Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A magyar függetlenség napjáról szóló törvényjavaslat vitájában, mint ahogy az egyébként várható is volt, azt hiszem, ismét a történelmi események megítélése állt a középpontban. Az érvelésben ugyan megnyilvánult a két parlamenti oldal eltérő történelemszemlélete, de az is megállapítható volt, hogy mindkét oldal kiemelkedő jelentőségű történelmi eseménynek tekinti Magyarország katonai értelemben is teljes függetlenné válásának, az utolsó megszálló katona távozásának napját, 1991. június 19-ét.

A vita alkalmat adott arra, hogy bizonyos félreértések tisztázódjanak. Világossá vált, hogy június 19-ének a magyar függetlenség napjává és nemzeti ünneppé nyilvánítása nem arra irányul, mint az ellenzék vélte, hogy a 2001-ben az Országgyűlés túlnyomó többsége által elfogadott, az ország szabadsága visszaszerzésének jelentőségéről és a magyar szabadság napjáról szóló törvény hatályon kívül helyezésével a koalíciós pártok a számukra úgymond kényelmetlen tartalmú preambulumot akarják eltörölni.

Tisztázódott, hogy nem erről van szó. A kormányoldal nem vitatja az említett preambulum megállapításait, legfeljebb nem kellően árnyaltnak érzi, de nem ez az oka a hatályon kívül helyezésnek. Az azért szükségszerű, mert e törvény ugyanezen napot nemzeti emléknapként határozta meg, márpedig ugyanazon nap nem lehet egyszerre nemzeti ünnep és nemzeti emléknap.

Hogy mennyire nem ennek a bizonyos törvénynek a hatályon kívül helyezése a fő célja a törvényjavaslatnak, ezt igazolja, hogy a kormány támogatja Gémesi György MDF-es képviselő úr mindhárom módosító javaslatát. Itt szeretnék kitérni arra ismét, ami elhangzott a vitában, hogy hat-hét módosító javaslat került a Ház, a bizottságok elé. Ezek között kormánypárti képviselők által előterjesztett javaslatok is voltak, de egyiket sem támogatta a kormány; ellenben támogatta Gémesi képviselő úr javaslatait.

Ezek egyike az említett törvény preambulumát, ünnepélyes bevezetőjét emeli át a törvényjavaslatba. Egy másik javaslata pedig az ünnep elnevezését a magyar szabadság és függetlenség napjára változtatja. A kormány is úgy véli, mint a módosító javaslatok előterjesztője, hogy e módosítások megteremtik a 2001. évi törvény és e törvényjavaslat közötti folytonosságot.

A támogatott módosító javaslatok a kormány megítélése szerint kielégítik azokat a tartalmi igényeket, amelyeket az ellenzéki képviselők a vitában a törvényjavaslattal szemben támasztottak. Az így módosított törvényjavaslat megteremti az új nemzeti ünnepet, a magyar szabadság és függetlenség napját, amit az eredményes egyeztetéseket és a munka törvénykönyve módosítását követően jövőre már a többi nemzeti ünnephez hasonlóan munkaszüneti napon ünnepelhet a nemzet. Meggyőződésem, hogy az új nemzeti ünnepet az ország a magáénak érzi, és az emberek a politikai elkötelezettségüktől függetlenül fogják e napot megünnepelni. Ez azt is jelenti, hogy a nemzet elvárja a politikai erőktől, hogy egyetértésben határozzanak a magyar szabadság és függetlenség napjáról.

A vita során kicsit - ha szabad ezt a kitérőt megtennem - furcsának tűnt, amikor jelenlegi ellenzéki, korábban kormánypárti képviselő számon kérte a politikai egyeztetés hiányát. Egyrészt véleményem szerint a bizottsági ülésen az egyeztetés megtörtént. Talán mindannyian, akik nem voltak korábban országgyűlési képviselők, szintén emlékezhetnek arra, hogy az előző parlamenti ciklusban, gyökeresen ellentétben minden korábbi, ’90 óta folytatott gyakorlattal, nemcsak hogy politikai egyeztetés nem folyt semmilyen kérdésben ebben a Házban, hanem a kormánypártok még arra is kínosan ügyeltek, hogy ha egyébként egy általuk elfogadhatónak tartott módosító javaslatot egy ellenzéki képviselő terjesztett elő, az még véletlenül se kaphasson támogatást. Kizárólag abban az esetben válhatott a törvényjavaslat részévé, ha ugyanazt a - tartalmilag akár szó szerint, betűre megegyező - törvényjavaslatot egy kormánypárti képviselő terjesztette elő. Nos, úgy gondolom, ahhoz a gyakorlathoz képest ez egy jelentős áttörés, és nagyon bízom abban, hogy sikerül legalább valamelyes szinten e kérdésben konszenzust teremteni, és talán később egy még intenzívebb közeledést megvalósítani kormánypártok és ellenzék között.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)