nem határozza meg a megtévesztő reklám fogalmát, de a jelenlegi törvényjavaslat 1. §-ának 2. pontja, annak is az n) pontja enyhén szólva tudománytalan. Ez ugyanis kimondja, megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul. Ugyanazt a fogalmat ugyanazzal a fogalommal magyarázni, nyilván képtelenség. Az viszont igen helyes, hogy a törvényjavaslat tiltja a megtévesztő reklám közzétételét. A megtévesztő jelleg kapcsán többek között az áru általános jellemzőire, az árra, a reklámozó megítélésére kell tekintettel lenni.

Az áru általános jellemzőinek teljes körű meghatározását a törvényjavaslat elég részletesen, azt hiszem, hogy nyolc sorban igyekszik meghatározni. 1997-ben az Európa Tanács az összehasonlító reklám szabályozását is megvalósította, ezen reklám megengedett. Az 1997. évi, reklámról szóló törvény már rögzítette az összehasonlító reklám fogalmát, a jelenlegi törvényjavaslat pedig ezen reklám megengedett és tiltott formáit írja le. Ezen a területen pontosabb megfogalmazásra van szükség. Az összehasonlító reklám kapcsán célszerű figyelembe venni Joel Raphallson gondolatát, amely szerint: "A múltban minden reklámszakember meg volt győződve arról, ahhoz, hogy el tudja adni az áruját, meg kell győzni a fogyasztót azért, hogy az ő áruja jobb, mint a konkurenciáé. Ez nem feltétlenül szükséges, elég a fogyasztót arról meggyőzni, hogy a mi árunk abszolút jó." Ez igaz, de ezt nehéz úgy valóra váltani, hogy ne ütközzünk a megtévesztő reklám tilalmába. A jobb reklámozási módszerekkel is le lehet győzni a konkurenciát. Például már régen bebizonyosodott, hogy a nyomtatott reklám esetében az olvasó először a képet nézni, majd a címet és csak ezután a szöveget. Ezért a jó sorrend már fél siker.

A törvényjavaslat fő feladatként a megtévesztő és összehasonlító reklám szabályozását kívánja megvalósítani. Ennek kapcsán a törvényjavaslatból egyértelműen kitűnik, hogy szakemberekkel tárgyaltak a törvény-előterjesztők, de a 3. §, amelyik a szexualitással és az erotikával kapcsolatban ír elő különböző szabályokat, már több helyen sántít, és erről szóltak már. Az egyik londoni újság szerkesztősége arra a kérdésre, hogy milyen típusú fényképek érdeklik legjobban az olvasót, azt a választ kapta, hogy az ennivaló csecsemő, az ennivaló kutyus és a szex. Ez nálunk is helytálló, azonban a szex nem mindig jó reklámozási eszköz. Ogilvy A reklámról című könyvében, amelyből a recenziót még 1980-ban írtam meg, az USA-ban 1983-ban jelent meg ez a könyv, a szex hatásáról ezt írja: "Életem legelső reklámjában szerepelt egy meztelen nő. Hiba volt. Nem azért, mert a nő szexi volt, hanem mert semmi köze nem volt a termékhez, egy gáztűzhelyhez." Van-e köze a meztelenségnek a termékhez vagy sem? - ezen áll vagy bukik a dolog. Hozzáteszem, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy sokkal forróbb volt a hölgy, mint az égő gáztűzhely, és a reklámot figyelő nem is nagyon vette ezt figyelembe.

Azonban vannak kevésbé egyértelmű reklámozási eljárások is. Sokszor nehéz megállapítani, hogy a szexualitást felhasználó reklám, mint a reklám tárgya vagy témája, indokolttá teszi-e ezt az eszközt vagy nem. Egyetértek azzal, hogy a reklám befolyásolja a társadalmi erkölcsöt, ezért a szexualitást öncélúan bemutató reklám ellen valóban fel kell lépni. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a reklám nemcsak befolyásolja az erkölcsöt, hanem a reklám vissza is tükrözi egyrészt a társadalom erkölcsi állapotát. Szükséges megjegyezni, hogy az 1997. évi törvény is kimondja: "Tilos közzétenni olyan reklámot, amely közerkölcsöt vagy közízlést sérthet." A jelenlegi törvényjavaslat 3. §-a is ezt kívánja megfogalmazni, de egyértelműen szűkebb értelemben. Erre vonatkozóan nyilvánvaló, hogy azok a képviselőtársaim, akik értenek a reklámhoz, jó, ha több módosító javaslatot adnak be, mert itt gondok vannak.

A legjobb reklámtörvény sem lehet hatásos, ha nem érvényesül a szakmai önszabályozás. Nyilvánvaló, hogy nem lehet minden részletkérdést jogszabályokkal lefedni, ezt csak szakmai érdekvédelmi szervezetekkel lehet megvalósítani. Magyarországon a Magyar Reklámszövetség 1991-től a reklámetikai kódex alapján tevékenykedik. 1991-ben megalakították a Magyar Reklámszövetség etikai bizottságát, amely őrködik a kódex alkalmazása felett. Ezzel kapcsolatban, ha időm lenne, elég sokat tudnék szólni erről. Emellett ágazati, szakmai-etikai kódexek is rögzítik a reklámszabályokat. Csak komplexen lehet valóra váltani hazánkban is a fogyasztók érdekeit védő reklámozást, csak a kiváló reklámszakemberekkel együtt lehet kiváló reklámtörvényt megalkotni. A jelenlegi törvényi javaslat összeállításakor is jobban figyelembe kellett volna venni a különböző véleményeket. II. János Pál pápa a politikusok jubileumának rendezvényének záró szentmiséje után hangoztatta, hogy a szabadpiac farkastörvényeinél fontosabb a társadalom tagjainak védelme, ennek törvénye. A fogyasztók védelme mindenekfelett álló fontos feladat, a megtévesztő és összehasonlító reklámmal kapcsolatos szabályozásnál is ez a legfontosabb feladatunk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr, a hozzászólását. Hozzászólásra következik Herényi Károly képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából; majd őt követi Béki Gabriella képviselő asszony. Képviselő úr!

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Különleges nap ez a mai, hiszen a második olyan törvényt tárgyaljuk; délelőtt a tisztességtelen piaci magatartásról és a versenykorlátozás tilalmáról beszéltünk, most pedig a gazdasági reklámtörvényről. Mind a két törvény a fogyasztók védelméről szól, a fogyasztók érdekeinek az érvényesítéséről. Ezt nagyon fontos dolognak tartom hangsúlyozni. Ezek a törvények nem a piac szereplői ellen készültek, a módosító javaslatok nem a piac szereplői ellen fogalmazódtak meg, hanem azért, mert védeni kívánják a fogyasztók, a vásárlók érdekeit. A mostani törvény különlegesen érzékeny területet érint, engedjék meg, hogy egy kis példával ezt szemléltessem.

