Felszólalás adatai

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Államtitkár Asszony! Képviselőtársaim! Ámulva hallgattam Botka képviselő asszony felszólalását. Őt hallgatva az emberben az az érzés alakult ki, hogy Magyarország a létező világok legjobbika. (Dr. Magda Sándor: Mint ahogy úgy is van!) Holott az embereknek a mindennapi életben, a megélhetést illetően, a munkahelyet illetően egyáltalán nem ez a tapasztalata. És ez a tapasztalat nem most kezdődött a pénzügyi válság során, és nem csak akkor érezték vagy érezhetik az emberek, amikor ez bekövetkezett, hanem ez az érzés, ez a kiszolgáltatott bizonytalanság, az, hogy lesz-e munkám, megmarad-e a munkahelyem, tudok-e a gyermekemnek vásárolni, el tudom-e tartani a családomat, ez az érzés évek óta ott munkál az emberekben, tisztelt képviselőtársaim.

Ha önök nem találkoznak a választóikkal, és nem kapnak tőlük ilyen jelzéseket, amit egyébként erősen kétlek, hiszen a képviselőnek kötelessége meghallgatni azokat a választókat, akik megtisztelték a bizalmukkal, sőt azokat is, akik nem őrá adták a voksukat; de ha ez mégis elkerülte volna a figyelmüket, ugyan nézzék már meg a Statisztikai Hivatal vagy az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatait. Ugyanis ha fellapozzák ezeket az évente kiadott évkönyveket és adatokat, akkor azt fogják tapasztalni, hogy a munkanélküliség 2006 óta folyamatosan nő. 2006-hoz képest a legfrissebb adatok szerint 46 ezerrel nőtt a munkanélküliek száma, tisztelt képviselőtársaim. Több mint 424 ezer embernek nincs ma munkahelye hazánkban. Megszűnt a legutolsó hónap adatai szerint több mint 43 ezer munkahely, ez az előző hónaphoz viszonyított adat. A tartósan munkanélküliek száma a 424 ezer munkanélküli között eléri, sőt meg is haladja a 140 ezret. Ez azt jelenti, hogy a munkanélküliek egyharmada legalább egy éve nem jut munkához.

Ezek azok az adatok, amelyek azt bizonyítják, hogy az a probléma, amivel ma itt a költségvetési törvényjavaslat során szembesülünk, és amelyről vitatkozunk, nem új keletű probléma. Ne tessék azt mondani, hogy ez is a pénzügyi válság következménye! Nem annak a következménye, tisztelt képviselőtársaim, hanem annak az elhibázott gazdaságpolitikának a következménye, amelyet ez a kormány folytatott.

(13.10)

Hiszen a sok-sok ígéret, bejelentett program ellenére gyakorlati érdemi változás a munkahelyteremtésben, a munkahelymegőrzésben nem történt. A hazai mikro-, kis- és közepes vállalkozások egyre nehezebben tudnak talpon maradni. Önök adó- és járulékcsökkentést ígértek a választások előtt. A választások után pedig egy olyan megszigorító csomagot hoztak be a parlament elé, amelyet a kormánypárti többség természetesen el is fogadott, amely nagyon-nagyon nehéz helyzetbe hozta a hazai vállalkozásokat.

Miért fontos az, hogy a hazai vállalkozásokról beszéljünk, és az ő helyzetüket is itt felvessük? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ezek a mikro-, kis- és közepes vállalkozások biztosítanak a munkavállalók kétharmadának, 70 százalékának munkát. Ha az ő helyzetük megrendül, ha az ő versenyképességük romlik, akkor ezt azt jelenti, hogy munkahelyek szűnnek meg, mert a vállalkozások vagy felszámolásra vagy pedig csődeljárás alá kerülnek.

