Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! (A kijelzőn dr. Vejkey Imre neve jelenik meg.)

ELNÖK: Egy percet várjunk!

GRÉCZY ZSOLT, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Annyit szeretnék hozzátenni, hogy egyrészt szerelmese vagyok a magyar filmnek, tehát minden egyes magyar filmsikernek örülök akkor is, ha nem a mi kormányunk alatt éri el a magyar film azt a sikert. Ezért aztán nem is tekintem soha kormánysikernek azt, ha egy magyar film fesztiváldíjat nyer, akár Oscar-díjat, akár Berlinben nyer, akár Cannes-ban nyer, bárhol máshol nyer, mert azt gondolom, ez nagyon sokszor témafüggő, szerencsefüggő, színészfüggő, lobbifüggő, és még hosszasan sorolhatnám. 1982-ben, amikor a Mephisto megkapta az Oscar-díjat, akkor a Lázár-kormány irányította Magyarországot, mégsem gondolnám, hogy Lázár Györgyre kellene hálával és szeretettel emlékeznem, amikor a Mephistót, mondjuk, hatvannegyedszer megnézem a televízióban vagy a saját gyűjteményemben.A másik, hogy önök azt mondják, hogy egyfajta folytonosságot jelent majd az új struktúra Andy Vajna munkásságával. Nos, nem. Lehet tisztelni Andy Vajnát azért, ahogy megújította a magyar filmgyártást, azt gondolom, ebben az érdemei elévülhetetlenek. Egyéb közéleti szerepvállalásairól itt és most nem szeretnék beszélni, mert igen éles és kritikus megjegyzéseket tennék, és az most nem tartozik a tárgyhoz. De az nem folytonosság, hogy az új intézetvezető mindenkit kirúgott egy ember híján a vezető testületből, aki addig Andy Vajnával dolgozott. Azokat az embereket is, akik Andy Vajna legközelebbi munkatársai voltak, gyakorlatilag az általa produkált filmek rendezői, forgatókönyvírói voltak, és nagyon komoly magyar filmsikereket, nézettségi sikereket értek el a magyar mozikban az elmúlt néhány évben.

Muszáj arra is reagálnom, hogy megint eljátsszuk azt a helyzetet, a fideszes képviselők eljátsszák azt a helyzetet, mintha itt 2010 előtt maga lett volna a magyar filmes pusztulás, mintha az egész ország a földdel lett volna egyenlő, és ehhez képest ilyen fantasztikus új dolgok történtek. Szeretném jelezni, hogy akkor is voltak magyar fesztiválsikerek, filmsikerek. Hajdú Szabolcstól Antal Nimródig akkor kezdték el sokan fiatalok a munkát. A nagy filmes generáció nagyjai még tudtak alkotni, Bacsó Pétertől Makk Károlyon át Ragályi Elemérig.

Szeretném azt is elmondani, hogy nagyon sok történelmi film készült abban a bizonyos nyolc évben, például Trianonról készült film vagy Mansfeld Péterről készült film vagy Nagy Imréről készült film. Tehát az sem igaz, hogy a csak a Fidesz-kormány foglalkozik a magyar emlékezettel, a magyar történelemmel vagy a XX. század nagy sorsfordító pillanataival. Ez bizony a mi kormányunk ideje alatt is megtörtént. És ezért sem vagyok nekik hálás, a kötelességüket teljesítették mindazok, akik ezeket a feladatokat elvégezték.

Ahhoz is szeretnék egypár mondatot hozzáfűzni, hogy az utóbbi néhány napban éles kritikát fogalmaztak meg fideszes képviselők, hogy az MSZP-SZDSZ-világ, meg az új párt, hogy visszahozzák a régi embereket, ugye, jönnek vissza a régiek. Hát, Káel Csaba maga a régi ember, a ’98 és 2002 közötti Orbán-kormány régi embere, Országimázs Központ, Ezüsthajó Kft.  tetszenek emlékezni, még büntető feljelentések is voltak ezekben az ügyekben.

