Felszólalás adatai

S hogyan is hangzottak ezek a szavak a pozsonyi vármegyeház palotatermében? Idézzük fel most Széchenyit egy pillanatra! "Nekem itt szavam nincs; az országnak nagyja nem vagyok, de birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejti, mely ezzel segíti honosainknak magyarokká neveltetését: jószágaim egy esztendei jövedelmét feláldozom." Nem azért teszi le a haza oltárára a nagy áldozatot - fűzi hozzá Benedek Elek -, hogy másokat hasonló tettre tüzeljen, de a fenséges jelenet hatása nem nyilvánul csupán örömkönnyekben, a felemelő példát többen követik.

A szavak és tettek hatására megerősödött a magyar nyelv ápolása, és egyben elkezdődött a magyar nemzet felemelkedése, fellendült a tudomány és a művészet, olyannyira, hogy ma 13 Nobel-díjassal büszkélkedhetünk. S a sikert nemcsak számokban lehet mérni, hanem eredményekben is. A legelőkelőbb tudományos lapban, a Nature-ben is például egy egész oldalas cikket szenteltek a magyar tudomány múlt századi eredményeinek. A cikk címe az volt: "A hely szelleme", alcíme pedig "A 20. századot Budapesten csinálták."

Az Országgyűlés pedig 2003-ban november 3-át a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította. Csodálatos, megrendítő nap ez a mai. Megrendítő akkor is, ha arra gondolunk, hogy az elhunytak napja után közvetlenül Magyarország újjászületését ünnepeljük. Az elmúlás után jön az újjászületés. S ahogy az elhunytak napján is emlékezünk, felidézzük szeretteinket és azt, hogy mit tanultunk tőlük, és mi az, amit belőlük magunkban hordozunk, az ünnepek is ugyanerre teremtenek alkalmat. Nem elég emlékezni Széchenyire, azt a kérdést is érdemes feltenni, hogy mit tanulhatunk tőle.

Az 1810-es, '20-as esztendők egy legyengült nemzet haldoklásának gyászos korszakát jelentették. Háború, súlyos katonai terhek, s hogy a nyomorúságból semmi se hiányozzék: a kincstár által esztendőről esztendőre kibocsátott papírpénz elvesztette értékének nagy részét, ami rettentő nyomorúságnak lett az okozója. Súlyos válság körülöttünk és gazdasági kényszerhelyzetek, akárcsak ma.

De mi az üzenet? Nehéz helyzetek mindig voltak és még lesznek is, és ezekből nem a csüggedés vezet ki, hanem a tettek. Nem másoktól kell várnunk a segítséget, hanem az erőt magunkban kell megtalálnunk. Széchenyi is a magyar nyelv és a magyarság megerősítését célozta felajánlásával. Ugyanakkor nem kell félni az új lehetőségektől. A tudós társaság felállítása egy új út volt, de válsághelyzetekben a megoldást gyakran a rendhagyó ötletek adják. A tudás lett a nemzet felemelkedésének bázisa. A fejben hordható tőke lett a magyar tudós közösség kiemelkedésének alapja.

(17.10)

Széchenyi és a reformkor nagyjainak alakja és szelleme velünk együtt él, és mindenkiben személyisége alapján ölt új testet. De talán még egy üzenet, amelyet Széchenyitől megtanulhatunk: akkor, amikor ő megtette felajánlását, már évtizedek óta folyt a vita a tudós társaság szükségességéről - a hazaszeretettől és eltökéltségtől fűtött Széchenyi viszont nem várt, nem tétovázott.

A bajban cselekedetre van szükség, a közösséget, amelyben élünk, a nemzetünket szolgálni kell, amely szolgálat elsősorban tettekben nyilvánul meg. Nem kell attól félni, hogy mi vagyunk az elsők, ha változtatni akarunk az emberek és a közösség javára. Széchenyikre minden nehéz korban szükség van. A mai kor gyermekei se féljenek Széchenyinek lenni!

Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)