Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról majd a következő ülésünkön fogunk határozni.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik az esélyegyenlőség érvényesülésének közoktatásban történő előmozdítását szolgáló egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Önök az előterjesztést T/5587. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/5587/49. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatokat a módosítással érintett törvényekre figyelemmel két szakaszban tárgyalja meg az Országgyűlés. Most felkérem Móring jegyző urat, ismertesse a két vitaegységet. Parancsoljon!

MÓRING JÓZSEF ATTILA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A vitaszerkezetre tett elnöki javaslat a következő: az első szakaszban a közoktatási törvény módosítását kezdeményező 1-34. pontok megvitatása következik. Az összefüggésekre tekintettel ebben a szakaszban szerepel az ajánlás 41., 42., 43. és 44. pontja is.

A második vitaszakaszban pedig a gyermekvédelmi törvény módosítását kezdeményező javaslatokat vitatja meg az Országgyűlés a 35-40. pontjai szerint.

ELNÖK: Köszönöm szépen, jegyző úr. Kérem, hogy aki egyetért a fenti javaslattal, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.) Köszönöm szépen.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a tárgyalási szerkezetet elfogadta.

A vitában a felszólalási időkeret vitaszakaszonként hat perc.

Most megnyitom a vita első szakaszát az ajánlás 1-34. pontjaira, valamint a 41., 42., 43. és 44. pontokra. Felszólalási igényét jelezte Tatai-Tóth András, MSZP. Öné a szó, képviselő úr. Parancsoljon!

TATAI TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaimmal beadtunk módosító indítványokat, ezekről szeretnék röviden szólni.

A 8. pontban a beterjesztett törvényjavaslatban szereplő 1500-as települési határt 10 ezer főre javasoljuk felemelni. Ez azt jelenti, hogy minden olyan településen, ahol nem kötelező önálló bölcsődét működtetni, ott legyen lehetőség egységes intézményként óvoda és bölcsőde működtetésére.

A 10. pontban az összetett, nagy létszámú intézmények esetében az előterjesztésben szereplő főigazgatói, igazgatói megbízatásokat, azok szabályozását pontosítottuk.

A 15. pontban az iskolaszervezés körzeteinek kialakítása esetében egyértelművé tettük, hogy ha egy településen a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek aránya egy megadott százalék, akkor az egyes iskolakörzetek kialakításánál ettől legfeljebb 15 százalékponttal lehet eltérni. Ebben a 15. számú ajánlásban egy elírás van: a 15. ajánlást tartalmazó oldal 15. sorában a második szó "anyaga" szerepel. Szeretném a jegyzőkönyv számára pontosítani, hogy az eredetileg általunk beadott módosító indítványban "aránya" szó szerepelt, ennek a javítását kérem.

A 19. pontban és a 21. pontban az oktatási miniszter számára felhatalmazásokat pontosítunk a minőségpolitika, a mérésértékelés területén és az Országos Szakértői Jegyzék kezelésében, és még néhány más kérdésben a javaslatunk pontosítja a miniszter hatáskörét.

A 30. pontban az Oktatási Hivatal hatáskörét pontosítjuk, nevezetesen: hogyha egy gyermeknek a saját települési önkormányzata nem biztosít iskolát, akkor az Oktatási Hivatal kijelölhet a gyermek számára iskolát, és ebben az esetben a fellebbezés nem akadályozza meg a határozat végrehajtását, tehát nem maradhat gyerek iskola nélkül.

A 43. és 44. ajánlási pontokban pedig a művészeti iskolák esetében hajtottunk végre pontosítást, nevezetesen: tanítói szakirányú végzettséggel is lehessen bizonyos osztályokban tanítani. Pontosítottuk, hogy az előképző osztályokba a felvehető gyermekek száma pontosan mennyi lehet.

Az első részben ezekről szerettem volna tájékoztatást adni. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vita e szakaszában szólni kíván Pósán László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó.

(23.10)

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 11. pontjához azt a megjegyzést szeretném fűzni, hogy ez gyakorlatilag azt a problémát kívánja orvosolni, amit nem tartunk helyesnek az eredeti törvényszövegben, nevezetesen, hogy a közoktatási intézményt irányító főigazgatónak a közoktatási feladatellátása kiveendő lenne az eddigiekből. Magyarán, kötelező óraszámot nem írna elő az eredeti törvény. Azt gondoljuk, hogy ez nem szerencsés. Közoktatási intézmény élén álló vezetőnek a hétköznapok napi gyakorlatából is illik a közoktatás dolgaival tisztában lenni.

A 24. ajánlási pontban, ami bérezésekkel, többletjuttatásokkal foglalkozik, azt kívánjuk pontosítani, hogy az eredeti szándék negatívumait tompítani lehessen. Ugyanis az eredeti szándék a pályakezdő pedagógusok számára nyújtana többletjuttatást, ez az ajánlási pont pedig úgy fogalmaz, hogy az átlagostól eltérő feladatokat ellátó pedagógusokat illetne meg bizonyos fajta többletjuttatás, és nem csak és kizárólag a pályakezdőket. Annál is inkább fontos ez, mert rámutattunk arra, és most is fenntartjuk azon álláspontunkat, hogy azon túlmenően, hogy ez bérfeszültséget is okoz, és egy bizonyos ideig tartó többletjuttatás után még nagyobb lesz a késztetés a pályaelhagyásra, nem látjuk biztosítottnak hosszú távon az ehhez szükséges forrásokat.

Tartunk attól, ami eddig is volt, hogy a beígért többletjuttatásokat az önkormányzatok nyakába lőcsölik, akik viszont képtelenek lesznek ezt kifizetni, és ez további munkahelyelvesztéseket és iskolabezárásokat eredményezhet, tehát pont ellenkező hatást vált ki. Érdemes teljesítményhez kötni, többletfeladatokhoz, az átlagos terheléstől eltérő feladatokat ellátó pedagógusokra generálisan kiterjeszteni, nem pedig bizonyos életkori helyzetet preferálni. Ráadásul azt se felejtsük el, hogy az oktatásügyben a legelső probléma manapság inkább az, hogy nincs elég álláshely, nem pedig feltétlenül önmagában a pályakezdő pedagógusok kérdése az, ami meg tudja váltani a világot.

Az ajánlás 26. pontjában, azt gondoljuk, túl sok az a kör, amit a rendeletalkotás keretei közé utalna a törvény. Szerencsés lenne itt némi kereteket szabni törvényi szinten is a tekintetben, hogy mettől meddig mozoghat a kormányzat.

A legaggályosabb kérdéseket a 29. pontban szereplő módosító indítvány tartalmazza. Ez egész egyszerűen visszavonná, törölné azokat a pontokat, amelyek alkotmányos aggályokat vetnek fel, nevezetesen, hogy egy kétharmados önkormányzati törvényt hogyan akarnak kijátszani. Olyan kérdéseket kíván visszavonni, amelyek egész egyszerűen jogi nonszenszek. Csak utalnék rá, hogy ilyen megfogalmazások vannak az eredeti szövegben, hogy olyan intézményeket is önkormányzati oktatási intézménynek kell tekinteni, ami egyébként nem az, illetve "ellenkező bizonyításig vélelmezni kell azt, hogy...". Ez gyakorlatilag az a megfogalmazás, amikor az ártatlanságot kellene védeni vagy bizonyítani. Tehát egész egyszerűen jogi nonszenszek sokaságáról van szó. Arról nem is beszélve, hogy a közigazgatási úton hozott oktatási hivatali határozat ellen jogorvoslatnak helye nincsen, csak bíróságon. Ez megint csak nonszensz a jogeljárási gyakorlatban. Tehát jó néhány olyan bekezdése van a 11. §-nak, amelyeket elhagyni javasolunk pontosan azért, hogy ezeket a jogi buktatókat ki lehessen védeni. Még egyszer ismétlem, ezek alkotmányossági aggályokat is felvető ügyek.

Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy jó néhány törvény esetében volt már erre példa. Mindig felhívtuk rá a figyelmet a parlamentben, és ezek mindig süket fülekre találtak, és utána az Alkotmánybíróságnak kellett kimondani. Azt gondolom, szerencsés lenne azt megcselekedni, ha egyszer egy kicsit értőbb füllel hallgatnánk az ilyen természetű kritikákat.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra jelentkezett Tatai-Tóth András, az MSZP képviselője.

Parancsoljon, képviselő úr!

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon röviden szeretnék erre az utóbbi megjegyzésre reagálni. Ahogy említettem az imént, a fellebbezési jogot az általános államigazgatási eljárásnak megfelelően tisztáztuk a módosító indítvánnyal. Egyébként a 29. pontban az aggályoknak egy nagyon egyszerű megoldását választották Pósán úrék, törölték az egész egyoldalnyi normaszöveget. Egy sor olyan feladat van abban pontosítva, előírva, amelyre feltétlenül szükség van, például az általam előbb említett ügyet sem tartják megoldandónak, hogy minden gyereknek legyen iskolája. Azt hiszem, hogy nem sérti az önkormányzatok autonómiáját, önállóságát az, ha az állam, abban az esetben, ha az önkormányzat nem látja el a kötelező feladatát, akkor intézkedik annak érdekében, hogy iskolához jusson. Tehát a 29. ajánlási pontot nem támogatjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két darab kétperces is megjelent a monitoromon. A sorban első Pósán László, a Fidesz képviselője.

Parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak szeretném felhívni Tatai képviselő úr figyelmét arra, hogy ez a bizonyos 29. pont nem csak és kizárólag a közigazgatási úton történő jogorvoslat kérdésével foglalkozik. Ez a legeslegutolsó része az egésznek, hanem ennél sokkal súlyosabb kérdésekkel foglalkozik, képviselő úr. Többek között olyan jogi nonszenszekkel, amelyekről az előbb beszéltem, hogy vélelmezni kell azt, hogy - és akkor ott van szépen kifejtve, hogy mi mindent. Ez egyszerűen jogi nonszensz. Ugyancsak ebben az ajánlási pontban szerepel az is, hogy az eredeti törvényszövegből igenis törölni javasoljuk azt, hogy önkormányzati intézménynek kell tekinteni azt, ami egyébként nem az. Ez tényleg jogi nonszensz. Érdemes lenne az egészet végigolvasni, képviselő úr, és nem csak azt az utolsó két mondatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Hoffmann Rózsa, a KDNP képviselő asszonya. Parancsoljon!

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném megkérdezni, hogy van-e arról adatunk, hogy az elmúlt évben vagy években hány olyan gyerek volt ebben az országban, akinek nem jutott iskola. Ugyanis Tatai-Tóth úr az érvelésében elsősorban erre hivatkozott, hogy ezáltal majd az Oktatási Hivatal átveszi ezt a döntést.

De ami miatt szólásra jelentkeztem, az két másik ajánlási pont, elég szorosan összefüggnek tartalmuknál fogva. Ez pedig a 15. és a 33. pont. Az általános vitában is kifejtettem, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja az, hogy ez a törvénymódosítás túlzottan bürokratikus - megkockáztatom: indokolatlan - eljárással próbálja az esélyegyenlőséget tévesen értelmezve szorgalmazni. A 15. ajánlási pontban a 15 százalékpont feletti határt határozza meg a módosítás szövege, rettenetesen bonyolult körmondatokban, nehezen értelmezhetően, és ezzel próbálja az esélyegyenlőséget szolgálni. A 33. pontban pedig arról van szó, hogy nem indíthat első osztályt 2010-től az az iskola, ahol a hátrányos helyzetű gyerekek száma meghaladja az 50 százalékot.

Nos, a mai napon kaptuk kézhez ezt a könyvet, "A romák minőségi oktatáshoz való egyenlő mértékű hozzájutása". (Felmutatja.) Ebben összesen 178 olyan iskolát mond, ahol a romák aránya meghaladja az 50 százalékot, de feltételezhető, erről nem szól a könyv, hogy ezek olyan településen vannak, ahol a lakosság is.

