Felszólalás adatai

FEHÉRVÁRI TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Reggel, amikor a hozzászólásomra készültem, nem mertem gondolni arra, hogy a Real Madrid-Juventus mérkőzés alatt kell elmondanom ezt, de a sors ezt hozta, úgyhogy belevágnék.

Ismét a parlament elé került a közoktatási törvény módosítása, immár harmadszor ebben a ciklusban. Mondandómat azzal kezdeném, amit a lényegnek tekintek, hogy e javaslat elfogadása véleményem szerint nem segíti a magyar közoktatás ügyét. Miért nem?

A módosítási javaslat számos sebből vérzik. Nézzünk néhányat! Tapasztalatunk szerint a kormányzat nem fordított kellő figyelmet és energiát arra, hogy a változtatási elképzeléseket széles körben megvitassa. Az a néhány iskola, szakmai szervezet, pedagógusközösség, amelyik kifejthette véleményét a törvénnyel kapcsolatban, nem tükrözi, nem tükrözheti az oktatásban részt vevők véleményének teljes keresztmetszetét. Jóval szélesebb körben kellett volna összegyűjteni a gondolatokat, a jobbító elképzeléseket, és azokat be kellett volna építeni az anyagba. Pedagógus kollégákat kértem meg arra, hogy a beterjesztett anyagot tekintsék át és véleményezzék. Sajnos, álláspontjuk is azt jelzi, hogy a változtatási szándék elkapkodott, át nem gondolt, és nagyon sok esetben sérti az oktatás résztvevőit.

A tanárok érzik és tudják, hogy a jelenlegi helyzetben nem ilyen változtatásokra van szükség. Sérelmezik, hogy olyan, a pedagógusok önállóságát sértő javaslatok kerültek a szövegbe, mint például a házi feladatok szabályozása vagy a diákokkal és a szülőkkel történő kapcsolattartás törvényi szabályozása, ami egyrészt nehezen kivitelezhető, és nem illeszkednek a pedagógusok önállóságáról vallott elképzeléseinkbe.

Az agyonszabályozás azonban az egész módosításra jellemző. Nehezen képzelhető el, hogy egy pedagógus nem próbál a szülőkkel és diákjaival bizalmi viszonyt kialakítani. Ha ez mégis így lenne, akkor ezen a törvényi szabályozás sem fog segíteni.

Súlyos gondnak érezzük azt is, hogy a javaslat a túlterhelés csökkentésének álarca mögé kíván bújni. Mit érthetünk ezen a túlterhelésen? Sem a bizottsági üléseken a kormány képviselőitől, sem más forrásból nem kaptunk információt arról, hogy milyen korosztály, mekkora mértékben van túlterhelve. Nem tudhattuk meg azt, hogy az előterjesztő milyenfajta túlterhelésről beszél. Több kutatás és saját tapasztalatunk is azt támasztja alá, hogy csak ritka esetben fordul elő a diákok ilyen túlterhelése. Akkor sem a tanórai vagy az iskola által kiszabott otthoni feladatok a túlzóak, hanem az önként, szabadon választottaké, mert előfordulhat számos eset, amely igazolhatná ezt a feltevést.

Gyakran tapasztaljuk környezetünkben, hogy a szülők kis hányada komoly terheket ró a gyermekére, ez főleg az alsós korosztályokra vonatkozik. Előfordul, hogy a szülő ambíciója az, ami miatt a gyerek úszik, nyelvet tanul, táncolni jár, és még ezek mellett szolfézst is tanul; ezt természetesen mind-mind különórákon. Így természetesen már megvalósulhat a túlterhelés. Ezzel a ténnyel azonban semmiféle törvényi szabályozás nem tud mit kezdeni, tehát a szülőkre kellene hatni oly módon, hogy gyermeküket teherbíró képességének megfelelően irányítsák.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslattal kapcsolatban kormányzati körökből nagyon sokszor elhangzott támogató érvként az, hogy az olvasási és írási készség az iskolát befejezők körében nem éri el a kívánt szintet. Ezt a 2000-ben elkészült PISA-jelentés fogalmazza meg. A vizsgálat egyébként azt a korosztályt érintette, amely az írás-olvasás ismereteit a '90-es évek elején, közepén szerezte, így természetszerűleg nem vizsgálja az ezt követő időszakban az alsó tagozatra járók teljesítményét.

Úgy vélem, nem állja meg a helyét az az állítás, hogy ennek a korosztálynak az oktatásával van a legnagyobb a probléma. Jelenleg véleményem szerint az általános iskola alsó tagozatai működnek a mai közoktatási rendszerben a legjobban, a legkorrektebben. Sokkal több gond merül fel a felső tagozatos képzésben, majd a szakképzésben. Sajnos, a törvényjavaslat pontosan az alsós évfolyamok képzési rendjét és biztonságát veszélyezteti, nem segítve a felsőbb évfolyamok képzési rendjét.

