Felszólalás adatai

Igazából a kisebbségi vélemény megfogalmazódásának a hátterében két-három dolog húzódik, húzódott meg. Az egyik az - már talán egy másik kisebbségi vélemény kapcsán el is hangzott Ipkovich György képviselőtársamtól -, hogy a legfőbb ügyész dönt arról ezen törvénytervezet alapján, hogy az ügyész melyik bíróság előtt emeljen vádat. Ez kérdések sokaságát, sorozatát vetheti fel, de most nyilván nem tisztem és szerepem, hogy ebbe a mély elemzésbe belemenjek. Ez volt az egyik ok tehát.

(14.40)

A másik pedig az volt, hogy az ügyész csupán a hivatali tevékenysége során tudomására jutott bűncselekményeket köteles üldözni. Ez megint legalább kérdéseket vet fel, hogy miért korlátozódik be ilyen értelemben az ügyész szerepe. Egyébként e két felvetés mellett vannak olyan dolgok is, amelyek a törvénytervezet kapcsán nyugodt lelkülettel megerősíthetőek. Jelesül szeretném említeni - az előbbi törvény kapcsán, a bírósági törvény kapcsán már többször jelzett -, hogy a legfőbb ügyész költségvetési javaslatát a kormány változtatás nélkül köteles az Országgyűlés elé terjeszteni. Ez egy elfogadható, támogatható gondolkodásmód, és visszautalnék egy fél mondattal arra - a kiterjeszkedésért elnézést kérve -, hogy a bíróság esetében is célszerű lenne mindezt megtenni.

Összegezve tehát az fogalmazható meg, hogy az ügyészség, a legfőbb ügyész gyakorlatilag egyenrangúvá válik a bírósággal és a Kúria elnökével, ami felvetheti annak a kérdését, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége nem fog-e továbbgyengülni. Összességében ezen gondolatokat szerettem volna, elnök úr, megfogalmazni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)