Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. ARADSZKI ANDRÁS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindenekelőtt megköszönöm a támogató hozzászólásokat, és azt érzékeltem a hozzászólások szakmai részét tekintve, hogy alapvetően kielégítő és megfelelő munkát végeztünk a jogszabály előkészítése során. Hozzá kell tennem, hogy ez természetesen annak is köszönhető, hogy a szakmával is egyeztettünk sok szempontból, és az eddigi tapasztalatokat értékelve hoztuk be ezt az előterjesztést.

Vannak olyan kérdések, amelyekben biztos, hogy van vitánk, hogy kezdjem Józsa és Gúr képviselő uraknak a gázár… ‑ de ezt inkább hagyjuk a végére, jó?

Józsa képviselő úr észrevételeivel kapcsolatban el kell mondanom, hogy a távhőszolgáltatásra vonatkozó adminisztratív szigorítás a mi szándékaink szerint valójában az ellátásbiztonság érdekében hozott enyhítő intézkedés, mert a korábbi szabályozáshoz képest szabadabban dönthetnek a távhő­szol­gál­tatók és a távhőtermelők arról, hogy milyen időtartamú, de éves lejáratú szerződést kötnek. Egyetlenegy feltétel van, ami pótolja és kiegészíti, illetve biztonsággal erősíti a mostani szabályozáshoz képest, hogy olyan állapot nem jöhet létre, hogy ha lejár egy határozott idejű szerződés, és a felek nem tudnak megegyezni a megújításban vagy a továbbfolytatásban, akkor ne legyen olyan hatósági kényszer a szerződés létrehozatalára vagy más szolgáltató kijelölésére, hanem eleve benne van a törvényben, hogy plusz kétéves szerződéskötési kötelezettség van az éves lejárat után, amelynek az a lényege, hogy az alatt a két év alatt, tekintettel arra, hogy a távhőszolgáltatás is reményeink szerint meg fog újulni, két év alatt lehetőség lesz alternatív szolgáltatások beszerzésére, illetve alternatív piacoknak a feltárására.

(20.40)

Ez szerintem inkább könnyíti és rugalmasabbá teszi az eddigi merev rendszert.

A CO2 tárolására tett észrevételére: ebben sincs vita. Én annak idején, amikor az első elfogadása volt, a bányatörvénynek a módosítása 2012-ben, ha jól emlékszem, akkor mind a ketten vezérszónokok voltunk, ha jól emlékszem, Józsa képviselő úr, és mind a ketten azt mondtuk akkor, hogy ez egy elvi lehetőség, Magyarországon egyelőre az európai uniós megfelelés a fontosabb cél, a tárolásnak az egyéb feltételeit nem látta sem ön, sem én megfelelőnek akkor sem és most sem.

Én azzal kapcsolatban vitatkoznék, hogy az OAH-ban nincs piaci jellegű bérezés, és akkor reagálnék Heringes Anita képviselő asszony szavaira is, mert azt mondja, hogy el tudnának menni sokkal jobb pénzért. (Heringes Anita bólogat.) Így is van, el tudnának menni sokkal jobb pénzért, de nem mennek el, mert egyébként az elmúlt időszakban végrehajtott bérrendezések kapcsán azért tisztességes, a magyar viszonyokhoz képest az átlagosnál nagyobb javadalmazást kapnak mind az OAH-nál, mind pedig a Paksnál dolgozók. E tekintetben az idén rendeztük az OAH-ban a béreket, ott jelentős eltérítés történt.

Az ösztöndíjprogramra meg az egyéb ilyen észrevételekre: ezek folyamatban vannak, élő a kapcsolat az egyetemekkel, és örömmel látom és érzékeljük azt, hogy a fiatalok előtt is vonzóbbá vált ez a terület, és biztosítottnak látjuk a szakmai utánpótlást. Való igaz, minél hamarabb kezdi a fiatal ember, vagy a fiatal asszony vagy hölgy elvégezni ezt a munkát, minél hamarabb felveszi ennek a területnek a munkáját, annál felkészültebb és jobb szakembere lesz ennek a területnek. Én úgy gondolom, hogy nem lehetünk megelégedettek, de ‑ ahogy Józsa képviselő úr is elmondta ‑ az irány jó.

