Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Ebben a kétpercesben egyrészt Gidai Erzsébet képviselő asszony, másrészt Rozgonyi képviselő úr hozzászólásával szeretnék foglalkozni. Én nagyon nagyra tartom, és tudom, hogy a képviselő asszony nagyon sok anyagot és nagyon sok statisztikát átnéz, de amikor privatizációról beszél, nagyon szeretném megkérni, hogy a '90 és a '94 közöttit is vegye nagyító alá, talán megtalálja benne azokat a számokat, hogy 1200 milliárd forintnyi vagyon tűnt el '90 és '94 között, miközben alig több mint 300 milliárdos volt bevétel. És a '94 és '98 közöttiben egészen más arányok vannak a vagyoneladásról és a befolyt jövedelmekről. (Révész Máriusz: Megint nem mond igazat!) Én azt hiszem, ez hozzátartozik ehhez.

Itt hadd térjek át arra, amit Turi-Kovács Béla mondott - a pesszimizmus, az optimizmus vagy a realitások talaján állunk-e. Mi is hívei vagyunk ennek a dolognak, de hadd idézzem fel önnek: sem ön, sem Csúcs László nem ült itt abban a parlamentben, amikor a Kisgazdapárt szinte egyhangúlag szavazta meg, hogy a privatizációs bevételeket az adósság csökkentésére fordítsuk. Tehát ez bölcsességre és előrelátásra vall.

De én hadd mondjam azt, amikor mi ezt az optimizmust egy kicsit vitatjuk, számomra ez azt vetíti előre, amikor a családfő azt mondja, hogy a jövő havi bevételünk 120 egység lesz, a család pénzügyminisztere eszerint táblázza a kiadásokat, és közben a realitás, a valóság, mondjuk, 100 forint; és mi van ezzel a 20-szal? És ha végiggondolják, hogy az eddigi vitában is hányszor hangzott el - és ezt akarom egy újabb kétpercesben elmondani -, hogy a tartalékot már hányszor használták fel, azt, ami valójában nincs is, na ez az, amit mi vitatunk! Ez nem pesszimizmus! Ez a kritikai érzékünk!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)