Felszólalás adatai

DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai nap itt a Házban elhangzott már többek részéről, hogy új és különleges helyzettel kell szembenéznünk, hiszen egy olyan világgazdasági válság közepén vagyunk, amely például a frissen megválasztott amerikai elnököt arra késztette, hogy szinte teljesen szakítson elődje politikájával, az Európai Unió országait hosszú idők óta nem látott együttműködésre késztette. Én abban reménykedem, hogy Magyarország számára is egy új kezdetet jelent a szembenézés a válsággal. Én az SZDSZ részéről arra szeretnék majd javaslatot tenni, hogy hogyan kellene új irányba fordítanunk a politikánkat.

De mielőtt erről beszélnék, engedjék meg, hogy felszólalásom mottójául hadd idézzem fel Bibó Istvánt, Bibónak 60 évvel ezelőtti szavait. Mit írt Bibó István 60 évvel ezelőtt? "Vezetőkben és a közösség egyes tagjaiban döntő pillanatokban végzetesen hiányzott vagy megzavarodott a közösség érdekeinek felismerésére irányuló normális ösztön, ami nem valami misztikus kollektív jelenség, hanem a közösség egyes tagjainak ép ítélőképességéből tevődik össze, s úgy láttuk, hogy ugyanakkor más népek hasonló kritikus helyzetekben ösztönösen helyesebben, igazabban s a maguk közösségi érdekeinek megfelelően viselkednek. Nem az a lényeg ebben, hogy más népek csodálatos egységben és egyetértésben élnek, szemben a széthúzó magyarral, hanem az, hogy a magyar nemzeti közösségben újból meg újból olyan módon vetődtek fel a döntő, az egész közösséget foglalkoztató és megosztó kérdések, hogy annak következtében a közösség terméketlen, sehová nem vezető harcokba bonyolódott, és a valóságos feladatokkal, valóságos problémákkal szemben vakká lett." Bibó István ezt mondta 60 évvel ezelőtt.

Föltehetjük a kérdést: változott valami, képviselőtársaim? Bölcsebbek lettünk? Világosabban látunk? Nem azt látjuk most is, hogy vakká lettünk, hogy ugyanazt a forgatókönyvet írjük történelmünkben, mint amiről Bibó István 60 évvel ezelőtt beszélt? Valóban van valamiféle történelmi fátum, amit mi beteljesítünk? Nos, képviselőtársaim, én azt gondolom, Bibónak igaza volt. Nekünk tanulni kell a történelemből, és nem fátumszerűen kell felfognunk a történelmünket, hanem úgy, hogy lássuk, ha valóban végzetszerűen teljesítjük hibáinkat; nézzünk szembe ezekkel a hibákkal, és változtassunk, próbáljunk meg másként cselekedni.

(10.50)

Hogyan lehet ezt a másként cselekvést megvalósítani? Nos, képviselőtársaim, én itt a mai parlamenti vitában szeretném rögtön az elején világossá tenni, hogy nem kívánom bűnbakká tenni a miniszterelnök urat, mert ez az út sehová nem vezet. Nem kívánom diabolizálni a Fideszt, mert ez az út sehová nem vezet. Hanem arra szeretnék javaslatot tenni, hogy közösen, értelmesen hogyan tudunk valamiféle megoldást találni.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke azt mondta hetekkel vagy akár egy hónappal ezelőtt is, amikor a világgazdasági válságról beszélt, hogy többek között olyan tulajdonságok is okozták a világgazdasági válság kialakulását, illetve betetőzését, mint a kapzsiság és mohóság. Sokan támadták ezért a kijelentéséért. Én nem szeretném támadni és kritizálni, főleg azért nem, mert azt gondolom, értem, hogy miről beszélt. Megjegyzem, az amerikai elnök is hasonló gondolatokat kifejtett nem is olyan régen. Amiről beszélt, szerintem az, hogy az erkölcsi értékrendünk, politikai felfogásunk hogyan kell hogy irányítson minket nehéz helyzetekben, többek között hogyan kell, hogy a józanság, a tisztelet és a szerénység legyen elsősorban a vezérlőelvünk most.

