Felszólalás adatai

DR. NAVRACSICS TIBOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Onnan lehet tudni, hogy közeledünk a választásokhoz, hogy a Magyar Szocialista Párt elkezd adócsökkentésről beszélni. Volt, amikor még törvényt is alkottak, ötéves adócsökkentési programot - talán emlékezünk rá -, amit fél évvel később adónövelési programmá változtattak. Most már csak beszélnek az adócsökkentésről, mert a most beterjesztett törvényben már nyoma sincsen adócsökkentésnek. Most már úgy gondolják, hogy kommunikációs gyakorlatok is elegek ahhoz, hogy adócsökkentésnek érezze az ember a növekvő terheket.

A helyzet az, hogy esetleg nézzük meg, hogy a miniszterelnök úr beszédének elején megjelölt két célt hogyan sikerült teljesíteni. Azt mondta miniszterelnök úr, hogy a kormánynak két célja volt az eddigi egy hónapos tevékenysége során: egyrészt egyensúlyban tartani Magyarországot, másrészt pedig beindítani a gazdasági növekedést.

Az egyensúlyban tartás úgy sikerült, hogy most már a Nemzetközi Valutaalap is - amiről mindenki azt mondja, hogy kivételes lépés - engedélyezi, hogy a költségvetési hiánycél 2,9 százalékról 3,9 százalékra nőjön.

(13.20)

Ez annak fényében különösen érdekes, hogy ha jól emlékszem, az elmúlt három évben mást nem hallottunk a kormánytól, mint hogy minden megszorításra azért van szükség, hogy 3 százalék alatt tartsák a költségvetési hiánycélt. Nem sikerült, most éppen 3,9-nél vagyunk, ez valószínűleg közbenső állomás, év végére ez lehet rosszabb is; jövőre 3,8-nál leszünk költségvetési hiány tekintetében. Röviden: minden megszorítás, amit eddig bevezettek, célját, értelmét vesztette, öncélú sanyargatás tulajdonképpen. Hiszen a célt nem sikerült elérni, viszont rengeteg megszorító intézkedéssel jelentősen rontották az életszínvonalat.

Nézzük meg, hogyan alakul a "beindítjuk a növekedést" jelszó! A munkanélküliségi ráta 1992-ben volt utoljára ilyen magas. A gazdasági visszaesés üteme körülbelül '91-92-es adatokat mutat. Azért mondom, hogy '91-92-es, mert valahol a kettő között vagyunk. A különbség az, hogy akkor már kifelé jöttünk egy gazdasági válságból, most pedig úgy tűnik, hogy továbbra is befelé megyünk. Az államadósság GDP-hez mért aránya 1993-94 körül volt utoljára ilyen magas: 83 százalékos, és egy gazdasági visszaesés idején ez különösen aggasztó, '93-94-ben legalább gazdasági növekedést tudott az ország felmutatni, ami esélyt adott arra, hogy kinőjük ezt az adósságcsapdát. Most ez a gazdasági visszaesés ezt éppenséggel csak súlyosabbá teszi. Végül a szocialista-szabad demokrata hét év egyik legszomorúbb adata: 2002-höz képest 220 ezerrel több munkanélküli van.

A gazdasági növekedés tehát nem akar beindulni, az elmúlt hét évben sem indult be, és ebben az egy hónapban sem indult be. Fontos tudni talán azt is, hogy az adóelvonások mértéke az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb. Egyetlen olyan ország van, ahol a gyermektelen családok esetében magasabb, ez Belgium, de ott azért, mert a gyermektelenek diszpreferáltak. A gyermekes családokat figyelembe véve egyértelműen Magyarország a leginkább túladóztatott ország. Vagyis úgy látszik, sem a mutatók tekintetében, sem pedig a válságból kivezető út tekintetében a kormány eddig nem volt szerencsés.

Érdemes azt is megnézni, hogy az európai uniós tagság milyen hozadékot hozott. Azért érdemes megnézni, mert jelen miniszterelnök úr korábban - mint gazdasági miniszter, illetve az európai uniós forrásokért felelős ember - nyilván sokat tehetett volna azért, hogy Magyarország felzárkózzon az Európai Unió átlagához. Azt látjuk - legalábbis a Központi Statisztikai Hivatal mostani közleménye szerint, ami az Eurostat adatain alapul -, hogy a tíz újonnan csatlakozott európai uniós ország közül 2004 óta Magyarország az egyetlen - Magyarország az egyetlen! - olyan kelet-európai európai uniós ország, amely nem közelített, hanem egy kicsit távolodott. Ugyanis míg Csehország 6,8 százalékkal növelte a GDP vásárlóerő-paritáson mért arányát, míg Lengyelország 4,4 százalékkal, addig Magyarországon ez 0,6 százalékos csökkenés.

Távolodunk Európától, nő a munkanélküliség, a kormány szemmel láthatóan nem találja a problémák megoldását. Ehelyett azt látjuk, hogy időben minél távolabbi célokat tűz ki, annál bátrabb. Ha 25 éves adócsökkentési programokat kellene csinálnia, akkor biztosan ott már jelentős adócsökkentés lenne. A holnaputánt már tudja, csak éppen a ma és a holnap gondjait nem tudja megoldani.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)