Időm letelt, majd még egyszer jelentkezem. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra jelentkezett Arató Gergely államtitkár úr. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Képviselő asszony azt kérdezi, mondjuk meg, hány olyan gyerek van, akinek nem jut iskola. Azt, hogy hány ilyen gyerek van, pontosan persze nem tudjuk, mert nem lesz mindenből ügy, mert ma egyébként nincs következménye annak, ha az önkormányzat nem látja el ezt a típusú feladatát. Nincs következménye annak, ha a gyerek számára nem tudja megszervezni az oktatást. Egy olyan biztosan van, ami széles sajtónyilvánosságot kapott, ez a tavalyi csörögi ügy. Erről sokat beszéltünk itt a parlamentben és parlamenten kívül is.

Képviselő Asszony! Azt gondolom, ha egy olyan gyerek van, aki számára az alkotmányos jogok nem biztosítottak, akkor az Országgyűlésnek tennie kell valamit. Az, hogy én ezt gondolom, ez nagyon kevés. Többek között ezt gondolja Kállai Ernő kisebbségi ombudsman, és ezt gondolja nagyon sok jogi szakértő. Azt gondolom tehát, anélkül, hogy a módszerről most vitatkoznánk, mert biztosan lehetnek ennél sokkal jobb módszerek, de az, hogy ellátatlan kisgyerek, olyan iskoláskorú gyerek, akinek nincs iskolája azért, mert az önkormányzat nem gondoskodott róla, nem lehet, ebben szerintem egyetérthetünk.

(23.20)

Ami pedig a 128 iskola kérdését illeti, már több oldalról feszegették ezt az ügyet, képviselő asszony, mert lehet azt is mondani, és a képviselő asszony most más oldalról támadja ezt a javaslatot. Ezt fontosnak gondolom, mert látszik, hogy elolvasta a törvényjavaslatot, elolvasta azt a részt is, ami arra vonatkozik, hogy egyébként milyen feltételekkel kerülhet sor erre a bezárásra: ha van a településen másik iskola, ha ez megközelíthető, ha megoldható és így tovább; ebben a törvényjavaslatban nagyon precízen le van írva.

Nem tudjuk, hogy a 128 iskola közül hány ilyen van, természetesen, hiszen ilyen eljárás - törvény híján - eddig nem folyhatott. De azt gondolom, képviselő asszony, ha kettő, három, négy olyan iskola van, ahol bizony ilyen módon ösztönözzük az önkormányzatot, hogy alakítsa át, zárja be, hogy adjon jobb lehetőséget a diákoknak, akkor már érdemes ezzel a jogszabályalkotással foglalkozni.

Ezt csak a számokhoz akartam elmondani, és természetesen majd később tartalomban is próbálok válaszolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kettőperces felszólalásra jelentkezett Hoffmann Rózsa, a KDNP képviselő asszonya. Parancsoljon!

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Ha megengedik, akkor folytatnám az előbbi gondolatmenetet. A múlt héten egy olyan településen jártam, ahol van egy olyan iskola, ahol a roma gyerekek arányszáma meghaladja az 50 százalékot. Ugyanakkor ez az iskola nemcsak a helyi pedagógusok, szülők, hanem a helyi cigány kisebbségi önkormányzat teljes megelégedésére működik. Tehát nem egy mesterségesen létrejött, szegregált iskola lett, hanem így alakult, ahol a cigány gyerekekkel nagyon eredményesen, jól foglalkoznak a pedagógusok. Ha ezt a mostani 33. javaslatot a parlament elfogadja, ebből az következik, hogy ennek az iskolának meg kell szűnnie, ami ellenére van a helyi kisebbségi önkormányzatnak is.

Ezért meglátásunk szerint elegendő lenne, hogyha az itteni ajánlásokból a 16. sorszámmal szereplő, Zsigó Róbert képviselőtársam módosító indítványát fogadná el a parlament, amely így szól: az általános iskola - beleértve a kijelölt iskolát is - köteles felvenni, átvenni azt a tanköteles tanulót, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye a körzetében található.

Ez megoldaná annak az egy szem gyereknek is a problémáját, akiről nem tudtam, és akkor nem kellene elkövetni azt, hogy egy szem gyerekre alkalmazunk törvény, másrészt pedig megakadályozná azt, hogy jól működő, közmegelégedésre, jó színvonalon működő iskolát egy - nem vitatom, hogy jó szándékú, de mégiscsak rossz eredményt elérő - törvénymódosítás miatt kelljen bezárni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Arató Gergely államtitkár úr kettő percben kért szót.

Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Elnézést kérek, itt két részben beszélgetünk egymással. Megkövetem a képviselő asszonyt, de mégiscsak kénytelen vagyok idézni a törvényszöveget, mielőtt a képviselő asszony szavai nyomán az a benyomás keletkezne, hogy minden olyan iskolát be fogunk zárni, ahol egy településen adott esetben nagy számban élő hátrányos helyzetű gyerekek a település egy iskolájába járnak.

Mert hogyan is szól a törvényszöveg? Úgy szól a törvényszöveg, hogy "nem tartható meg, továbbá a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók körzeti aránya eléri az 50 százalékot, és egyébként a település többi iskolája elégséges férőhellyel rendelkezik a település összes tanköteles tanulójának felvételéhez, amennyiben az újonnan felvett halmozottan hátrányos helyzetű tanulókkal az iskolában tanulói jogviszonyban álló összes halmozottan hátrányos helyzetű tanulónak az iskolában tanuló jogviszonyban álló összes tanulóhoz viszonyított aránya..." s a többi. Ez jó bonyolult szöveg, de a lényege pontosan az, hogy természetesen akkor lehet ezt a típusú lépést végrehajtani, ha van elég férőhely, és ezen a módon ez a típusú szegregáció csökken.

Természetesen, képviselő asszony, muszáj vagyok önnek azt is elmondani, hogy azt el kell dönteni, hogy jónak tartjuk-e azt a gyakorlatot - most nem akartam Zsigó képviselő úrral vitatkozni, hiszen még csak most jön -, hogy úgy jelölik ki az önkormányzatok a körzeteket - vagy vannak olyan önkormányzatok -, hogy az egyik körzetben csak szegény gyerekek legyenek, a másik körzetben pedig csak nem szegény gyerekek. Ha jónak tartjuk ezt a gyakorlatot - azt a gyakorlatot, aminek a következménye az, hogy az egyik iskolába csak szegény gyerekek járnak, a másikba pedig csak nem szegény vagy jobb módú gyerekek -, ha ez így jó, akkor természetesen jogos a képviselő asszony felvetése, és jogos Zsigó képviselő úr javaslata, ami kivenne a körzetek meghúzásánál minden szabályt. Mert akkor persze elég az, hogyha mindenki a saját körzetébe jár, és majd én, az önkormányzat meg úgy húzom meg a körzeteket, nehogy keveredni kelljen.

Mi ezt nem tartjuk jónak. Nem tartottuk jónak akkor sem - 2005-ben -, amikor beleírtuk ezt a szabályt a törvénybe. Most sem tartjuk jónak. Azt gondoljuk, hogy nem szolgálja senkinek az érdekét ez a típusú elkülönített helyzet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Nos, a többször meghivatkozott Zsigó Róbert képviselő úr következik, kettő percben. Parancsoljon!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Két percben kértem szót, mert ilyen késői órán nem szeretném húzni mindannyiunk idejét.

Államtitkár úr, a konkrét paragrafussal kapcsolatban egy konkrét esetre hivatkozott, amit tisztelettel el is fogadok, és csatlakozva Hoffmann Rózsa képviselő asszonyhoz, én is azt tudom mondani, hogy nem feltételezek rossz szándékot. Sőt, jó szándékot feltételezek a módosítások kapcsán.

Egyetlen dologban nem értünk egyet viszont a kormánnyal, államtitkár úrral és szemmel láthatóan a bizottsági ülésen volt kormánypárti képviselő urakkal és hölgyekkel sem. Ez pedig az, amit a benyújtott törvényjavaslat eredeti címe sugall, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása a közoktatásban mennyiben lesz jobb e javaslatokkal. Merthogy azt kell a kormánynak megérteni - az államtitkár úr hivatkozására is ezt mondom -, hogy ezekkel a módosításokkal az esélyegyenlőség általában nem fog javulni a közoktatásban.

Merthogy csak és kizárólag adminisztratív problémának tekinti - legalábbis a javaslatokból ez derül ki - a kormány ezt a problémát. Éppen ezért csak adminisztratív eszközökkel nyúl hozzá, és nem tesz semmit. Ugyanúgy, ahogy a félévente módosított közoktatási törvényekből sem tűnt ki, ebből sem tűnik ki, hogy a kormány megteremtené a jó minőségű oktatás és nevelés feltételeit az iskolákban, segítséget adna a fenntartóknak, az intézményeknek ebben, ami egyébként - szerintem ebben mindannyian egyetértünk - az egyetlen sikeres receptje lehet annak, hogy az esélyegyenlőséggel valamit kezdjünk.

Az, hogy az oktatási körzeteket ilyen módon alakítják ki, habár látszatcselekvés lehet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), habár erre a konkrét problémára talán megoldást adhat, de hosszabb távon ez nem jelenthet megoldást erre a kérdésre.

Elnézést, elnök úr, köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Tatai-Tóth Andrásnak, az MSZP képviselőjének.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Két bizottsági ülésen kísérletet tettem rá, hogy Zsigó képviselő úrnak elmagyarázzam, miről is van itt szó, de ezek szerint nem sikerült, úgyhogy harmadszor is megkísérlem. Az, hogy ez a törvény nem fogja megoldani önmagában a kívánt célt - nem is ez szerepel a címében, csak hogy előmozdítja az esélyegyenlőség megvalósulását vagy érvényesülését; tehát egyikünk sem hiszi, hogy ez megoldja önmagában.

Van egy program, amely szakmai-pedagógiai program, annak a végrehajtása visz közelebb bennünket a célhoz; ez a törvényjavaslat az "Új tudás" programban szereplő szakmai-pedagógiai program végrehajtásának teremti meg a törvényes feltételeit.

Hoffmann képviselő asszony félreértette az imént az államtitkár urat. Az államtitkár úr egy biztos esetről beszélt, arról a bizonyos csörögi példáról, de ott az nem egy gyermeket érint, hanem, most nem akarok pontos számot mondani, több tíz, 30-40 gyermekre emlékszem, akiknek nem jutott iskola. Tehát ha ilyen előfordulhat, hogy egy országban 30-40 kisgyerek szeptemberben nem tud iskolába menni, mert az önkormányzata, amelynek kötelező feladata, ezt nem teszi meg, akkor valóban intézkedni kell.

Pósán úr is olvassa el a szöveget pontosabban! Arról van szó, hogyha az intézmény részt vesz az önkormányzati feladatellátásban. Az önkormányzati kötelező feladatellátás azt jelenti, hogy ha például az általános iskolai oktatásban részt vállal egy nem önkormányzati fenntartású intézmény, akkor részt kell hogy vállaljon a települési oktatási feladatok ellátásában is.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hoffmann Rózsa képviselő asszony következik kettő percben. Parancsoljon!

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Köszönöm szépen. Igen, elfogadom, hogy a gyereknek iskolát kell találni, ha egy, ha harminc, akkor ez nem vitatható.

Viszont visszatérnék az előző témára. Államtitkár úr, az félremagyarázása a dolgoknak, és ezt kérem, hogy ne tegye meg, hogy önkormányzatok szegény és nem szegény körzeteket jelölnek ki. Az önkormányzatok általában földrajzi szempontok szerint szokták a körzeteiket kijelölni.