Vagyis nem arra van szükség, hogy itt a parlamentben azt hallgassuk meg egymástól, hogy kinek van igaza, kinek van a kezében a bölcsek köve, ki tudja a tökéletes megoldást, hanem végre azzal a szerénységgel nézzünk szembe a helyzettel, hogy egyikünk sincs ennek birtokában, hogy a demokrácia annak a felismerése, hogy a közjó mindig vitában formálódik, és a vita arról szól, hogy egyikünk sem tudja sohasem tökéletesen azt a megoldást, ami egy adott helyzetre a legjobb lenne, hanem azt mindig kompromisszum árán kell elérnünk.

Mi lehet ez a kompromisszum ma, tisztelt képviselőtársaim? Én azt a javaslatot szeretném megtenni, hogy a politikai erők kössenek egy megállapodást egymás között. Ebben a megállapodásban legyen benne a Fidesz, legyen benne a Szocialista Párt, és legyen benne természetesen az MDF, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Szabad Demokraták Szövetsége is. Ez a megállapodás néhány alappilléren kell hogy nyugodjon.

Először is, a Fidesz részéről e megállapodás azt kívánja, hogy a Fidesz adjon fel azzal a politikával, amelyben előrehozott választásokat kér. Nézzen szembe a Fidesz azzal, hogy választások 2010-ben lesznek, s a 2010-es választásokon szabadon mindenki megmérettetődik. Aki a nép és a választók bizalmát bírja, az fogja a következő kormányt alakítani. A Szocialista Párt vállalja azt, hogy végre a cselekvés útjára lép, hogy a kisebbségi kormány nem kommunikációs offenzívát indít, hanem azt mutatja meg, hogy hogyan kell cselekedni ebben az országban, hogyan kell végre a tettek mezejére lépni, hogyan kell a jól hangzó szóvirágok helyett igazából a tettek mellé odaállni. Nekünk, a többi pártnak szintén ki kell vennünk a részünket ebből a megállapodásból.

Azt gondolom, hogy az SZDSZ-nek is önkritikusnak kell lenni ebben a helyzetben. Önkritikusnak kell lennünk, mert tudjuk jól, hogy mindaz a helyzet, ami kialakult Magyarországon, annak köszönhető, hogy 2002 és 2006 között hibás volt az a politika, az a gazdaságpolitika, amit követtünk. Ebben az SZDSZ-nek is szerepe volt, hiszen mi magunk is részesei voltunk ennek a koalíciónak.

Én nem szeretném elmondani azt, mert fölösleges most arról beszélni, hogy nekünk milyen javaslataink voltak, de egy biztos: amikor most a miniszterelnök urat hallgattam, akkor természetesen, mondhatnám azt, hogy zene volt füleimnek a miniszterelnök úr jó néhány javaslata, hiszen ez az, amiről a Szabad Demokraták Szövetsége évek óta beszél. Amikor a rászorultsági elvről beszélünk, ez az, amit egy évtizede képviselünk a magyar politikában. Amikor az adócsökkentést hallom, akkor azt mondom, hogy ez az, amit az SZDSZ tíz éve képvisel, és a zászlajára tűz, hogy végre legyen adócsökkentés. Amikor az adóterhek igazságosabbá tételéről, a közteherviselés reformjáról beszélünk, ez az, amiről az SZDSZ tíz éve beszél. Mégis azt mondom, hogy ezeket a javaslatokat, ezeket a törekvéseket biztos, hogy tudjuk támogatni, mert ezek értelmes javaslatok lehetnek. De kivezető út-e ez az ország számára jelen pillanatban?

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarország olyan helyzetben van, hogy nem elég ezeket a javaslatokat meghirdetni. Megjegyzem, még ha valamiféle cselekvés is párosul hozzá a kisebbségi kormány részéről, az sem biztos, hogy elegendő hozzá, hogy el tudjunk indulni ezen az úton, mert ha nincs hozzá szélesebb körű konszenzus a politikai erők között, akkor ez hamvában holt kísérlet lesz.

