Felszólalás adatai

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A személyi jövedelemadó módosításáról szóló törvényjavaslat általános indokolásában azt olvashatjuk: "A javaslat a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének érzékelhető javítását, a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg." Ha egy olyan javaslat következne ezután, ami tényleg ezt eredményezné, akár örömködhetnénk is, de sajnos nem ez következik. Ugyanis, az idézetet tovább folytatva: "A családpolitikai intézkedéssorozat első lépéseként kerül bevezetésre minden gyermekre kiterjedően a gyermek után járó adókedvezmény."

Gondjaink itt kezdődnek. Azt hiszem, mindnyájan, akik itt ülünk a patkó bármelyik oldalán, bármilyen székben, bármilyen színű jelvénnyel a gomblyukunkban, mindnyájan családszerető és családcentrikus képviselőnek tartjuk magunkat. Azt hiszem, mégsem árt fölhívni a kormány figyelmét - és ezt nagyon sokan elmondták már, de azt hiszem, az ismétlés a tudás anyja -, hogy sok olyan család van, amelyik kimarad az előnyökből, illetve néha föl is billen ez a mérleg, néha többen vannak, akik kimaradnak, mint akik részesednek belőle. De ha csak ők a polgárok, akik részesednek, akkor ezt ki kell mondani, ez egy tiszta beszéd, és nem a személyi jövedelemadó-rendszerben kell elrejteni a támogatandók körét.

Sokan nem tudják ma még az országban, hogy őket hogyan érintik a változások. Képviselőtársaim világosan bemutatták: a minimálbér körüli alacsony jövedelmű, a pályakezdő, a gyermekeit kibocsátó család, tehát a középkorú családok rosszabbul járnak. Kertész kollégám elmondta, kik azok, akik jobban járnak: azok, akik a középmezőnyt jelentik, 600-800 ezer forint, illetve 1,2 millió forint feletti jövedelemmel rendelkeznek.

Az adórendszeren keresztül juttatott társadalmi támogatások tehát csak az adófizető polgárokra vonatkoznak. Azok esnek tehát ki a támogatotti körből, akik a legrászorultabbak, akik a szociálpolitika elsődleges célcsoportjai is.

A jövedelem mellett a gyermekszám a másik differenciáló tényező. Értelemszerűen: minél több az adott adózó háztartásban a gyermek, annál több jövedelemmel kell rendelkezni a kereső felnőtteknek, hogy például a gyermekkedvezményt igénybe tudják venni. A szociológiai kutatások megállapításai és a statisztikai adatok ennek éppen az ellenkezőjét mutatják a magyarországi adatok birtokában. Azaz minél több gyermek él a családban, annál valószínűbb, hogy a társadalmi pozíciót meghatározó dimenziókban - Kolosi Tamás szóhasználata, jövedelem, iskolai végzettség, településtípus - a családok helyzete rosszabb, és a társadalmi integráció lehetőségei is sokkal szűkebbek.

Gondolom, a kormány tagjai a KSH '96-os mikrocenzusának az adatait ismerik, föltételezem. Ezért gondolom, hogy ha erre az adatbázisra hivatkozva fölhívom a figyelmüket, akkor egy másik csoport is a szemünk elé kell hogy kerüljön. Az egyszülős családok aránya ma Magyarországon egy növekvő tendencia eredményeként már 15,5 százalék. Tegyük föl: egy egyszülős családban a szülő megfelel minden feltételnek, tehát kap családi pótlékot, ami a családi kedvezmény feltétele, és van adójóváírása is. Azonban tudjuk, hogy az egyszülős családokban relatíve rosszabb anyagi helyzetben élnek a család tagjai, mint a kétkeresős családokban. Ők sem támogatandó polgárok? Családcentrikusnak mondja a kormány a saját politikáját, és azt mondja, hogy személyi jövedelemadó-politikája is családcentrikus.

Sok helyütt a család ma Magyarországon még - legalábbis onnan, ahonnan én jövök, Győr-Moson-Sopron megyében - a gyermek szinonimája. Mit kezd tehát a kormány azzal a ténnyel, hogy az egyszülős családokban átlagosan több gyerek jut egy szülőre, mint a házaspáros családokban. A házaspár alkotta családokban 100 családonként 103 gyermek jut, az egyszülősökben pedig 100 családonként 143.

(19.00)

Azt hiszem, ez megint elgondolkodtató. Számukra, részükre nem az lenne a legjobb megoldás, ha a családi pótlékot növelnék azzal az összeggel, amivel most a családi kedvezményt tervezik a családokhoz eljuttatni? Ezenkívül van itt még egy érdekesség, hogy nem ismerjük, mennyivel nő majd a családi pótlék összege. A mai Népszavában olvashattuk azt, hogy az egyik variáció szerint 8 százalékkal tervezik a kormányülésre bevinni ezt a javaslatot. Nem lenne egyszerűbb és eljutóbb ez a gyermekellátási kedvezmény, ha a családi pótlékhoz raknák hozzá? Nem kellene itt bűvészkedni a személyi jövedelemadó kitöltésénél, automatikusan mindenki megkapná, ha továbbra is alanyi jogon tervezi juttatni a családi pótlékot a kormány. Nem lenne szükség arra, hogy legyen adóköteles jövedelme a szülőnek, és tényleg a gyerekhez jutna el. Csak egy érvet szeretnék hallani ez ellen, legalábbis egy észérvet!