(15.40)

Ez persze az egyik része a megítélésnek, egy másik része az a megítélésnek, hogy Káel Csaba ettől függetlenül egy tehetséges alkotó, de szeretném jelezni, hogy éppen önök ezzel a személyzeti politikával cáfolják azt, hogy ezek az emberek, akik ma kerülnek, mondjuk, fővárosi önkormányzati pozíciókba, hozzák vissza a régi embereket. Káel Csaba maga a régi ember, még sokkal korábbról régi ember, mint azok az emberek, akiket önök bírálni szoktak.

Azt szeretném még a történethez hozzátenni, hogy rendkívül fontosnak tartom azt, hogy készüljenek történelmi filmek, készüljenek játékfilmek, és készüljenek televíziós alkotások. Azt gondolom, hogy erre érdemes költségvetési pénzt adni. Itt megint csak muszáj elmondanom egy számomra nagyon fontos szempontot. Ha önöknek fontos a magyar film ügye, akkor miért kellett megszüntetni az M3 csatornát, az állami televízió számomra legfontosabb értékhordozó csatornáját, azt a televíziót, ahol a Magyar Televízió páratlan kincseket tartalmazó archívumából lehetett válogatni, nagyszerű filmalkotásokat lehetett megnézni újra, fantasztikus, egykori íróinkkal, költőinkkel, színészekkel készült portréfilmeket lehetett látni. Nem értem, hogy ezt miért kellett levenni.

Nem hiszem, hogy olyan sokba került ennek az egy csatornának a fenntartása. Szerintem az M4 televízió fenntartása vagy akár az egyperces híradók hazugságáriái egy-két hónap alatt sokkal többe kerülnek, mint az egész éves költségvetése volt az M3 csatornának. Azt gondolom, hogy érdemes lenne újra megnyitni ezt a vitát is, és szerintem, akiknek ez ügyben van lehetősége és felelőssége, tegyenek javaslatot rá, nagyon sokan szerették ezt a tévét, és nagyon sokan szeretnének újra kulturális értékeket látni a régi nagyjainktól is a magyar televízió képernyőjén.

A filmes struktúrához még annyit szeretnék hozzátenni, hogy jó lenne ezeket a pályázatokat minél inkább szélesebb nyilvánosság előtt is látni, hogy ne mutyialapon, haveri, barátságalapon dőljenek el azok a kérdések, hogy ki rendezhet filmet, vagy ki nem rendezhet filmet, ki az a rendező, akit foglalkoztatnak, és ki az, akit nem. Tehát nagyon fontosnak tartanám, hogy ez minél szélesebb körben kapjon nyilvánosságot.

A magyar film ügye nemzeti ügy, valamennyiünk számára rendkívül fontos, és ezért azt gondolom, látva azt, hogy mikre mennek el milliárdok teljesen fölöslegesen, itt 1, 2, 3, 4, 5, 10 milliárdokról beszélünk, és most nem kezdem el megnyitni azt a meccset, hogy éppen átadtak egy létesítményt, ami 190 milliárdba került, hogy hány meg hány filmet lehetett volna ebből csinálni, vagy nagy kulturális fesztiválokat, nagy történelmi filmeket akár Zrínyi Miklósról, vagy nem tudom, hol tart éppen a nándorfehérvári csatáról tervezett film, de a XX. század is rengeteg sorsfordító történettel rendelkezik.

Én például nagyon szívesen megnéznék egy filmet Bethlen István életéről, aki a XX. század egyik legfontosabb politikusa volt, erdélyi nemesi mivoltától az orosz hadifogságban való elpusztulásáig, és még hosszasan sorolhatnám egészen a rendszerváltásig. Miután most már a rendszerváltás is igen messze volt, annak is 30 éve, arról is lehetne új filmeket készíteni, nem feltétlenül a régi szereplők megkérdezésével, hanem egész egyszerűen dramatizálni, ne csak Török Ferenc Moszkva tér című filmje emlékeztessen minket arra az időszakra, amikor sok fiatal még azt sem tudta, hogy mi az a rendszerváltás. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)