Jelentős problémaként értékelhető az is, hogy a javaslat számos önkormányzatot hoz nehéz helyzetbe. Ez különösen azokra a kistelepülésekre vonatkozik, ahol nyolcosztályos általános iskolát működtet az önkormányzat. A működtetés költségeinek legnagyobb hányadát a felső tagozat finanszírozása, fenntartása jelenti. Ha így a törvényjavaslatot a parlament elfogadja, akkor az iskolafenntartót ez abba az irányba tereli, hogy megszabaduljanak a felsős diákok képzésétől. Ezt egyébként több település önkormányzata és polgármestere is fontolgatja a finanszírozás nehézségei miatt. Továbbra is fenn kívánják tartani az alsóbb évfolyamokat, szívesen működtetnék tanítókkal a felzárkóztató képzést, de nem kívánják foglalkoztatni a felsős szakmai gárda jelentős részét. Ezért ítéljük burkolt iskolaszerkezeti változásnak, amely a törvény szövegében leírva nem is, de hatásában mindenképpen jelentkezni fog. Ennek a következményeként megjelenik a pedagóguselbocsátás is.

Várható, hogy a finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatok, így például lakóhelyemé is, iskola-összevonásokat, intézménybezárásokat kezdeményeznek.

Tisztelt Ház! Az MSZP választási ígéreteiben ez nem szerepelt, nem ezt ígérték 2002 tavaszán. Az emberek nem számítanak arra, hogy közvetlen vagy közvetett úton ismét teret nyer a kis falvak ellehetetlenítése, a hajdani rossz emlékű körzetesítés. Ebbe a folyamatba illik egyébként szervesen a most felröppent hírek szerinti kis posták megszüntetése, valamint a MÁV szárnyvonalainak gazdasági érdekekre történő hivatkozással való felszámolása is. Vajon erre utalt az MSZP programjában az életképes település fogalma? Ezt a kérdést a jelenlegi ciklus dönti majd el.

A törvényjavaslatnak azonban néhány támogatható eleme is van, és ezt sem hallgathatjuk el. Ilyenek például a kisebbségek védelme, a megkülönböztetés tiltása, valamint a nyelvoktatás fejlesztésének elképzelése.

(21.20)

Ezek megvalósulását támogatjuk, de kérdéses, hogy a kormány ezek anyagi támogatását meg tudja-e valósítani. Lesz-e kellő számú nyelvtanár?

Támogatható törvényi hely az adatkezeléssel kapcsolatos is, amelyet azonban számos módosító javaslattal kell majd szakmailag elfogadhatóvá tenni. Több jogász, jogi szervezet is jelezte, hogy az adatkezeléssel kapcsolatos paragrafus számos kívánnivalót hagy maga után.

Tisztelt Képviselőtársaim! A világ rohamléptekkel változik körülöttünk, így az oktatás körül is. Szükség van a fejlődésre, a változások követésére. Külföldi példák sokaságán keresztül látjuk, hogy egyes államokban az oktatáson belüli változások milyen hosszú távú hatásokat közvetítenek a társadalom számára. Megismerhettük Japán és a “keleti tigrisekö lendületes fejlődését, amely fejlődés nem utolsósorban kiváló oktatáspolitikájuk eredménye volt. Megélhettük a magyar sikereket tantárgyi diákolimpiákon, nemzetközi diákkonferenciákon, míg a másik oldalon hallhattuk, hogy az amerikai oktatási rendszer lassan az összeomlás határára kerül. Amerikában nem utolsósorban a túlterheléstől való félelem és a neoliberális oktatáspolitika eredményeként következett be nemcsak a közoktatás, de a felsőfokú oktatás hanyatlása is.

A magyar oktatáspolitikát is a hektikusság jellemezte az elmúlt évtizedekben, néhányszor pozitív, de gyakrabban negatív hatásait máig nyögi az oktatásügy. Már a hetvenes években előkerült a középiskolákban a túlterhelés fogalma, ténye, melynek helytelen felfogása eredményezte például az 1974-es érettségi megreformálását. Akkor megpróbálkoztak a számszerű értékelés eltörlésével, szöveges minősítést vezettek be, és például történelemből akkor nem volt kötelező az érettségi. Egy év elég volt arra, hogy az akkori reformot a szakma és az idő eltörölje.

Azt hiszem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadása esetén hasonló helyzetbe kerülhetünk, mint az akkori oktatáspolitika 1974-ben. A mai javaslat számos helyen diktatórikusan túlszabályoz, más esetekben a megszerezhető tudás minőségét és mennyiségét rontja. A legsúlyosabb hibájának mégis azt ítélem, hogy burkolt iskolaszerkezeti váltás elősegítésével az amerikai példa irányába hat. Ez pedig azt jelenti, hogy kiművelt emberfők képzése, nevelése helyett ismét arra kényszerítjük az iskolákat, hogy a mai valóságshow-kat értő és szerető felnőtteket bocsássanak ki a kapujukon.

Köszönöm a figyelmet.