Jó lenne, ha aggályainkat itt befejezhetnénk, de sajnos nem tehetem, hiszen van másik, az iskoláztatási támogatás. Ha a családi pótlék az iskolaköteles kortól iskoláztatási támogatássá változik, akkor az a szülő, akinek a gyermeke a nyolc általános elvégzése után nem jár iskolába vagy közben kimarad az iskolából, az nem jogosult a gyermekkedvezményre és az adójóváírásra sem? Költői a kérdésem, ezt ugyanis megkérdeztem a szociális és egészségügyi bizottság ülésén a Pénzügyminisztérium képviselőjétől, és ő egyértelműen azt mondta, hogy igen, nem jogosult, neki nem jár ez a támogatási forma.

Az oktatási statisztikák szerint évente körülbelül ötezer gyermek marad ki az általános iskolából, tehát a korosztály 3-4 százaléka. A középiskolás korosztály esetében a lemorzsolódók aránya ennél magasabb. Azzal, hogy a felnövekvő generációkban ne legyen iskolázatlan, szakképzetlen fiatal, azt hiszem, megint mindnyájan maximálisan egyetértünk, azonban azzal nem, hogy nem vizsgálják, miért nem jár a gyerek iskolába, illetve miért marad ki. Például a szülő nem tudja fizetni az utaztatást, az étkeztetést vagy a mester által kért betanítási költségeket. Először talán az okokat kellene megvizsgálni, hogy a családok miért nem járatják iskolába a gyerekeiket, és csak utána szankcionálni a támogatás elvonásával. Ők nem támogatandó polgárok?

Még mindig van másik téma, ami gondot okoz számunkra. Elvileg nem rossz, ha a rokkantsági járadékban részesülő személyt is bevonják az adókedvezményezettek körébe, mivel így azokban a családokban, ahol van ilyen személy és van olyan jövedelem, ami a kedvezménnyel csökkenthető, akkor működik a rendszer. De gyakorlatilag mi van azokkal a családokkal, ahol nincs ilyen jövedelem? Méltányosabb és igazságosabb lenne - és emellett szakszerűbb is -, ha törvény szabályozná a rokkantsági járadék mértékének emelését.

Az államtitkár úr az expozéjában egy amerikai mondást idézett: két biztos dolog van az életben, az adó és a halál. A jelenlegi kormány életében van egy harmadik is: a családtámogatás állandó emlegetése, mármint a magasabb jövedelmű - a polgároknak nevezett - családoké.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egyszerűsítést ígért a kormány, a jelen előterjesztés alapján azonban bonyolultabbá válik a rendszer. Csendes kérdésem: milyen megoldást javasol, illetve tartalmaz az előterjesztés - ugyanis nem találtam rá megfejtést - a speciális élethelyzetekben, például különélők, krízishelyzetben levők számára. Mi lesz az ezekben a családokban felnövekvő gyerekekkel?

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg néhány zárógondolatot. Álságos megoldásnak és a lakosság becsapásának tartjuk azt, amikor a kormány úgy terjeszt be javaslatot, mintha választást ajánlana. Mit gondol a tisztelt kormány? Ki fogja a gyermekenkénti adójóváírás mértékénél az alacsonyabb összeget megszavazni? Az ellenzék, ha ígérgetni akarna, ennél többet is elképzelhetőnek tartana; a kormánypártok pedig - ha végképp nem akarják eljátszani a bizalmat - nem szavazhatják meg az alacsonyabbat. Ne tessék lekezelni a polgárokat ilyen ajánlatokkal!

Ehhez hasonló álságos megoldás az az alapítványi terv is, ami a rádióban hangzott el, hogy akik nem szorulnak rá a családi pótlékra, azok egy kormány által létrehozott alapítványra befizethetik. Ahelyett, hogy végiggondoltan, törvényben lehetne szabályozni valamit, helyette létrehoznak egy alapítványt annak törvényben előírt szervezeteivel, apparátusával, költségeivel, vélhetőleg a családi pótlékból elvont kormányzati támogatással. Hát ez nem igazán az a megoldás, ami ellentételezi a rossz kezdeményezést!

"Tiszta rendszerek, átlátható viszonyok" - ez volt a szlogen a Fidesz választási programjában, és ezt sulykolja a kormány is. Mindenkinek jó lesz! És mi van? A nyugdíjasok nem kapják meg a törvény szerint nekik járó nyugdíjemelést. A legrászorultabb családok kiszorulnak a családi ellátásokból. Az elkapkodott ígéretek valóra váltásának most érkezett el az ideje, most szembesül a polgárok nagy része azzal, hogy az ígéretek nem megalapozottak, csak a választásokig voltak fontosak. Betartásukat már a polgári kormány nem tartja fontosnak. Ezért nagyon szomorúak vagyunk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)