(23.30)

De ezzel együtt a mostani 15. ajánlási pontban a hátrányos helyzet kiszámításának módja, ennek a túlbürokratizálása, higgye el, nem oldja meg jobban a problémát, mint ha a 16. ajánlási pontot fogadjuk el, amely fehéren feketén kimondja, hogy fel kell venni a hátrányos helyzetű gyermeket, és ez elég. Ellenben az általam idézett példa - és itt ön értett félre engemet, úgyhogy megismétlem - egy városban van, ahol tehát nem arról volt szó, hogy ezen a településen egyetlen olyan iskola van, ahol 50 százaléknál több a halmozottan hátrányos helyzetű gyerek. Ha az ilyen iskolát - akár csak egy ilyen legyen az országban, amelyről tudok, de feltételezem, hogy több van - megszüntetik ennek a törvénynek a következtében, ott kárt okoznak, mert ezek a gyerekek az idegen iskolában idegenek lesznek, sérülni fog a fejlődési útjuk, tehát ezt nem szabad elkövetni.

A rendelkezésemre álló időben még egy módosításra hívnám fel a figyelmüket. Bár az oktatási bizottság támogatta a 27. ajánlási pontban lévő módosító indítványomat, további támogatását szeretném kérni a képviselőtársaimnak, mert a szöveg még mindig nem eléggé pontos. Azt szeretném elkerülni, hogy kizárólag a közoktatási kutatásban való részvételre kaphassanak a pedagógusok ösztöndíjat, sokkal inkább arra volna szükség, hogy az alkotómunkájuk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), a tudományos munka és a szakmai fejlődésük érdekében lehessen nekik ösztöndíjat alapítani. Egy ilyen kapcsolódó módosítót beadtunk, kérem majd a támogatásukat.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra megadom a szót Tóth Tibornénak, az MSZP képviselő asszonyának.

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Elsősorban Zsigó képviselő úr felvetésére szeretnék reagálni. Már másodszor hallottam ezt az érvelést, és nagyon bántja a fülemet, megmondom őszintén, mert az egész "Új tudás" program az a komplex szakmai program, amelyhez évi 130 milliárd forintos fejlesztési pénz csatlakozik olyan komplex fejlesztési célokra, amelyek a közoktatásban az esélynövelés célját szándékoznak elérni, és úgy gondolom, megfelelő, jól átgondolt eszközökkel. Ezt az állításomat nemcsak a saját véleményem kinyilvánításaként mondom, hanem 47 országos rendezvényen hallgattuk meg a pedagógusokat és az érintetteket, több mint ezer pedagógus véleményét gyűjtöttük össze, és ez a kiértékelés számszerűen is kimutatja, hogy bizony a pedagógusok véleménye az, hogy a program az esélynövelésben nagyon-nagyon jelentős szerepet játszik.

A pedagógusok véleményének visszacsatolása négy olyan nagy témát körvonalazott, amelyhez törvénymódosítási javaslat benyújtását láttuk szükségesnek a munkacsoporttal egyetértésben, magam kezdeményeztem ezeket.

A 2. számú ajánlási pontban látható törvénymódosítási javaslat újszerű a törvénykezés körében, közérdekű igényérvényesítési jogát határozza meg a szülőnek. Nagyon aktuális ma ez az iskolai gyakorlatban, hogy bekerüljön a törvényi szabályozásba, hisz az iskola biztonságos működését segítheti elő, hisz a szülő kezdeményezési joga nemcsak az eszköz és épület biztonságára vonatkozóan, hanem az iskolai agresszió elleni prevencióval kapcsolatos felvetésekre is lehetőséget ad.

A következő ajánlási pontban, a 12. pontban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az iskolai vezetői kinevezés erősítésével szeretnénk azt a közös célt szolgálni.

Köszönöm, folytatom a következőben.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kettőperces felszólalásra következik Zsigó Róbert, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt kérem Tatai-Tóth képviselő úrtól, hogy ne nehezteljen rám, nem arról van szó, hogy nem érteném azt, amit most már harmadszor elmondott, hanem arról van szó, amit többször elmondtunk a bizottsági vitában, és az államtitkár úr is elmondta egyébként, amikor ezt a javaslatot tárgyaltuk a bizottság ülésén. Ebben van számtalan vagy több olyan pont a zárórendelkezések között, amelyekről a korábbi, félévente megtörtént módosításokból úgy gondolták, hogy egyébként korábban jó szándékú, jónak gondolt javaslatok voltak, de az élet meg a tapasztalatok úgy hozták, hogy mégsem voltak jók. Teszem hozzá zárójelben, akkor többször elmondtuk ezt a bizottság ülésén, sőt módosító javaslatokat is adtunk be, hogy valószínűleg ezeket a kérdéseket másképp kéne szabályozni.

Ezért mondom én ez ügyben is - nem gondolom egyébként, hogy ez mindent megoldana az esélyegyenlőség terén, csak felvetem, mint ahogy felvetettük a bizottság ülésén is -, Tóth Tibornénak is azt tudom mondani, hogy kívánom, tiszta szívünkből kívánjuk, hogy ez az "Új tudás" program valóban váltsa be a hozzá fűzött reményeket, és valóban sikereket érjenek el. Csak halkan jegyeztük meg többször a bizottság ülésén, hogy e témában is nem lenne-e jobb, ha valóban átgondoltan, a szakmai szervezetekkel és mindenkivel egyeztetve egy olyan programot, egy olyan módosítást készítenének elő - nemcsak ilyen ad hoc módon egy esetre, amire nem azt mondom, hogy nem fontos, csak azt mondom, hogy mégiscsak egy eset -, mégiscsak átgondoltan kéne egy olyan programot előkészíteni, megvitatnunk és majdan talán közösen elfogadnunk, amely ezt a kérdést komplexen kezeli, hosszú távra próbál megoldásokat adni, és nem azt követjük, amit egyébként a kormány 2006 óta félévente követ, hogy félévente módosítjuk a közoktatási törvényt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), ezzel egyébként nehéz helyzetbe hozzuk a fenntartókat, a szülőket és a pedagógusokat. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettőperces felszólalásra következik Tóth Tiborné, az MSZP képviselő asszonya.

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Folytatnám az eszmecserét Zsigó képviselőtársammal. Ez a program nemcsak a fórumokon és az egyes regionális konferenciákon került megvitatásra, hanem a szakmai és a civil szervezetekkel a minisztérium rengeteg egyeztetési akciót folytatott, de magam is például a Pedagógus Szakszervezet szervezésében vettem részt olyan rendezvényeken, ahol a szabad véleménynyilvánításból kaptuk a megerősítést, illetve jöttek be a módosítási javaslatok.

A módosítási javaslatok sorában folytatnám a 14. javaslattal, amely az iskolai munka belső ellenőrzéséhez és értékeléséhez ad felhatalmazást az intézmény vezetőjének, és a belső értékelésben a szakmai munkaközösség-vezetők és tagok is felhatalmazást kapnak. Rendkívül fontosnak tartjuk az intézményi munka belső és külső értékelése mellett az ellenőrzést is. A belső ellenőrzési, értékelési rendszerhez külső lehetőségek csatolása kívánatos a magyar közoktatásban.

A pedagógusok teljesítményértékelési rendjének a kiteljesítését szolgálja a 25. javaslat. A 25. javaslat csak körvonalaiban adja meg a lehetőséget a teljesítményértékelés végzéséhez, nyilván ezeket a törvénymódosítási javaslatokat majd miniszteri, illetve kormányrendeletek fogják kiegészíteni. Ezen a ponton úgy gondolom, hogy a pedagógustársadalom véleménye elsöprően a teljesítményarányos értékelés finanszírozása mellett tette le a voksát, bár támogatta a halmozottan hátrányos helyzetű pótlékot is, és természetesen a vezetői pótlék emelése mellett a kezdő pedagógusok bérét is.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Pósán László, a Fidesz képviselője következik kettő percben. Parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tatai képviselő úrnak mondanám, hogy azért, mert mondjuk, én besegítek a főzésbe, még nem vagyok szakács. Ebből az következik - ha a módosító javaslatokat is elolvasná figyelmesen -, hogy azért, mert részt vállal önkormányzati feladatok ellátásában egy intézmény, attól azt az intézményt még nem kell és nem szabad jogilag önkormányzati intézménynek tekinteni, nem szabad ezt vélelmezni, ahogyan a törvényszövegben olvasható. Azt gondolom, hogy ez egy olyan jogi nonszensz, amit egyszerűen ki kell a törvényből venni.

A szakmai pedagógiai programmal kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy nincsen ilyen, és nem kell feltétlenül nekem hinni, de a Népszabadság - amiről véletlenül sem állítható, hogy mondjuk, Fidesz közeli lap lenne - 2008. január 3-ai számában egy viszonylag hosszabb írást közöl az integrált oktatást folytató iskolákról, az ezzel kapcsolatos tapasztalatokról és így tovább. Ebből bizony egyértelműen az derül ki, hogy semmi ilyen típusú program mint olyan nem létezik, a legtöbb iskolában ezeket vagy pluszforrás miatt művelik, vagy az is kiderül ebből, hogy annyiszor változtatták a feltételeket, és annyiféle projektet hoztak be szinte havonta, hogy a fejekben, a tanárok fejében és az iskoláknál ezek egyszerűen összekeverednek, tehát aki sokat markol, az keveset fog, ez az eredménye.

(23.40)

Úgyhogy jobb lenne egy kicsit visszafogni a tempón, lehiggadni, alaposan végiggondolni, hogy mit is kellene még tenni, és nem pedig újabb és újabb ötletrohamokkal lényegében ellehetetleníteni minden jó ügyet.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Tóth Tiborné, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon!

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Pósán képviselőtársam felvetésére szeretnék reagálni az integrált oktatással kapcsolatban.

Az integrált oktatás nem idegen a magyar közoktatás gyakorlatától. Évek óta folynak ezzel kapcsolatos módszertani és egyéb eljárásrendek Magyarországon. Egy kutatói háttértanulmány és elemzés készült ehhez a témához, mielőtt a referálása megtörtént az "Új tudás" programban.

Ez a háttértanulmány bizonyítja, hogy az integrált oktatásban részt vevőknél nemcsak a hátrányos helyzetű gyerekek előnyét hozza ez az oktatási forma, hanem az átlag fölötti tehetségűekből is nagyobb teljesítményt hoz ki. Természetesen mérési adatokkal és elemzésekkel alátámasztva foglalkozik e témával ez a háttértanulmány. Igaz, hogy a kutatócsoport egyik tagja a Népszabadságban szélsőségesen nyilatkozott, volt módomban ezt a cikket is olvasni, fel is háborodtam kellőképpen rajta, hogy nyilván egy ilyen módszertani dologban előfordulnak kedvezőtlenebb tapasztalatok is, csak arra koncentrálva és csak azt kiemelve nem tekinthető hitelesnek egy napilapban megjelenő közlés. Ráadásul erkölcsileg rosszul hat vissza az egész folyamatra.

Nemcsak hazai háttértanulmányok bizonyítják az integrált oktatás előnyeit, hanem a nemzetközi tapasztalatok is emellett szólnak. Úgy gondolom, hogy az "Új tudás" program megalkotásakor az a kutatói team, az oktatás és gyermekesély-kerekasztal kutatócsoportja igen meggondoltan preferálta az integrált oktatás dolgait ebben a programban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), kellő anyagi forrást is hozzárendelve.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Révész Máriusz, a Fidesz képviselője következik, két percben.

