Felszólalás adatai

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a szocialisták padsoraiban nemegyszer nem zajos tetszésnyilvánítás, hanem éppen ellenkezőleg, rendkívül erős ellenkezés követte a frakcióvezető úr által elmondottakat, ha megengedik, én pontosan ugyanott szeretném folytatni, ahol ő abbahagyta (Derültség a kormánypártok soraiban.), talán nem minden alkalommal csak a szavak, hanem nagyon sokszor a számok nyelvén is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetés, sőt minden költségvetés, ami a tisztelt Ház előtt fekszik, alapvetően azon méretődik meg, hogy mi történik, hogyan ítélik meg ezt a hitelesség, a felelősség és a kiszámíthatóság mértékében. Szeretném pontosan azzal kezdeni, amivel frakcióvezető úr is kezdte és részben folytatta is: a hitelességgel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a költségvetésnek, miként a jelenleg Magyarországot kormányzó koalíciónak az a feladata, hogy helyreállítsa a magyar gazdaságpolitika és Magyarország hitelességét, azt a hitelességet, amelyet a számok nyelvén ingattak meg önök.

(19.20)

Mert hadd emlékeztessem önöket arra, hogy mik a tények. A tények úgy néznek ki, hogy bár Magyarország az Európai Unió tagjaként - ahol a csatlakozásunkról szóló okmányt pontosan az önök miniszterelnöksége idején Medgyessy Péter volt az, aki ellenjegyezte -, a magyar kormány megígérte azt, hogy betartja a maastrichti konvergenciakritériumokat, nézzük meg a számok nyelvén, ezt hogyan sikerült betartani az elmúlt néhány esztendőben.

2004-ben az önök kormánya azt ígérte, hogy 5,4 százalék lesz a költségvetés hiánya, a tény ezzel szemben 6,4 százalék lett. 2005-ben azt ígérték, hogy 6,1 százalék lesz, ez még mindig nagyon messze van, sőt egyre távolabb van a maastrichti konvergenciakritériumban előírt 3 százaléktól, ehelyett 7,9 százalék lett. 2006-ban azt ígérték, hogy 4,7 százalék lesz, 9,3 százalék lett a vége. Emlékszünk Gyurcsány Ferenc őszödi beszédére, ott a szavakat a számok is igazolták ebben a formában. (Zaj az MSZP soraiban.) Ez lett a nagy tényhamisítás következménye, hogy az ígért költségvetési hiány gyakorlatilag a kétszeresére növekedett abban az évben. 2007-ben 3,3 százalék volt a merész ígéret, az 5 százalékot is meghaladta a valódi tény. 2008-ban már 1,9 százalékot ígért a kormány, ezzel szemben 3,7 százalék lett. 2009-ben a költségvetési hiány gyakorlatilag ismét nőtt, megint csak távolodtunk a maastrichti konvergenciakritériumoktól, 4,4 százalék lett.

És ne felejtsük el, hogy 2010-re milyen költségvetést örökölt ez a kormány. Erről a miniszter úr ma már részben beszélt, én egy másik oldalról világítanám meg. Önök az alatt az öt hónap alatt, amíg kormányon voltak, amíg az új kormány fel tudott állni, május végéig a költségvetésben előírt rendelkezésre álló költségvetési hiány teljes összegét elköltötték. Tehát az új kormánynak az volt a feladata, hogy ha tartani akarja a költségvetést, akkor a következő hét hónapban olyan költségvetési gazdálkodást folytasson, amelyben gyakorlatilag egy fillérrel sem nőhet a hiány összege, azért, hogy tartható legyen az egész évre tervezett 3,8 százalék.

Mondjuk ki őszintén, képviselőtársaim: olyan évet zárunk, ahol egy kormánynak először sikerül ez Magyarországon, ebben az értelemben először állítja helyre a gazdaságpolitika hitelességét, először történik az, hogy annyi lesz a költségvetési hiány, amit egyébként a parlament korábban tervezett. Ehhez persze időközben szükség volt egy választásra, szükség volt egy kormányváltásra, és szükség volt egy új gazdaságpolitikára.

Ezzel szemben a 2011. évben az ígéretek szintjén nemcsak megfogalmazódik a maastrichti konvergenciakritériumoknak megfelelő 3 százalék alatti költségvetési hiánycél, hanem azt hiszem, ma itt hallhattuk a Költségvetési Tanács elnökétől is, hogy egyébként 2011-ben a költségvetési hiány tartható, tehát a mértéke, sőt az őáltala elmondottak alapján akár még kisebb is lehet a költségvetés hiánya, és ha megnézzük a nemzetközi szakértőket, akkor azok túlnyomó többsége is ebben egyetért. Tehát először van az, hogy Magyarország egy olyan évet zár, amikor tartja a költségvetés hiányát, és egy olyan évbe vág bele, amely évben reálisan, tarthatóan tudja a költségvetési hiány mértékét hat esztendő után először az egyébként minden alkalommal vállalt maastrichti konvergenciakritériumok alá szorítani.

