Felszólalás adatai

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam nem vagyok vadász, úgyhogy a laikusok oldaláról fogom megközelíteni ezt az egész témát és kérdést. Véleményünk szerint a kiindulópont, az alkotmánybírósági határozat - amely a törvénymódosítást egyáltalán szükségessé tette - indokolt, és azok a szempontok, amelyeket ez a módosítás, illetve amelyeket a határozat figyelembe vesz, mindképpen méltánylandók. Mégis azt gondolom és az a véleményem, hogy az a módosítás, ami most előttünk áll, valóban reparálható valamelyest különböző módosító javaslatokkal, mégis azt gondolom, hogy egy teljesen új vadászati törvényre lenne szükség a megváltozott ökológiai és tulajdonviszonyok miatt is.

Azt gondolom, hogy a módosítás egy jelentős része a vadászok, a vadászat belső ügyét érinti, tehát ehhez a magam részéről nem igazán tudok hozzászólni, azonban ami probléma és amit mindenképpen szóvá kell tenni: a nagyvad kérdése ma Magyarországon. Becslések szerint ma Magyarországon körülbelül duplája a nagyvadlétszám annak, amelyet az élőhely még komolyabb károsodás nélkül el tud viselni. Ez a legnagyobb probléma, ami a gazdálkodókat, a vadászokat egymással szembeállítja. Az alapkérdés az élőhely, amely eltartja a vadat, a vadásztatás hasznának húzása és a költségeinek viselése között feszül. Azt gondolom, hogy ez alapvetően gazdasági kérdés, de vannak morális vonatkozásai is, leginkább az, hogy ki viselje és milyen mértékben a vadtartás költségeit, ki húzza annak hasznát. Azt gondolom, ebben a vonatkozásban manapság meglehetősen jelentős aránytalanságok vannak, hiszen a vadtartás költségeit elsősorban a föld- és erdőtulajdonosok, hasznát pedig a vadásztársadalom húzza.

Mint az köztudott, Magyarországon körülbelül 53 ezer vadász van, és ha jól emlékszem, a földtulajdonosok száma meghaladja a 2 milliót. Tehát ez a 2 millió ember viseli a vadásztársadalom szórakozásának legjelentősebb költségeit. Némely területen elviselhetetlen a vadkár, és odáig jutottunk, hogy természetes úton erdőtelepítéseket végezni - mondjuk makkvetéssel, de akár csemetéről ültetve is az erdőket - kerítés nélkül vagy valamilyen nagyon komoly vadkárelhárítás nélkül gyakorlatilag lehetetlen, elsősorban azokon a területeken, ahol a nagyvadállományban is az egyik legkártékonyabb vadfaj, a vaddisznó elszaporodott, hiszen az már az elvetett makkot kitúrja, megeszi, lezabálja, de a szarvas is hasonló dolgokat művel. Tehát kerítés nélkül gyakorlatilag Magyarországon ma már nemigen lehet honos fajokból, tehát tölgyekből, kőrisből erdőfelújítást csinálni. Lassan ott tartunk, hogy egyes területeken, Somogyban már az akácot is be kell keríteni ahhoz, hogy sikerrel lehessen felújítani az erdőket.

Ezek az erdőgazdálkodókat ért károk, de a mezőgazdaságban is jelentős károkat okoz a túlszaporodott nagyvadállomány, elsősorban a szarvas meg a vaddisznó, de megemlítendő még az a természetvédelmi károsítás, amelyet esetleg a túlszaporodott vadállomány, illetve azokon belül a betelepített fajok, elsősorban a muflon vagy a dám okoz. Itt is megfigyelhetjük, hogy olyan területeken is megjelent a vaddisznó, vaddisznó-invázióról beszélhetünk, ahol addig egy-egy adott területen soha nem volt fellelhető. Például Kisvárda környékén eddig nem volt vaddisznó, mióta én vissza tudok tekinteni, azóta sosem találkoztam még nyomával sem. A tavalyi és ebben az évben már komoly károsításokat okoztak.

