Felszólalás adatai

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit bajban vagyok, hiszen az írásban előre bejelentkezett felszólalók megpróbálják valamilyen mederben elmondani a mondanivalójukat, amit a törvénymódosítás kapcsán fontosnak gondolnak, de a kétperces hozzászólás olyan műfaj, aminek keretében több kérdés is megválaszolásra, illetve felvetésre került, így én is egy picit kénytelen vagyok átírni azt a mondandómat, amit előre gondoltam.

Vidorné Szabó Györgyi kedves kollegináról, képviselőtársamról szeretném Babák úrnak elmondani, hogy ő pontosan tudja az életet, hiszen egy olyan kerületben dolgozott a szociálpolitikai osztályon, ahol az élet minden mélységét és magasságát kénytelen volt, illetve muszáj volt megtapasztalnia. Éppen ezért azt, amit elmondott, képviselőtársaim, egy köztisztviselői szakvizsgán vagy alapvizsgán elhangzott feleletnek is lehetne mondani, azonban ebben is voltak kicsike kis tévedések, én erre hadd hívjam föl a figyelmet.

Nem 1993-ban, hanem 1998-ban került bele ez a rész a törvénybe, innentől volt a gyermekjóléti szolgálatoknak valódi feladata az, hogy odafigyeljenek az iskoláztatási támogatásokra, sőt inkább 1999-től, mivel ’98-ban módosult ez a törvény. És bizony mint jó köztisztviselők, nagyon sok kerületben és nagyon sok településen ebben az országban úgy gondolták, hogy ez egy fölösleges nyűg lesz mindenkinek a nyakán, ugyanakkor - ahogy képviselőtársam is elmondta - ez a rendszer szépen lassan elkezdett kialakulni.

Ahogy a bizottsági ülésen Szabóné Mártika helyettes államtitkár elmondta, ez bizony nem jelentett új rendelkezést a családtámogatásról szóló törvényben, megismételte a közoktatási, valamint a gyermekvédelmi törvényben foglalt előírásokat, illetve a folyósító szervek feladatait, bizony, nem ismételte meg, hanem egységes keretbe foglalta, egymásra épülést és ilyen szabályozást rendelt el ebben a kérdésben.

Itt térhetünk vissza magához a törvénymódosításhoz, hogy miért tartjuk kicsit rossznak azt a dolgot, hogy ezt az iskoláztatási támogatást egy egyszerű névmódosítással, illetve ahogy a képviselőtársam, Mátrai Márta elmondta, a törvény azon részének a törlésével, ami a végrehajtást próbálta meg mederben tartani, ezzel a névváltoztatással egyszerű családi pótlékká nevezi át ezt a támogatási formát.

Hadd mondjam el önöknek, hogy a bizottsági ülésen hangzott el olyan állásfoglalás, amit nem képviselőtársaim, nem is én, hanem egy társadalmi szervezet, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egyik vezetője mondott el - hadd idézzek belőle -, hogy nem lehet azt mondani, hogy mi nem próbáltuk meg a társadalmi egyeztetést megtenni a törvénymódosítással kapcsolatban.

Kormosné Debreceni Zsuzsanna így nyilatkozik a bizottsági ülésen:

Mi kezdettől fogva támogattuk az iskoláztatási támogatás bevezetését, mert úgy éreztük, hogy van egy réteg, amelyiknek erre nagyon nagy szüksége van. Most úgy érezzük, úgy elvenni a törvényből ezt a kötelezettséget a szülők felé, hogy nem biztosítunk helyette valami más megoldást, ami tényleg rákényszerítené őket arra, hogy iskolába járassák a gyerekeiket, nem lehet. Sajnos, vannak közöttük felelőtlenek, illetve nehéz körülmények között élők, akik nagyon nehezen tudják megoldani a gyerekek iskolába küldését. A mi tagjaink körében, bizony, vannak gyerekek, akik hat-nyolc kilométereket gyalogolnak az iskolába. El tudom képzelni, hogy a téli időszakban meggondolják, hogy útnak engedjék-e a gyerekeket. Tehát ha nem biztosítunk más megoldásokat, és úgy vesszük el ezt a törvényi szabályozást, akkor még rosszabbat teszünk, mintha egyáltalán úgy hagytuk volna. Tehát elsősorban javasoljuk, hogy maradjon meg mindaddig, amíg nem születik más megoldás, hogy hogyan lehetne a szülőket mégis bevonni ebbe a nem kényszerbe, hanem megoldási lehetőségbe.

