Felszólalás adatai

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a részletes vita utolsó szakaszát, az ajánlás 1. pontjára vonatkozóan. Megkérdezem, ki kíván felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét lezárom.

Megkérdezem Tállai András államtitkár urat, hogy kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra. (Jelzésre:) Nem kíván.

A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Salamon László képviselő önálló indítványát T/3817. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3817/1-2. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Salamon László úrnak, a napirendi ajánlás szerint tízperces időkeretben.

DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ismeretes, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Párt politikai célkitűzéseiben nagy fontosságú helyet tölt be a családok támogatásának ügye, és ezzel összefüggésben az e célt szolgáló hatékony családtámogatási rendszer kiépítése és megvalósítása.

Ebben a rendszerben az elmúlt időszakban, választópolgári jelzés alapján hiányosságot észleltünk, amely mögött még az elmúlt kormányzati ciklus alatt keletkezett, feltehetően kodifikációs hiba áll. Nevezetesen arról van szó, hogy a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint a szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény a gyermeknevelési támogatás igénybevétele alatt nem biztosítja a társadalombiztosítási jogviszony érintetlen fennmaradását.

(12.40)

A törvény 8. §-a ugyanis - amely a biztosítás szüneteléséről rendelkezik - a kivételek felsorolási körében megfeledkezett a gyermeknevelési támogatás megemlítéséről.

A gyermeknevelési támogatás bevezetésekor az volt a jogalkotó célja, hogy azoknak a három- vagy többgyermekes családoknak a támogatását sikerüljön biztosítani, amelyeknek a legkisebb gyermek életkora alapján már nem járhatott gyes vagy gyed, ugyanakkor szociális helyzetük indokolttá teszi a további állami segítségnyújtást. Maga a vonatkozó törvény indokolásában a gyes meghosszabbításaként értékeli ezt az ellátási formát.

Mindezekből következően indokolt, hogy a társadalombiztosítási jogviszony fennállása szempontjából a gyermeknevelési támogatás a gyessel egy tekintet alá essen. Az önök előtt fekvő, rövid, kétszakaszos törvényjavaslat az 1997. évi LXXX. törvény módosításával ezt kívánja biztosítani. Kérem, hogy a tisztelt Országgyűlés a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem a kormány jelen lévő képviselőjét, kíván-e szólni. (Tállai András nemet int.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, a bizottságok kívánnak-e előadót állítani. (Nincs jelzés.) Ők sem kívánnak.

Most a képviselői felszólalások következnek, ötperces időkeretben. Elsőként megadom a szót Béki Gabriella asszonynak, az SZDSZ képviselőjének.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Egy nagyon kicsi törvénymódosítási szándék van a kezünkben, amiről Salamon képviselőtársam beszélt. Én a bizottsági vitában elismertem, hogy tulajdonképpen egy kodifikációs zavarról van szó.

Engedjék meg, hogy nagyon röviden, de azért egy kicsit tágabb kontextusba helyezve vizsgáljuk meg ezt a kérdést, hiszen olyan törvényhez nyúl hozzá most Salamon képviselőtársam, amelyik a '97-ben elfogadott nyugdíjreformcsomag része, az egyik jelentős törvény ezek közül.

Mint emlékezetes, akkor az 1975. évi II., a társadalombiztosításról szóló törvényt váltottuk ki, váltotta ki a parlament négy önálló törvényjavaslattal. A '75. évi II. törvény akkor már kezelhetetlenül zűrzavaros volt, ezerszer módosítva, következésképp nagyon-nagyon nehéz volt mindannyiunk számára a tájékozódás benne. Ezt a törvényt három olyan törvénnyel váltottuk ki, ami a nyugdíjakat érintette, és egy negyedik az egészségbiztosítást. De létrehoztuk a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvényt, ez merőben új volt, a munka, a figyelem nagy részét ez kötötte le, és ezzel párhuzamosan a társadalombiztosítási nyugdíj reformja volt a figyelmünk homlokterében.

Ez a harmadik törvény - amit röviden csak fedezeti törvény néven emlegettünk egymás között - az én emlékképeim szerint is sokkal kisebb figyelmet kapott, mint szükséges lett volna. Előkerestem a bizottsági vitában akkor elmondottakat, és fölelevenítettem: én magam is kritikával illettem ezt a törvényt. Úgy fogalmaztam, hogy tartalmilag is és technikailag is sajnos ez a leggyengébb a négy közül.

Megvizsgáltam, hogy vajon van-e olyan ellátási forma, ami a társadalombiztosítási jogviszony szüneteltetése okán nem jár az ellátottnak a gyeden kívül is, ugyanis ha csak a gyed lett volna, amitől elesik az illető, akkor nem lehetett volna azt mondani, hogy kodifikációs zavar van, hiszen gyed akkor nem létezett. A gyed '96-ban megszüntetésre került, következésképp koherensnek mondhattuk volna azt a gondolatmenetet, ahogyan a törvény a részleteket szabályozta.

