Felszólalás adatai

DR. SZALAY ISTVÁN, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én úgy vélem, a kisebbségi véleményünk nem golyózáporból született meg, a kulturális és sajtóbizottsághoz nem is illene egy ilyen, hanem szigorúan szakmai alapon gondoltuk úgy, hogy ez az előterjesztés a kisebbség részéről nem fogadható el, nem tudjuk általános vitára ajánlani. Egyébként nem tudjuk úgy felfogni, hogy csupán a kitüntetési rendszernek kisebb korrekciójáról van szó.

Az előterjesztő egyébként annyira kis korrekciónak tekintette ezt a törvényjavaslatot, módosító javaslatot, hogy még általános indoklást sem fűzött hozzá, csupán négy konkrét célt jelölt meg. Ezt a négy konkrét célt én most nem sorolom fel, mert államtitkár úr elmondta, felsorolta ezeket, azonban ő és az előttem szóló többségi vélemény előadója is mellőzte ezek összefüggésének elemzését. Nos, ez az elemzés részben megtörtént a bizottságunk ülésén, s ebből a részbeli elemzésből az derült ki, hogy az eltérés kettőnk között, tehát a többség és a kisebbség között elsősorban abban van, hogy erőteljesen szét kívánják választani - ezt államtitkár úr is hangsúlyozta - a díj és a kitüntetés fogalmát, miközben mi abból indultunk ki, hogy a közvélekedés szerint a Kossuth-díj ma is a legnagyobb magyar kitüntetésnek számít, és függetlenül attól, hogy díjnak nevezzük vagy kitüntetésnek, ezt igen komoly kitüntetésként viseli és szívesen alkalmazza mindenki, rendszerváltás előtt is, rendszerváltás után is és azóta is.

(11.00)

És végképp nem tudjuk elfogadni azt a megfogalmazást, amelyik azt mondja: "A Kossuth- és Széchenyi-díjjal járó jelvények jelenlegi formájukban egy letűnt és történelmileg meghaladott korszak ízlésvilágát idézik." Ezzel kapcsolatban legyen szabad megemlíteni, hogy a babérkoszorú az érdemek örök jelképe, az ókortól kezdve minden történelmi korszak használta és használjuk ma is, például a Magyar Köztársasági Érdemrendben.

A díj és a kitüntetés szétválasztása egyébként szétválasztaná a díjasokat is; lennének azok, akik viselhetnék a díjnak megfelelő, úgymond, letűnt jelvényt, és lennének azok, akik otthon őrizhetnék a díjat jelentő szobrot.

Bizottságunk kisebbsége nem tekinti egyszerű korrekciónak a Corvin-lánc, -koszorú és -díszjelvény újraalapítását sem. Különösen úgy nem, hogy azt nem az államfő, hanem a kormányfő alapítaná és adományozná. Történelmi múltját és várható fogadtatását tekintve ez a kitüntetéstípus sokkal inkább az Országgyűlés alapítási körébe tartozik, és alapításakor tisztázandó a kitüntetések hierarchiájába való illeszkedése, valamint a Kossuth- és Széchenyi-díjakhoz való viszonya.

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének lovagkeresztként való elnevezését az előbbi kicsinyítő jellegére hivatkozva kívánják. Felvetődik azonban, hogy a csaknem évtizedes elnevezés megváltoztatása hogyan érinti a kiskereszt jelenlegi tulajdonosait, és erre a törvényjavaslat nem ad megnyugtató választ.

A négy említett konkrét cél közül csupán a szakmai elismerések bővítésére való célt nem érte kritika bizottsági ülésünkön, a másik hármat viszont igen. Ezért nem tudtuk szavazatainkkal támogatni a törvényjavaslat általános vitára való bocsátását.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)