(15.40)

Addig, amíg az írott sajtó, a rádió, a televízió műsorainak bizonyos kulturális, intellektuális színvonalát meglehetősen keményen szabályozzuk és szabályozták, addig van a kommunikációnak egy olyan területe és a közízlés formálásában ennek a területnek legalább olyan súlya van, ha nem nagyobb, mint az előbb említettnek, mint a reklám. Sőt, azt is el kell még mondanom, hogy a reklámok megismerése - szemben a rádióval, televízióval, újságokkal - semmiféle aktivitást nem kíván a fogyasztótól, hiszen az utcán közlekedvén óriásplakátokkal és egyéb reklámhordozókkal találja szembe magát, akarva-akaratlanul élvezője, rosszabb esetben elszenvedője azok hatásának. Ezért rendkívül fontos ez a törvénymódosító javaslat, amely a gazdasági reklámtevékenységről szóló '97. évi törvény módosításáról szól, hiszen néhány hiányosságra hívja fel a figyelmet. Azt gondolom, hogy az az egyeztetés, ami a '97-es törvény elfogadásakor megtörtént, most sem maradt el, sőt talán egy kissé szélesebb körben valósult meg, hiszen azóta a reklámpiac szélesedett, szereplőinek száma növekedett.

Mi indokolja ennek a törvénynek a módosítását? Van néhány ok, ezekből néhányat felsorolnék. A legfontosabb talán az, hogy csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz, és ezzel összefüggésben nyilván itt is jogharmonizációra van szükség; másfelől pedig azért, mert régóta szükséges ezen a területen is a tisztánlátás, persze anélkül, hogy magát a gazdasági reklámtevékenységet, mint a piacgazdaság működésének egyik nagyon fontos velejáróját akadályozzuk.

A fogyasztóvédelem az Európai Unióban az egyik kiemelt helyet foglalja el, fontos közösségi érdek és jog. 1998-ban, a magyarországi fogyasztóvédelem átvilágítása során az Európai Bizottság jelezte, hogy a magyar szabályozás nem felel meg az európai uniós normáknak. A vizsgálat ekkor két nagyon fontos területen állapította meg azt, hogy a magyar szabályozás nem megfelelő az összehasonlító és a megtévesztő reklámok esetében. Tehát a törvénymódosítás egyik alapvető oka ez.

Ahhoz, hogy az európai uniós elvárásoknak a magyar jog megfeleljen, először egy belső jogharmonizációt kell elvégezni. Ezt a következő indokolja: a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény 1997. szeptember 1-jei hatálybalépéséig a megtévesztő reklámok és a hirdetések közzétételének tilalmát a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény, valamint a belföldi reklám- és hirdetési tevékenységről szóló 12/1972. számú belkereskedelmi minisztériumi rendelet megtiltotta. A gazdasági reklámtörvény hatálybalépését követően a megtévesztő reklám közzétételének általános tilalma megszűnt, a törvény ezt a fogalmat nem határozza meg. Ez bizony komoly visszalépés volt abban az esztendőben. Az említett törvény az összehasonlító reklám fogalmának meghatározását megteszi, de ugyanakkor nem állapítja meg az összehasonlító reklám megengedett és tiltott formáira vonatkozó szabályokat, ezért fontos és jónak tartjuk, hogy a jelen módosítás pótolja mindezen hiányosságokat.

Örülünk, hogy a törvényjavaslat e két kritériumnak megfelelni kívánva részletesen megállapítja a megtévesztő reklám fogalmát, közzétételének általános tilalmát, valamint azt, hogy mik a megtévesztő jelleg megítélésének kritériumai. Ez azért is fontos, mert a gazdaság szereplői így pontosabban fogják tudni, milyen törvényes eszközök állnak rendelkezésre ahhoz, hogy a reklám útján termékeikkel korrekt módon kereshessék meg potenciális vevőiket.

A teljesség igénye nélkül hadd említsem, hogy az eljárási szabályokat olyan garanciális szabályokkal egészíti ki a javaslat, amelyek biztosítják a megtévesztő és a nem megengedett összehasonlító reklámokkal szembeni, az említett irányelv által elvárt gyors, hatékony eljárás lehetőségét.

Egy másik igen fontos és bizonyára sok vitát kiváltó - hiszen itt előttem is erről beszéltek a legtöbben - és általunk, a Magyar Demokrata Fórum által támogatandó javaslat az, amely az úgynevezett szexualitást kihangsúlyozó reklámokra vonatkozik. A javaslat egyértelművé teszi, hogy az ilyen reklámokat csak szexuális árukban, illetve ilyen dolgokat árusító üzletekben lehet közzétenni. Semmi szükség arra, hogy akár az elektronikus, akár az írott médiában bárkire rákényszeríthető legyen az ilyen jellegű reklám. Ezzel a módosítással a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja azért is egyetért, mert így biztosítottnak látjuk például azt, hogy az ilyen reklámokat bármilyen okból elutasítók ne érezzék, hogy rájuk erőszakolnak valami olyat, ami például vallási meggyőződésükben sértené őket, ténylegesen csak azok férhessenek hozzá, akiknek igényük van erre.

Egy régebbi rendelet alapján szexuális ügyeket reklámozó és azokat megjelenítő újságok az újságárusoknál csak lezárva és csak bizonyos korosztálynak adhatók el, ezzel szemben, ha az önök előtt fekvő mai napilapok jó néhányát felütik, akkor abban bizony pornográf hirdetések jelenhetnek meg képpel ellátva és szöveges formában is, és az ember gyereke - és ezt a szó valódi értelmében is értem, az én gyerekeim is és az önök gyermekei is - minden akadály nélkül kézbe veheti, és ha jóhiszeműen kézbe veszi, akkor ilyen dologgal találja szembe magát.

Rendkívül fontos módosítást tartalmaz a javaslat a gyógyszerek reklámozására vonatkozó szabályokat illetően is. A törvényjavaslat megteremti az összhangot az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló 1998. évi XXV. törvénnyel. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi reklámtörvény a gyógyszertörvény megalkotása előtt született meg, a jelenlegi gyógyszerforgalom nem egyezik az 1999. január 1-jétől használt gyógyszerforgalommal, és ez problémát jelent a gyógyszerek reklámozására vonatkozó rendelkezések betartásánál.

Örömmel fogadtuk azt a szándékot, hogy az új szabályozás növelni kívánja a fogyasztók tájékozódási és választási lehetőségeit. A Magyar Demokrata Fórum szerint a törvényjavaslat hatálybalépését követően ezen a területen az európai uniós országok polgáraihoz hasonlóan hazánk polgárai is hasonló jogokat élvezhetnek, így látjuk folyamatosnak az ezen területen is elengedhetetlenül fontos jogharmonizációt, de a belső jogbiztonság megszilárdulását is. Engedjék meg, hogy kiemeljem azt a tényt, hogy hazánkban már a XX. század elején is szigorúan tiltották a reklámszédelgést, példa erre az 1923. évi, tisztességtelen versengésről szóló V. törvénycikk, amely megtiltotta a szédelgő feldicsérést - mint üzleti tisztességbe ütköző magatartást.

Sorolhatnék még példákat, hogyan szabályozzák a reklámtevékenységet az Európai Unióban vagy az Egyesült Államokban, de nem teszem, mert bízom abban, megértik, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja nem a reklámok ellen van, és nem elsősorban a tiltást szorgalmazza, hanem azt, hogy végre ezen a területen is tiszta kép alakuljon ki, a törvényi feltételek teremtsék meg és biztosítsák a különböző termékek reklámozásához szükséges jogi peremfeltételeket, a fogyasztók valódi, jó minőségű áruhoz, szolgáltatásokhoz jussanak, és ne érezhessék becsapva magukat.

