Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi, a Honvédelmi Minisztériumot érintő költségvetési fejezetről szeretnék néhány gondolatot mondani. Amikor ilyen fontos előterjesztést kell elemeznem, véleményeznem, mindig visszatekintek az adott terület korábbi anyagaira, összehasonlítva az előző évi törvényjavaslatot a jelenlegivel, párhuzamokat, különbségeket keresve. Ha egészen 1990-től vizsgáljuk az adatokat, akkor azt mondhatjuk, a tárca mindig valamennyivel többet kapott, mint a megelőző évben.

Voltak évek, amikor a tárgyévi növekmény még az inflációt sem fedezte, de voltak, amikor jelentős növekményeket láttunk egyik évről a másikra. Különösen azóta, hogy a kormányok évről évre a GDP egyre növekvő arányához kapcsolták a honvédelmi költségvetést, azóta kiszámíthatóvá, követhetővé, tervezhetővé vált a tárca költségvetése.

Az asztalunkon fekvő előterjesztés viszont szakít ezzel a gyakorlattal. Ez már első olvasatkor szembetűnő, mert korábban a tárca fejezetének bekezdő része nemcsak az évre tervezett számokat, hanem a növekményt is részletesen taglalta: mire fordítanak többet, és ez hány százalékkal nagyobb ráfordítást jelent a korábbiakhoz képest. Ez az elemzés tavaly több mint egy oldalt tett ki. Idén csak a száraz számok, semmi összehasonlítás a kilenc sorban. Nemcsak a szöveges magyarázatokért, de a számokért is vissza kell olvasni. Megértem, nagyon kellemetlen a Gyurcsány miniszterelnök úr által kiválónak minősített kormánynak előterjesztenie a Medgyessy-kormány felelőtlen költekezése után a nadrágszíjmeghúzó költségvetését.

2002 augusztusában Juhász miniszter úr sok mindent összehordott Magyarország megbízhatatlanságáról, amiről állítólag a NATO-főtisztviselők akkor beszéltek. Ezért a miniszter buzgalmában és a nagy költekezés száz napjában 0,05 százalékos évi GDP-arány növelését vállalta azért, hogy ezzel elérjük a NATO-országok által is jónak tartott 2 százalékos GDP-arányt a tárca költségvetésének nagyságában. Eszerint az idén 1,76 százalékos arány felelne meg ennek az ígéretnek, mégis ezzel szemben a kiadási főösszeg mindösszesen 1,28 százalékát kapjuk, és ez a közel 0,5 százalékos csökkenés a vállalthoz képest forintban kifejezve megközelítőleg 100 milliárd forintot tesz ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr brüsszeli magyarázkodása után kijelentette, hogy azért csökken a tárca költségvetése, mert neki figyelembe kell vennie a nehéz helyzetű állampolgárcsoportokat. Megemlítette a nyugdíjasokat, az agrártermelőket, a közalkalmazottak közül az egészségügyi és az oktatási dolgozókat.

Ez a populista megfogalmazás három negatív következménnyel jár:

1. Elkeni az ország pénzügyi problémáit, mert ha Medgyessy miniszterelnök úr 300 milliárd többlettel adta volna át az állam kasszáját, ahogy annak idején ő azt átvette, a jelenlegi kormánynak nem lenne probléma az 1,76 százalékos GDP-arány teljesítése, magyarán, az ígéret betartása.

2. A megjegyzés nagyon sértő lehet azon országok miniszterelnökeire nézve, akik nagyobb arányban költenek országuk védelmére, mint mi. Úgy gondolkodhatnak, hogy Gyurcsány úr nem tartja elég körültekintőnek azokat, akik nem vesznek figyelembe minden körülményt a katonai kiadások tervezésekor, a haderőt túltámogatják, a minden országban megtalálható nehéz sorsú társadalmi csoportok kárára.

3. Magyarország jelenlegi hadereje csak expedíciós feladatok ellátására alkalmas, hiszen hiányoznak a NATO-országok haderőiben szereplő főerők és területvédelmi erők. Ezekre a feladatokra a 8100 fős legénységi állomány kevés. Ebből következik, hogy rá vagyunk utalva a NATO-erőkre, azaz az NATO-országok segítségére.