Mit kellene tenni? Azt kellett volna már eddig is tenni, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy ezeknek a vállalkozásoknak olyan európai uniós forrásokat biztosítani, amelyekkel meg tudják őrizni a munkahelyeket. Sőt, nemcsak hogy meg tudják őrizni a munkahelyeket, hanem olyan beruházásokat és fejlesztéseket valósítanak meg, amelyek segítségével növelik a munkahelyek számát, növelik a foglalkoztatottak számát. Mert az sem új keletű probléma, az sem a pénzügyi válsággal függ össze, hogy Magyarország a foglalkoztatást tekintve az Európai Unió 27 tagországa közül a 25. helyet foglalja el. Ez így volt néhány nappal ezelőttig, de az Eurostat legújabb, legfrissebb adatai szerint már erről a helyről is lecsúsztunk, és nem a 25., hanem a 26. helyre kerültünk a 27 tagországból, mögöttünk már csak Málta van. Helyes ez, képviselőtársaim?

Nem sikerült elérni 2002 óta önöknek azt, hogy a foglalkoztatottság növekedjen, hogy több embernek legyen munkája, hogy minél több család éljen biztonságban. Ezt nem sikerült elérni, függetlenül attól, hogy különböző programokat indítottak el. A Start-programok egyike sem hozott olyan jelentős változást, amely segítette volna például a pályakezdő fiatalok elhelyezkedését. Hiszen ma is ott tartunk, ahol évekkel ezelőtt, hogy minden ötödik pályakezdő fiatal úgy kezdi el az életét, hogy munkanélküli. Helyes ez, képviselőtársaim?

Nagyon remélem, hogy legalább ebben egyetértünk, hogy ez bizony nagyon-nagyon rossz dolog. Különösen azoknak kellene erre érzékenynek lenni, akik a fiatalokkal foglalkoznak, akik a fiatalokat oktatják, mint például az előttem szóló Botka képviselő asszonynak.

Ha megnézzük azt, hogy a területi munkanélküliség hogyan alakul az ország régióiban, a különböző megyékben változott-e, javult-e a helyzet az elmúlt években, erre a válasz az, hogy nem. És ez sem a pénzügyi válsággal függ össze, tisztelt képviselőtársak, mert a legutolsó adatok azt bizonyítják, ezek az októberi adatok, hogy Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön az eddigiekhez képest is magasabb lett a munkanélküliség, szinte az országos átlagnak a kettő és fél-, háromszorosára növekedett.

Változott-e bármi ezen a téren az országban? Azt kell hogy mondjam, nem változott az égadta világon semmi, legalábbis ami a jó értelemben vett változást illeti, hiszen csak romlott a helyzet. És akkor, képviselőtársaim, még nem is beszéltünk arról, hogy ha valóban a pénzügyi válság áthatol, begyűrűzik a reálgazdaságba, akkor mi fog történni. Megjósolható előre, hogy a munkanélküliség fog növekedni. Hogy milyen mértékben? No, ez az, amire nem tudjuk a választ. Szűcs Erika munkaügyi miniszter asszony úgy becsüli, hogy 45-50 ezer ember fogja elveszíteni a munkáját. De különböző gazdasági kutatóintézetek és a gazdaság vezető személyiségei 100-300 ezer közöttire becsülik azoknak a számát, akiknek meg fog szűnni a munkahelye, és ez még a versenyszféra, tisztelt képviselőtársaim, az a szféra, amelyiknek tulajdonképpen olyan adó- és járulékbevétellel kellene rendelkeznie, amivel a költségvetési hiányt le tudja faragni. Ha ők nem kerülnek olyan helyzetbe, sem a munkáltatók, sem a munkavállalók, hogy a jövedelmük növekedjék, akkor ugyan mégis mitől remélik azt, hogy a költségvetési hiány csökkenni fog? Mitől remélik azt, hogy gazdasági növekedés lesz? Nem lesz!

Hiába hangzott el itt egy-két képviselőtől, hogy a mínusz 1 százalékos gazdasági csökkenés majd pozitív lesz. Pozitív gazdasági növekedés, 1 százalékos gazdasági növekedés, az nem gazdasági növekedés, képviselőtársaim. Ahhoz, hogy munkahelyek szülessenek meg, ahhoz, hogy az embereknek munkája legyen, ahhoz, hogy a foglalkoztatottak száma növekedjék, ahhoz bizony legkevesebb 3 százalékos gazdasági növekedést kellene elérni. Ezzel a költségvetéssel ez nem fog megvalósulni.