Úgy értékeljük, hogy ez a törvényjavaslat ezt szolgálja, ugyanakkor elfogadásával eleget teszünk az európai csatlakozáshoz elengedhetetlenül szükséges jogharmonizációs követelményeknek is. Kívánjuk, hogy a törvény elfogadásával ezek az elvek és ezek az igények mind jobban érvényre jussanak. A Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja a fentiek miatt támogatja a törvényjavaslat Országgyűlés általi elfogadását.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Béki Gabriella képviselő asszony, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Lezsák Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. Öné a szó, képviselő asszony.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy azzal a személyes bejelentéssel kezdjem, hogy nekem iszonyú csalódás ez a törvénymódosítás, nemhogy örömet nem jelent, mint ahogy azt mondta felszólalásában fideszes kollégám, hanem nagyon-nagyon komoly bosszúságot okoz, hogy ezt a módosító indítványt kell tárgyalnunk.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hogy egy kicsit felidézzem az előzményeket, annak a hatályos, '97-ben született gazdasági reklámtörvénynek a vitáját, amit most a kormány módosítani akar, és álláspontom szerint messze nem olyan irányba, ahogy arra szükség lenne.

(15.50)

Valamikor '97-ben több mint fél évet foglalkoztunk e törvénnyel, februárban került benyújtásra hosszú egyeztetési folyamat után, és a februárban benyújtott törvényt június végén fogadta el a parlament, valóban nagy többséggel, de nem 90 százalékos többséggel, ahogy az előbb valaki említette, hanem olyan jó kétharmados többséggel. Pedig akkor hetenként ülésezett a parlament, csak az általános vitája a hetenkénti ülésezésnek több mint egy hónapig eltartott, amelynek során nagyon sok képviselő kifejtette az álláspontját.

Meg kell mondanom önöknek, hogy ebben a törvényben, a jelenleg hatályosban nem érződött a szokásos parlamenti szereposztás, hogy az ellenzék támadja, a kormánypártok pedig védelmezik, hanem ellenkezőleg: mindegyik párton belül ott volt egy szárny, egy lobbicsoport, egy érdekcsoport, amely segíteni akarta a gazdasági reklámtörvény ilyen formában történő megszületését, és ott voltak azok az egészségvédő szempontok, értékek - lényegében hadd használjam ezt a kulcsszót -, amelyek viszont elégedetlenkedtek, és támadták a törvényt elsősorban a dohány- és alkoholfogyasztás reklámozásának a szabályozásai mentén.

Amikor egy féléves munka során sor került a szavazásra, akkor ellenzéki képviselők sokan nem szavazták meg - nem kivétel nélkül -, de kormánypárti oldalon is meg lehetett engedni azt a ma a Fidesz vezette parlamentben teljesen elképzelhetetlen gyakorlatot, hogy kormánypárti képviselő is nemet mondott egy beterjesztésre, mert nem értett vele egyet. Nemet mondott természetesen a Fidesz is, Kósa Lajos indokolta meg a vita végén, hogy miért mond nemet. Kósa Lajos dörgedelmesen szidalmazta az elkészült törvényt, úgy foglalta össze végül is a mondandóját, hogy olyan mértékben megengedő ez a gazdasági reklámtörvény, ami a fejlett világban szokatlan, a világtendencia ennek az ellenkezője - mondta Kósa Lajos ellenzéki korában.

Azt gondolom, hogy ilyen előzmények után okkal várhattuk volna, hogy amikor három év elteltével egy megváltozott berendezkedésben, amikor a Fidesz kormányoz, hozzányúl a törvényhez és módosít rajta, akkor ezt a megengedhetetlen engedékenységet megpróbálja korrigálni, megpróbálja értelmes módon szigorítani a szabályozást. Nem ezt tette.

Van annak is magyarázata, hogy miért nem ezt tette, hiszen amikor a törvényt '97-ben elfogadtuk, akkor még az EU-s direktíva nem létezett, az '98-ban született meg, pont egy évvel rá, hogy mi megcsináltuk ezt a törvényt, amit hozzám hasonló módon jó néhány képviselőtársammal együtt szégyelltünk, hogy ilyennek született meg és szégyellünk azóta is.

Amikor '98-ban megszületett az EU-s direktíva, ami a dohányreklám fokozatos, de radikális kiszorítását jelentette, jelentette volna a közterületekről, akkor elkezdtünk reménykedni abban, hogy a mi törvényünket is tudjuk majd ilyen értelemben korrigálni. Most, amikor megkaptuk ezt a törvénymódosítási csomagot, szóval most egy hónapja kiderült, hogy az EU-s bíróság belekötött a direktíva indoklásába, tudniillik hogy a termékek szabad áramlását akadályozná, ha nincsen egységes reklámszabályozás. Ebbe az indoklásba belekötve hatályon kívül helyezte azt, következésképpen most az országokra van bízva, hogyan szabályozzák a reklámjukat.

Ha valamennyire ismerjük a nyugat-európai gyakorlatot, akkor lehet róla tudni, hogy vegyes: vannak országok, ahol szabad a dohány-, illetve alkoholtermékek reklámozása majdnem minden fórumon - általában a rádióban és a televízióban nem szabad -, de vannak országok, ahol a reklámozás minden szinten tilos, tehát moziban, plakáton, újságon, rádióban, televízióban egyaránt tilos dohányzással kapcsolatos, illetve alkoholfogyasztással kapcsolatos reklámot közzétenni. Ilyen ország Franciaország, Svédország, Finnország, Portugália, és részlegesen további példákat is lehetne említeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor én három évvel ezelőtt a parlamenti vitában megszólaltam, akkor az volt a legfontosabb mondanivalóm, üzenetem, hogy ebben a törvényben - mármint a jelenleg hatályosban -, ami rendkívül rövid, csak 25 paragrafus, de ha levonjuk a definíciókat meg a záró rendelkezéseket, a törvény gerincének nagyobbik felében tiltások vannak megfogalmazva. Látszólag sok a tiltás, de e tiltások zöme látszatkorlátozás, valahogy emiatt az egész törvény szörnyen képmutató, farizeus. Engedjék meg, hogy indoklásképpen, mondandóm alátámasztásaképpen néhány ilyet idézzek a hatályos szövegből, amit nagyon jó lett volna megváltoztatni.

Az egyik szempont a dohányreklámmal kapcsolatban, amit hangsúlyoztak akkor az előterjesztők, hogy szeretnék a gyermekeket és a fiatalokat védeni a dohányzásra való rászokástól. Ezért az 5. § kétszer is megfogalmazza, hogy tilos közzétenni olyan reklámot, amely a gyermek- és fiatalkorúaknak szól, és fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket károsíthatja - ezt a mondatot szó szerint, kétszer is tartalmazza a jelenleg hatályos törvény, miközben például a dohányreklám korlátozásával kapcsolatban olyan megfogalmazásokat talált, amelyek tág teret hagynak a fiatalok befolyásolásának.

A 12. § szól a dohányáruk és alkoholtartalmú italok reklámozásáról, itt szerepel az az ominózus 200 méteres távolság; a közoktatási és egészségügyi intézményektől 200 méteres körzetben nem szabad ilyen reklámokat elhelyezni. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a fiatalok, a gyermekek kizárólag ebben a 200 méteres körzetben mozognak, hogy történetesen nem töltenek el több időt közlekedés közben akár a buszmegállóban vagy a villamosmegállóban várakozva, ahol viszont természetesen tág tere nyílik a gigantposztereken történő dohányreklámozásnak.