Öné a szó. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Az a Népszabadság-cikk, amiről beszéltünk, egyébként konkrétan nem arról szólt, hogy az integrált oktatás nem jó, hanem arról szólt ez a cikk, hogy integrált oktatásnak álcázva igazából felvesznek különböző támogatásokat, és sajnos nem működik tisztességes integrált oktatás, amelynek egyébként katasztrofális eredményei vannak. A Népszabadság cikke konkrétan erről szólt. Azt kell elmondjam, hogy a Fidesz is az integrált oktatás híve. Az a baj, hogy bizonyos esetekben ez nem működik tisztességesen.

A másik dolog, ami kétperces hozzászólásra sarkallt - bár sokáig küzdöttem magammal, hogy ezt ne tegyem meg -, hogy amikor már harmadszor vagy negyedszer hallom, hogy több ezer szakmai fórumon egyeztették az "Új tudás" programot, az összes szakszervezettel végigegyeztették, nem tudom, hány különböző megbeszélést tartottak iskolákban, akkor csak azt az egyet nem értem, hogy mondjuk, hogy kezdődhetett az "Új tudás" program azzal a nagyszerű legelső mondattal, ami valahogy így hangzott, hogy minden gyermeknek születésétől kezdve joga van elvégezni az általános iskolát vagy joga van az általános iskola elvégzéséhez. Azt azért nem hiszem el, hogy ha több ezer egyeztetésen keresztülmegy egy ilyen anyag, akkor indításként a legeslegelső mondat egy ekkora butaságot tartalmazna. Én a múltkor ezen elélcelődtem, de most már e késői órán ennek nem lenne sok értelme.

Tehát az az igazság, hogy nagyon sok mindennel egyetértünk a célok közül, az integrált oktatással is, csak ahogy Zsigó képviselőtársam elmondta, az a baj, hogy itt néhány adminisztratív eszközt akarnak bevetni, de ettől egyébként érdemben az esélyegyenlőség ügyében nem lesz lényeges változás, nem lesznek kiegyensúlyozottabbak a gyermekek esélyeinek a lehetőségei.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A monitoromon van négy kétperces felszólalási igény és egy normál felszólalási igény, csak hogy tájékoztassam önöket. A sorban természetesen a kormány elsőbbséget fog élvezni.

Azt kérném tisztelettel, hogy a részletes vita szabályainak megfelelően egy picit kanyarodjunk vissza a módosító javaslatokhoz, vagyis pontosan azokhoz a módosító javaslatokhoz, amelyek az asztalon hevernek, azért, hogy el tudjuk végezni a munkánkat az előírásoknak megfelelően.

Arató Gergely államtitkár úr, két percben. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Köszönöm elnök úr figyelmeztetését is. Tehát a kormány azért nem tudja támogatni a 16. módosítót és az ehhez kapcsolódó módosító csomagot, amelyik lényegében az integráció megszüntetéséről szól, mert egyetértek Révész Máriusz képviselő úrnak azzal az értelmezésével, amelyik azt mondja, hogy jó integrációs programokra szükség van. A kutatás valóban azt mutatta - egyébként ez a korai időszakban, a kezdeti programokban indított kutatás volt -, hogy kezdetben bizony még a részt vevő iskolák egy része sem volt teljesen tisztában ezzel.

Sajnálatos, hogy a képviselő urak egy része csak az első cikkig jutott el, és az azt követő vitát talán nem követte ennyire figyelemmel. Ott maguk a kutatók is nagyon világossá tették, hogy éppen azért és annak érdekében léptek fel, hogy változzon ez a helyzet, és aztán meglehetősen sokat publikáltak kutatók arról is, hogy milyen módon látták az ennek a típusú változásnak az eredményét.

Ez azért egy fontos vita, mert azt gondolom, hogy nagyon lényeges az, hogy az Országgyűlésből milyen jelzéseket küldünk. Szerintem azt a jelzést érdemes küldeni... - és bár az általános vitában is örömet okozott, hogy abban egyetértettünk, hogy az integrációs politika jól is csinálható, jól érdemes csinálni, abban van köztünk vita, ez érzékelhető, hogy ehhez milyen eszközöket érdemes használni. Mi azt mondjuk, hogy mindenfajta eszközt, szakmai fejlesztést ugyanúgy, mint adminisztratív eszközöket.

Ami Révész Máriusz képviselő úrnak az első mondaton való fennakadását jelenti - ami egyébként nem így hangzik pontosan, de akár így is lehetett érteni, ahogy a képviselő úr mondta -, azért van szükség többek közt társadalmi vitára, hogy kikerüljenek aztán a végleges változatokból az ilyen szövegek. Ilyen mondatot a törvényben biztosan nem olvashat a képviselő úr, mint ahogy a további publikált dokumentumokban sem.

Természetesen a társadalmi vitában is felhívták erre itt-ott a figyelmünket, hozzáteszem, ott azért szerencsére általában ennél talán fajsúlyosabb kérdésekről folyt a vita. Tudom, hogy a képviselő úr is csak példaként használta, nem a konkrét ügyet akarta hangsúlyozni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Kétperces felszólalásra következik Hoffmann Rózsa, KDNP. Parancsoljon!

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): A gombot már régebben nyomtam meg, de örülök, hogy így alakult a sorrend. Államtitkár úr, azért ez nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy a 16. pont az integráció megszüntetését jelentené, hiszen a közoktatási törvényben már most számos olyan pont van, amely biztosítja és garantálja az integrációt.

Szeretnék viszont visszakanyarodni, megfontolva elnök úr intelmeit, a voltaképpeni témánkhoz, és a 14. ajánlási ponthoz tennék egy észrevételt, mert ismét megütötte a fülemet az, amit Tóth Tiborné az imént mondott - és bocsássanak meg, hogy azért egy kicsit szakmai fejtegetésbe bocsátkozom, a múltkor nem volt alkalmunk kifejteni. Minden pedagógiai szakkönyv, mi több, minden vezetéstudományi szakkönyv az ellenőrzés alatt objektív tények, adatok, információk gyűjtését érti, amely a legtöbbször azt a célt szolgálja, hogy utána értékelni lehessen.

Ezért tehát javítsuk már ki a törvényben meg a módosításban azokat a szakmai hibákat, ahol először beszélünk értékelésről, és utána ellenőrzésről. Nem, minden szakkönyv arról szól, hogy nagyon súlyos vezetői és szakmai hiba anélkül értékelni, hogy előtte ellenőriztünk volna, azaz információkat gyűjtöttünk volna.

Egy apró megjegyzés, de amikor hallgatóimmal például a közoktatási törvényt tárgyaljuk, mindig szemet szúr már a hallgatóknak is az a néhány hely, ahol hibásan van a törvényben a két fogalom, s még akkor hozzáteszem, hogy a mérés sem egyéb, mint az ellenőrzésnek egy kvantifikált eszköze. Jó lenne, ha egy oktatási törvényben a pedagógiai szempontok is a helyükre kerülnének.

Tehát a 14. ponttal kapcsolatban ez az apró kifogásom van mindössze.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Kétperces felszólalásra következik Tóth Tiborné, MSZP. Parancsoljon!

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először talán Révész Máriusz kollégám felvetésére szeretnék reagálni. Az ATV-ben való nyilatkozata is enyhén szólva megdöbbentett, amikor azt mondta, hogy nem ismerték az "Új tudás" programot akkor, amikor már rég az OKM honlapján hozzáférhető volt, valamint, hogy megszerezte Pokorni Zoltán valahonnan. A jelenlétemben adta át Hiller István miniszter úr Pokorni képviselő úrnak, Sió Lászlónak és Zsigó képviselő úrnak ezt a programot.

(23.50)

Úgy gondolom, hogy ez egy olyan csúsztatás volt, ami a programhoz való pozitív hozzáállást nem erősítette. Ez a csúsztatás ott is elhangzott, amit itt idézett. Az az első mondat egy sima sajtóhiba. Ebben a miniszter úr által átadott anyagban az első mondat valóban sajtóhibás volt. Ezt Pálinkás József képviselőtársammal a közös egyeztetésünkön akkor is észrevettük, és ez a változat nem is ment ki a nyilvános, hivatalos vitaanyagokban.

Azt gondolom, hogy ez nem néhány adminisztratív intézkedés és eszköz, ami megjelenik ebben a programban, ami egy nagyon jól átgondolt, megtervezett és anyagilag is alátámasztott program, amelyhez a szóban forgó törvénymódosítási csomag készült.

Hoffmann Rózsa képviselőtársam felvetésére: természetesen ellenőrzés, értékelés így, mint sorrendiségében egymást követő eszköz szerepel abban a bizonyos PDCA-ciklusos folyamatban, amelyet mindannyian ismerünk. A visszacsatolás és annak ellenőrzése egy olyan momentum, amely az ezt követő folyamatot jellemzi, és természetesen ha ellenőrzésnél tartunk, ne feledkezzünk meg a belső ellenőrzési-értékelési folyamat külső ellenőrzésének a lehetőségéről sem, amelyet, úgy gondolom, hogy ez a program és törvénymódosítási javaslat erősíteni fog.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Jelenleg az utolsó kettőperces felszólaló a monitoron Pósán László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Csak szeretném megjegyezni Tóth Tiborné képviselő asszonynak, csak azért, mert neki nem tetsző vélemény is megjelenik a Népszabadságban, azért még nem biztos, hogy a szélsőséges jelzőt kellene alkalmazni rá. Továbbá arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy nem egy vélemény van, hanem a szövegben minimum három ember van név szerint is említve, akik a felméréssel kapcsolatban az álláspontjukat elmondják. Egyúttal szeretném azt is megjegyezni államtitkár úrnak, azt mondta, hogy azóta megváltozott a helyzet. Nos, 2008. január 3-ai cikkről van szó, most május 19-ét írunk, őszintén örülök, ha ilyen gyorsan megváltozott a helyzet, de valljuk be őszintén, komoly kétségeim vannak, hogy ez így is van, ennyi idő alatt.

Az pedig, hogy anyagilag mennyire alátámasztott a program, engedtessék meg, hogy szintén kételyeket fogalmazzak meg, mert rengetegszer hallottuk már itt a parlamentben számos kérdéssel összefüggésben, hogy a forrás megvan rá, legyen mindenki nyugodt, és a végén mindig kiderült, hogy a forrás soha nincs meg rá. Úgyhogy erre én csak azt tudom mondani, hogy majd hisszük, ha látjuk. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Felszólalásra következik Révész Máriusz, a Fidesz képviselője, 6 percben. Öné a szó, parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm szépen. Ez rendes hozzászólás, ugye?

ELNÖK: Igen, 6 percben. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Ó, de régóta vártam erre... Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor mennék szépen sorban.

Az ajánlás 4. pontjában Pánczél Károly képviselőtársam tette azt a javaslatot, hogy a szülő kötelessége, hogy szükség esetén gyermekével együtt megjelenjen a nevelési tanácsadáson. Nagyon fontosnak éreztük, hogy a "szükség esetén"-t írjuk be ide, ugyanis ha ez nincs benne, akkor gyakorlatilag ez a mondat azt jelenti, hogy a szülő kötelessége, hogy gyermekével megjelenjen a nevelési tanácsadáson, ami egyébként bizonyos esetekben indokolt, bizonyos esetekben nem. A szülők nagyobbik része nem megy el, tehát a "szükség esetén" szerintünk egy fontos pontosítást takar.

A 6., 7., 8. pontban örvendetes, hogy mind a három párt ugyanabban az irányban gondolkodott. Tóth Ferenc, Sándor Klára, Magyar Bálint és egyébként Tatai-Tóth András és szocialista képviselőtársai is arra tettek javaslatot, hogy ez az 1500 főben meghatározott lakosságszám kerüljön törlésre vagy emelésre, mert ha 1500 fő alatt engedélyezzük az egységes óvodai és bölcsődei nevelés feladatait ellátó intézmény létrehozását, az egy túlságosan alacsony számnak tűnik. Mind a három javaslat egyébként ezt a célt szolgálja, hogy ezt az 1500-as számot növeljük. Én a három javaslat közül egyébként ezzel együtt azt gondolom, hogy Tóth Ferenc képviselőtársam javaslata a legpontosabb, ugyanis van benne egy olyan érv, amit ajánlok államtitkár úrnak és a szocialista képviselőtársaimnak is megfontolásra.