Ha minden ország miniszterelnöke másra várna, akkor az egész NATO-szövetség akár feloszlatható lenne, mert minden országban vannak biztos szűkös körülmények között élők, akik miatt a honvédelmi költségvetést csökkenteni lehetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tárca hatalmas költségvetés-csökkenése nemcsak a jövő évi előzetes terveket, elképzeléseket, műszaki fejlesztéseket keresztezi, hanem ami ennél sokkal nagyobb baj, a Magyar Honvédség hosszú távú átalakítását is megkérdőjelezheti.

Az első, hasonló hosszú távú átalakítási, mondhatjuk, korszerűsítési elképzelést még Keleti György képviselő úr minisztersége idején, 1995-ben fogadta el az Országgyűlés. Ez a határozat öt évig volt érvényben, majd a NATO-felvételünk után, 2000-ben újat fogalmazott meg a polgári kormány. Mindkettőnek voltak hibái és erényei. Sajnos, egyik mögött sem voltak alaposan kimunkált számítások, a tíz év alatt olyan fejlesztéseket terveztek, amelyek nem valósíthatók meg. Ugyanakkor a katonai lobbik hatására későbbre tervezett és nagy, költségigényes beruházásokat előrehoztak, mind például a Gripen-beruházást.

Az erényeik közé sorolhatjuk a finanszírozható haderő megteremtésének igényét, a jelentős technikai korszerűsítést, az állomány élet- és szolgálati körülményeinek javítását. Ez utóbbi megvalósítása teszi lehetővé a 61/2000. számú országgyűlési határozat alapján a szerződéses haderőre történő áttérés lehetőségét, majd a szerződéses állomány professzionalitását.

Négy évvel ezelőtt már világossá vált, hogy jó élet- és szolgálati körülmények biztosíthatják a szerződésesek optimális idejű szolgálatát, ami a profivá válás feltétele.

(11.00)

Ha ugyanis a szerződéses katonák próbaidő alatt vagy egy éven belül szerződést bontanak, akkor a haderő úgy viselkedik, mintha azt sorozott katonák alkotnák. Ez pedig költségnövekedéssel jár, amit az adózó állampolgárok fizetnek meg természetesen.

A harmadik hosszú távú átalakítási programot tavasszal fogadta el a parlament. Ennek az lett volna az újdonsága, hogy a haderő felülvizsgálata során konkrét költségeket rendelnek a határozat mögé - ennek a mai napig a nyomát sem látjuk. A tízéves korszerűsítési folyamat olyan magas költségigényeket támasztott, amelyeket még az 1,76 százalékos költségvetés sem tudott volna fedezni.

Az első számítások szerint egy teljes évi költség hiányzott, amelyet többszöri átdolgozás, tehát fejlesztéscsökkentés után 200 milliárdra mérsékeltek. A jelenlegi 106 milliárdos csökkentésnek nem egyszeri, a 2005. évre vonatkozóan lesz csak hatása, hanem - idézőjelben mondom - be fog gyűrűzni folyamatosan, a vezérkar főnöke szerint körülbelül 1000 milliárd hiányzik tíz évre vonatkoztatva. Ennek következménye, hogy a 14/2004-es országgyűlési határozatot át kell dolgozni, vagy az általános megfogalmazása miatt 15 évre módosítani szükséges. Ez nemcsak az országon belüli fiaskó, de a NATO-vállalásainkat is rontja, ami az ország, a kormány szavahihetőségét is lerontja.

Ha most költségoldalról vizsgálom az előző két évet, akkor szinte feleslegesnek érzem a felülvizsgálatra fordított összegek jelentős részét. A kérdés többek között: miért vett részt több tárca a felülvizsgálatban, ha a pénzügyi tárca nem jelezte, hogy óvatosabban tervezzenek, ne vállalják túl magukat, mert a büdzsé nem tudja finanszírozni? A tanácsadókra sem mindig jó kritika nélkül hallgatni, talán jobb lenne a mai pénzügyi helyzetben az Orbán-kormány bizonyos mértékig elsietett, de mértékadó Gripen-programja.