Itt szerepel az is, hogy tilos közzétenni dohányárut... - gyermek-, illetve fiatalkorúnak szól, miközben mindannyian ismerjük azokat a gigantposzteres plakátokat, ahol nagyon idilli, nagyon vonzó életkép szerepel fiatal emberekkel, ahol azt sugallja a reklámozó, hogy ahhoz, hogy ilyen kellemes, jó életérzésed legyen, tulajdonképpen egy nagyon fontos eszköz a cigaretta.

Ugyanebben a paragrafusban található az a tiltás, hogy tilos közzétenni dohányáru olyan reklámját, amely a dohányzást egészséges tevékenységnek tünteti fel. Hát mi ez a kellemes (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) életérzés, ez a "csúcs ez az életérzés", ha nem az egészségre való utalás?

Az elnök asszony jelzi, hogy letelt az idő. Én azt gondoltam, hogy ez csak egy irányadó szempont, hogy tíz percig beszélhetek... Elnézést, közben elnökcsere történt...

ELNÖK: Bajszom nőtt közben, tisztelt képviselő asszony, de semmi gond, úgyhogy fejezze be.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Ha megengedi elnök úr, akkor mondanivalóm első felét röviden bezárnám azzal, hogy lehetőség szerint ismételt felszólalásra is szót kérek.

(16.00)

De ennek az első gondolatmenetnek, amibe belekezdtem, az lenne a tanulsága, hogy számomra teljesen természetes, különösen az Európa Unióba igyekezve, hogy vigyázó szemünket egyre gyakrabban, egyre inkább Nyugatra vetjük - hogy pontatlanul idézzem klasszikus költőnket -, de azt gondolom, hogy ez nem kell hogy megkösse a kezünket. Amikor az EU-s szabályozás éppen szabadságot ad, szabadságot hagy a tagállamoknak abban, hogy ki-ki a maga vérmérséklete szerint szigorítsa, korlátozza ezeket a reklámokat, akkor azt gondolom, nekünk mérlegre kellene tenni, hogy mi a logikus, mi a követendő, mi az előremutató ebből a szempontból. Következésképp örültem volna neki, ha ez a módosítás most bizony a dohányreklámozás szigorításáról is szól.

Elnök úr, élek az ismételt megszólalás lehetőségével. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Herényi Károly képviselőtársam említette, hogy a törvényjavaslat előkészítését szakmai megbeszélés előzte meg. Én magam is mondtam világosan, hogy a megtévesztő és az összehasonlító reklám paragrafusaival kapcsolatban egyértelműen érződik ez a szakmai megbeszélés, de a többi paragrafussal kapcsolatban nem nagyon érződik; akik a reklámozáshoz értenek, tudják, hogy ezt mire értem.

A másik pedig: én nem is ezt kifogásoltam, hanem azt, hogy az előző ciklusban nyilvánvalóan szóltam arról, hogy az ellenzéki képviselőtársaim is részt vettek a törvényjavaslat elkészítésében. Megemlítettem Sasvári Szilárd képviselőtársamat, aki ha itt lenne, elmondaná, hogy mennyi pozitív véleményt mondott el a törvényjavaslatról. Én azt kifogásolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elkészítésébe véletlenül elfelejtették meghívni az ellenzéki képviselőket, pedig azt hiszem, jót tett volna a törvényjavaslatnak, a módosításnak, ha mi is néhány gondolattal hozzájárulunk a jobb törvényjavaslathoz, a jobb módosításhoz.

Én ezt mondtam, és a kormány nem mondhatja, hogy valamelyik ellenzéki képviselő is részt vett ezen a megbeszélésen, mert tudtommal senki nem vett részt, jómagam sem és mások sem.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Lezsák Sándor képviselő úrnak, MDF.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kezdjem hozzászólásomat egy, a közelmúltban hozzám intézett kérdéssel, ami érzékelteti ennek a törvényjavaslatnak a nehéz feladatát. Az illető azt kérdezte és egyben nehezményezte, hogy miért engedik meg a szemüveg elhagyását és egyben az éleslátás javulását ígérő, úgynevezett lézeres szemműtétek hirdetését. Elmondása szerint a szemorvosa is, annak kollégái is óvták őt ettől a véleményük szerint durva szemészeti beavatkozástól, ami átmenetileg ugyan javítja a látást, de olyan területekről égeti ki a látóidegeket, amely területeknek a hiánya csak tizenöt-húsz esztendő múlva, idősebb korban válik érzékelhetővé.

Ha ennyire káros hatása van - kérdezte a levélíró - akár tizenöt-húsz év múlva is egy ilyen műtétnek, akkor miért lehetséges a hirdetése? Sajnos, nem tudnék számára megnyugtató választ adni, még ennek a törvénynek az elfogadása után sem. Az ilyen műtétek hátrányai - még a kritikusaik szerint is - csak másfél évtized elteltével derülhetnek ki, ezért nehéz lenne az ilyen szövegű reklámokat most büntetni. Az érdekelt szakma véleménye is megoszlik, ami érthető is, tekintettel arra, hogy az ilyen beavatkozást hirdetők is, az elvégzők is szakmabéliek. Tehát egységes szakmai vélemény sem várható még bírói vizsgálat esetén sem.

Felvetődhet az a kérdés is, hogy miért van annyi szemüveges orvos a szemüveg elhagyását kilátásba helyező beavatkozás javallói között; de hát miért ne lehetne, hiszen önmagában még nem igazolható például egy hajnövesztő szer reklámjának a megtévesztő jellege csupán amiatt, mert esetleg kopasz ügynökök árulják.

Ez a megoldatlan és megoldhatatlan panasz kicsiben jelzi azt, hogy milyen nehéz feladatra vállalkozik az előttünk lévő, a gazdasági reklámtevékenységet szabályozó törvényjavaslat. Az elmondott példa utal arra, hogy milyen bonyolult és nehéz a reklám szabályozása például az egészségügy területén, hiszen nagyon sok ember az egészsége és élete érdekében gyakran ésszerűtlen kiadásokat is vállal. Különösen az olyan esetekben lehetetlen a szabályozás, amikor a gyógyszerre vagy az orvosi beavatkozásra történő rábeszélés nem a nyilvánosság előtt történik. Egyre több orvost környékeznek meg a gyógyszergyárak szakmai tanácsadás igénybevétele vagy orvosi szimpóziumok költségeihez történő hozzájárulás formájában, és várják el cserébe termékeik nap mint nap történő ajánlását.

Egy szakorvostól idézem a törvényjavaslatot észrevételező véleményét, miszerint: " Minősüljön reklámnak bármely, gyógyító hatásúnak mondott szer vagy orvosi beavatkozás ajánlása." Etikai szempontból igaza van, valóban reklám jellegűek az ilyen ajánlások, de a tanácsadás és a reklám között más országokban sem sikerült egyértelmű választóvonalat megállapítani.

Megfontolandó azonban az a szintén orvosi berkekből érkezett javaslat, miszerint gyógyszert vagy új keletű gyógyászati beavatkozást egészségügyben dolgozó csak akkor ajánlhasson, ha azoknak a hatásait és következményeit megelőzőleg legalább hat-nyolc éves követéses vizsgálatok kísérték.