Azt mondja ez a mondatrész, amit egyedül Tóth Ferenc kíván törölni, hogy nem haladja meg az 1500 főt, és a gyerekek száma nem teszi lehetővé az óvodai csoport és a bölcsődei csoport külön-külön történő létrehozását. Azt gondolom, előállhat, hogy van egy kistelepülés, legyen 5 ezer fő vagy 6 ezer fő, és összesen lehet benne két csoportot létrehozni, egy óvodait és egy bölcsődeit. Ha a törvényszövegben így maradna, és nem fogadnák meg Tóth Ferenc képviselőtársam javaslatát, az azt jelenti, hogy egy óvodai csoportnak egy intézményt kell létrehozni, egy bölcsődei csoportnak pedig egy másik intézményt kellene létrehozni. Tehát szerintem ne ragaszkodjunk ahhoz, hogy olyan intézményt hozzunk létre, amiben nem lehet két csoport, egy óvodai és bölcsődei, mert szerintünk az nem egyezik a kormányzat szándékával sem. Úgyhogy kérem, hogy fontolják meg Tóth Ferenc javaslatát.

A 9. pontban egy viszonylag egyszerű szövegpontosítást javasoltam "a tanév rendjében meghatározott időben" helyett "a tanév rendjéről szóló rendelet által meghatározott időben". Ez csak egy apróság, de mindenképpen pontosabb.

A 11. javaslatról Pósán képviselőtársam már beszélt. Pálinkás képviselő úr, akkor még képviselő úr, Akadémia elnöke most már, mondta akkor a legpontosabb meghatározást. Azt, hogy egy közoktatási intézmény főigazgatójának ne legyen óraszáma, semmilyen kötelező óraszáma, azt ő azért is abszurdnak tartja, mert egy hatalmas Debreceni Egyetem rektorának is van még kötelező óraszáma, az is tart órákat. Innentől kezdve azt gondolom, hogy az a javaslat, amit tettünk, hogy kis óraszámban, de egy összevont oktatási intézmény vezetője is tartson órát, szerintünk továbbra is célszerű.

A 23. javaslatot, ha jól emlékszem, Hoffmann Rózsa tette. A 23. javaslat is szerintem egy nagyon fontos pontosítást tartalmaz. Ez a 23. javaslat azt mondja, hogy az oktatási miniszter szabályozza az egységes óvoda-bölcsőde létesítésének a feltételeit. Mivel a bölcsőde a Szociális Minisztérium hatáskörébe tartozik, ezért az egységes óvoda és bölcsőde esetében célszerű lenne azt a mondatrészt ide beírni, amit a képviselő asszony javasolt, hogy az oktatásért felelős miniszter szabályozza a szociális ellátásért felelős miniszterrel egyetértésben. Hiszen még egyszer mondom, hogy a bölcsőde az egyikük hatáskörébe, az óvoda a másikuk hatáskörébe tartozik, és szerintünk ez a megfogalmazás így mindenképpen pontosabb.

A 15., 16. ponthoz visszatérve, itt egy meglehetősen nagy vita kerekedett ki. Azt látom, hogy még Kőbányán is meglehetősen nehéz volt úgy alakítani a körzeteket, számos esetben egyébként a földrajzot is kicsit át kellett alakítani, és a gyerekeket távolabbi iskolába kellett járatni, de ha megnézzük ezt a célt, mondjuk, Budapest viszonylatában, és összehasonlítjuk a II. kerületi iskolákat és a X. kerületi iskolákat, akkor azt gondoljuk, hogy ez a 15 százalék valamilyen formában érvényesülni fog? Tisztelt képviselőtársaim, nem, és ebből is látszik, hogy ez az egész szabályozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) már önmagában is formalitás, mert egy akkora város esetében, mint Budapest, már nem oldja meg, mert ennél nagyobb a szórás, nagyobb a különbség az oktatási intézmények között. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tatai-Tóth András kért kettő percben szót. Parancsoljon!

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egy dolgot szeretnék tisztázni, ez az egységes bölcsőde és óvoda kérdése. A hatályos törvény, tehát a módosítás előtt a ma hatályos törvény arra már lehetőséget biztosít, hogy egy intézményben működjön óvodai csoport és bölcsődei csoport, tehát ez nem lenne új. Itt egyetlenegy új elemet tartalmaz, hogy ha nincs elegendő gyerek egy óvodai vagy egy bölcsődei csoportra, akkor egy csoporton belül lehet megoldani az óvodás gyermekek és a 2-3 év közötti bölcsődés korú gyermekek együtt nevelését.

(0.00)

Erre nyit meg ez a törvénymódosítás lehetőséget, ezt próbálja meg ez a módosítás szabályozni. Csak a rend kedvéért mondtam ezt el, hogy Révész képviselő úr is világosan lássa.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Rögtön két darab kétperces is van a monitoron. A sorban első Révész Máriusz, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Az előbb nem maradt időm elmondani a 28., 29. és 33. pontokkal kapcsolatos észrevételeinket.

Továbbra is azt gondoljuk, hogy alkotmányosan aggályos ez a megfogalmazás, ugyanis az önkormányzati törvény egy kétharmados törvény, és itt önkormányzati jogokat érintő kérdésekről is van szó, amikor kimondjuk, hogy van egy hivatal, az Oktatási Hivatal, amelynek joga van beavatkozni olyan ügyekbe, amelyek az önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. Például a csörögi esetben - amit államtitkár úr is érintett - az Oktatási Hivatal azt mondja, hogy az az önkormányzat, amelynek a területén egyébként nem laknak azok a gyerekek, az önkormányzati intézményében köteles lesz ezeket a gyerekeket ellátni. Nem azt mondjuk, hogy nem értünk egyet a felvetéssel, csak ezt a felvetést az önkormányzati törvényben, tehát kétharmados körben is kezelni kell, mert - még egyszer mondom - önkormányzati jogokat érint, önkormányzati jogokat sért.

Ráadásul azt is idevehetjük, hogy ez az önkormányzat plusznormatívát kap. De azért azt is tudjuk, hogy az egyházaknak számított kiegészítő normatíva egy országos átlagköltség-számítás, és ha az Oktatási Hivatal előírja, hogy vegye fel a szomszéd faluból a gyerekeket, mert ott megszűnt az iskola, de neki emiatt meg kell bontani két vagy három osztályát, akkor ez a kiegészítő normatíva egyáltalán nem elegendő. De az Oktatási Hivatalnak ez a döntése az adott önkormányzatot akár nehéz helyzetbe is hozhatja, hiszen lényegesen kevesebb támogatást fog pluszban kapni, mint amennyit elveszíthet az osztályok megbontásával.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tatai-Tóth András, az MSZP képviselője, két percben kért szót.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt tudom mondani, hogy az én választókerületemben sok kis falu van, s bármelyik falu iskolája a 217 ezer forintos egyházi normatíváért, ami az idén jár, szívesen fogadja kapacitása mértékéig a gyermekeket.

De van ennek a rendelkezésnek egy másik eleme is: ezt az összeget az állandó lakhely szerint a feladat ellátására kötelezett önkormányzat állami ellátmányából le fogja vonni a kormányzat. Azt gondolom, ha gyerekenként 217 ezer forintot levon bármelyik település ellátmányából a Kincstár, akkor minden településnek nagyobb ambíciója lesz arra, hogy a saját kötelező feladatát ellássa. Tehát meggyőződésem, hogy nem válik ez tömegjelenséggé, csak azt érjük el vele, hogy minden település vagy maga igyekszik iskolát működtetni, vagy a környező településekkel megállapodni, hogy minden gyermeknek legyen iskolája. Azt hiszem, hogy erről a célról nem mondhatunk le.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két percben szót kért Pósán László, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ha Tatai képviselő úrnak az emlékezete kicsit meg is kopott, azért egy csoporton belül bölcsődéseket és óvodásokat foglalkoztatni és nevelni nem lehet, az nem megy, képviselő úr. Egy épületen belül két külön csoportban lehet, de egyben nem. Ne felejtsük el, hogy a bölcsődés korosztálynál a szobatisztaság még nem feltétel, de az óvodásnál már az. Ez csak egy kiragadott minimum-előfeltétel. Úgyhogy jó lenne egy kicsit életszerűbben, testközelből szemlélni a dolgokat. Egy csoporton belül ez biztos, hogy nem megy, teljesen más bánásmódot igényelnek az 1-2 éves gyerekek, mint a 3 évesek és az afölöttiek. Egy épületen belül persze van rá mód.

A 29. ajánlási ponthoz pedig csak annyit hadd tegyek hozzá, ha azon logika szerint, ami a törvényi előterjesztésben van, az Oktatási Hivatalnak joga van kijelölni bizonyos feladatokra önkormányzatokat, akkor innentől kezdve az a kérdés, hogy meddig fog terjeszkedni ez a fajta jogosultság. Itt a jogi szabályozásnak a nem korrekt mivoltával van a legnagyobb probléma. Per pillanat nem kötelező egy önkormányzatnak fenntartani kollégiumot, pedig fontos intézménye az esélyegyenlőségnek. Mivel a kollégiumi ellátás normatíváját önök drasztikusan lefaragták az elmúlt esztendőben, több helyen az önkormányzatok a kollégiumi fenntartásra szánt forrásaikat csökkentették, sőt sok esetben még az is előfordult, hogy a kollégiumot nem tartják fenn. Akkor az lesz a megoldás, hogy nem pénzt adnak, hanem előírják, hogy az önkormányzat köteles fenntartani kollégiumot?

Még egyszer mondom, települési önkormányzatokról van szó, amelyek elsődleges törvényi kötelezettsége az, hogy az adott településen a közfeladatokat ellássák. Ahogy Révész Máriusz elmondta, a fő probléma az, hogy ha egyik önkormányzatnál a másikra jelölünk ki dolgokat. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Önkormányzaton belül nyilván másabb a mozgástér.