Nézzük a költségvetést részletesen, hogy megállapíthassuk, honnan hiányoznak a milliárdok! A katonai szakírók a költségvetést általában három részre bontják: a személyi juttatások és járulékaik, a többi működési költség a második, és a beruházások, fejlesztések a harmadik csoport. E három csoport optimális aránya: egyharmad, egyharmad, egyharmad. A szakértők még elfogadhatónak tartják az első két csoport 40 százalékos és a harmadik költségtényező 20 százalékos arányát is.

A jövő évi költségvetés jelentősen eltér a nemzetközileg jónak tartott arányoktól. A személyi juttatások és járulékaik majdnem a költségvetés felét teszik ki, pontosan 47 százalékát. Az aránytalanul magas értékeket még aránytalanabbá teszi, hogy a tisztek és tiszthelyettesek létszáma duplája a legénységi szerződéses létszámnak, tehát a nem mobilizálható, nem alkalmazható katonai szervezeteket, benne a minisztériumot, a háttérintézményeit és a hivatalait is finanszírozza.

Ezen megállapítások után csak fenntartással lehet elfogadni a prioritások rendszerét, vagy valójában azokat tekinthetjük-e elsődleges feladatnak. Véleményem szerint a megjelölt három kiemelt feladatcsoportból csak a nemzetközi kötelezettségre figyel a költségvetés. A NATO-vállalásaink, köztük a kilenc prágai vállalás egy része csak ígéret maradt.

A haderő átalakítása, korszerűsítése, köztük az önkéntes szerződéses haderőre történő áttérés így csak pótcselekvésként került be a prioritások közé. A költségvetés számaiból az olvasható ki, hogy a jelenlegi rossz struktúrát kívánják átmenteni. Ezt bizonyítják a 20 milliárddal csökkentett dologi kiadások is, amelyek még a jelenlegi alacsony szintű ellátást sem biztosítják.

A személyi juttatások és dologi kiadások együttes nagysága eléri a kiadások 90 százalékát. Ebből következik, hogy a fejlesztések és a beruházások mértéke mindösszesen mintegy 10 százaléka a beruházásra szánt javaknak, amelyek egyébként a katonák élet- és szolgálati körülményei javítását vagy többek között a lakásépítést és laktanya-korszerűsítést, vagy a technikai eszközök és a fegyverrendszerek beszerzését segítenék. A sok esetben nullára írt eszközök akadályozzák a katonák kiképzését, a NATO-országok haderőivel való együttműködést, összefoglalva: a magyar haderő hadrafoghatóságát, alkalmazhatóságát.

Pártom, a Magyar Demokrata Fórum mindig az alkotmányból indul ki. A Magyar Honvédség fő feladata eszerint a haza védelme és a szövetségesi kötelezettségek teljesítése; ebből kiindulva elsődleges feladat a finanszírozható Magyar Honvédség korszerűsítése, amely meghatározza a létszám és a költségvetés nagyságát. Ezen belül nagyon fontos a katonák élet- és szolgálati körülményeinek javítása, a NATO-országok színvonalához való fokozatos közelítés.

Szövetségesi vállalásaink teljesítését is fontosnak tartjuk, ezen belül a geopolitikai viszonyainknak megfelelő balkáni szerepvállalásainkat szorgalmazzuk. Véleményünk szerint így lehetünk a szövetség megbecsült, szavahihető, korrekt tagjai. Mielőtt a kormány ezer főben határozta meg a külföldön szolgálatot teljesítő katonák létszámának felső határát, mi hónapokkal korábban ugyanezt javasoltuk, csak még a költséglimitálást is szükségesnek tartottuk volna. Ezen két határ megállapítása is tájékozódási pontot ad szövetségeseinknek.

Összegzésként tehát elmondhatom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat - a Honvédelmi Minisztériumot érintő számadatok megismerése után, azok elégtelensége miatt - a költségvetés, számunkra már emiatt sem fogadható el.

Kérem képviselőtársaimat, hogy hasonló módon utasítsák el az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)