Érdemesnek tartanám kiegészíteni a törvényt egy olyan paragrafussal is, amelyik arról intézkedik, hogy ha valamely gyógyszer vagy gyógyászati eljárás korábban előnyösnek hitt tulajdonságai utólag valótlannak bizonyulnak, akkor helyesbítés közzétételére legyen kötelezhető a gyártó, a forgalmazó és a szolgáltató is. Egy ilyen helyesbítés-közzétételi kötelezettség rokonítható a dohánygyártó és -forgalmazó cégeknek a dohányzás ártalmaira figyelmeztető kötelezettségével.

Még viszonylag egyértelmű esetekben is súlyos bírálatok kereszttüzében álltak a képviselők például a dohányáruk reklámját szabályozó törvények meghozatalát követően. Nemrég az Alkotmánybíróságnak kellett döntenie ebben a kérdésben, s a döntés megerősítette az Országgyűlés jogosítványait abban, hogy korlátozásokat fogalmazzon meg - ha azokra szükség van - az állampolgárok megfelelő tájékoztatása, továbbá életének, egészségének védelme érdekében.

A törvény ereje a megtévesztő reklám megfogalmazása s annak tilalmazása, továbbá az öncélú erotikus reklám közzétételének a tilalma. Sajnos a tilalom megszegőit nem fenyegeti szankció, ezekről a törvény nem intézkedik.

Tisztelt Ház! Új keletű gond a reklámhordozók nemzetközivé válása, a globalizáció növekvő szerepe a reklámban. Egyre több külföldi, akár magyar nyelvű sajtótermék vásárolható, egyre több külföldi televíziós műsor nézhető, egyre több család kapcsolódik be az internetszolgáltatásba.

A törvényjavaslat észrevehetően nem számol ezzel a folyamattal, s meg sem kísérli megoldani az ebből származó törvénybetartási nehézségeket. Vajon hogyan lehet elérni azt, hogy se megtévesztő reklám, se öncélú erotika ne jelenjen meg ezeken az ellenőrizetlen reklámhordozókon? Ha ilyenek megjelennek, hogyan lehet ezt szankcionálni? Hogyan lehetne megelőzni azt, hogy az ilyen fórumokon hirdetők ne jussanak tisztességtelen előnyökhöz? Sajnos, ezekre a kérdésekre nem ad választ a törvénytervezet. Néhány év múlva lehet, hogy a lakosságnak már a többsége igénybe veszi ezeket a hírforrásokat, azaz addigra már kérdésessé válhat ennek a törvénynek az érvényesíthetősége is, ha tétlenek maradunk.

Tisztelt Ház! Herényi Károly képviselőtársam megfogalmazta, hogy a Magyar Demokrata Fórum támogatja ezen törvényjavaslat elfogadását, s nyilván ezek az észrevételek, amelyeket az előterjesztő figyelmébe ajánlok, segíteni próbálják a közös gondolkodást.

Köszönöm a figyelmüket.

(16.10)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Glattfelder Béla államtitkár úrnak.

GLATTFELDER BÉLA gazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Lezsák Sándor képviselő úr felszólalását rendkívül tisztességesnek, az abban elmondottak nagy részét megfontolandónak tartom, de néhány kérdésben szeretnék pontosítást tenni annak érdekében, hogy azok, akik a vitánkat hallgatják, pontosan tudják, milyen jogaik lesznek majd a törvény alapján, illetve hogy már ma is milyen jogaik vannak, hogy tévedésbe ne essenek.

A törvényjavaslat például olyan esetben, amikor egy reklám azt hirdeti, hogy a szemüvegét valaki váltsa ki lézeres beavatkozással, és ennek a kockázatairól, veszélyeiről, esetleg arról a tényről, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ez a beavatkozás a szemüveget helyettesíteni tudja, nem tájékoztatja a reklámot olvasókat vagy az arról értesülőket, akkor ez egy megtévesztő reklám lesz, és ezt be fogják tiltani. Tehát a most előterjesztett törvényjavaslat alapján ilyen jellegű reklámokat nem lehet majd közzétenni.

Egyébként már a hatályos törvénynek is rendkívül jelentős szankciói vannak, amelyek érvényesek lesznek mindazokra a tényállásokra, amelyeket most ez a törvényjavaslat megfogalmaz, például a szexuális reklámokkal kapcsolatban is. Hiszen az ilyen, törvénybe ütköző reklámok folytatását megtilthatják, megszüntethetik ezeknek a reklámoknak a közzétételét, és reklámfelügyeleti bírság is kiszabható, amelynek a felső határa - a magyar jogban egészen egyedülálló módon - korlátlan, maga a csillagos ég, tehát akár több tízmillió forintos bírság is kiróható, ha valaki reklámfelügyeleti vétséget követ el, törvénybe ütköző reklámot tesz közzé. Tehát itt a szankciórendszer nagyon szigorú, és reméljük, hogy ezzel a lehetőséggel a hatóságok élni is fognak, és a törvénybe ütköző reklámokat meg fogják akadályozni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Felszólalásra megadom a szót Fenyvessy Zoltán képviselő úrnak, MIÉP.

DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A most tárgyalt törvénytervezet olyan, elsősorban technikai jellegű törvénymódosításokat tartalmaz, amelyek tartalma tulajdonképpen szigorítást jelent a gazdasági reklámtevékenység jelenlegi szabályozásához képest néhány területen.

A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény szabályait a törvényjavaslat számos kérdésben olyan irányban módosítja, amivel a Magyar Igazság és Élet Pártja országgyűlési képviselőcsoportja is egyetért. Ilyen például a szexualitást vagy erotikát öncélúan bemutató reklám tilalma, a megtévesztő reklám közzétételének tilalma mellett a megtévesztő jelleg megállapításának a pontosítása, az összehasonlító reklám közzétételi feltételeinek a pontosítása, a fogyasztói érdekvédelmet ellátó társadalmi szervezetek fokozottabb bevonása a reklámfelügyeleti eljárásokba, és így tovább. A rendelkezésre álló szűkös időkeretre tekintettel azonban mellőzöm azoknak a rendelkezéseknek a méltatását, amelyeket a MIÉP-frakció nem kifogásol.

Jelen van azonban az előterjesztésben egy olyan koncepcionális kérdés, amelynek az újragondolását javaslom az előterjesztőknek. Ez a gyógyszerreklámok területén mutatható ki. A gyógyszergyárak privatizációját követően teret nyert a rekláméletben egy olyan felfogás, hogy a gyógyszer ugyanolyan árucikk, mint bármely fogyasztási cikk, és annak fogyasztását reklámokkal fogyasztásra ösztönző módon növelni kell. Ezt a megközelítést helytelennek tartjuk, és ez a jelenség az orvosi szakmai körökben is vitatott álláspont. Tulajdonképpen a gyógyszerek alkalmazásának profitorientált kiszélesítése a rászorulók vagy rá sem szorulók körében nem képezheti a fogyasztásra ösztönző reklámtevékenység célját, ennek megengedése hibás elképzelés, és sok esetben káros a gyógyszeres kezelésre szorultak számára is. Erre tekintettel az orvosi szakmai körökben a gyógyszerreklámok megengedhetőségének vagy tilalmának a törvényi szabályozása jelenti most a vitatott kérdést.