Elnézést, elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces felszólalásra következik Tatai-Tóth András, MSZP.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy az emlékezetem tényleg megkopott már, de nem találok kollégiumra utaló megállapítást a beterjesztett törvényjavaslatban és a módosításokban sem. Viszont még egyszer elmondom Pósán úrnak, hogy közös csoportba a két-három év közötti gyermekek szervezhetők, és ennek a szabályait, azt, hogy ezt hogy lehet megoldani, az említett miniszteri rendelet pontosítani fogja. Szeretném jelezni, hogy az én választókerületemben a települések, a falvak örömmel fogadják ezt a kezdeményezést, az óvodák felkészültek erre. Hiszen ha ma egy édesanyának álláslehetősége van, és van egy 2-3 év közötti gyermeke, akkor nem tud visszamenni dolgozni, s lehet, hogy mire óvodás lesz a gyerek, már betöltik a munkahelyet, és hosszú távon állás nélkül marad. Ez tehát valóságos problémát kezel. Ennek a rendszerét pedig ki fogják alakítani az óvodák, a miniszter pedig megfelelőn szabályozni fogja ezt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két darab kétperces van a monitoron. A sorban első Révész Máriusz, a Fidesz képviselője. Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Igazán nem akarom - de azt hiszem, senki nem akarja - élezni a vitát e késői órán. Nem politikai vitáról van szó, csak megint szeretnénk felhívni a figyelmet arra - hogy egy alkotmánybírósági fiaskótól megkíméljük önöket -, az egyik bekezdésben benne van, hogy önkormányzati feladatellátásban részt vevő óvodának, iskolának kell tekinteni azt a nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartású óvodát, iskolát stb., és folytatódik a mondat. Ez a bekezdés gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Oktatási Hivatal - bár a törvénynek valószínűleg nem ez a célja - a törvény alapján elméletileg egy egyházi iskolát is kijelölhet arra, hogy egy gyereket Csörögről vagy akárhonnan vegyen fel az intézményébe. Ha ez így marad, és az Alkotmánybíróságra érkezik egy beadvány, akkor szinte kizártnak tartom, hogy ezt a törvénytervezetet ilyen formában ne találná alkotmányellenesnek, mert elég furcsa következményekkel járhat, ha az Oktatási Hivatal azt mondja, hogy ezt a gyereket ebbe az egyházi iskolába kötelező felvenni. Csak finoman jelzem, ez biztosan alkotmányossági problémákat fog felvetni. De szerintem a törvénynek az a része is, hogy az Oktatási Hivatal a szomszédos önkormányzatot kötelezheti a szomszéd falu gyermekeinek az átvételére, még akkor is, ha Tatai-Tóth András képviselő úr azt mondja, hogy ezt örömmel fogják megtenni. Lehet, hogy ez az az út, és el kell menni ebbe az irányba, s még csak nem is zárkózom el ennek a támogatásától, de szerintem ez a kérdés az önkormányzati törvény hatáskörébe tartozik, mert az önkormányzatok jogát érinti, sértheti, ezért a kétharmados önkormányzati törvényben kellene rendezni.

(0.10)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra megadom a szót Tatai-Tóth Andrásnak, az MSZP képviselőjének.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Két megjegyzésem van. Az egyik, hogy ezt a problémát meg kell oldani. Ha ez nem jó, akkor tegyenek rá jobb javaslatot, hogy hogyan lehet iskolát biztosítani. Attól, hogy elhagyom ezt a fejezetet, lehet, hogy önöknek nem lesz aggályuk, de a probléma nem oldódik meg. Úgyhogy ez nem megoldás.

A másik megjegyzésem pedig az, hogy vannak különböző alapvető jogok, például a gyermeknek az iskolához való joga, a tanuláshoz való joga alkotmányos alapjog. Ha ez ütközik az önkormányzat kötelességszegésével - mert az önkormányzatnak nem ahhoz van joga, hogy nem működtet iskolát, hanem az a kötelessége, hogy oldja meg a gyerek iskoláztatását; ez kötelessége, alkotmányos kötelessége -, ha nem tesz eleget az önkormányzat az alkotmányos kötelességének, akkor a magyar államnak viszont kötelessége a gyerek jogát érvényesíteni. Ha erre tudnak jobb megoldást, el fogjuk fogadni; ha nem tudnak jobb megoldást, akkor ez fog az általunk támogatott törvényben benne maradni, mert meg kell oldani ezt a kérdést.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pósán László, a Fidesz képviselője, két percben, parancsoljon!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Tatai Képviselő Úr! Egy problémát úgy megoldani, hogy annál sokkal súlyosabb problémákat generálunk, az nem megoldás. És ha csak így tudják kezelni ezt a problémát, akkor ebből az következik, hogy teljesen alkalmatlanok a probléma kezelésére.

A másik dolog, amihez megjegyzést tennék: csak azért, mert az önkormányzat támogathat olyan oktatási intézményeket, amelyek nem önkormányzati fenntartásúak, és a törvényszöveg szerint azt önkormányzati fenntartásúnak kell tekinteni, akkor kérdezem én, innentől kezdve, csak azért, mert az önkormányzat ad pénzt, támogatást, mondjuk, civil szervezeteknek, akkor ezeket ezek után ne tekintsük civil szervezetnek, hanem ezen logika szerint tekintsük őket önkormányzati szervezeteknek? Vagy az önkormányzatok adnak támogatást például sportrendezvényekhez, akkor azt is tekintsük az önkormányzati szféra igazgatási szektorához tartozó szerves egységnek? Úgyhogy egyszerűen nonszensz ez a logika.

A másik dolog, amihez még egyszer szeretnék visszatérni, tisztelt Tatai képviselő úr, egy bölcsődéskorú gyermeknek teljesen más alvásigénye, mozgásigénye van, nem szobatiszta, mint az óvodáskorú gyermekeknek. Ezeket egy csoportban tartani, már elnézést kérek, egész egyszerűen nonszensz. Teljesen más felkészültségű, más habitusú személyzetet, pedagógusokat, óvónőket, gondozókat igényelnek. Még egyszer mondom, egy épületen belül lehet ilyen, de egy csoporton belül, az egyszerűen képtelenség, és egész egyszerűen nevelhetetlen és kezelhetetlen a dolog.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra jelentkezett Tóth Tiborné, az MSZP képviselő asszonya. Parancsoljon!

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Pósán képviselő úr felvetésére szeretnék reagálni. A gyakorlatban működő dolog, bár jogilag nem tisztázott, nagyon sok helyen működött az országban olyan óvoda, ahol bölcsődéskorú gyerekek is részt vettek a csoportokban. Nyilván itt a feltétel az, hogy szobatiszta legyen a gyerek, és úgy gondolom, ez a törvényi lehetőség egy gyakorlatban bevált eljárásrendet fog legitimmé tenni.

Egyébként az általam említett sok fórumon nagyon sok óvónővel is találkoztam, és természetesnek vették, hogy az ilyen lefelé való nyitásnál ők a gondozáshoz szükséges szakmai tudást továbbképzéseken el fogják sajátítani; erre maga az "Új tudás" program anyagi eszközöket is fog biztosítani. Gondoljuk el, hogy a kistelepüléseknek milyen előnyös eljárásrendet jelent, hiszen a pici gyerekeket nem kell beszállítani a közeli nagyobb falvakba vagy városba bölcsődébe, és az ott lévő óvoda létszámproblémáját is megoldja. Úgy gondolom, hogy ez a rugalmas megoldás vertikális csoportszervezéssel a gyerek érdekét is szolgálja, a szülő érdekét is szolgálja, a pedagógust nem állítja lehetetlen feladat elé, és a gyerekcsoport-építésben is jelentős előrevivő lehet. Úgyhogy szeretném megnyugtatni képviselőtársamat, hogy erre Magyarországon már eddig is volt példa, a jövő pedig ezt viszi tovább és teszi legitimmé.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Úgy látom, nincs több képviselői felszólalási igény a vita ezen szakaszához. Lassan tizenöt perce 20-a van. A részletes vitának e szakaszát ezennel lezárom.

Megnyitom a vita második szakaszát az ajánlás 35-40. pontjaira. Kíván-e valaki felszólalni hatperces időkeretben? Kérem, gombnyomással jelezze! (Jelzésre:) Nem lesz ez így túl jó, hogy mindjárt kétpercesekkel kezdik, ami azt jelenti, hogy reagálni kívánnak valamire, ami még el sem hangzott. (Révész Máriusz: Mert mindenki két percben összefoglalja a hozzászólását. Én ezt így értelmezem.) Akkor viszont megállapodunk abban, én elfogadom, teljesen benne vagyok, mindenki két percben összefoglalja, egyszer elmondja, és utána ezt is lezárom.

Közben Tatai-Tóth András meggondolta magát, és úgy érzi, hat percben is el tudja mondani azt, amit két percben el tudna mondani. (Derültség. - Révész Máriusz: Inkább kettőben!) Ezért megkérem a képviselő urat, hogy kettőperces mondanivalóját próbálja meg hat percben összefoglalni. (Derültség.) Parancsoljon, öné a szó.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak szerettem volna az elnök úr kedvében járni, ezért nyomtam meg a normál felszólalás gombját.

A 36., 37., 38. és 40. ajánlási pontokban tettünk javaslatot az úgynevezett óvodáztatási támogatásnak a szabályozására. Megnyitottuk vagy fölvetettük azt a lehetőséget is, hogy nem pénzben, hanem természetben kaphassa ezt meg a család, és erre több változatot dolgoztunk ki, hogy megfelelő választék álljon a parlament rendelkezésére a bölcs döntéshez.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Sikerült a hatpercest beszuszakolni a kétperces felszólalásba.

És most Hoffmann Rózsa két percben kért szót. Parancsoljon!

DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Csak röviden akarok reagálni. Amikor a miniszter úrral a KDNP szakpolitikusai egyeztettek, akkor tettük szóvá először, hogy utólag tudjuk támogatni az óvodáztatási segélyt, és örömünkre szolgált, hogy ez végül is a törvénymódosítás szövegébe így került be. S akkor a múlt héten az oktatási és tudományos bizottságban szembesültünk azzal, hogy a természetbeni juttatást viszont előre adnák. Az indoklást is hallottuk, itt arról lehet szó, hogy lehetnek olyan szegény családok, ahol gondot okoz az, hogy felöltöztessék a gyerekeket, hogy óvodába menjenek.

Azóta sokat töprengtünk ezen a problémán, és változatlanul rossz megoldásnak tartjuk, és kérem tisztelettel, gondolják végig önök is. Egyrészt az iskolához sem kap természetbeni juttatást a gyerek, akkor óvodához sem indokolt. Másrészt gondoltak-e arra, hogy hogyan lehet ezt kivitelezni? A szülő megveszi majd azt a kis bugyikát meg cipőcskét, és viszi a számlát - számlát bárki tud szerezni -, vagy az önkormányzat dolgozói mennek el a boltba, és veszik meg a tornacipőt?

De a legnagyobb gondunk az vele, hogy annak az egésznek a logikáját rombolja szét az előzetes természetbeni juttatás, hogy utólag kaphassák meg, hogy motiváltak legyenek arra, hogy járjanak óvodába. Ismerünk azért nagyon sok olyan esetet, amikor mindent elkövetnek a szülők azért, hogy egy kis anyagi előnyhöz jussanak, mert történetesen, mondjuk, olyan adósságaik vannak, nem gondolnak, képtelenek akár arra, hogy hónapokra előre gondoljanak; nincs rá garancia, hogy a gyerek az óvodába jár, holott ennek az egésznek az lenne az értelme és a lényege, a célja, hogy minél előbb óvodába kerüljenek a halmozottan hátrányos helyzetű, rossz szociális körülmények között élő és alacsony információs szinten álló gyerekek.

Úgyhogy tisztelettel kérem, hogy ezt vonják vissza, mert ebből csak probléma fog származni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces felszólalásra következik Tóth Tiborné, MSZP. Parancsoljon!

TÓTH TIBORNÉ DR. (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általam említett fórumok legnagyobb vitát keltő pontja a kezdőpedagógus-bér volt, de emellett közvetlenül az említett óvodáztatási támogatás. Nagyon sok helyen kifejtették a szakemberek, óvónők, hogy ezt csak természetben lenne szabad adni, holott ennek a támogatásnak pontosan az a célja, hogy pénzbeli motiválásként a szülőt "kényszerítse" arra, hogy bevigye a gyereket időben az óvodába, hogy szakemberek foglalkozhassanak vele, hogy a halmozottan hátrányos helyzetből az iskola előtt még nagyon sok mindent le lehessen dolgozni.

(0.20)

A kettő közötti megoldás felerészben történő javaslatában, megmondom őszintén, én is ludas vagyok, mert amikor erről beszéltünk Hiller István miniszter úr társaságában, én is azt mondtam, hogy felerészben úgy, hogy garanciát kapjunk arra, hogy maga a gyerek kapja meg ezt a dolgot. Ennek nyomán született az a javaslat, hogy ha az önkormányzat hatáskörébe utaljuk ezt a kérdést, hogy felerészben természetben, másik felét pénzben, lényegében a gyerek érdekét is képviseltük, mármint a természetbeni dolgokkal, a szülő motiválását pedig az anyagiakkal talán sikerült elérnünk.