A felvetett munkarendi képviselői módosító indítványokkal én elviekben… ha meglátjuk, akkor nem vagyunk ellene, hogyha az egyébként találkozik azzal a biztonsági követelményeknek való megfeleléssel, ami egyébként mindannyiunknak a közös feladata és célja.

Kepli képviselő úr támogatta.

Szél Bernadett képviselő asszonynak: szóval, én igyekszem figyelni, tisztelt képviselő asszony, és ön mindig azt mondta, hogy az ön olvasatában. Hát, ne haragudjon, én meg nem tudok úgy olvasni, ahogy ön, tehát a felvetett kérdéseket egyszerűen nem értem. Lehet, hogy mindannyiunkkal baj van, mert önökön kívül más nem kifogásolta az atomtörvényben megfogalmazott módosításokat. Tényleg másképp láthatjuk a világot, mert az engedélyezési eljárás tekintetében, az építési engedélyezési eljárás bizonyos építmények esetében nemhogy csökkenti, hanem növeli, erősíti az OAH-nak a hatáskörét, mert olyan jogköröket kap meg, amelyekkel eddig nem rendelkezett. Ezeknek a nem nukleáris jellegű építményeknek az engedélyezése eddig más hatósághoz kerültek, ezt most tulajdonképpen és lényegét tekintve az OAH együtt fogja elbírálni, és az abban részt vevő közreműködőknek az atomenergia-biz­ton­ság szempontjából is értelmezhető minősítését a hivatal, az OAH fogja elvégezni. Mi, ha ez nem erősíti a biztonságot és erősíti az OAH jogkörét?

A speciális követelményeknek való megfelelést szolgálja a kormányrendeletben való eltérés, a 11. § ezt is mondja, és rögzíti az eltérés módjait és felté­teleit, tehát törvényileg meghatározott az, hogy a kormányrendeletben milyen módon lehet eltérni.

A többivel kapcsolatban én mindig széjjelteszem a kezem, amikor élesen kirohan a Paksi Atomerőmű kapacitásfenntartásával kapcsolatban. Ön legalább becsületesen elmondja a véleményét, kiáll, és nem tesz úgy, hogy egyébként a paksi emberek jövőjéért aggódó képviselőként soha nem támogatja a Paksi Atomerőmű kapacitásfenntartását. Egy másik hölgy, Heringes Anita ezt így szokta csinálni; még most sem mondta azt, hogy kérem szépen, szemben a pártom álláspontjával én mint paksi honanya teljes mértében támogatom a Paksi Atomerőmű kapacitás­fenn­tartását (Dr. Józsa István közbeszól.), mert az hosszú távon, 30-40 évre biztosítja Paks város létezését, az ott élő emberek boldogulását, és még a dédunokák számára is megfelelő javadalmazást, megélhetést biztosít.

Úgy látom, hogy e tekintetben, Szél Bernadett képviselő asszony, nem tudok önnel vitatkozni ebben, ez egy hitvita. Önök azt mondják, hogy mi úgy gondoljuk, hogy vagy megújuló, vagy nukleáris alapú energiatermelés van, ezzel szemben a kormány álláspontja mindig az volt, hogy és-és, tehát nukleáris és megújuló, és hozzá kell tenni, hogy mind a két energiatermelési formának ugyanazok a problémái; inkább össze kéne fogni, a nézeteinket egyeztetni és egy optimális megoldást kitalálni. Bízom benne, hogy ez egyszer be fog következni, és mind a két energiatermelés megtalálja a maga formáját és helyét a magyar energiamixben, ami nem ördögtől való, mert más országok is hasonlóképpen gondolkoznak.