A közszféráról is szeretnék néhány szót elmondani, emlékeztetni önöket arra a napirend előtti felszólalásomra, amely október 20-án hangzott el. Ebben a felszólalásomban felvetettem azt a kérdést, hogy vajon a 13. havi bér kifizetésére megvan-e a költségvetésben a fedezet, vajon betartják-e a 2007-es megállapodást, amelyet a kormány képviseletében Csizmár Gábor írt alá, és amely arról szólt, hogy kifizetik a 13. havi béreket 2009-ben egy összegben, továbbá arról szólt, hogy a kieső jövedelem fedezetére kétheti, azaz félhavi béreket fognak biztosítani. Ezek voltak azok a kérdések, amelyeket akkor felvetettem. Ugyanis nagyon fontos volt az, hogy vajon a közszférában dolgozók hogyan fognak jövőre a családjukkal együtt abból a fizetésből, amelyet kapnak, megélni.

Nos, akkor a pénzügyminiszter úr, Veres János megtisztelt azzal, hogy személyesen válaszolt erre a felszólalásra. A következőket mondta: "2007-ben a kormány a közszféra szakszervezeteivel kötött egy megállapodást. Ezt a megállapodást mindeddig pontosan végrehajtotta, e megállapodás feltételeinek megfelelő kifizetések forrása szerepel a 2008. évi költségvetésben. Meg is fog történni ez a kifizetés, és a 2009. évre benyújtott új változatú költségvetésben sem szerepel más, mint az, ami a 2007-es megállapodás tartalmát jelenti."

Felszólalásomban azt is felvetettem, hogy kiszolgáltatott helyzetben vannak a közszférában dolgozók, és bizony nehezen fognak megélni abból a fizetésből, amiből hiányozni fog az eddig havonta kifizetett 13. havi juttatás, mert ez mínusz 10 ezer forintot jelent, és ez nagyon sok, nagyon jelentős csökkenés, ha azt nézzük, hogy a közszférában dolgozók 70 százalékának a nettó keresete körülbelül 80-90 ezer forint. Mit mondott erre a miniszter úr? A következőt válaszolta: "A képviselő asszony olyan létbizonytalanságról beszél, amely őszintén szólva elég távol van a valóságtól. Éppen hogy a közszférában dolgozók létbiztonsága a legstabilabb. Éppen hogy a közszféra az, amelyiknél úgy gondolom, teljesen megalapozatlan a képviselő asszony aggályoskodása."

Vajon igazat mondott-e akkor a pénzügyminiszter? Úgy tűnik, hogy a válasza nem fedte a teljes valóságot, hiszen egy hét múlva bejelentésre került, hogy mégsem lesz 13. havi fizetés, mégsem kapják meg a közszférában dolgozók törvényben biztosított juttatásukat.

(13.20)

Arról nem szól ez a költségvetés, hogy mi fog történni, hogyha mondjuk bíróságokhoz fordulnak a munkavállalók, hiszen a törvények módosításáról ez idáig nem tudunk.

És akkor nézzük meg, hogy a költségvetési törvényjavaslatban vajon hogyan készül fel a tárca arra, hogy a nehéz helyzetbe jutott, kiszolgáltatott munkavállalók, akik olyan helyzetbe kerültek, hogy megszűnt az a munkahely, ahol eddig dolgoztak, azért, mert felszámolás alá került például, az ő bérüket hogyan kívánják majd biztosítani, hiszen a jogos járandóság megilleti a munkavállalót. Ha megnézzük az erre biztosított fedezetet, akkor nagy meglepetéssel láthatja bárki, hogy ez az összeg a tavalyihoz képest kevesebb. És erre az nem válasz, hogy ez az összeg felülről nyitott. Kérem, azoknak a munkavállalóknak, akiknek megszűnik a munkahelye, akiknek nem lesz hónapokig vagy esetleg évekig újra munkájuk, és kénytelenek lesznek munkanélküli segélyből, rendszeres szociális segélyből vagy közmunkából megélni, azoknak a számára, azoknak a részére ezt biztosítani kell.

Ez a költségvetési törvényjavaslat erre sem alkalmas, mint ahogy nem alkalmas arra sem, hogy megoldja a munkahelyek teremtését, megőrzését, a foglalkoztatottság növelését, illetve a munkanélküliség csökkentését.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)