Felszólalás adatai

HADHÁZY SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk lévő törvényjavaslat kapcsán két kérdésre szeretnék kitérni: az egyik a vízbázisvédelem, a másik pedig a szennyvíz összegyűjtése, kezelése, elhelyezése, és hogy ezzel kapcsolatban mik az önkormányzatok feladatai, milyen szerepet szán a kormányzat az önkormányzati szektornak.

Az első kérdésem az lenne, és erre szeretnék megválaszolni, hogy vajon az önkormányzatok az egészséges ivóvízellátást tudják-e megfelelő színvonalon biztosítani, tudják-e azt garantálni, hogy a rendelkezésre álló, jelenleg működő, illetve távlati vízbázisok védelme hosszú távon biztosítható, megoldható legyen. Szakmai szempontból meg kell kérdezni, hogy milyen hatások érhetik ezeket a vízbázisokat.

Rögtön egy olyan kérdéssel találkozunk szembe, hogy a települési önkormányzatok ez idáig elég gyakran vitatkoztak azon a vízügyi szervezetekkel, a vízbázisok üzemeltetőivel, hogy vajon a védterület hogyan határolható le, és miért nem lehet a védterületen vonalas létesítményeket elhelyezni vagy akár a települést bővíteni. Ez a kérdés a továbbiakban az önkormányzat asztalán fog maradni, hiszen az ő feladata lesz az egészséges ivóvízzel való ellátás, és ennek megfelelően az ő feladata kell legyen a vízbázisvédelem is, tehát ezt a vitát házon belül kell lefolytatnia. Azonban szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ez igen nagy veszélyeket rejt magában, hiszen az önkormányzatok váltják egymást, és jöhetnek olyan önkormányzatok, amelyek rövid távon képzelik el egy település jövőjét, és hajlandóak a rövid távú célok érdekében a hosszú távú célokat, érdekeket föladni vagy háttérbe szorítani. Éppen ezért rendkívül fontosnak tartom azt, hogy a települések a vízbázisvédelem tekintetében ne maradjanak egyedül, és ne ők dönthessék el egyes-egyedül, hogy ezek a védterületek milyen módon lesznek lehatárolva, az ivóvízbázisok védelme milyen módon lesz megoldva. Ehhez mindenképpen szükséges a tárca megfelelő szakmai segítsége és kellő határozottsága is. Nem tudom igazából ma azt, hogy ezt a feladatot milyen együttműködés formájában és milyen jogszabályi háttérrel fogják kezelni.

A másik kérdés a vízbázisvédelemnél a településen és környezetében lévő mezőgazdasági kultúra, illetve a talajművelési technológia, hogy milyen vegyszereket, növényvédő szereket és táperőjavító szereket használnak a mezőgazdák, hogyan oldható meg a vízbázisvédelem mellett ez a kérdés is, hogy a termelői érdekek ne sérüljenek, hogyan lehet a termelőket arra rábírni, hogy ezeken a kényes és sérülékeny helyeken biokultúra honosodjon meg. Ezeket mindenképpen fontosnak tartanám.

Szeretném még fölhívni a figyelmet a kiemelt jelentőségű magyarországi vízbázisok védelmére. Pap János is szólt előttem arról, hogy a Szigetköz nem szerepel ezen a listán, ami igen sajnálatosnak nevezhető, de térségünkben a Budapest főváros ivóvízbázisának mintegy 60-70 százalékát kitevő Szentendrei-szigetre szeretném fölhívni a figyelmet. Ezen a szigeten van négy település, mind a négy település elég kis lélekszámú, többségében 2000 lakosegyenérték alatti. A településeken most kezd beindulni a szennyvízcsatorna-hálózatépítési program, nyertek céltámogatást a Belügyminisztériumból, szerencsére a Fővárosi Vízművek fölismerte azt, hogy ezeket a településeket nem lehet egyedül hagyni, jelentős forrásokat csoportosított át és részt vesz a szennyvízprogram megvalósításában, de azért további problémák vannak, amelyeket a mezőgazdaság, a turizmus, a kommunálishulladék-kezelés és -elhelyezés kérdése vet föl. Különösen, még ha azt is figyelembe vesszük, hogy az egész sziget része a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak, akkor mindezen kérdések kezelését nem képesek a helyben élők - a helyben lévő önkormányzatok, a helyben élő polgárok - megoldani. Ezeket a településeket meg kell óvni a túlfejlesztéstől, hiszen ha a népesség száma jelentősen megnövekedne, akkor a vízbázisvédelem kérdése még kezelhetetlenebb lenne, még több problémát vetne föl. Az ilyen jellegű vízbázisvédelem megoldásában, a kérdés kezelésében az államnak fokozottan kell részt vállalnia, és arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ez a fokozott szerepvállalás a jövőben maradjon meg, hiszen az ilyen nagy jelentőségű, ilyen nagy volumenű forrásokat igénylő kérdéseket ilyen kis települések önmaguk nem képesek megoldani.

A következő kérdés az, hogy a települések ma nem igazán érdekeltek abban, hogy az egyes szennyvízelvezető rendszerek beruházásának előkészítése során a legnagyobb figyelmet arra fordítsák, hogy ezt a rendszert majd fönn kell tartani, üzemeltetni kell, és ennek a költségeit hogyan lehet kitermelni, áthárítani a helyben élőkre, a lakosokra és a vállalkozókra. Úgy gondolom, ha ez a jogszabály életbe lép, akkor az önkormányzatok - mivel ezeket a kérdéseket is nekik kell majd megoldani - nagyobb figyelmet fognak fordítani nemcsak a létesítésre, hanem az üzemeltetésre is, hiszen az önkormányzatok hatáskörébe tartozik a díjmegállapítás, amihez ugyan ma jár egy bizonyos összeg fölött állami kiegészítő támogatás, azonban ez egy olyan magas limit után jár vagy igényelhető, amely mindenképpen elgondolkodtatja az önkormányzatokat.

Szeretnék még egy kérdést megnevezni, mégpedig azt, hogy jelen pillanatban a vízkészlet-használati díjból származó bevételek képezik a vízügyi célelőirányzatot, amelyből részben ezek a beruházások finanszírozhatók, részben más beruházások is. Úgy gondolom, hogy ez a vízkészlet-használati díj olyan csekély mértékű, hogy a vízdíj megállapításánál komoly tételt, komoly költségkihatást nem jelent.

(20.20)

Megfontolásra javaslom ennek a vízkészlet-használati díjnak a megemelését és visszaforgatását, kiemelt jelentőségű vízbázisok védelme céljára.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)