Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Napirend előtti felszólalásomban tulajdonképpen szeretném folytatni, illetve néhány fontos gondolattal kiegészíteni a megemlékező gondolatokat. 1947. február 25-én Kovács Bélát, a Kisgazdapárt egykori főtitkárát, patacsi születésű politikust a kommunisták elleni kiállás miatt a szovjet hatóságok elhurcolták, és sokáig rabságban tartották. Mindezt tökéletesen jogellenesen tették, minden létező szabályt áthágva, és koholt vádakkal indokolták ezt a gyalázatos lépést. Ez tulajdonképpen egy ilyen szimbolikus lépés volt, egy igazi kezdeti lépés abban a folyamatban, amíg a kommunisták tulajdonképpen kiépítették a totalitárius diktatúrájukat, amely ötven évig tartott Magyarországon. Tudjuk azt, hallhattunk erről a bevezető gondolatok során is, hogy ez a beteges eszme, a kommunizmus világszerte becslések szerint százmillió áldozatot követelt, de azt is el kell mondani, hogy Közép-Európában egymillióra teszik az áldozatok számát. Egymillióra teszik azok számát, akik életüket vesztették a kommunista rezsimek működése miatt, de azokat is az áldozatok közé kell sorolnunk, akiket ez a rendszer megalázott, szabadságában korlátozott, hátrányosan megkülönböztetett, vagy egyéb más módon hátrányosan érintett. Valóban, húsz évvel ezelőtt, 2000-ben fogadta el az Országgyűlés azt a határozati javaslatot, amely Kovács Béla elhurcolásának a napját a kommunizmus áldozatainak emléknapjává minősítette, és azt követően emlékezünk meg ezen a napon az áldozatokról. Én is itt ezt teszem az LMP frakciójának a nevében, és egyébként patacsi politikusként, patacsi országgyűlési képviselőként ezt fogom tenni Kovács Béla szülőházánál is, ahogy ezt minden évben megteszem természetesen.

Nos tehát, képviselőtársaim, húsz év telt el azóta, hogy ez az emléknap nagyon helyesen az Országgyűlés elé került és az Országgyűlés arról szavazott, ugyanakkor az igazi megemlékezés még a mai napig elmaradt. Azt gondolom, ebben egyetérthetünk, tisztelt képviselőtársaim, és erről mindenképpen szólni kell a mai napon is. Elmaradt a megemlékezés, hiszen a mai napig sem tudhatja a magyar társadalom, hogy miképpen működött ez az elnyomó rendszer. Nem tudhatja a mai napig a társadalom, hogy a diktatúra fenntartói miként hálózták be a rendszerváltó pártokat. Nem tudjuk pontosan, hogy az első szabadon választott Országgyűlésben kik voltak a rendszerfenntartó korábbi ügynökei. Nem tudjuk, hogy bizonyos szereplők miképpen befolyásolták a rendszerváltás folyamatát, és egykori politikai hatalmukat hogyan váltották át gazdasági hatalommá, és egyébként ezzel hogyan generálták a mai napig ható folyamatokat.

Nem tudjuk, hogy a rendszerváltás óta kik voltak, akik úgy foglaltak el közhatalmi pozíciókat, hogy egykor a rendszer besúgói, ügynökei, fenntartói voltak.

Elmaradt tehát az a szembenézés, amire szükség volt, elmaradt azért, mert a rendszerváltás óta valamennyi országgyűlési többség gyáva volt ehhez. Gyáva volt az utódpárt, amely a mai napon, ezekben az években tulajdonképpen szavakban kiáll az aktanyilvánosság mellett, de amikor erre megvolt a politikai hatalma, és megtehette volna, akkor nem hozta meg ezt a döntést. De gyáva volt, tisztelt képviselőtársaim, a Fidesz-KDNP rendszere is, hogy önök magukat egykor antikommunistaként határozták meg, de tízéves kormányzás után is gyávák voltak ahhoz, hogy a saját ígéreteiknek megfelelően megteremtsék az állambiztonsági múlt feltárását.

(9.20)

Pontosan tudjuk azt, hogy mivel önök 2009 környékén nagyon világos ígéreteket tettek, majd elmulasztották a cselekvést, 2011-ben az LMP akkori frakcióvezetője, Schiffer András terjesztett az Országgyűlés elé egy olyan javaslatot, amely az aktanyilvánosság megteremtését célozta. Ezt önök érdemi vita, módosító javaslatok vagy egy önök által készített alternatív javaslat nélkül lesöpörték. Ezt követően ugyanígy jártak el még nagyon-nagyon sok alkalommal.

Az LMP frakciója minden egyes szimbolikus esetben, minden szimbolikus emléknapon újra és újra benyújtja ezt a javaslatot, de önök azóta sem jártak el úgy, hogy részt vettek volna ebben a vitában, és a maguk részéről, ha bármi kritikájuk van, megtettek volna valamilyen alternatív javaslatot, és biztosították volna az aktanyilvánosságot, akár harminc évvel a rendszerváltás után.

Azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a mai napon, harminc évvel a rendszerváltás után, húsz évvel az említett emléknap elfogadása után és tíz évvel a nemzeti együttműködés rendszerének ismételt hatalomra kerülése után 21. alkalommal is benyújtottuk ma reggel az aktanyilvánosságra vonatkozó törvényjavaslatunkat. Ezt azért tettük, tisztelt képviselőtársaim, mert ezt egyrészt erkölcsi kötelességünknek tartjuk, másrészt pedig azt gondoljuk, hogy amíg ezt nem tudjuk megtenni, amíg nem tud a magyar társadalom szembenézni az ügynökmúlttal, addig a rendszerváltást nem lehet lezártnak tekinteni.

Tisztelet az áldozatoknak, és tisztelet azoknak a hősöknek, akik bátran szembeszálltak a kommunizmussal. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)