A MIÉP frakciója nem vitatja annak szükségességét, hogy gyógyszerek gyógyhatása ismertetésre kerüljön, és ez kiterjesztő értelmezésben akár reklámozásnak is felfogható, ez a reklámtevékenység azonban nem szabad, hogy közvetlenül a kezelésre szoruló betegeket célozza meg. A gyógyszerek helyes alkalmazásának úgy kell történnie, hogy a kezelésre szoruló beteg az orvossal ismertesse a panaszait, és az orvos közreműködésével legyen összeállítva a gyógykezelésének a mibenléte. Tehát az orvosi diagnózist követően a gyógykezeléshez szükséges tabletták, kapszulák, porok, kenőcsök orvos által javasoltan kerüljenek alkalmazásra, és ennek következtében a gyógyszertárból kiváltásra, megvásárlásra.

Hangsúlyozom, hogy az úgynevezett nyílt reklámok tilalma esetén is van lehetőség gyógyszerek gyógyhatásának az ismertetésére. Az orvosi szakirodalomban, a szakmai olvasóközönség előtt képezheti tudományos ismertetés vagy elemzés tárgyát egy gyógyszer gyógyhatásának a megvitatása. A gyógyszergyárak készíteni szoktak termékeikről termékismertetőket is, amelyeket megküldenek különböző egészségügyi intézményeknek és gyógyszertáraknak, ajánlva azok megrendelését. Ez a gyakorlat Magyarországon soha nem volt tilos, és ennek a gyakorlatnak a keretei közé javasoljuk szorítani a gyógyszerreklámozás gyakorlatát is. Ez bizonyára nem jelentene népszerű korlátozást a gyógyszeripari cégek marketingszervezetei számára, de a társadalmi hasznossága véleményem szerint aligha vitatható.

Ez a korlátozással járó reklámgyakorlat egyébként nem csupán a gyógyszeriparban mutatható ki. Vegyünk egy összehasonlítási alapot, például a hadiipart - bár ilyesmi Magyarországon már nem nagyon van, tehát csupán nemzetközi példákról lehet szó. Egy-egy páncéltörő fegyvertípust vagy légvédelmi rakétát nem szoktak az elektronikus médiában nyílt reklámként közzétenni az Európai Unió országaiban detektívhistóriákat vagy szappanoperákat bemutató filmek reklámidő-megszakításakor. Vannak katonai szakfolyóiratok, amelyekben ezek alkalmazása és hatása ismertethető, és vannak termékismertetők, amelyekben ezek megvásárlására a katonai beszerző intézmények biztathatóak. A jelenleg hatályos törvény 8. §-a a fegyverreklámot kategorikusan tiltja.

Hasonló a helyzet a szexiparral is. A törvényjavaslat elfogadása esetén Magyarországon - nagyon helyesen - a szexuális árukon vagy a szexuális áruk üzletein kívül tilos lenne közzétenni pornográf reklámot. Vannak szexlapok, amelyeket akár szakfolyóiratoknak is tekinthetünk, és vannak szexuális árukat forgalmazó üzletek, ahol akár prospektusban, katalógusban is bemutatható lenne az üzlet árukínálata - nyílt reklám alkalmazása azonban tilos lenne.

Más jogszabályok tartalmával javasolja harmonizálni a törvényt az előterjesztés, amelynek gondolatával egyetértünk.

Az előbbiekben példaként ismertetett reklámkorlátozások alkalmazásának megteremtését javasolja átgondolni az előterjesztőnek a MIÉP képviselőcsoportja. Ehhez módosítani kellene az előterjesztés 6. §-ának (1) bekezdését, valamint a jelenleg hatályos törvény egész gyógyszerreklámra vonatkozó részét, különös tekintettel annak 10. §-ára.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a következő szabályozás érvényesülne a gyógyszerreklámok világában: tilos lenne olyan gyógyszerek reklámozása, amelyek kizárólag orvosi vényre adhatóak ki, vagy kizárólag gyógyintézeti kezelés keretében kerülhetnek felhasználásra, továbbá amelyek Magyarországon nem forgalmazhatók és alkalmazhatók, tehát amelyek nincsenek törzskönyvezve. Ez utóbbi jelenleg is tilos, és a törvényjavaslat lényegében nem irányoz elő érdemi változást ezen a területen, csak pontosítás céljából újrafogalmazza az eddigi tiltó szabályozást a 6. és a 7. §-ban.

Ez azonban csak a hazai gyógyszerfogyasztás egy részét öleli fel, a gyógyszerek jelentős része ugyanis orvosi vény nélkül kapható a gyógyszertárakban. Az ezekre vonatkozó gyógyszerreklámok közzétételének a feltételeit a jelenleg hatályos jogszabály 10. §-a tartalmazza.

(16.20)

Ezek a szabályok lényegében formális kötelezettséget rónak a gyógyszerreklámozóra. A gyógyszergyártók erre való tekintettel a gyógyszerreklám közzétételekor a társadalom iránt érzett felelősségérzetüket egy formális típusszöveg szajkózásával róják le.

Ez a típusszöveg a következőképpen hangzik - biztos mindenki ismeri: használat előtt olvassa el a betegtájékoztatót, és az esetleges mellékhatások vonatkozásában kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét. Ennek az egyéni és társadalmi felelősségérzetet kiváltó hatását a MIÉP-képviselőcsoport csekélynek tartja. A típusszöveg a hatását tekintve hasonlatos a dohányáruk reklámjainak a típusszövegéhez, ami szintén ismert mindenki előtt, és a következőképpen hangzik: a dohányzás súlyosan károsítja az ön és környezete egészségét. Ezek a papagájként hangoztatott jelmondatok nem alkalmasak a szenvedéllyé vált függőségek, például gyógyszerfüggőség társadalmi méretű visszaszorítására. A lényegüket tekintve az előírásuk pótcselekvésnek minősül az állam részéről, ráadásul azokat az egyszerű fogyasztókat, akik még hajlandók mindent elhinni a reklámozóknak, károsan befolyásolja.

A gazdasági reklámtevékenység törvényi szabályozása nem tartozik a parlament kétharmados egyetértést igénylő tárgykörei közé. A kormányzati többség egyetértése esetén a MIÉP-képviselőcsoport támogatása is biztosítva lenne, ha az előterjesztő a jobbító szándékainkat befogadná, s azok figyelembevételét a törvényjavaslatban megjelenítené. Ez a lényegét tekintve a gyógyszerreklámok fentiek szerinti kategorikus tiltását jelentené. Ennek következtében a gyógyszerek gyógyhatása a szakirodalom keretei között lenne megvitatva és elbírálva, illetve a gyógyszerek termékismertető katalógusok felhasználásával lennének megvásárlásra ajánlva az egészségügyi intézmények és a gyógyszertárak részére.

Ami pedig a dohányreklámok ügyét illeti: én is hiányolom, hogy ennek szigorítása hiányzik az előterjesztésből, de előbb-utóbb remélhetőleg erre is sor kerülhet. Összességében: a MIÉP képviselőcsoportja támogatja az előterjesztés sok jó elképzelését.