De nem ez a teljes igazság, hiszen van, igenis van olyan ellátási forma, ami az anyának jár, szülés után jár, és attól függően, hogy volt-e vagy nem volt megelőző biztosítási viszonya, más ellátásra jogosult. Egészen pontosan a terhességi-gyermekágyi segély az az ellátási forma, ami jövedelemfüggő, következésképp valóban hátrányt szenved az a nő, aki nem tud a megelőző biztosítási viszonya alapján ilyet igénybe venni.

Mindent egybevéve tehát, én indokoltnak és szükségesnek tartom, hogy ezen a pici ponton korrigálásra kerüljön ez a törvényjavaslat.

A magam részéről azt ajánlom a saját képviselőcsoportomnak, a Szabad Demokraták Szövetségének, hogy ezt a módosítást hagyjuk helyben, fogadjuk el. Az a javaslat, amit Salamon képviselő úr benyújtott, külön módosító indítvány nélkül kezeli a problémát.

De meg kell jegyeznem, ha már szóba hoztuk ezt a törvényt, hogy van ebben a törvényben máshol is kisebb-nagyobb-apróbb lyuk, amit érdemes lenne kezelni. Az idő rövidsége okán egyetlenegy ilyet mondok: nem jár szolgálati év azoknak a mamáknak gyermek után (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akik '67 után szültek ugyan, de nem vettek igénybe gyest, következésképp lenne mit ebben a nyugdíjrendszerben tovább stoppolni.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Erkel Tibor úr, a MIÉP képviselője.

ERKEL TIBOR (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Előterjesztő! Képviselőtársaim! Az előterjesztett képviselői önálló indítvány jól példázza azt a sziszifuszi jogalkotói munkát, amire a családellenes és mélységesen antiszociális Bokros-programot követően rákényszerülnek a gyermekes családok akkori nehéz helyzetén segíteni szándékozó képviselők.

Az 1995 és '97 között durván szétvert családtámogatási rendszer egy-egy szilánkjába botlunk bele még most is nap mint nap, és dr. Salamon László törvény-előterjesztése is egy ilyen felfedett szilánkot kíván ártalmatlanítani. Sőt ez a törvényjavaslat két ponton is helyesbítené a Horn-kormány alatt elfogadott antiszociális, 1997. évi LXXX. törvényt, nem csupán a gyermeknevelési támogatást igénybe vevő három- és többgyermekes családanyákat rehabilitálná és venné őket vissza a társadalombiztosítási ellátottak körébe, hanem egyértelműen kijelenti, hogy a sorkatonai szolgálat alatti idő is a biztosítási idő része. Mindeddig, attól függően, hogy korábban volt-e a behívottnak munkaviszonya vagy nem volt, a társadalombiztosítási ellátások nem azonos módon illették meg a behívottakat.

A Magyar Igazság és Élet Pártjának országgyűlési képviselőcsoportja üdvözli ezt a törvényjavaslatot, különösen most, amikor az 1994 és '98 között kormányzó pártok újabb és újabb demagóg ígéretekkel próbálják megtéveszteni a közvéleményt; gondolok például a nyugat-európai szintű átlagbér kilátásba helyezésére vagy az úgynevezett bébikötvény ígéretére. Szóval most van itt az ideje figyelmeztetni azokat a képviselőtársainkat, akik olyan lelkesen szétzúzták a családi támogatások korábbi rendszerét, és taszítottak szegénységbe több százezer gyermekes családot, hogy mielőtt látványos ígérgetésbe, szemfényvesztő kampányokba kezdenek, ők is fáradozzanak az utánuk maradt szociális szilánkok összeszedegetésében és ártalmatlanításában.

A képviselői önálló indítvány arra is felhívja a figyelmet, hogy mennyire megalapozatlan közgazdasági bázison készült mind a most módosítani javasolt 1997. évi LXXX., mind a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló '97. évi LXXXII. törvény. Éppen azokat a családanyákat zárták ki a biztosítottak köréből, akik több gyermeket neveltek, azaz akiknek fáradsága és anyagi áldozata nélkül fel sem nevelkedhetne a majdani nyugdíjasok megélhetését garantáló munkaerő.

