Felszólalás adatai

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A következő másfél-két esztendő az uniós csatlakozási tárgyalások szempontjából döntő jelentőségű időszak lesz. Magyarország elemi érdeke lesz annak igazolása, hogy mind az Országgyűlés, mind a kormány számára fontos az uniós országok jogrendszeréhez történő igazodás.

(13.10)

A közelmúlt jogalkotását nagymértékben meghatározta ez a jogharmonizációs folyamat, és az Európai Unióhoz történő közeledés jegyében kell változtatnunk az idegenrendészeti, a menedékjogról szóló, a határőrizetről és a határőrségről rendelkező, valamint a magyar állampolgárságról szóló törvényeinken is. Mind a négy törvényjavaslat részletesen felsorolja azokat a nemzetközi egyezményeket, amelyeket szem előtt tartva kell változtatnunk a hazai jogszabályokon. A törvényjavaslatok elfogadása esetén az érintett területeken befejeződhet a jogharmonizációs folyamat.

Ezek a törvények kétharmadosak, azaz elfogadásukhoz szükséges lesz megszerezni a nem kormánypárti képviselők legalább egy részének a támogatását is. Az egyeztetések során egyik párt sem jelezte, hogy koncepcionális kifogásai lennének a tervezettel szemben, ám a tapasztalatok szerint minden ilyen törvényjavaslat tárgyalása ugrás a sötétbe. Hadd utaljak a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szóló törvényjavaslat sorsára, amelynek elfogadása révén tanúbizonyságot tenne országunk arról, hogy elfogadja az euroatlanti hadsereg-irányítás alapelveit, mégis kétséges ennek a törvénynek az elfogadása. Hadd utaljak a munka törvénykönyvének tervezett módosítására is. Ebben az esetben is épp a jogharmonizációs okból történt előterjesztéseket érte a legtöbb kritika.

Jelen esetben is - átlapozva az elmúlt napok sajtóját - több olyan, ellenzéki oldalról megfogalmazott kritika érte ezt a négy törvényjavaslatot, amelyek még a benyújtás alapvető indokát, a jogharmonizációs kötelezettségünket is megkérdőjelezik. Csak azt tudom mondani az integrációs folyamatot meggátolni, lassítani szándékozó politikusok részére, hogy - idézem -: "két út áll Magyarország előtt: az egyik az Európai Unióba vezet, a másik pedig járhatatlan." Számomra elfogadhatatlan az a magatartás, amelyik szavakban elfogadja ezt a megállapítást, nemzetközi kötelezettségek teljesítésekor, külföldi utazások során szavakban elfogadja, megerősíti, tettekben pedig, ahol lehet, gátolja.

Tisztelt Ház! Szükség van-e ezekre a változtatásokra most, legkevesebb három-négy évvel a csatlakozás reménybeli ideje előtt? Szükség van erre, hiszen a tagállamok leginkább a munkahelyeiket féltik az Unió bővítésétől. Előlünk is féltik, de különösen féltenék akkor, ha úgy éreznék, hogy Magyarországon keresztül bárki bekerülhet az Unió munkaerőpiacára. Összhangba kell tehát hoznunk a hazai jogszabályokat az Európai Unió menekültügyre vonatkozó rendelkezéseivel és irányelveivel. Például a közel két éve hatályba lépett amszterdami szerződés a menekültügyet és a migrációt a közösségi szabályozás tárgyává tette, és öt évet adott arra, hogy a vízumokra, a menedékjogra és a bevándorlásra vonatkozó új és egységes közösségi menekültügyi rendszer joganyagát a tagállamok és a jelölt országok átültessék a hazai jogrendszerbe.

Tisztelt Ház! A külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvény elfogadását - mint ismeretes - a schengeni végrehajtási egyezmény teszi szükségessé. A külföldiek jelenleg a tartózkodás célja alapján több mint tízféle vízumot kaphatnak. Ezt váltaná fel a csak négyféle, a tartózkodási időtől függő egységes európai uniós vízumtípus. A bevándorlási engedélyt felváltaná a letelepedési, amely ötévi, megszakítás nélküli jogszerű magyarországi tartózkodás után lesz kérelmezhető.

A jövőben a Magyarországon szabálysértést elkövető külföldiek, ha nem fizetik meg a kiszabott bírságot, kétéves időtartamra kitilthatóak lennének az országból. Újdonság lenne az úgynevezett felelősségi szabályok kiterjesztése, vagyis az illegálisan érkező külföldieket szállító vállalatok mindegyike saját költségén lenne kénytelen visszaszállítani az általa Magyarországra hozott személyeket. Új típusú bírságok fenyegetnék azokat is, akik a feketegazdaságban munkát adnak az illegálisan itt-tartózkodó személyeknek. A menedékjogról szóló törvény módosításával egyszerűbbé és gyorsabbá válhat azon személyek kiutasítása, akiknek menekült- vagy menedékeskérelmét a hatóságok elutasították.

Módosulna a határőrizeti törvény is. A változások döntően az uniós tagságunk utáni időszakra vonatkozóan rögzítenék az Unió külső határai és a belső, tagállamok közötti határok közötti különbségeket. Ezek a módosítások értelemszerűen csak csatlakozásunk idején lépnek életbe.

A magyar állampolgárságról szóló törvény módosítása értelmében a határon túli magyarok a jövőben könnyebben szerezhetik meg az állampolgárságot. A hatályos törvény szerint erre a külföldön élő személynek nincs lehetősége, míg a javaslat felhatalmazná a köztársasági elnököt, hogy méltányosságból kérelemre a szokásos feltételektől eltekintsen. A közelmúltban történt visszaélések miatt került bele a törvényjavaslatba a csalárd módon megszerzett magyar állampolgárság visszavonhatósága.