Sajnáljuk, hogy a gyógyszerreklámok szabályozásáról ugyanezt nem mondhatjuk el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Sok szó esett a dohányról - elsősorban a dohányról. Hozzá szeretném tenni, hogy 1997 márciusában, amikor folyt az általános vita a törvényjavaslatról, az MSZP-frakció is fontosnak tartotta ezt. Például az előbb említett szöveg, hogy a dohányzás súlyosan károsítja az ön egészségét, ez volt a törvényjavaslatban. Aztán ezt úgy módosítottuk: az ön és környezete egészségét. A vezérszónoki felszólalásomban hozzátettem azonban azt is, hogy a színtan törvényei szempontjából ez a szöveg, amit még 1932-ben állapítottak meg - tehát az 1932-es színtantörvényi kísérletekre gondolok - ne kerüljön hátrébb, tehát ez a szöveg legalább annyira olvasható legyen, mint a dohányzást hirdető reklám.

Én magam is egyetértek azzal, hogy lehet, hogy a dohányzás területén előre kellene lépni, de akkor ellenzéki képviselőtársaim és akkori kormánypárti képviselőtársaim is több módosító javaslatot nyújtottak be, és ezek a módosító javaslatok a törvényben megjelentek.

Egyetértek azzal, hogy a funkcionális áruknál, tehát a létszükségletet kielégítő áruknál, a hedonista áruknál, tehát a különös örömet okozó áruknál, a dohánynál és az alkoholnál, valamint az önbizalmat biztosító áruknál más-másképpen kell megközelíteni a reklámozást, mert a hedonista termékeknél, a különös örömet okozó termékeknél és az önbizalmat nyújtó termékeknél keményebb reklámozási eszközökre van szükség - ez tény. De higgyék el, képviselőtársaim, igen nehéz egy ilyen törvényt jól létrehozni!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Felszólalásra megadom a szót Kökény Mihály képviselő úrnak, MSZP.

DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági reklám területe mindig is kitüntetett figyelmet kapott, és miután érzékeny terület, komoly gazdasági potenciálokat érint, a konszenzusra jutás még a részletkérdésekben sem könnyű. Azzal azonban, gondolom, a Ház mindkét oldalán ülők egyetértenek, hogy vannak mindnyájunk által védendő értékek, amelyeket a gazdasági reklámok semmiképpen nem előzhetnek meg, de még csak nem is veszélyeztethetnek.

A törvényjavaslat, amelynek az általános vitáját ma elkezdtük, alapvetően az uniós jogharmonizációs kötelezettséget tartja szem előtt. Azt azonban sajnálattal kell megállapítanom, hogy hivatkozik ugyan a jogharmonizációs kormányzati program fogyasztóvédelem és egészségvédelem című fejezetére, formálisan eleget is tesz az ebben rögzített kötelezettségeknek, tartalmi szempontból azonban nem vállalkozott akár az uniós szabályoknál szigorúbb rendelkezések kidolgozására.

Különösen fájlalom, e tekintetben csatlakozom Béki Gabriella képviselőtársamhoz, hogy noha a kormányprogramban is kiemelt pontként szerepel az egészségvédelem és az egészség megőrzése, a dohányzás és az alkoholizmus elleni fellépés tekintetében azt az alkalmat, hogy példamutató szabályokat alkossunk, a tervezet elmulasztotta.

Úgy van, ahogy az államtitkár úr mondta: az Európai Bíróság a közelmúltban érvénytelenítette az Unió két évvel ezelőtt megalkotott irányelvét a dohánytermékek reklámozásáról.

A hír hallatán először magam is úgy véltem, hogy ez rendkívül kockázatos fejlemény, hiszen bebizonyosodott, hogy például a hazai, évi közel 30 ezer dohányzással összefüggő haláleset nagy része megelőzhető lenne a dohányárukhoz való hozzáférés korlátozásával, a reklámtilalommal és az adóemeléssel. Amikor azonban módom nyílt tanulmányozni az Európai Bíróság döntését, sőt alkalmam volt személyesen is beszélni az Európai Unió illetékes főbiztosával, megnyugodva érzékeltem, szó sincs arról, hogy a bíróság a dohánytermékek reklámozásának megengedésére akarja szorítani az Európai Uniót. Arról van szó, hogy a kiadott irányelv nem elég konzisztens, és belső ellentmondásoktól sem mentes. S a bíróság olyan irányelv megalkotását látja szükségesnek, amely mentes az általa hibának vélt elemektől. Adott esetben az új irányelv még szigorúbb is lehet, mint az elődje.

És ahogy a főbiztos úr is kifejtette, semmi nem tiltja azt, hogy az Unió tagországai, különösképpen a tagjelölt országok, bátrabbak legyenek a jogalkotásban, adott esetben példát mutassanak az Uniónak. Ezért nem tudok azonosulni az államtitkár úr érvelésével, mert végül is sem a magyar Alkotmánybíróság, sem pedig az Unió nem tiltja az egészségvédelmi megfontolások előtérbe helyezését. És erre, legalábbis a dohányáru és az alkohol reklámozásának következetesebb tilalmára, a felnövekvő generáció védelme érdekében van szükség.

Csak példaként szeretném említeni a dohányáruk reklámozásának a megtiltását a sportrendezvényeken. Emlékeztetem képviselőtársaimat arra, hogy a Budapesten 1998-ban megrendezett atlétikai Európa-bajnokság volt a második olyan nagy sportrendezvény, amelynek a szervezői és sportolói az akkori kormány támogatásával deklarálták a füstmentességet. Indokoltnak látnám az azzal való foglalkozást is, hogy minden olyan rendezvénynek, amely állami támogatásban kíván részesülni, vállalnia kell, hogy nem enged teret alkohol- és dohányáruk reklámozásának, és az ilyen termékek gyártóitól támogatást nem fogad el.

A reklámok bizonyítottan befolyásolják a fiatalok fogyasztási szokásait, és akármit mond e tekintetben a nemzetközi dohánylobbi, úgy van, hogy a reklám könnyen ráveszi a serdülő korosztályt, hogy gyújtsanak rá, próbálják ki. Hatásvizsgálatok igazolták, tisztelt képviselőtársaim, hogy a reklámok korlátozása igenis csökkenti a fogyasztást.

(16.30)

Franciaország 1993-ban vezetett be egy rendkívül konzisztens reklámtilalmat. Ez 14 százalékkal mérsékelte a fogyasztást. Finnországban régebbi keletű ez a teljes körű tilalom - '78-ból származik -, 37 százalékos volt a fogyasztáscsökkenés, és sorolhatnék más példákat is más kontinensről.

Azt gondolom, hogy tudatában kell lennünk annak, hogy a dohánymonopóliumoknak az egyébiránt Magyarországon különösképpen agresszív reklám- és marketingtevékenysége a serdülőket veszélyezteti, és sajnálatos, hogy erre a kihívásra nincs igazán válasz, elnézőek vagyunk, és azt hiszem, hogy e tekintetben akár megnyitja a reklámtörvény módosítása az ezzel foglalkozó szakaszokat, akár nem, a legsürgősebben megoldást kellene találnunk. A magam részéről ezt feltétlenül javaslom.

Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat a jogharmonizációs kötelezettségek mellett a hatályos szöveg egyes részeinek a pontosítására törekszik. Aggálymentesen elfogadhatónak ítélem a szexualitást öncélúan bemutató és pornográf reklámokkal szembeni korlátozásokat.

Nem tartom azonban aggálymentesnek a gyógyszerekkel összefüggő új szabályozásokat. A gyógyszer fogalmának átvétele az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerekről szóló törvényből indokolt és precíz. Egyetértek a Magyarországon nem forgalmazható, illetve nem alkalmazható gyógyszerekről készített reklámok közzétételének tilalmával is. Nem egyértelmű azonban, hogy a gyógyszerismertetés fogalmának az orvosokon és gyógyszerészeken túlmutató kiterjesztésére milyen szakmai indokok alapján van szükség.

