Felszólalás adatai

DR. ORBÁN VIKTOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kedves Miniszterelnök Úr! Azért kértem szót, mert tájékoztatni szeretném önöket arról, hogy lezárult a nemzeti konzultáció. A nemzeti konzultáció a magyar demokrácia eddigi legnagyobb interaktív vállalkozása és kezdeményezése. De nemcsak a legnagyobb interaktív vállalkozás volt, hanem egyben szokatlan is. Ugyanis most nem meggyőzni akarták az embereket, nem a szavazatukat kérték, hanem egyszerűen csak meg akarták őket hallgatni, és meg akarták őket kérdezni: mit tett értünk az ország, miben csalódtunk, mitől félünk, mibe szeretnénk beleszólni, min változtassunk, mi legyen a közös cél - ezek voltak a kérdések.

Öt perc kevés, hogy minden fontos tanulságot elmondhassak önöknek. Most csak annyit mondhatok, hogy az emberek örülnek a rendszerváltoztatás két vívmányának: örülnek a nemzet függetlenségének, hogy hazamentek a megszálló katonák, és véget ért Moszkva alá vetettségünk; és örülnek a szabadságnak is, hogy nem fenyegetik és nem korlátozzák őket a pártállam emberei. De egyben csalódottak is, mert úgy érzik, hogy a biztonságos és kiszámítható élethez fűződő várakozásaikban csalódniuk kellett; úgy érzik, a rendszerváltoztatás inkább vitte, mint hozta a biztonságot.

A nemzeti konzultáció rövid összegzése úgy tehető meg, ha azt mondjuk, hogy Magyarországon az emberek változást akarnak.

Abban, hogy mit és hogyan kellene megváltoztatni, a politikai pártok a legritkább esetben tudnak egyetérteni. Ez nem is feltétlenül baj, és öt hónappal egy országgyűlési választás előtt talán érthető is. De az is kiderült, hogy van valami, amiben egyetértésre juthatunk: egyetérthetünk az emberekkel, és egyetérthetünk egymással is. Ehhez ki kell mondanunk, hogy a biztonság fontos dolog, talán Magyarországon ma ez a legfontosabb dolog. Egyetérthetünk abban, tisztelt képviselőtársaim, hogy vannak jó dolgok, amelyeken nem kell, nem szabad változtatni, kötődjenek azok a hasznos dolgok bármely kormányhoz, bármely politikai rendszerhez, sőt bármely történelmi korszakhoz. Egyetérthetünk abban, hogy vannak vívmányok és értékek, amelyek fontosak, és amelyekre Magyarországon még mindig büszkék az emberek.

De az is kiderült, hogy az emberek nem látnak garanciát arra, hogy ezeket a fontos dolgokat nem fogják megváltoztatni. Maga a jogrendszer sem ad ilyen garanciát. Ezért azt javaslom, értsünk egyet abban, jó lenne, ha garantálhatnánk, hogy ezeket a vívmányokat a mindenkori kormány megtartja, és a lényeges értékeket megőrzi. Javaslom, adjuk meg azt a garanciát az embereknek, amelyet érthetően és jogosan várnak tőlünk; azt javaslom, hogy közösen alkossuk meg a nemzeti garanciatörvényt; garantáljuk, hogy az ebben a törvényben foglalt vívmányokat csak kétharmados törvénnyel lehessen módosítani. Azt tanácsolom, azt javaslom, hogy öt vívmányt, öt fontos dolgot részesítsünk kétharmados törvényi védelemben. Javaslom, legyen ilyen a 13. havi nyugdíj; a gyermekek után járó adókedvezmény; legyen ilyen a panelfelújítási program; legyen megvédendő dolog, hogy a gáz, a gyógyszer, a villany ára csak az infláció mértékével növekedhessen; és kérem, garantáljuk, hogy a mindenkori kormány köteles az áfát időben visszatéríteni. Adjunk erre garanciát Magyarország polgárainak közösen! Úgy látom, semmi sem állja annak útját, hogy egy ilyen megállapodást létrehozzunk, és egy ilyen kétharmados törvényt közösen megalkossunk.

Szeretném tisztelettel megköszönni a figyelmüket, és arra kérem önöket, hogy a nemzeti konzultációban részt vett 1 millió 700 ezer ember nevében fontolják meg a javaslatomat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Nagy taps az ellenzéki padsorokban.)