Tisztelt Ház! Míg az Unión kívüliek munkavállalását az Európai Unió országaiban szinte lehetetlenné teszik, addig a vállalkozói tevékenység gyakorlása szabad és csak a viszonosság korlátozásába ütközik. Magyarország is szabaddá tette az 1998. évi LXXII. törvényben a külföldiek önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedését. E törvény hivatkozási alapja a Brüsszelben 1991. december 16-án aláírt és az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett európai megállapodás 44. cikkében a Magyar Köztársaság által vállalt azon kötelezettsége volt, mely szerint Magyarország az átmeneti időszak végéig biztosítja az Európai Közösséghez tartozó állampolgárok számára az önálló vállalkozóként történő gazdasági célú letelepedés tekintetében a nemzeti elbánást. Ezt a lehetőséget nagyrészt nem az uniós tagállamok vállalkozói, hanem bizony kínai és török kereskedők használták ki, és nagy számban alapítottak betéti társaságokat vagy vásároltak korlátolt felelősségű társaságokat. Véleményem szerint ezen a területen változatlanul joghézag van, bizonyíték erre a külföldiek tulajdonában lévő fantomvállalatok sokasága. Míg az uniós országokból nagyon rövid idő alatt eltávolítják a közterheket nem fizető álvállalkozókat, nálunk hosszú évekig itt élhetnek a gyakorlatban nem is működő vállalkozások tulajdonosai. Ezek az álvállalkozók gyakorlatilag a feketegazdaságból, a közterhek elkerüléséből jutnak jövedelemhez, éppen a hazai vállalkozók rovására. Véleményem szerint az uniós tagállamok csakis akkor láthatják biztonságban legális gazdaságukat, ha a határőrizeti, az idegenrendészeti és menekültügyi törvények mellett Magyarország a cégnyilvántartás és a közterhertartozás-nyilvántartás területén is felzárkózik az uniós gyakorlathoz.

Szót kell ejtenem egy emberi jogi problémáról is. 1948 és 1981 között mintegy 1700 személyt fosztottak meg vagyonuktól és magyar állampolgárságuktól a Rákosi- és Kádár-diktatúra utasításait kiszolgáló bíróságok. Ezeket a határozatokat a korabeli hivatalos közlönyök is közzétették, annak ellenére, hogy Magyarország formálisan aláírta az ENSZ-nek az általános emberi jogokra vonatkozó nyilatkozatát, amelynek a 15. és 17. §-ai egyértelműen tiltották az állampolgárságtól történő megfosztást. Hozzá kell tennem, nemcsak Magyarország tekintette papírosnak az általa is aláírt ENSZ-dokumentumot, hanem az ENSZ Biztonsági Tanácsának az állandó tagja, a Szovjetunió is. Elég, ha csak a Nobel-díjas író, Alekszander Szolzsenyicin szovjet állampolgárságától történő megfosztására és kiutasítására gondolunk.

Tisztelt Ház! 1990-ben egyértelművé vált, hogy Magyarország nem léphet be a civilizált országok sorába, ha törvényhozása nem nyilvánítja semmissé az alapvető emberi jogokba ütköző határozatait. Az akkori, 1990-es tapasztalatlan törvényhozás hitelt adott a régi apparátus magyarázkodásának, és nem semmissé nyilvánította az állampolgárságtól megfosztó határozatokat, hanem csupán hatálytalanította 1990. július 31-étől.

(13.20)

Akiket tehát 1948-ban jogellenesen megfosztottak magyar állampolgárságuktól, azok legalább 1990-ig, de ma is külföldieknek számítanak. A volt nómenklatúra hivatalnokai két legyet ütöttek egy csapásra utólag is, egészen a hatályvesztésig: legitimálták az általános emberi jogokat sértő intézkedéseiket, emellett meggátolták a még élő néhány száz egy részének a hazatelepedését is, elsősorban azokból az országokból, amelyek törvényei tiltják az utólag megszerzett második állampolgárságot.

Most mód lenne az elkövetett törvénytelenségek orvoslására, oly módon, hogy az állampolgárságuktól akkor megfosztottak kinyilváníthatnák, hogy véleményük szerint semmis az őket állampolgárságuktól megfosztott jogszabály, ezt a nyilatkoztatot a köztársasági elnök tudomásul venné, és ezáltal automatikusan folyamatossá válna a jogaikban sértettek állampolgársága. Nem szabadna, még formailag sem, legitimálnunk azokat az emberi jogokat sértő ítéleteket, amelyek még az akkori kormányok által aláírt nemzetközi egyezményekkel is ütköztek. Egyébként ebben az ügyben több alkalommal váltottam levelet az Igazságügyi Minisztérium hivatalnokaival, illetve a belügyi tárcával, de eddig rendre bizony különféle akadályokba ütközött a megoldásnak a kimenetele, és valóban itt is nemcsak jogot kellene szolgáltatnunk, de igazságot is.

Tisztelt Ház! A négy törvényjavaslat általános vitára történő bocsátását helyeslem, Horváth Balázs képviselőtársam is részletesen indokolta ezt a vezérszónoklatában, és fogja ezt majd tenni Kelemen András képviselőtársam a továbbiakban. Különös tekintettel az állampolgárságuktól önkényesen megfosztottak jogorvoslatát szolgáló módosító indítványom figyelembevételével, ezeket elfogadásra ajánlom.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)