Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Anélkül, hogy összebeszéltünk volna, én ott folytatnám, ahol Béki Gabriella abbahagyta az idő letelte miatt. Valóban elkezdtünk valamit, államtitkár úr, de tudjuk, ön is, mi is, hogy tényleg nagyon sokan vannak, akik a családi pótlékból élnek, és erről gondoskodni kell. Biztos, hogy tudnánk találni itt, a Ház falai között sok megoldást arra, milyen más módon lehetne célzottan eljuttatni a támogatásokat azokhoz a gyerekekhez - erre az önkormányzatoktól sok példát lehetne hozni, ezeket most nem akarom végigsorolni -, de ez a megoldás valóban diszkriminatív.

És most hadd folytassam azt, amit Danka képviselő úr mondott! Gondolják végig - csak holnap kezdjük el az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat tárgyalását -: a 3600 forint azt jelenti, hogy a minimálbéren foglalkoztatottak széles tömegét nulla perc alatt el fogják bocsátani, munka nélkül lesznek, nincs alkalmazotti kedvezményük, bizony az egyetlen jövedelem a családi pótlék marad, amiből majd a gyerekek, a szülők élnek, és esetleg még kiegészítik a nagyszülők jövedelmét is. Én tehát azt gondolom: maga a gondolat, hogy termeljék ki, jó - de ez nemcsak rajtuk múlik! (Közbeszólás az ellenzéki pártok soraiból: Így van!) Hanem azon a gazdasági-társadalmi környezeten is múlik, amely pillanatnyilag Magyarországon van! És nekünk az a gondunk, hogy - miközben egyik nap az egyiket, másik nap a másik témát vitatjuk - ezekről csomagban, ezeknek az együttes hatásáról, ezeknek az összefüggéseiről kellene beszélni. Mert így külön-külön átmegyünk rajtuk, majd a módosítókat is megszavazzuk, és csak amikor a végén összesöpörjük, akkor '99. február 2-án derül ki, hogy ki hogyan járt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)