Az, hogy három hónap után kapja nyilván az anyagit, meg az, hogy a kisgyerek a foglalkozások 75 százalékán vegyen részt, ez természetesen a biztosítékok egy részét szolgálja. Úgy gondolom, hogy nagyon fontos ez a momentum abban, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek óvodába kerüljenek, és egyszerűen sok ember közös gondolkodása ezt a javaslatot tudta összehozni, hogy úgy mondjam, hogy a gyerek érdekét is képviseljük, a szülő érdekét is, és az önkormányzatnak is döntési lehetőséget biztosítsunk.

Köszönöm.

ELNÖK Köszönöm szépen. Egy kétperces felszólalásra jelentkező neve van a monitoromon: Révész Máriusz, a Fidesz képviselője.

Parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Abban a nagyszerű helyzetben vagyok, hogy szeretnék érvelni például Tatai-Tóth András nagyszerű javaslata mellett, amivel majdnem összecseng Kuzma képviselő úr javaslata is. Nevezetesen, volt egy kis ellentmondás a törvényben. Egyik helyen benne volt, hogy már óvodába kell járni, akkor jár a pénz, a másik helyen az szerepelt, hogy a gyermek beíratásánál. Örömmel látjuk, hogy azokat az érveket, amelyek a bizottsági ülésen is felvetődtek ezzel kapcsolatban, mindenki úgy látja, hogy azokat meg kell fontolni, és az szerepel a törvényben, hogy első alkalommal jár a 20 ezer forint, és annak, hogy az első alkalom mikor van, különböző feltételei vannak, tehát mindenképpen előrelépés.

Ezzel egyébként a 37. pontban benyújtott szocialista javaslat ellentmondásban van, és Hoffmann Rózsa képviselőtársam ezt kifogásolta. Ha csak az lenne a törvényben, hogy óvodáztatási támogatás első alkalommal a szülő kérésére természetben is nyújtható, akkor részünkről probléma nincsen, sőt, még azt is el tudnám fogadni, hogy ha a szülő kéri, ne is csak első alkalommal. Akkor mi indokolja? Másodszor miért nem adható természetben?

Az a problémánk, hogy miután kimondjuk, hogy csak bizonyos feltételek esetén jár a támogatás, utána megnyitunk egy kiskaput, hogy de ha természetben, akkor nem. Tehát nem a természetbennel van gondunk, hanem azt szeretnénk, hogy a támogatás akkor legyen folyósítható, ha a szülő elviszi a gyermekét rendszeresen és folyamatosan óvodába.

Úgyhogy azt kérném a szocialista képviselőtársamtól, hogy ezt fontolják meg, hogy (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) beiratkozáskor önmagában semmilyen támogatást ne adjunk, hanem csak egy rövidebb idő után tegyük meg.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tatai-Tóth András, MSZP, két percben.

Parancsoljon, képviselő úr.

TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Utalni szeretnék Tóth Tiborné képviselő asszony hozzászólására. Valószínű, hogy azt a megoldást fogjuk támogatni, hogy miután a konkrét családot, a konkrét szülőt, a szülői közösséget, az egész problémakört a helyi önkormányzat ismeri leginkább, azért a lehetőséget, hogy döntsön, hogy természetben él ezzel a lehetőséggel vagy nem, rábíznánk a helyi önkormányzatra, hogy rendeletben szabályozza ezt, akkor nem kell az a rész, ami szintén szerepel, hogy ezt külön miniszteri rendelet tisztázza, tehát a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalnánk.

A természetbeni juttatásnak éppen az az értelme, hogy meg tudjon indulni a gyerek, be tudjon az óvodába kerülni. Azért, mert nem tudja fölöltöztetni a szülő, azért ne maradjon el az óvodától. Ez ugyanazt a logikát, ugyanazt az ügyet szolgálja, hogy a gyereknek lehetősége legyen. Bízom benne, hogy majd lesz annyi javaslatunk a jövő hétre, hogy a legjobbat ki tudja választani belőle a parlament.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Két fideszes kétperces felszólalási igény van a monitoron. A sorban első Pósán László. Parancsoljon, képviselő úr!

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm. Ahhoz szeretnék egy érvet hozzátenni még, hogy miért lenne ésszerűbb az, hogy bizonyos feltételek teljesülése után kell folyósítani bárminemű támogatást akár természetben, akár pénzben. Nevezetesen, adminisztratív oldalról, hogy az egészet kezelni lehessen; ez az önkormányzatok nyakában fog lecsapódni mint feladat. Az önkormányzatok pedig értelemszerűen az ehhez rendelt állami forrást fogják megvárni. Azt pedig csak akkor tudják megkapni, ha nekik is pontos statisztikájuk van arra vonatkozóan, hogy hány gyereket írattak be, és azok hogy meg mint járnak, következésképpen a mostani helyzetben elnézve az önkormányzatok pénzügyi helyzetét, nagyon minimális az esélye annak, hogy az ilyen típusú juttatásokat egyik pillanatról a másikra meghiteleznék, utána lesznek pontos statisztikáik és így tovább.

Ha tehát azt akarjuk, hogy ebből ne legyenek fennakadások, elégedetlenségek, ne szüljön több konfliktust, mint amilyen jó szándék van a dolog mögött, akkor ésszerű azt megvárni, hogy teljesüljenek bizonyos feltételek, összeáll az ehhez szükséges adminisztratív statisztikai bázis. Van mód és lehetőség időben átutalni az ehhez szükséges forrásokat, és az önkormányzatnak erre is van módja és lehetősége ezt utána megfelelően teríteni. Arról nem is beszélve egyébként, hogy a költségekhez ilyenkor bizony hozzá kell számolni az ehhez kapcsolódó adminisztratív költségeket is, ami az önkormányzati feladatkörökből eddig hiányzott. Ezt muszáj bekalkulálni a rendszerbe.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Révész Máriusz, Fidesz, két percben, parancsoljon!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat nem érdemes vitatkozni, mert majdnem egyetértünk. És ha hajnali fél 1-kor sokat folytatjuk ezeket a hozzászólásokat, még egyre kevéssé fogunk, tehát elfajulhat a vita.

Azt tapasztalom, hogy ahova a gyermekem óvodába jár, rendszeresen vannak gyűjtések, ruhagyűjtések a szegényebb óvodástársak javára, és egyébként nemcsak ebben az óvodában, hanem a többi kőbányai óvodában is. Tehát ez a probléma, hogy nincs a gyereknek annyi ruhája, hogy óvodába tudjon menni, szerintem ez mondvacsinált probléma, ez általában megoldódik. Ugyanakkor továbbra is azt gondolom, hogy az, hogy csak első alkalommal lehessen természetbeni támogatást nyújtani, nem indokolt, mert ha első alkalommal meg tudja szervezni az önkormányzat, akkor lehet, hogy második alkalommal is.

Másrészt még egyszer elmondom, hogy mi azzal nem értünk egyet, hogy a beiratkozáskor ez a fajta támogatás legyen. Az önkormányzatoknál ezer más lehetőség van egyébként a hátrányos helyzetű családokat segíteni, és meg tudják oldani más módon is ezt a problémát. Ezt az összeget vagy ezt a pénzforrást arra kell felhasználni, hogy ezek a hátrányos helyzetű családok folyamatosan elvigyék a gyerekeiket óvodába. Ha odaadjuk az elején a pénzt, utána nem viszik el, az nem jó nekünk sem. Ezt a motivációt, ami bizonyos családok esetén működik, azt gondoljuk - ez az álláspontunk nincs olyan messze az önökétől -, fenn kell tartani, és ha a gyerek beszokott az óvodába, a család is megszokta, hogy minden reggel felkel fél 8-kor, és óvodába jár két hónapig, akkor pedig ki kell fizetni.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Úgy látom, hogy nincs több fölszólalási igény.

A részletes vita e szakaszát és a részletes vita egészét most lezárom.

Megkérdezem Arató Gergely államtitkár urat... (Arató Gergely szólásra emelkedik.) Látom, fölállt, mikrofon a hajtókán, már nem is kérdezem tovább. Tehát szeretne válaszolni a vitában elhangzottakra. (Révész Máriusz: Két percben!) Két percet adna Révész Máriusz. Nagyon kegyetlen, én nem vagyok ennyire szigorú. Ami jólesik, államtitkár úr, ugyanis nincs időkorlátja. Parancsoljon!

ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr, és remélem, hogy Révész Máriusz olyan türelemmel fogja hallgatni, mint ahogy én hallgattam őt vagy talán egy kicsit még többel is.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Várható volt, hogy miután az általános vita szakaszában már bizony-bizony belecsaptunk a részletes vita mélységeibe is, így aztán a részletes vita időszakában itt-ott már a bizottsági munka cizelláltságát is lehetett érezni, és én ezt nagyon jó jelnek tekintem, mert számos olyan kérdés volt, ahol tulajdonképpen arról vitatkoztunk, hogy pontosan melyik megoldás a legjobb, melyik a legprecízebben a közös céljainkat szolgáló megoldás.

(0.30)

Nekem nagy öröm az, hogy például az óvodáztatási támogatás ilyen volt, hiszen itt valóban a pontos részletekről vitatkozunk, miközben az alapvető céllal, azzal, hogy ennek a támogatásnak az a célja, hogy behozzuk a hátrányos helyzetű gyerekeket az óvodába, mindannyian szemmel láthatóan egyetértünk. Ezt nagyon lényegesnek gondolom.

Egy aggályra talán hadd válaszoljak. A kormány részéről biztosan csak olyan megoldást fogunk támogatni, amelyik az önkormányzatok kezébe adja a döntési lehetőséget valamilyen módon. Bármennyire is vonzó az a javaslat, hogy válasszon a szülő, ez kezelhetetlen viszonyokat teremtene az önkormányzatok jó részében. Ugyanakkor nem zárkóznánk el a természetbeni juttatás, kizárólag a természetbeni juttatásnak vagy annak egy részének előrehozásától, azért, képviselő úr, mert nekem most módomban áll járni az országot, tudom, a képviselő úr is így tesz, és látom azt, hogy bármennyire is sok gondunk, problémánk van nekünk Kőbányán, az országnak vannak valóban olyan részei, ahol nincs kitől gyűjteni a ruhát, ahol a gyerekek, a családok nagy része olyan sorban, olyan nehéz szociális helyzetben él, hogy adott esetben számíthat az a juttatás, de csak akkor, ha valóban célba ér. Ezért gondoljuk azt, hogy akkor ennek olyan juttatásnak kell lennie, ami kimondottan az óvodába járást támogatja, kimondottan ehhez járul hozzá. Lehet ennek értelme. Bízzuk rá a helyi önkormányzatra, hogy egy részt így előrehozzon. Azt gondolom, ez egy olyan ügy, ahol nagyon erős a helyi közösség kontrollja, és nagyon erős az önkormányzatok felelősségérzete. Nem gondolom, hogy a könnyebb utat választva kiszórnák ezt a támogatást az ablakon, vagy fölösleges célokra fordítanák. Talán valóban segíthet szociális problémákat megoldani; miközben a dolog alapvető lényegében tulajdonképpen Hoffmann Rózsa képviselő asszonnyal értek egyet, hogy ennek a támogatásnak nagyon szigorúan feltételekhez kötöttnek kell lennie, de lehet, hogy az élet, a gyakorlati helyzet egy ilyen típusú könnyítéshez talán hozzásegíthet bennünket.

