Felszólalás adatai

Ez a megállapítás, és ezért kértem ma szót, különösen igaz az ország bizonyos részeire. Azt ugyanis tudomásul kell venni, hogy Magyarország történelme során fájdalmasan oszlott meg fejlettebb és kevésbé fejlett területekre. Azt is világosan kell látni, hogy az elmúlt 20 évben ezek a különbségek nem csökkentek, hanem erőteljesen nőttek. Más és más lehetőségek vannak a Dunántúl bizonyos területein, más és más lehetőség Magyarország keleti felén. A szakképzésnek tehát igazodnia kell meggyőződésem szerint azokhoz az igényekhez és lehetőségekhez, amelyeken belül ki tudja fejteni azt a fajta lehetőségét, amely az embereknek nemcsak megélhetést, nemcsak szakmát, hanem egy életutat is képes biztosítani.

A szakképzésen belül ugyanis, azon kívül, hogy egyetértek azzal, amit államtitkár úr mondott, hogy bizony maga a kiválasztás is már olyan, ahol, hogy is mondjam, ő valahogy úgy fogalmazott, hogy két egész nem tudom, hány tized alatti felvételek vannak, mert aki afölött van, az már valahová máshová fog kerülni, azt gondolom, szintén csak az ország bizonyos területeire igaz. Azokon a területeken, ahol a két egész egynéhány tized százalék elérése is nagyon nagy nehézségekbe ütközik, ott bizony egészen más a helyzet.

Én a magam részéről azért a következőkre szeretném külön felhívni a figyelmet. Ennek a törvénynek van egy olyan része, amely meggyőződésem szerint új lehetőségeket és kitörési pontokat képes biztosítani. És ez a felnőttképzésre vonatkozik. Azokon a területeken, amelyekről én beszélek, elsősorban arról van szó, hogy a felnőttek esetében olyan lehetőségeket kellene biztosítani, amelyekkel szakmát tud adni, széles körben tud szakmát adni embereknek, felnőtt embereknek. Ennek az előmozdításában viszont, és itt van az, ahol én nagy lehetőséget látok, a kamaráknak jelentős szerepe lehet.

A kamarák szerepénél, és gondolom, most néhányan úgy gondolják, hogy olyan vagyok, mint Móricka, hogy mindenről az jut az eszembe, azt kell mondanom, hogy a magyar agrárvidéknek, a magyar agrárkamaráknak nem föltétlenül a jelenlegi felállásukban, igen nagy szerepet kellene vállalniuk. Az ugyanis a helyzet, hogy ma a magyar vidéken bizonyos területeken a szakképesítés éppen ott hiányzik, ahol a legnagyobb lehetőség van. Hiányoznak azok a lehetőségek, hogy egyáltalán az emberek, az ott élő emberek önhibájukon kívül olyan helyzetbe kerülve, hogy nincs meg a megfelelő tapasztalatuk és ismeretük, hozzájussanak azokhoz az ismeretekhez, amelyek legalább arra képessé tennék őket, hogy állattartással tudjanak foglalkozni, hogy hatékony mezőgazdasággal tudjanak foglalkozni. Ez mind olyan, amelynek szakmai elismerése és elismertsége meggyőződésem szerint egy-egy térség felemelkedését hozhatja.

Ezért meggyőződésem az, hogy ennek a területnek a kiemelésével és ezeknek a területeknek a segítésével Magyarországon azokon a helyeken, ahol éppen a legnagyobb a munkanélküliség, új lehetőségeket lehetne biztosítani. Azt remélem, hogy nemsokára a felnőttképzésről szóló törvénnyel összefüggésben is meg tudja teremteni a kormány azokat a lehetőségeket és feltételeket, amelyek garantálják és biztosítják, hogy azok a felnőttek, akik nem tudtak vagy talán nem is nagyon akartak korábban tanulni, szakmához jutni, bizonyos területen, és itt elsősorban az agráriumhoz kapcsolódó élelmiszeriparra is gondolok, lehetőséget kapjanak, szakképesítést kapjanak, és ezért társadalmilag is előre tudjanak lépni.

Ez lehet meggyőződésem szerint az egyik fontos célja, nem pusztán az, hogy majd azokon a helyeken, ahol létrejönnek egyébként nagyon hasznos olyan gyárak, amelyek európai színvonalú termékek előállítására képesek, ott lesznek jelentkezők, meg vagyok róla győződve. Ha a feltételeket megteremtjük, elég jelentkező lesz. Azokat a feltételeket kell most majd megteremtenünk azokon a helyeken, ahol még arról is meg kell majd győzni az embereket, hogy érdemes és szükséges szakmát tanulni olyan területeken, amelyeket most alig-alig vesznek számításba.

Azt kérem a kormánytól, hogy azt az összhangot, amire szükség van a felnőttképzésben, ennek a törvénynek a felhasználásával is szíveskedjék megteremteni, és ezeket a lehetőségeket minél előbb elvinni azokra a területekre, ahol ma az életlehetőség roppant nehéz, a jövő nagyon sötét, nagyon nehéz, és kitörni csak akkor lehet, ha az ott élő embereknek valamiféle jövőképet tudunk garantálni, nyújtani az elkövetkezendő időre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)