Felszólalás adatai

GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Jómagam az oktatási költségvetést és az oktatási, közoktatási törvényt módosító rendelkezéseket szeretném némiképp támogató módon részletezni, de nem tudom megállni, hogy röviden ne foglalkozzak mindazzal, amiről előttem Gúr Nándor képviselő úr is beszélt.

Szijjártó Péter képviselőtársam minden bizonnyal térdig feltűrt nadrágban állt a Balaton vizében akkor, amikor az SZDSZ a zuhogó esőben Budapesten az adóchartát ismertette, és ezért nem tudja azt, hogy mit is tartalmaz pontosan ez az adócharta. (Szijjártó Péter: Péter, hát ott voltam!)

(15.00)

Ha két elemet nézünk csak, akkor mindenesetre megkérdőjelezhető annak az igazságtartalma, amit képviselőtársam állított. A Szabad Demokraták Szövetsége 2002-ben, a választási kampányban azt ígérte, hogy kormányra kerülése esetén, amennyiben befolyása lesz erre a kérdésre, kétkulcsos személyi jövedelemadó-rendszert vezet be, 36 és 18 százalékos kulcsokkal. Ez egy jelentős elmozdulás volt már az ígéretek szintjén is; felidézném azt, amit Gúr képviselő úr az imént elmondott.

Mondanám Szijjártó képviselő úrnak, hogy a következő évtől kétkulcsos személyi jövedelemadó lesz Magyarországon, 38 és 18 százalékos adókulcsokkal. Vagyis a 38-36 százalékos adókulcsban van még mit tennünk a 2002-es választási ígéretünkhöz képest, de ezzel olyan nagyon rosszul nem állunk.

Ami az egészségügyi hozzájárulást illeti, természetesen nem támogathatjuk azt, hogy ez 3 százalék legyen, hiszen az a célunk, hogy a ciklus végére ez megszűnjön. A ciklus elején ez 4000 forint fölötti összeg volt, és évről évre csökkenve a ciklus végére nullaforintos tételes összegként jelenik majd meg. Ez mindenképpen kevesebb, mint az akárminek a 3 százaléka, tehát nem tudunk ilyen javaslatokkal egyetérteni.

Az oktatási költségvetéshez: ahogy az elmúlt két évben, úgy jövőre is csökken a gyermeklétszám az iskolákban, ennek ellenére jelentősen emelkedik a közoktatás állami támogatása; 2005-ben az önkormányzatok a közoktatási normatívákon keresztül 508 milliárd forint állami támogatást kapnak, ami 4,1 százalékkal, 20 milliárd forinttal több, mint ebben az évben, és 158 milliárd forinttal, 41 százalékkal több, mint amennyit 2002-ben a Fidesz-kormány fordított volna az oktatás támogatására.

A támogatás a pedagógusok reálkeresete jövő évi növekedésének biztosítása mellett a normatívák új, differenciált rendszerével, a magasabb gyermeklétszámhoz, illetve a kistérségi társuláshoz járó többlettámogatással ösztönözni kívánja a gyermekeknek magasabb színvonalú tudást biztosító oktatási intézmények létrejöttét. Nem tartható ugyanis, hogy a XXI. században nemhogy csökkenne, hanem a fogyó gyermeklétszám miatt nő a kistelepüléseken korszerűtlen iskolák összevont osztályaiban tanuló gyermekek száma, akik kortársaikkal majd kisebb tudással tudják csak felvenni a versenyt.

A költségvetés többet költ a gyermekekre, de nem kíván többet költeni a kiürülő, korszerűtlen intézmények fenntartására. Miközben 1990 és 2003 között sajnálatosan 22 százalékkal csökkent az általános iskolai tanulók létszáma, eközben változatlan maradt, sőt nőtt az iskolák száma, és 6 százalékkal csökkent a pedagógusoké. Ez vezetett kiürülő iskolákhoz és osztálytermekhez, sőt egyre gyakrabban összevont osztályok kialakításához, indításához, végeredményét tekintve pedig ahhoz, hogy számos helyen egyre magasabb költséggel az oktatás színvonala csökken.

Az oktatási normatívák differenciálásának egyik célja, hogy a pedagógusok a fogyatkozó gyermeklétszám, fogyatkozó kollégák, fogyatkozó források háromszöge helyett korszerű körülmények között, alkotó közösségekben végezhessenek magas színvonalú munkát. De ennél is fontosabb célja, hogy a legkisebb települések diákjai is elérhető közelségben, korszerű tudást biztosító oktatási intézménybe járhassanak.

Ha az oktatási költségvetésről beszélünk, nem lehet elmenni szó nélkül a mellett a téma mellett, amelyről az elmúlt napokban, hetekben egy meglehetősen éles, indulatoktól sem mentes vita indult el. Ez pedig az egyházi közoktatás finanszírozásának kérdése. Jövőre a tervek szerint várhatóan másfél milliárd forinttal kapnak többet a központi költségvetésből a nem állami intézmények, mint az idén. Ebben természetesen továbbra is szerepel az egyházi kiegészítő normatív támogatás is; azaz nemcsak azt az alaptámogatást kapják, amit az önkormányzati és az alapítványi iskolák, az egyházi iskolák, hanem annál többet; annyival többet, mint amennyivel az önkormányzatok a saját erejükből közvetlenül az oktatás költségeihez járulnak hozzá. Ennek a mértéke összetett, többelemű számítás alapján alakul ki, ezért állhat elő az a helyzet, hogy könnyen lehet az embereket megtévesztő állításokat közzétenni.