(12.50)

A Bokros-féle filozófiát támogató politikai pártok nemhogy fel sem fogták azt, hogy egy stabilan működő nyugdíjrendszer nem létezhet kellő számú dolgozó korosztály nélkül, hanem kifejezetten büntették és alacsony jövedelemmel, biztosítatlan létbizonytalansággal sújtották a családanyákat, jelesül a gyermeknevelési támogatást igénylőket. Az már a történelem fintora, hogy most, az állampolgárságról, a külföldiek menedékjogáról és a bevándorlásról szóló törvényjavaslat vitái idején nagyon sokszor hallottuk tőlük azt az érvet, miszerint belátható időn belül összeomlik a nyugdíjrendszerünk, ha nem segítjük elő több százezer külföldi Magyarországon történő letelepedését és munkavállalását. Szocialista és szabad demokrata képviselőtársaim, a magyar családok miért nem jók, és a külföldi családok miért jobbak a majdani nyugdíjasok ellátását, gondozását biztosító gyermekek felnevelésére?

Szólni kell még egy problémáról. Ha már a gyermekes családokon ütött egyik seb orvoslása a célja ennek a törvénynek, akkor el kell gondolkodnunk azon, hogy van-e mód teljes mértékben orvosolni ezt a Bokrosék okozta sérülést. A Magyar Igazság és Élet Pártja arra törekszik, hogy a Horn-kormány alatt elhatározott családellenes intézkedések káros következményeit minél szélesebb körben számoljuk fel. Az előttünk lévő törvényjavaslat dicséretes módon feltárta a gyermeknevelési támogatást igénybe vevők sérelmét és a törvény kihirdetésétől számított nyolcadik naptól kezdve már semlegesítené ezt a bajt. Szerintünk azonban úgy is dönthetne az Országgyűlés, hogy 1997 szeptemberéig visszamenően helyreállítjuk a gyermeknevelési támogatásban részesülő anyák biztosítási idejét. Ők gyermekeik nevelése révén egyértelműen megszolgálták ezt az időt, nem lenne méltányos ezt kétségbe vonnunk. Az erre irányuló módosító indítványokat már elkészítettük és benyújtottuk.

Összegezve véleményünket: a Magyar Igazság és Élet Pártja a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak ítéli és támogatja az elfogadását.

Köszönöm szíves türelmét. (Rozgonyi Ernő és dr. Salamon László tapsol.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője... Elnézést, közben kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Béki Gabriella, az SZDSZ képviselő asszonya. Megadom a szót.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Egyetlen dologra szeretnék az elhangzottakból reagálni, mert olyan tárgyi tévedésről van szó, amit a MIÉP-től nagyon sokszor hallunk, és nagyon igazságtalan, hogy ismételgeti, mert gyakorlatilag nyitott kapukat dönget. A '93-ban bevezetett gyermeknevelési támogatás három- és többgyerekes anyáknak eltervezett ellátás volt, amit nem szigorított meg, nem zilált szét a stabilizációs csomag, hanem úgy hagyta, azóta is életben van, ezeknek a családoknak azóta is jár a biztosítási viszony, szolgálati idő, járulékfizetési kötelezettség van az ellátáson, következésképp nem tudom, hogy mit akar a MIÉP bevezetni. Gyakorlatilag az, amit még az első ciklusban, még az MDF-kormány idején '93-ban létrehoztak, megfelel a főfoglalkozású anyaság néven nevezett ellátásnak.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Csáky András úr, az MDF képviselője.

DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Ígérem, még a rendelkezésre álló időt sem fogom kihasználni, hiszen úgy gondolom, hogy az előterjesztés világosan meghatározza a célt, és nagy örömömre szolgál, hogy maga a reparációs igény, illetve szükséglet mindkét oldal pozitív hozzáállását váltotta ki. Lehet, hogy egy kicsiny módosításról van szó, és ha a terjedelmét tekintjük - egy több mint 60 paragrafusos törvénybe két sort belerakunk -, akkor ez valóban annak tűnhet, meg jelentőségét tekintve is, de úgy gondolom, hogy sok száz családot érintő diszkriminációt próbál reparálni ez a módosító javaslat, úgyhogy a magunk részéről teljes mértékben támogatjuk a törekvést, hogy minél hamarabb kerüljön elfogadásra az előterjesztés.

Ami számomra még pozitívabb, és ezt külön köszönöm az előterjesztőnek, hogy azzal vezette be az expozéját, hogy állampolgári megkeresésre kezdtek el foglalkozni ezzel a problémával. Úgy gondolom, ezzel a népképviselet elve teljes mértékben érvényesül, és ez nagyon helyes, nagyon szimpatikus számunkra.

Tehát összefoglalva és nem húzva tovább az időt: elfogadásra javasoljuk és természetesen támogatjuk az előterjesztést.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Mivel felszólaló nem jelentkezik, megkérdezem Salamon László urat, kíván-e reagálni az elhangzottakra. (Dr. Salamon László nemet int.) Nem kíván.

Az általános vitát lezárom.

Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője, napirend utáni felszólalásra jelentkezett: "Háttal Európának LVII." címmel. Ötperces időkeretben megadom a szót.