Csak egy példát hadd mondjak erre! A miniszterelnök úr beszédében említette a vagyonadó kérdését, amelyet szintén mi, liberálisok hosszú ideje mondunk, hiszen a vagyonadó megfelelő bevezetése - és itt a megfelelőt nagyon szeretném aláhúzni, mert többféleképpen lehet bevezetni - igazságosabbá teheti a közteherviselés rendszerét Magyarországon. Node ennek a rendes előkészítése és bevezetése optimális esetben is másfél-két év. Hogyan akarunk két év múlva bevezetni valami jelentős változást vagy jelentős reformot, amikor bő egy év múlva választások lesznek Magyarországon?

Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha van köztünk, a politikai erők között olyan megállapodás, olyan értelmes együttműködés, aminek szellemében le tudunk ülni egymással, és meg tudunk állapodni; meg tudunk állapodni, mert megjegyzem, az ellenzéki pártoknak is az az érdeke, hogy történjen valami Magyarországon, hogy Magyarország ne sodródjon az elkövetkezendő hónapokban. A kormánynak is az az érdeke, hogy történjen valami Magyarországon, és végre álljunk szembe, valóban vessünk gátat a sodródás tendenciájának. Mindannyiunknak ez az érdeke, az egész országnak, az egész nemzetnek ez az érdeke.

Ezért javasolom én a Szabad Demokraták Szövetsége részéről, hogy üljünk le együtt tárgyalni. Üljünk le, és állapodjunk meg néhány fontos területen néhány lényeges pontban, amely, megjegyzem, erősen egybeesik azzal, amiről a miniszterelnök úr beszélt, hiszen - mint mondtam - a Szabad Demokraták Szövetségének hosszú ideje lényegében az a programja több tekintetben, amiről a miniszterelnök úr beszélt, nem minden tekintetben, de a lényegét tekintve igen. De ne feledjük el, hogy ezt a programot csak akkor lehet megvalósítani, ha ekörül politikai együttműködés és politikai konszenzus van.

Miről kellene megállapodni? Először is: kulcsfontosságúnak tekintem azt, hogy az euró bevezetésének a dátumáról a politikai erők között legyen megállapodás. Erre szüksége van a magyar gazdaságpolitikának, szüksége van Magyarországnak azért, hogy kiszámíthatóak legyenek a lépéseink. Amikor Navracsics Tibor frakcióvezető úr arról beszélt, hogy a környező országokban, Szlovákiában, Szlovéniában már bevezették az eurót, igen, nekünk ezzel szembe kell néznünk. Ha tíz évvel ezelőtt állnánk itt a parlamentben, és vitatkoznánk, kevesen lettek volna akkor köztünk, akik azt mondják, hogy persze, Szlovákiában és Szlovéniában hamarabb fogják bevezetni az eurót, mint Magyarországon. Igen, ezzel szembe kell néznünk. Ez mutatja az elmúlt tíz év elszalasztott lehetőségeit. Ezért először azt javasoljuk, hogy állapodjunk meg ebben.

Másodszor az a javaslatom, hogy dolgozzunk ki egy olyan csomagot, amelyben a szociálpolitika, a közigazgatás és a közteherviselés területén képesek vagyunk szintén együttműködésre. Nem fenntartható az az állapot, hogy a parlament különböző oldaláról elhangzanak javaslatok, sokszor ezeknek a javaslatoknak igazából nincs megfelelő felelősségi háttere, hiszen amikor én arról beszélek önkritikusan, hogy 2002 és 2006 között az a politika, gazdaságpolitika, amelyet követtünk, komoly gondokat okozott az ország számára, akkor nyilván föl kell vetni azt is az ellenzék, az akkori ellenzék részéről, hogy az akkori ellenzék, tehát a Fidesz akkor nem azért támadta a kormányt, hogy nem lépi meg a szükséges, nehéz intézkedéseket, hanem 14. havi nyugdíjat követelt. Tehát a felelősséget világossá kell tennünk mindannyiunk részéről, és mindannyiunknak önkritikusnak kell lenni. Ezért mondtam a tiszteletet és a szerénységet egymás iránt, hogy végre őszintén tudjuk beszélni igazából a bajainkról, Bibó szellemében, hogy ne legyünk olyan vakok, amelyről Bibó István beszélt.