Visszatérve az árra: Józsa képviselő úr azt mondta, hogy piaci viszonyok között az árcsökkentés már bekövetkezett volna. (Dr. Józsa István: Így van!) Tisztelt képviselő úr, az Európai Unióban jelenleg 28 állam van, ha jól tudom, ezek közül az államok közül jó részüknél, a döntő többségüknél az egyetemes szolgáltatói ár a piaci viszonyoktól függ. Vannak országok, ahol ezek szabályozott árak. Na most, ez a szabályozott ár az egyetemes szolgáltatói szegmensben még mindig jóval alacsonyabb, mint a cseh, a francia… ‑ a francia nem ‑, a belga vagy a luxemburgi ár, amelyen piaci viszonyok között, piaci árszabályozás szerint szolgáltatják az egyetemes szolgáltatást igénybe vevők számára az áramot és a gázt. A gáz tekintetében Magyarországon a második legolcsóbb az ár az Európai Unióban, az áram tekintetében az ötödik; azért csak az ötödik, mert azért Lengyelország az áramszolgáltatás tekintetében jóval kedvezőbb pozícióban van a szénerőművek miatt. Én úgy gondolom, hogy ilyen körülmények között azt mondani, hogy a piaci viszonyok alapján már bekövetkezett volna az árcsökkentés, az eléggé bátor dolog, mert ezekből a statisztikai adatokból, amelyeket megemlítettem az előbb, az következett volna a számomra, hogy a piaci viszonyok között alkalmazott egyetemes szolgáltatói ár most nemhogy alacsonyabb lenne Magyarországon, hanem ha összehasonlítjuk a többi versengő országgal, ahol piaci körülmények között szabályozzák vagy a piac szabályozza az egyetemes szolgáltatói árat, mindenhol magasabbak az árak.

Tudja, képviselő úr, én akkor még jobban tisztelném önt, hogyha 2010 előtt lettek volna olyan bátrak, és önök elkezdték volna a rezsicsökkentést, az igazi kihívás lett volna, ugyanis abban az időszakban, az akkori időszakban az egyetemes szolgáltatói ár Magyarországon, a magyar polgárok által fizetett ár magasabb volt, mint Angliában, Luxemburgban vagy Hollandiában, tehát akkor a magyar átlagfogyasztó többet fizetett az áramárért, a lakásában elfogyasztott áramért, mint tette azt a brit állampolgár, a luxemburgi vagy a holland állampolgár (Dr. Józsa István: A luxemburgi nem, a holland!), a holland és a cseh. Tehát azért hozzá kell tennem, hogy ezek fontos kérdések. Akkor lett volna tere és indoka a rezsicsökkentésnek, ha lett volna az akkori kormányban bátorság. Nem most kell követelni alaptalanul, megalapozatlanul, az ellátásbiztonságnak a kockáztatásával az árcsökkentést, amikor, mint említettem, 28 állam közül a második legalacsonyabb a gázár Magyarországon és az ötödik legalacsonyabb a villamos energia ára, és úgy ‑ még egyszer alá kell húznom ‑, hogy a piaci viszonyok között működő egyetemes szolgáltatói ár mindenhol magasabb, mint a magyar ár. Úgyhogy én azt gondolom, ezt a vitát el lehet mondani akár most, akár napirend előtti megoldásokban, de sajnos más választ nem tudok erre adni.

Kérem a türelmüket, a rezsicsökkentés értékeit és irányait (Dr. Józsa István: Mi tudjuk, mikor lesz!) fenn fogjuk tartani, rajtunk nem fog múlni az (Dr. Józsa István közbeszól.), hogy a magyar állampolgároknak, az egyetemes szolgáltatást igénybe vevőknek (Dr. Józsa István: A kampányban lesz!) a legkedvezőbb árat tudjuk adni, ami lehetséges.

(20.50)

Én köszönöm szépen a támogató nyilatkozatokat, azokat az észrevételeket, amelyek remélhetőleg hasznosak lesznek a törvényjavaslat kialakulása szempontjából, és megvizsgáljuk azokat a munkabeosztásra vonatkozó javaslatokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr.