Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt a jövő évi költségvetésről szót ejtenék, idézzek néhány hozzám írott levélből.

“53 éves asszony vagyok, több mint egy éve munkanélküli. Középfokú érettségi vizsgát tettem, különböző szaktanfolyamokat végeztem. Ennek ellenére nem találok munkát. Több helyre pályáztam. Amikor megkérdezik, hogy hány éves vagyok, és azt megmondom, soha többet nem hívnak vissza.ö - szól az egyik levél.

Egy másik levél: “Tisztelt Képviselő Asszony! 25 éves vagyok, diplomás. Olyan szakot végeztem, amelyről azt gondoltam, hogy könnyebb lesz az elhelyezkedés. Környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni. Felsőfokú nyelvvizsgám van. Elhelyezkedni nem tudok. 61 állásinterjúnö - magyarul felvételi elbeszélgetésen - „ vettem részt. 52 esetben válaszra sem méltattak, 9 esetben közölték velem, hogy nem felelek meg. Édesanyám nyugdíjas. Egyetlen kereső van a családban, az édesapám. Meddig élhetek még a szüleim nyakán?ö - kérdezi a fiatalember.

27 éves, háromdiplomás, két nyelvet beszélő fiatal nő nem tud elhelyezkedni. Egyetlenegy diplomáját sem tudja hasznosítani, amiért ő is, a családja is és az adófizetők is áldozatot hoztak. Amikor jelentkezik felvételre, az első kérdés, amit feltesznek neki, hogy van-e gyermeke, vagy ha nincs, akkor mikor szeretne szülni. Amikor megtudják, hogy már két gyermeke van, többet nem hívják.

Egy másik levél: “47 éves gépkocsivezető vagyok, egy magánfuvarozó cégnél dolgoztam. Júliusban elvesztettem a munkámat, azóta nem tudok elhelyezkedni.ö

Egy másik levél: “38 éves óvónő vagyok. Az önkormányzatnál csoportösszevonásokat hajtottak végre, csökkentették az óvodapedagógusok létszámát, engem is elküldtek. A környezetemben, a mellettünk lévő városban ugyanez történt. Nem tudok elhelyezkedni. Kérem, segítsen!ö

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák csak ízelítők arra, hogyan élnek ma az emberek. Nehéz helyzetben van a fiatal pályakezdő, nehéz helyzetben van a középkorú, nehéz helyzetben van az, aki férfi, vagy az, aki nő. Nincs munkahely. Hiába hirdeti, hiába mondja azt naponta akár kétszázszor is akár a miniszterelnök, akár a munkaügyi miniszter, hogy munkahely, munkahely, munkahely, ettől nem lesz több munkahely.

(11.40)

2002 ősze óta annak vagyunk tanúi, tisztelt képviselőtársaim, hogy a versenyszférában folyamatosan szűnnek meg a munkahelyek. Egymás után jelentették be, hogy mely gyárak, mely cégek zárnak be, szüntetik meg eddigi tevékenységüket, esetleg áttelepülnek más országokba, vagy “jobb esetbenö csak jelentős létszámcsökkentést hajtanak végre. Szolnok, Debrecen, Pécs, Veszprém, Szombathely, Bonyhád, sorolhatnám tovább a városok neveit; Philip Morris, Ajkai Kristály, IBM és így tovább. Egymás után jelentették be a cégek, hogy vagy megszüntetik a tevékenységüket, vagy pedig drasztikus létszámleépítést hajtanak végre. Ez volt eddig a versenyszférában. Ma már nincs olyan hét, hogy ne arról olvashatnánk vagy láthatnánk híradást, hogy hol szüntetik meg az eddigi tevékenységet.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy a pályakezdők munkanélkülisége jelentősen megugrott. Ez bizony nagyon-nagyon elkeserítő és szomorú. 2001-ben még 22 ezer körül volt a pályakezdő munkanélküliek száma, mára már 40 ezerre növekedett. Ami a legelképesztőbb és legelkeserítőbb, hogy a diplomás munkanélküliek száma megháromszorozódott. Az előbb említett példák között is mondtam önöknek kettőt, ami cseppben a tengerként mutatja meg, hogy mi is ma a magyar valóság.

Hol van az a 400 ezer új munkahely, tisztelt szocialista képviselő urak és hölgyek, amelyet önök megígértek? Hol van a foglalkoztatás jelentős bővítése? Vagy hol van az a jövedelempolitika, amely megalapozza a jólétet? Hol van? Ezt kérdezik a választók, és válaszra várnak, mert ezt önök még nem tették meg sem itt, a parlament falai között, sem, gondolom, akkor, amikor képviselői fogadóórát tartanak, nem tudnak válaszolni ezekre a kérdésekre, mert ezekre nincs válasz, nincs felelet.

Mi történt a versenyszférán kívül a közszférában? Tisztelt Képviselőtársaim! A közszférában olyan jelentős, mondhatnám, drámai létszámleépítésre kerül sor, amire 15 éve nem volt példa. Azokat az embereket akarják utcára tenni, akik a legközelebb állnak a nyugdíjkorhatárhoz, azokat az embereket. Ezt a cinikus és felelőtlen intézkedést, amelyet tegnap jelentett be a munkaügyi miniszter, a leghatározottabban elítéljük!

Mi történt, ami a jövő évi költségvetésben ezzel kapcsolatban önök által is olvasható? Ha megnézik, tisztelt képviselőtársak, akkor azt látják, hogy például a helyi önkormányzatok számára több mint 25 milliárd forintot biztosítanak arra, hogy racionalizálják létszámgazdálkodásukat. Raciznak, ötvenes évek - ugye, ismerősen cseng az én korosztályomnak (Tatai-Tóth András: Nekem már nem!) vagy az ennél idősebb korosztálynak. Képviselő úr, ajánlom, hogy a kétperces gomb megnyomásával szíveskedjék szólásra emelkedni.

800 ezer ember él teljes bizonytalanságban a közszférában azóta, amióta a pénzügyminiszter még szeptemberben bejelentette, hogy tetemes összeg áll rendelkezésre a létszámleépítés megvalósítására. Természetesen tagadták. Az interpellációmra az akkori munkaügyi miniszter úr, Burány Sándor azt mondta, hogy a kormány ilyen lépést nem tervez, a kormánynak nincs ilyen szándéka. Azóta minek vagyunk tanúi? Annak vagyunk tanúi, hogy a szakszervezetek egyszerűen a közszféra elleni merényletnek minősítették ezt a lépést, és az a 25 milliárd forint, amit az előbb megemlítettem, amely az önkormányzatok rendelkezésére áll a létszámleépítésre, ez a legszerényebb számítások szerint is 25 ezer ember elbocsátását jelenti, úgy, tisztelt képviselőtársak, hogy az elbocsátott emberek munkahelyét, álláshelyét meg is kell szüntetni, és öt évig nem tölthető be. Ennyit a “munkahely, munkahely, munkahelyö című szómágiáról. Úgy látszik, ez is beleillik a 400 ezer új munkahely megteremtése programjába.

Mi történik a központi igazgatásban? A központi igazgatásban ugyanez történik. Az történik, tisztelt képviselő urak és hölgyek, hogy a minisztérium vezetői azt nyilatkozták, hogy nem a helyi és területi szervektől fogják elbocsátani az embereket, hanem a minisztériumoktól, és a politikai tanácsadókat fogják elküldeni. Nos, így van-e ez? Természetesen ez sem így van. Erről így nyilatkozik az érdek-képviseleti szerv egyik főtitkára, azt mondja szó szerint, hogy inkább négy-öt ügyintézőt bocsátanak el, mint egy politikai tanácsadót. 10-15 ezer fő távozik, ennyi ember lesz ebben a szférában is munkanélküli.

A megyei szervezetek, mint például az ÁNTSZ, a KSH megyei igazgatósága, a megyei egészségbiztosítási pénztár, a földhivatal és sorolhatnám tovább, ezeknél a szervezeteknél a vezetők már megkapták azt, hogy milyen költségből kell jövőre gazdálkodniuk, már készítik az elbocsátásra kerülők listáját.

Felhívom szíves figyelmüket arra, hogy az itt dolgozó embereknek, akiknek körülbelül a 90 százaléka nő, a fizetése nem éri el a bruttó 100 ezer forintot. Ezeknek a munkavállalóknak az aránya körülbelül közelíti a 70 százalékot is. Őket minősítik túlfizetett, felesleges dolgozónak az olcsó állam jegyében. Ővelük hitették el azt, hogy a köztisztviselői hivatás életpálya lesz. Ők azok, az ilyen nagyon-nagyon jól fizetett, nagyon-nagyon kiszolgáltatott helyzetben lévő családanyák, akiket becsaptak.

Tegnap Csizmár Gábor munkaügyi miniszter úr meghirdetett egy programot, aminek az a címe, hogy Prémiumévek. Ez a program arról szól, tisztelt képviselők, hogy ha a három évvel a nyugdíj előtt álló közhivatalnok elmegy önként, akkor a fizetésének a 60 százalékát megkaphatja. Tudnak önök számolni? Ez azt jelenti a példánál maradva, mondjuk, egy 100 ezer forintos bruttó fizetéssel rendelkező munkavállaló esetében, hogy 60 ezer forint bruttó fizetése lesz, és ez a 60 ezer forint bruttó fizetés lesz majd a nyugdíjának az alapja. Elgondolkodtak már azon, hogy ez mit jelent? Megmondom.

Azt jelenti, tisztelt képviselők, hogy a foglalkoztatási statisztikát, a munkanélküliségi statisztikát ezzel remekül lehet kozmetikázni, nem kell Brüsszel felé magyarázkodni évente, hogy miért csökken a foglalkoztatottság, miért nő a munkanélküliség; álcázva, elbújtatva itt fognak ezek az emberek munka nélkül, gyalázatos pénzért, nyugdíj előtt kiszolgáltatott helyzetben élni.

(11.50)

Ennyit a “munkahely, munkahely, munkahelyö programról, ennyit arról, hogy mennyit ér akár a Medgyessy-, akár a Gyurcsány-kormánynak az ígérete, a programja. Önök kétszer fizettetik meg az adófizetőkkel ezt a változást: először akkor, amikor a közszférában felduzzasztották a létszámot; másodszor pedig akkor, amikor leépítik a létszámot. Teszik ezt úgy, hogy a legkevésbé van bármilyen esélye, lehetősége annak a munkavállalónak, aki ma az utcára kerül.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)