Volt sok olyan ügy ezen kívül is, ahol a részletekről vitatkoztunk, nem az alapvető célokról. Ilyen a bölcsőde-óvoda ügye. Volt olyan kritika, amelyik azt mondta, hogy ez az egész ötlet nem olyan jó, volt olyan kritika vagy javaslat, amelyik nagyon szélesre nyitná ezt a lehetőséget, hiszen Tóth Ferenc képviselő úr módosító indítványa egészen kis kortól is megnyitná ezt a lehetőséget. Azt gondolom, valahol a jelenlegi arányoknál érdemes maradni, azt biztosan fogja tudni a kormány támogatni, és tulajdonképpen örömmel üdvözli, hogyha erre szélesebb körben, nagyobb településeken is van igény, van ilyen elképzelés. Szerintem valamelyik ebbe a tárgykörbe tartozó módosító indítványt biztosan fogja tudni a kormány támogatni.

Hasonló a helyzet a főigazgatókkal kapcsolatos vezetői megbízással. Örülünk, hogy tulajdonképpen magában az ügyben alapvetően támogatás van. Őszintén szólva a két kötelező óránál mi azt a javaslatot szeretnénk támogatni, amelyik munkáltatói, ha tetszik, lényegében önkormányzati döntéssé teszi és ilyen módon egyfajta választható gyakorlattá. Az az igazság, itt elhangzott a rektoros példa. Én most utánanéztem: valóban, a rektorok jó része egyébként tart órát, mint ahogyan biztos vagyok benne, hogy az igazgatók, főigazgatók jó része is örömmel tart órát, de ez nem kötelezettség számukra sem. Én nem erőltetnék itt a törvényben adminisztratívan két órát, csak azért, mert ennek valamilyen szimbolikus jelentőséget tulajdonítunk.

Egyébként támogatunk sokfajta pontosító javaslatot. Talán érdemes megemlíteni az ellenzékiek közül a 9., 13. javaslatot, ezek olyanok, amelyeket mindenképpen érdemes támogatni. A további módosító javaslatok közül is van jó pár olyan, a 4-es, 21-es, 27-es, ha jól emlékszem, amelyeket ebben a formában nem tudunk támogatni, de reméljük, érkezik hozzájuk olyan kapcsolódó módosító, ami az érdemi tartalmat megtartva talán jobb megoldást fog ezekre kínálni. Még egyszer mondom, a gyakorlati célokkal egyetértünk.

Vannak olyan ügyek, ahol - hogyan mondjam - a felhatalmazó rendelkezések mibenlétében van némi vita közöttünk. Azt gondoljuk, hogy bérügyben nem itt kell eldönteni azt - szemben avval, amit önök mondanak -, hogy csak teljesítménybért adjunk, vagy adjunk pályakezdőbért is. Nyissuk meg a lehetőséget sokfajta célra. Ez egy kormányrendelet, talán miniszteri rendelet - bocsánat, most nincs a fejemben - megalkotására ad felhatalmazást, és egyébként majd maga a konkrét rendelet fogja tartalmazni a pontos szabályokat. Ott érdemes megvitatni azt, hogy mondjuk, ennél a pályakezdőket támogató bérelemnél - ebben tudjuk, komoly szakmai vita van, inkább szakmai vita, nem politikai vita - a szakmai vita hol jut nyugvópontra, ezt majd ott érdemes megvizsgálni. Itt talán most szőrösszívűség vagy túlzott szigor megpróbálni ilyen részletességgel szabályozni.

Hasonló a helyzet az érettségiszabályozással, ez már az általános vitában is szóba került, ott is elmondtam. Ott fontos elem, hogy törvényi kötelezettséget teremtünk a jogszabályban való szabályozásra, tehát nem egy oktatási hivatali vezető dönti el azt, hogy egyébként az érettségiért milyen díjakat kell szedni. Egyébként ma ez a helyzet, és nemcsak ez óta a kormány óta ez a helyzet, hanem emberemlékezet óta ez a helyzet. Tudjuk, itt egyébként nem a normál nappali érettségi vizsga díjairól van szó, hanem alapvetően a kiegészítő, pótlóvizsgák díjairól. Ennél nagyobb jogbiztonságot jelent egy erre alkotott miniszteri rendelet. Szerintem ezzel talán nem érdemes nagyon komoly vitát folytatni.

Egy ügyben folytattunk nagyon komoly vitát, és ebben továbbra is tartjuk a kormányzati álláspontot, ezek az esélyegyenlőséggel és a tankötelezettség biztosításával kapcsolatos jogszabályok. Idetartozik az iskolai körzetek meghúzása. Továbbra is fontosnak tartjuk azt, hogy legyen olyan szabály, amelyik ösztönzi, itt-ott kényszeríti az önkormányzatokat arra, hogy lehetőleg arányosan próbálják kialakítani ezeket a körzeteket. Hozzáteszem, van olyan eszköz - erről is vitatkoztunk a múltkor -, az esélyegyenlőségi tervezés, amelyik lehetővé teszi, hogy egy önkormányzat szakszerűen végezze el ezt a munkát, ne adminisztratíve, hanem e mögé rakva egy nagyon komoly szakmai apparátust. Maga a minisztérium szakértőkkel támogatja ezt a munkát. Ide tartozik az önkormányzati feladatellátás, hogy egészen pontos legyek, nem az önkormányzati feladatellátás, hanem a tanulói jogviszony létesítésére vonatkozó szabály.

Itt van egy komoly vita, egy komoly jogi vita, de én azt gondolom, ez félreértésen alapul, ugyanis ez a szabály nem önkormányzati jogot von el, és nem önkormányzati jogot létesít vagy sért. Ez a szabály tanulói jogviszonyt létesít, ilyen módon a közoktatási törvény hatókörébe tartozik, hiszen a tanulói jogviszony létesítése, egyébként más vonatkozásban az oktatási intézmény alakításának feltételei, ezek mind a közoktatási törvény hatáskörébe tartoznak, itt rendezhetőek és rendezendőek.

Ugyanakkor természetesen az is igaz, azt mondja Zsigó Róbert képviselő úr, hogy általában nem oldja meg az esélyegyenlőség kérdését. Viccelődhetnék azon, hogy nekem elég, ha konkrétan oldja meg, de értem persze, miről beszél a képviselő úr. Arról, hogy önmagában az adminisztratív eszközök nem oldják meg ezeket a problémákat. Ez igaz, ugyanakkor még az általános vitában hangzott el Kormos Dénes képviselő úr nagyon figyelemreméltó érvelése arról, hogy bizony jogi eszközökre is szükség lehet olyan helyzetekben, amikor egyenlőtlen viszonyok alakulnak ki, amikor ennek vagy annak a társadalmi csoportnak, hátrányban lévő csoportnak védelemre van szüksége. Azt gondolom tehát, hogy itt ezek a jogi szabályok, ha tetszik, ezek az adminisztratív szabályok szükségesek, de nem elégségesek. Szükség van emellett integrációs szakmai munkára, és szükség van olyan támogatásokra, amelyekről részben a törvényjavaslat kapcsán is beszéltünk, amelyek az integrációs gyakorlatot folytató iskolákat, óvodákat támogatják. Talán érdemes itt megemlíteni, hogy a tavalyi évben terjesztettük ki az óvodákra az integrációs támogatás lehetőségét és a képességkibontakoztató normatíva lehetőségét. Tavaly 287 óvoda élt ezzel a lehetőséggel, 652 millió forint összegben; reméljük, idén ennél jóval szélesebb körben lesznek erre jelentkezők, és szélesebb körben tudnak nyerni a pályázaton. De bizony ez egy nagyon szívós, nagyon komoly munka, amelyik igényel külső jogi szabályozást, igényel önkormányzati típusú szabályozást és nagyon sok szakmai munkát.

Én azért vagyok egy kicsit mégiscsak bizakodó ebben az ügyben, mert azt látom, hogy ott, ahol komolyan gondolják ezt a dolgot - Hódmezővásárhelytől Szegedig, hogy ilyen kis távolságot mondjak, de mondhatnék jóval távolabb álló településeket is -, ott ebben vannak eredmények, vannak pozitív példák. Abban az iskolában, amit Hoffmann Rózsa képviselő asszony említett, ahol van egy nagyszerű iskola, ahol csupa hátrányos helyzetű gyerek tanul, elfogadom, hogy vannak ilyen iskolák. Miért nem jelentheti itt az integráció azt, hogy akkor ebbe az iskolába ne csak hátrányos helyzetű diákok tanuljanak, ha ez egy ilyen nagyon jó iskola? Miért nem teremtjük meg ennek a feltételeit? Ennek sincs akadálya. Azt gondolom bizony, hogy egy komoly integrációs politikával lehet eredményeket elérni, de akkor ezt valóban komolyan kell venni, nem a kibúvókat, nem a mentségeket kell keresnünk arra, hogyha valahol szegregáló gyakorlatot folytatnak.

Összefoglalva tehát, képviselőtársaim, azt tudjuk mondani, hogy ezek a javaslatok természetesen, akár az iskolai körzetekre vonatkozó javaslatok, akár az iskola kijelölésére vonatkozó javaslatok nem a létező legtökéletesebb javaslatok, bizonyosan sok finomítanivaló van benne.

Talán még egy aggályt hadd oszlassak el. Nem azt mondja ez a törvényjavaslat, hogy önkormányzati intézménynek számít a nem önkormányzati intézmény. Azt mondja azonban, hogy az az intézmény, amelyik adott esetben magán- vagy egyházi intézmény - hogy az egyszerűség kedvéért fogalmazzak -, és szerződést köt egy önkormányzattal, hogy önkormányzati feladatot fog ellátni, az önkormányzati feladatot ellátó intézménynek számít.

(0.40)

Ez azért meglehetősen egyértelmű. Ha valaki szerződés alapján önkormányzati feladatot lát el, az nyilvánvalóan önkormányzati feladatot lát el, és bizony ilyen módon az önkormányzati feladatellátás minden terhében osztozni köteles. Ha valaki valamilyen többletet vállal, itt általában az önkormányzat egyébként pénzt ad ebben a szerződésben, akkor bizony a terhekben is osztoznia kell a feladatellátónak.

Visszatérve tehát, azt mondom, én el tudom képzelni, képviselőtársaim, sőt, bizonyos vagyok benne, hogy ez nem a létező legjobb javaslat. Ezt elmondtam, ha jól emlékszem, három évvel ezelőtt is, amikor először idehoztuk az iskolai körzetekre vonatkozó javaslatot. Akkor is azt mondtam, hogy tessék, képviselőtársaim, itt van a vita, tessék jobb javaslatokat tenni. Képviselőtársaim, nincsenek jobb javaslatok. Az ezekre a pontokra vonatkozó ellenzéki javaslatok arról szólnak, hogy hagyjuk a bánatba az egészet. De ez így nem fog menni, képviselőtársaim! Ez egy struccpolitika! Az, hogy ne foglalkozzunk az iskolai körzetekkel, ne foglalkozzunk azzal, hogy vannak olyan önkormányzatok, ahol nem látják el a feladatot semmilyen módon, sem saját intézménnyel, sem társulással, sem szerződéssel, és vannak olyan gyerekek, akik mögött nincs ellátás, erre nem mondhatja azt az Országgyűlés, hogy ez nem létező feladat.

Tehát azt mondom, képviselőtársaim, hogy tegyenek le jobb modellt, tegyenek jobb javaslatokat, olyan javaslatokat, amelyek valóban hozzájárulnak a problémák megoldásához, és akkor ezeket bizonyosan a kormányoldal is örömmel támogatni fogja. Ma ezek azok a javaslatok, amelyeket a kormány és a kormányoldal ki tudott dolgozni. Hisszük, adott esetben az iskolai körzetek esetében tapasztaljuk, hogy hozzájárulnak a szegregáció megszüntetéséhez, egy jobban működő oktatási rendszer megteremtéséhez, ezért kérjük azt, hogy az ezeknek az elhagyására vonatkozó javaslatokat az Országgyűlés majd ne támogassa a szavazás során.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)