A valóság az, hogy évről évre egyre növekedett az a különbség, amennyivel több jutott az egyházi iskoláknak, mivel a plusztámogatás kiszámításába beletartozik például az iskolaépületek karbantartására fordított összeg, az adminisztrációs, azaz irodai költségek, illetve azok a szociális juttatások is, amelyeket egy-egy település az ott élő iskoláskorú gyerekeknek juttat. Ahogyan ezekre a települési önkormányzatok saját pénzükből többet fordítanak, az egyházak aszerint kapnak egyre nagyobb arányú többlettámogatást a központi költségvetésből. Jövőre ez a plusznövekmény összességében már elérné a 2-2,5 milliárd forintot. A tervek szerint tehát, a vádakkal ellentétben nem történne más, mint a számítás igazságosabbá tétele, hogy az egyházaknak juttatott többlettámogatás kiszámításába az tartozzon bele, amit ténylegesen az oktatásra fordítanak az önkormányzatok. Jövőre tehát nem szűnik meg az egyházak kiegészítő támogatása. Egyébként volt arra példa, éppen négy évvel ezelőtt, hogy az egyházi kiegészítő normatíva csökkent a megelőző évihez képest; 2000-ben az egyházi oktatási intézmények állami támogatása több mint 4 százalékkal kevesebb volt, mint 1999-ben.

2005-ben, hogy a lényegre térjek, várhatóan az önkormányzati közoktatásban az egy tanulóra jutó támogatás 434 ezer 500 forintra emelkedik 408 ezer 500 forintról, az egyházi oktatásban pedig 440 ezer 300 forintra csökken a 482 ezer 200 forintról. Mi tehát a végeredmény? A végeredmény az, hogy a közel 80 ezer forintos egy főre jutó különbség helyett ez a különbség jelentősen lecsökken, de még mindig 5-6 ezer forinttal több jut egy diákra egy évben egy egyházi fenntartású oktatási intézményben, mint egy államiban. A Szabad Demokraták Szövetségének meggyőződése szerint egyenlő feltételeket kell teremteni, és az államnak az a feladata, hogy egyforma módon, egyforma arányban támogassa, finanszírozza azokat a diákokat, akik egyházi, illetve állami, önkormányzati oktatási intézményben tanulnak.

Szeretnék harmadik fő témaként néhány szót szólni azokról a közoktatási törvényt módosító passzusokról, amelyekről szintén élénk vita folyt az elmúlt napokban, illetve hetekben. Azzal szeretném kezdeni, hogy egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy ezeknek a passzusoknak nem feltétlenül biztosan a költségvetési törvényben lenne a helyük. Sok kritika megfogalmazódott ezen a területen. Minden bizonnyal van egy káros tendencia az elmúlt jó pár évben Magyarországon a különböző törvények, így a költségvetési törvény saláta jellegét illetően is. Akár az a kritika is megáll, hogy a közoktatási törvénynek a testnevelésóra osztályzására vonatkozó módosításait nem biztos, hogy a költségvetési törvényben kellene szabályozni. Ezekkel a kritikákkal magam személy szerint egyetértek, de azt is hozzátenném, hogy nagy kárt ez nem okoz, a módosítás tartalmi céljával egyet lehet érteni, és mondhatjuk azt, hogy jobb itt, mint sehol.

Mi történik ezen a területen? Az alapműveltségi vizsga funkciójának megváltozását szabályozza a törvény arra az elvre építve, hogy az állami vizsgák közül az érettségi vizsgát kell központi vizsgakövetelmények alapján megszervezni.

Az intézményi munka eredményességének mérése és nyilvánosságának erősítése a másik fő irány. Itt az intézményi minőségirányítási program és a mérési rendszer szabályozása területén történnek változások, amely változások közül kiemelném azt, hogy ugyan a hatályos rendelkezések előírják a fenntartó részére, hogy rendszeresen értékelje az általa működtetett nevelési-oktatási intézmények munkáját, a módosítás ezt a rendelkezést azzal egészíti ki, hogy az értékelések megállapításait nyilvánosságra kell hozni. Azt gondolom, hogy ez egy olyan rendelkezés, ami mindenképpen segít például a szülőknek abban, hogy milyen oktatási intézménybe járassák gyermekeiket.

Végezetül két olyan passzus, amelyek talán a legnagyobb vitát váltották ki. Ezek közül az egyik a házi feladat feladási lehetőségének korlátozása, ami azt jelenti, hogy az 1. és 2. évfolyamokon hétvégén nem adható kötelező jellegű házi feladat. (Domokos László: Az én gyerekemnek adnak!) Meggyőződésünk szerint ezt indokolja a gyermekek túlterheltsége.

A másik pedig a testnevelés tantárgy értékelésének megváltoztatása. (Domokos László: Nem értenek hozzá!) A testnevelés tantárgy értékelésének változása úgy történik, hogy akik az érettségibe be akarják számíttatni, akik ebből a tantárgyból akarnak továbbtanulni, azok továbbra is kérhetik ezt a jegyet, erre továbbra is lehetőség van, azonban mindazoknak, akik nem ezen a területen tanulnak tovább, nem lesz kötelező, illetve nem kapnak osztályzatot a testnevelésórákon. Ez talán lehetőséget ad arra, hogy felszabadultabb testnevelésórákon tanulhassanak a gyermekek, és ne a stresszt jelentse számukra a középiskolai testnevelés-oktatás. (Taps az ellenzéki oldalon.) Ez talán (Zaj.) - ha egy fél mondatot megengednek még nekem - ahhoz is hozzásegíti majd a későbbiekben felálló Magyar Országgyűléseket, hogy a mostaninál kevésbé frusztrált és némiképp csöndesebb, nyugodtabb ellenzéki képviselők tudjanak a költségvetési vitákon hosszú időn keresztül itt ülni a Házban. (Moraj az ellenzéki oldalon.)

Köszönöm szépen a figyelmüket, képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti oldalon.)

(15.10)