Felszólalás adatai

Kezdjük a befektetési szempontokkal! Néhány évvel ezelőtt, amikor először észlelte a kamara, hogy az országba jövő külfölditőke-befektetések megtorpantak, megkérdeztük a velünk kapcsolatban álló társkamarákat - a Pest megyei kamarának, a Kereskedelmi és Iparkamarának a stuttgarti és a müncheni kamara kiváló évtizedes partnere -, hogy mi az oka annak, hogy nem jönnek Pest megyébe, és megtorpantak a külfölditőke-befektetések. És egy nagyon egyszerű példával válaszolt a müncheni kamarának a főtitkára, azt mondta: Lajos, nálatok mindenki a reszelést akarja irányítani, és senki nem akar reszelni.

És ha végiggondoljuk ezt a szakképzési törvényt és ennek a fő preferenciáit, akkor tulajdonképpen erre is szeretnénk egy megoldást kínálni.

Tolmácsoltam a külföldi partnereknek azt, hogy milyen értetlenkedés tapasztalható a politikai közélet néhány szereplője részéről, zömmel ellenzéki pártok részéről a kamarák helyzetét és szerepét illetően a szakképzésben, annak irányításában, gazdaságszervezésben és hasonló gazdasági kérdésekben, hogy néhányan vitatják ezt a kérdést, hogy ez a kamarának a feladata. Hangsúlyozom, hogy Magyarország elsőszámú export-import partnereiről van szó, németekről, osztrákokról, franciákról, olaszokról, hollandokról.

Nem értették a kérdést, nem értették a dilemmámat. Visszakérdeztek: akkor ki csinálja? Én is megkérdezem azokat a képviselőtársaimat, akik értetlenkedtek ezeknek a kérdéseknek a kapcsán: uraim, akkor ki csinálja? Tehát ha nem a kamara, akkor ki csinálja? Tehát kihez kell telepíteni ezt a feladatkört? Tehát ami működik, jól működik, mondjuk, 400 éve a franciáknál, 160 éve működik a németeknél, akkor ez nekünk miért nem jó? Tehát tényleg szívesen várom a véleményüket ezzel kapcsolatosan.

A harmadik kérdés a gyakorlati oktatók kérdése. Ezt elegánsan elkerülték, úgy két órával ezelőtt az egyik hozzászólásomban mondtam, hogy szívesen várnék ezzel kapcsolatban néhány kérdést, néhány hozzászólást. Kérem szépen, itt az oktatóknak meg a tanároknak is meg kell újulni. Ezt ki kell mondani, hogy itt tananyagfejlesztés van, tananyagfejlesztést kell előkészíteni, a gyakorlati képzést és az elméleti képzést meg kell újítani. Menjenek be Stuttgartban egy szakmunkásképző intézetbe, nézzék meg, hogy milyen eszközökkel, milyen szerszámokkal, milyen informatikával dolgoznak! Utána menjenek be bármelyik magyar megye szakmunkásképző intézetébe, és vessék össze a kettőt, és gondolkodjanak el rajta!

A negyedik a hiányszakmák kérdése. Nem tudjuk, hogy mi a hiányszakma; www.mkik.hu honlap, tessék megnézni a 2009-es, 2010-es fölmérésnek az eredményét.

A következő a nyelvi ismereteknek a kérdése. Egyetértek azokkal az ellenzéki képviselőtársakkal is, akik forszírozzák a nyelvismeretek kérdését. És tudom, hogy hallatlanul nehéz lesz ez a feladat, és hallatlanul nehéz lesz ennek a kérdésnek a megoldása, ugyanis a hazai szakmunkásképző intézetek, tisztelet a kivételnek, erre teljesen felkészületlenek. Itt nem nyelvvizsgát kell tudni tenni, műhelynyelvet kell tudni beszélni. Itt vannak a multinacionális cégek, itt vannak a külföldi befektetők; tudni kell a szerszámok nevét, add ide, tedd oda, reszelj, húzd meg, fogd meg, tedd oda. Tehát a legalapvetőbb dolgokat. De akkor visszakérdezek: a tanári kar ezt tudja? Tehát a szakmunkásképző intézetekben tudja ezt a tanári kar?

Végezetül egy hatodik gondolatot szeretnék elmondani. Számomra ez az egész szakképzési törvény arról szól, hogy a szakképzési piramist a hegyéről a talpára állítsuk. Az nem mehet Magyarországon, hogy szakmunkásból van a legkevesebb, diplomásból meg a legtöbb! Ez egy agyrém! Ezt a talpára kell állítani.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)