Ezért, amikor a közigazgatás reformjáról beszélünk, az önkormányzati reformról, a parlamenti reformról, a parlamenti képviselők létszámáról beszélünk, itt nem elég számokat mondani, hanem világossá kell tenni a tartalmat, hogy arányossá akarjuk tenni a képviseletet vagy sem, és nem akarok most belemenni a további részletekbe. Egy biztos: érdemi tárgyalásokra van szükség.

Érdemi tárgyalásra van szükség az ügyben is, hogy közösen fogadjuk el a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalmat erősítő törvényeket. Ilyen a pártfinanszírozásról szóló törvény. Itt is elmondhatnánk, tisztelt képviselőtársaink, azt, hogy az elmúlt években hogyan bukott meg ez a törvény, mert volt, amikor a Szocialista Párt nem akarta igazából ezt, aztán a Fidesz nem akarta ezt a törvényt. Egy biztos: nem tudtunk a pártfinanszírozásról megállapodni, holott a magyar demokráciába vetett hitet a párfinanszírozásról megalkotott nyilvános, átlátható törvényi szabályozás biztos, hogy erősítené, ahogy erősítené az összeférhetetlenségi szabályok világossá tétele, és erősítené végre az ügynökakták ügyének az elrendezése, mert ez a múlttal való szembenézés most különösen, amikor a rendszerváltásról beszélünk... - húszéves a rendszerváltás folyamata, több visszaemlékezést hallunk, látunk televízióban, rádióban. Amikor ezekkel szembesülünk, szégyen az ország számára, hogy ma is úgy kell felállnunk, hogy az ügynökakták kérdését nem tudtuk elrendezni.

(11.00)

Ez a kérdés megint a demokratikus intézményrendszerbe vetett hitről szól. Tehát a harmadik csomagba én ezt tenném bele. Először az euró bevezetése, utána a szociálpolitika, a közigazgatás, a közteherviselés reformja, ez a második csomag, a harmadik csomag pedig a demokratikus intézményrendszerbe vetett hit erősítése.

És van persze egy negyedik terület is, az új gondolatok, az új kezdeményezések területe. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, amit az energiaválság okozott Magyarországon. Világossá kell tennünk, hogy Magyarország számára a kitörési út a környezettudatos gondolkodásmód megerősítése, a megújuló energiaforrások támogatása. Ma, amikor az Amerikai Egyesült Államok elnöke erről beszél, amikor az Európai Unió ebbe az irányba keresi a kiutat, látnunk kell, hogy ez a magyar tudomány, a magyar gazdaság számára óriási lehetőségek tárháza. Ha Magyarország élni tud ezzel a lehetőséggel, akkor olyan fejlődési pályát futhatunk be, mint a számunkra irigyelt országok, Finnország, Írország, Spanyolország, és más országokat is említhetünk, amelyek látványos fejlődést futottak be az elmúlt évtizedekben.

Ez a lehetőség nyitva áll előttünk. Csak végre, képviselőtársaim, a bibói gondolatból kiindulva nem vakká kell válnunk egymással szemben, az előítéletek foglyaiként, hanem végre nyitottan kell gondolkodnunk arról, ahogy vagyunk. És ez nem megy másként, csak tisztelettel, figyelemmel és az előítéletek sutba dobásával. Mi az SZDSZ részéről erre teszünk javaslatot. Üljünk le, tárgyaljunk arról a csomagról, amit ajánlunk, állapodjunk meg, mert a döntéseink, a javaslataink mind-mind olyan igényűek és olyan messzire mutatóak, amelyekben egy többéves megállapodást kell kötni a politikai erőknek.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)