Mi lehet a következménye annak, ha ez a módosítás így marad? Azt gondolom, hogy az az egyetlen gát, amely a fenntartható vadlétszámot, a maximumot jelenti, az tűnik el a módosítással. Nem lesz olyan korlát, amely megelőző jelleggel próbálja a nagyvadkérdést, a vadkárok kérdését kezelni. Elismerem azt, hogy a megváltozott ökológiai adottságok miatt a nagyvadállomány meglehetősen nehezen becsülhető, de akkor nem tudom, hogy azok a tanszékek, akiknek ez a feladata, tehát vadbiológiai kutatásokkal, egyebekkel foglalkoznak, miért vannak. Tehát azt gondolom, hogy azon a statisztikai valószínűségen belül, amely a gazdálkodáshoz megfelelő adatokat nyújt, a nagyvadlétszám becslése mindenképpen elvégezhető. Bizonyára egy kicsit macerás, meg sokat kell utána járni, meg egy kicsit lehet, hogy talán sok munkába meg költségbe kerül, de azt gondolom, hogy aki ezzel a dologgal akar foglalkozni, az viselje ennek a költségeit.

Amennyiben a módosításból kikerül a fenntartható maximum szabályozása, akkor, azt gondolom, nem lesz olyan gát, ami meggátolná azt, hogy tulajdonképpen tetszőleges mennyiségben lehessen vadat tartani. Ennek egyetlen gátja nyilvánvalóan az lehet, amikor a károkat elszenvedők megelégelik a dolgot, és megfelelő bírósági vagy egyéb úton próbálják majd az igényeiket behajtani a vadgazdálkodón. Azonban én mégis azt gondolom, hogy igazán az a bölcs, aki a károk elkerülését próbálja meg intézni és nem az, aki utánamegy az eseményeknek. Ez a preventív jelleg a törvény jelenlegi állapotában még benne van, és nem lenne szerencsés, ha kikerülne.

A törvénymódosításnak, illetve a még fenntartható maximum törvényből történő kikerülésének az indoklás szerint az egyik oka az, hogy ennek meglehetősen súlyosak az adminisztrációs költségei a különböző hatóságok részéről, gondolom, elsősorban a vadászati hatóság részéről. De azt gondolom, nem lesz ez más, ha ezt a passzust kivesszük, hiszen akkor majd nem előre kell a vadlétszámot becsülni vagy annak az állapotát folyamatosan figyelemmel kísérni, esetleg az apasztásukat elrendelni, hanem majd utólag kell a bíróságra járni, utólagosan kell majd szakértői véleményeket beszerezni. Egyébként ez nyilvánvalóan egy sokkal nehezebben bizonyítható dolog, tehát itt a vadgazdálkodók esetleg előnybe kerülnek az erdő- és mezőgazdálkodókkal szemben, de én mégis azt gondolom, hogy a békesség kedvéért sokkal jobb lenne, ha ez a passzus benne maradna.

Még egy dolog, ami szerintem nagyon fontos kérdés: a vad az állam tulajdona. Alig van már Magyarországon olyan területe a hazának, ahol még valamit privatizálni lehetne. Azt gondolom, hogy a vad is valami ilyesmi abban az esetben, ha a vadlétszámról nem rendelkezünk pontos adatokkal. Mindenképpen azt javasolnám saját magunknak, mindenkinek, a békesség, a magyar vadállomány érdekében is, hogy ezt a nemzeti értéket, ezt a nemzeti kincset próbáljuk meg minél pontosabban számba venni. Az éves vadgazdálkodási tervek készüljenek el, és azok megfelelő pontossággal legyenek végrehajtva.

A mai nagyvadhelyzet kapcsán még egy dolgot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. Sokat beszélünk arról, hogy a nemzetgazdaságnak a vadászati ágazat milyen jelentős bevételeket hoz, kevesebbet arról, hogy ez mennyibe kerül a vadkárok kapcsán az erdő- és mezőgazdálkodóknak.

(20.30)

Szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt, hogy miért is érdemes ezt a vadlétszámot a minőség lehetőség szerinti megtartása mellett egy elfogadhatóbb szintre apasztani, hozni. Nem véletlen, azt gondolom, hogy Nyugat-Európában, ahol közel sincs ilyen vadállomány egyébként, nem hagyják a vad ilyen fokú elszaporodását. Gondolom, pontosan kiszámolták, mérlegelték azt, hogy minek mi az ára, és arra jutottak, hogy annak a vadlétszámnak, ami a magyarországinak tulajdonképpen a töredéke, ennek a fenntartása, megtartása a gazdaságos.

Ennek szellemében szeretném kérni önöket, hogy a benyújtott módosító indítványainkat támogassák majd.

Köszönöm szépen. (Taps.)