Ugyanis a javaslat az eddigi definíciót kiegészíti azzal, hogy a gyógyszerismertetés szólhat az egészségügyi szakképesítéssel rendelkezőknek is. Ez a kiterjesztés azon túlmenően, hogy szakmailag vitatható, véleményem szerint ellentmond a kormányzatnak a gyógyszerkiadások visszafogására irányuló törekvéseinek is, amit természetesen más indokokból a költségvetési vitában bíráltunk is, mert itt tudatos alátervezésről van szó. Az azonban egy másik kérdés, hogy akkor a kormány más oldalról miért szorgalmazza az orvosok és a gyógyszerészek körében végzett gyógyszerreklámok, promóciós tevékenységek visszafogását. Itt némi ellentmondás érzékelhető.

A hatályos rendelkezések ez idáig zárt rendszert alkottak, miután az egyetemi végzettségű gyógyszerismertető a szintén egyetemi végzettségű, gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosult orvosokra és gyógyszerészekre összpontosította a tevékenységét. Ez a kiterjesztés most a főiskolai és középfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezőket is bevonja ebbe a körbe.

Azt gondolom, hogy persze hasznos az ő számukra is a gyógyszerekkel, illetve a hatóanyagokkal kapcsolatos számos ismeret, úgy vélem azonban, hogy ezeket az ismereteket nem gyógyszerismertetés, hanem a továbbképzések körében kell az érintetteknek megszerezniük.

Végül, képviselőtársaim, sajnálattal kellett konstatálnom az egészségügyi és szociális bizottság ülésén, hogy a gazdasági tárca a gyógyszerellátás felelős szereplőivel elfelejtette egyeztetni a törvényjavaslat ezen részeit. Azt a bizottság ülésén elhangzott kifogást, hogy ez az egészségügyi tárca feladata lett volna, nem tudtuk érdemi információként értékelni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót felszólalásra Zakó László képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZAKÓ LÁSZLÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim!

Mindenekelőtt a lényeggel kezdeném: a Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Van azonban egy-két észrevételünk a törvényjavaslattal kapcsolatban, de előtte még reflektálni szeretnék Béki Gabriella képviselőtársam önmarcangolására és önkritikájára. (Bauer Tamás: Félreértetted!) Tudniillik olyan dolgokat hánytorgatott fel az eredeti, a '97. évi LVIII. törvénnyel kapcsolatban, amely egyrészt az ő kezük munkáját viseli magán, másrészt pedig nem volt túl jól csengő az a mondat, ami a dohányzók védelmében született, képviselő asszony. Tudniillik pont Bauer Tamás képviselő úr volt az, aki a tavaly elfogadott, a nemdohányzók védelméről szóló törvényhez beadott egy olyan módosító javaslatot, amely a fiatalkorúak dohányzását engedélyezte volna, illetve enyhítéseket alkalmazott volna. Elnézést, a módosító javaslatának pontos szövegét nem tudom.

A törvényjavaslatra rátérve... - és nem beszélve arról, hogy az önökhöz közel álló közéleti személy még a kábítószer-fogyasztást is bocsánatos bűnnek tartotta. Nem tudom, hogy ez a két dolog - a mostani kritika és amiket elmondtam - hogy van egyáltalán köszönő viszonyban egymással.

Az észrevételeink a törvényjavaslattal kapcsolatban a következők. Ha sorba vesszük, van a 3. § (2) pont, amely minden olyan reklámot tilt, amely szexuális ingerkeltésre alkalmas. Úgy gondolom, a bíróságoknak meg az ügyvédeknek majd elég sokszor lesz ez idézett mondatuk, tudniillik nem derül ki, hogy kinek az ingerküszöbére van ez beállítva: egy tíz éve börtönben ülő fegyenc vagy egy 110 éves bácsika ingerküszöbére. Nehogy ebből fakadóan később valamilyen vita keletkezzék.

Amit leginkább kifogásolunk, hogy a szövegben vannak olyan kitételek, melyek véleményünk szerint egymásnak ellentmondanak. Tudniillik álláspontunk szerint az, hogy tilos közzétenni megtévesztő reklámot és később pedig, hogy az összehasonlító reklám nem lehet megtévesztő, nincs szinkronban egymással, mert véleményünk szerint minden összehasonlító reklám megtévesztő.

Onnan kezdve, hogy a tévében különböző mosóporokat meg tisztítószereket úgy hasonlítanak össze, hogy az egyiket anonimizálják, átfestik, fehér dobozba teszik, ezzel kettéválasztották a termékek teljes körét a reklámozottra és az összes többire; innentől kezdve a hivatkozott paragrafus b) pontjában az, hogy nem sérthet más vállalkozást vagy annak cégnevét, áruját, árujelzőjét vagy egyéb megjelölését, jó hírnevét az összehasonlító reklám, ez már nem állja meg a helyét. Tudniillik, amit hagyományos terméknek tüntetnek föl, azt úgy kell érteni a mi olvasatunkban, hogy a nem reklámozott termék. Innentől kezdve ezt valahogy feloldandó szakasznak tartjuk.

Vannak olyan pontok, amelyek úgy rendelkeznek: ha a feltétlenül szükséges mértéket nem haladja meg. Ezek is olyan meghatározások, amelyek gumiszabályt adnak. Ki, mi határozza meg, hogy mi az a feltétlenül szükséges mérték. Egy kicsit karakánabb vagy pontosabb szövegezésre vágyunk.

A másik, amikor agyonszínezett, -cukrozott, tartósítószerrel teletömött élelmiszert reklámoznak a magyar anyukák hozzájárulásával vagy támogatásával. Úgy érzem, ezt jó néhány jó érzésű anyuka kikérheti magának, akik nem adják a nevüket ehhez. Egyáltalán a reklám túltengése a magyar médiában egy kicsit fáj nekünk, tudniillik már futballmeccsek kezdődnek később emiatt, és filmeket szakítanak ezzel szét, mert a médiának egyetlenegy rendezőelve van, a minél nagyobb bevétel, és minden más ennek van alárendelve. Úgy gondolom, hogy még a teljes napfogyatkozást is főműsoridőre tették volna, ha rajtuk múlott volna.

Úgy gondolom, hogy a polgári kormány gesztust gyakorolhatna, és ezt egy módosító javaslat formájában be is nyújtom, hogy a magyar áruk, magyar termékek vonatkozásában olyan pozitív diszkriminációt alkalmazzunk, amelynek nyomán ezen áruk piacra jutását elősegítjük.

(16.40)

Tudniillik amikor millió forintokban mért másodpercekben adják a reklámidőt, akkor esélye sincsen egy teljesen magyar tulajdonban, magyar kézben levő vállalkozónak arra, hogy megjelenjen. Nincsenek egy súlycsoportban a magyar vállalkozók a multinacionális cégekkel.

Úgyhogy mi a magunk részéről amúgy támogatjuk a törvényjavaslatot. Néhány pontosítást szeretnénk majd ebben tenni, ebben kérnénk a kormány elfogadó nyilatkozatát. És a magunk eszközeivel próbálunk tiltakozni a reklámok mindenhatósága ellen.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)