Itt még folytatta a hölgy annak taglalását, hogy kistelepüléseken iskolabuszokkal, esetleg más megoldásokkal lehetne segíteni a gyerekek iskolába jutását. Természetesen ez mind-mind a megoldás felé vitte volna el ezt a dolgot, de egy egyszerű névváltoztatással, illetve a névváltoztatás mögött lévő nagyon komoly tartalomnak a megszüntetésével, úgy gondolom, nem érheti el a célját.

Valójában egy olyan törvénymódosító javaslatról van szó, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt valamennyi képviselője meg fog szavazni, hiszen ha 20 százalékkal emelkedhet a családi pótlék, akkor az mindenki számára jó. A bizottsági üléseken és eddig is minden egyes alkalommal azt mondtuk, hogy ezt az univerzalitást, a mindenkinek járást nem tudjuk igazából elfogadni.

Itt még egyszer el kell mondanom, hogy tessék egyszer összehasonlítani, hogy a 20 százalékos emelés - egy kétgyerekes családnál 760 forint - jelent-e több lehetőséget a család részére, vagy az eddig 780 ezer család és gyermek részére járó kiegészítő családi pótléknak a 8400 forintra történő megduplázása. Azt hiszem, nagyon sok olyan képviselőtársam, de sok olyan ember, itt élő állampolgár van - ahogy azt a múlt ülésen Szabó Zoltán is elmondta, hogy ő nagyon szívesen lemond erről az egész családi pótlék dologról -, nagyon sokan lemondanának erről a 760 forintos emelésről, hogyha tudnák, hogy ez az emelés a rászoruló gyerekeknek a kiegészítő családi pótlékára mehetne.

Tehát ezek azok a kérdések, amelyekkel igazából foglalkozni kell, és azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a Török Zsolt képviselőtársam által elmondott, amúgy az ikerszülésekre nagyon jó hatással lévő emelés megemlítése, azzal, hogy ez csak 1300 gyereket érint, és nem sok pénzre, százmillió forintra van szükség, azzal összehasonlítani, amit Vidorné Szabó Györgyi mondott, hogy az államigazgatásban ennek a támogatási formának az átkereszteléséből valódi forintokat lehet megtakarítani, erre, képviselőtársaim, mindenkinek, aki ismeri az államigazgatást, azt kell mondani, hogy ez nem igaz. Ebből egy forint megtakarítás nem lesz, az ellenőrzésnek az elmaradásából egy forint megtakarítás nem lesz, és ez nem a családi pótlék emelésére fog menni.

Végül is hadd mondjam el, Szabó Zoltán elmondott egy nagyon érdekes mondatot az egyik kétperces hozzászólásában, amikor a családi adókedvezményről beszélt, és nem azt a részt szeretném mondani, hogy nem azért nem vállalják ezt az adókedvezményt, mert mi találtuk ki, hanem mert másként óhajtják elosztani. Pontosan azt mondta, hogy ezt az összeget - az egymillió forintot az egy gyerek után, a kétmillió forintot a két gyerek után - az MSZP-SZDSZ-kormány nem akarja otthagyni, hanem ezt másként óhajtja elosztani. Engem képviselői fogadóórámon többen kerestek meg, és megkérdezték, hogy mi lesz a családi adókedvezményekkel, akkor a jövő évben ez nem fog nekik járni. Itt van a válasz, hölgyeim és uraim!

Végül: Török Zsolt képviselő úr azt mondta, hogy a nemzet nem szaporodik - így, ebben a szövegkörnyezetben. Én szeretném neki elmondani, hogy a nemzet valóban nem szaporodik, hanem esetleg sokasodik vagy fejlődik, de a létszáma, ahogy itt képviselőtársaim is többen elmondták, sajnos ma is csökken.

(16.50)

Nekünk pedig, képviselőtársaim, inkább az a feladatunk, hogy azért, hogy ne csökkenjen, hanem nőjön, minél többet tegyünk. Úgy gondolom, a megfontoltságnak és az olyan tevékenységnek van itt az ideje, amely kapcsán a gyermekvállalás tényleg növekedhet, és a Magyar Köztársaság állampolgárainak a létszáma is növekedhet. Ezért gondolom azt, hogy a családi pótlék 20 százalékos emeléséről beszélni ebben a helyzetben valóban kevés.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)