Ezzel párhuzamosan érdemes megnézni más adatokat is, mert persze, jó lett volna, ha ezek a magas költségvetési hiánycélok azért vannak, mert ez gazdasági növekedéssel társul, tisztelt képviselőtársaim, de az a baj, hogy a tények ezt sem igazolják. Ha megnézzük, az önök kormányzásának időszaka alatt, 2002 és 2008 között, hat esztendő alatt összességében körülbelül annyit növekedett a magyar gazdaság, amennyit mondjuk, a velünk szomszédos Szlovákia két év alatt teljesített ilyen könnyedén. Mindehhez hozzájárult még az, hogy a gazdasági válságot követően gyakorlatilag a 2009. esztendőben majdnem annyit esett vissza a gazdasági teljesítmény, amennyit az előző hat esztendőben összességében növekedett. Tehát azt kell mondanom, az önök nyolcesztendős kormányzásának a szaldója az óriási költségvetési hiány, a megnövekedett államadósság mellett gyakorlatilag nulla százalék érdemi gazdasági bővülés és növekedés. Ez az igazán elképesztő, tisztelt képviselőtársaim! Ez az, amit persze a magyar családok és a magyar gazdaság is megérzett.

A másik oldalról a hitelesség jegyében azt is érdemes hozzátenni, hogy ezzel párhuzamosan van egy olyan örökség, amit a frakcióvezető úr is érintett már, hogy miközben szinte minden velünk párhuzamos országban, gyakorlatilag a versenytársainknál igaz az az állítás, hogy sikerül a 60 százalék környékén tartani az államadósságszintet, aközben Magyarországon ez az államadósságszint ennek az esztendőnek a végére sajnos eléri a GDP-arányos 80 százalékot. Ez azt jelenti tehát, hogy önök sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe hozták az országot a növekedés tekintetében, deficit és hitelesség tekintetében, valamint az államadósság tekintetében, mint közép-európai versenytársaink.

Aztán, hogy a hitelesség jegyében tovább folytassuk mindezt, tisztelt képviselőtársaim, arról is érdemes beszélni, hogy ehhez járult-e valamiféle jó érzés az emberek részéről, mert társult-e hozzá, mondjuk, az adózási szint csökkenése, az újraelosztás mértékének a csökkenése az elmúlt esztendőkben. A költségvetési hiány miatt nyilvánvaló, hogy az újraelosztás mértéke nem csökkenhetett. Az egy másik kérdés, hogy eközben legalább sikerült-e az adókat csökkenteni. Azt tapasztaljuk, tisztelt képviselőtársaim, de azt hiszem, ezt már volt alkalmunk itt a Házban az adótörvények vitájakor megvitatni, összeszámoltam akkor, önök több mint negyvenszer emeltek adót az előző nyolc esztendőben, és ezek eredményeként Magyarországon általában az adózási szint nem csökkent, hanem növekedett az elmúlt nyolc esztendő leforgása alatt. Tehát miközben végig következetesen adócsökkentésről beszéltek, aközben az emberek azt élték meg, hogy a magas költségvetési hiány, a magas államadósság, a gyenge gazdasági növekedési teljesítmény mindeközben ráadásul magas adószintekkel is társult.

Ehhez tegyük hozzá: jó lenne persze, ha a közszolgáltatások szintje Magyarországon olyan lenne, amilyenre büszkék lehetnénk, mert ha már egyszer sok adót kell fizetni, ha már egyszer egyébként ezzel párhuzamosan magas a költségvetési hiány is, akkor legalább a közszolgáltatásainkra büszkék lehetnénk. Ehhez képest mit látunk, tisztelt képviselőtársaim? Azt látjuk, hogy az elmúlt nyolc esztendőben a közszolgáltatások színvonala drasztikusan romlott Magyarországon. Igaz ez az egészségügyre, igaz ez a közösségi közlekedésre, gyakorlatilag a közszolgáltatások minden szintjére, igaz ez egyébként a biztonsággal kapcsolatos területekre, a rendőrség működtetésére, a bűnözés szintjére, tehát elképesztő folyamatok alakultak ki, miközben elvileg az államnak lett volna lehetősége arra, hogy ilyen magas kiadási szint mellett ezeket a lehetőségeket, a közszolgáltatások színvonalát elvileg akár magasan is tartsa.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján világosan látszik, hogy az elmúlt nyolc esztendő minden szempontból gazdaságpolitikai értelemben kudarc volt. Ebből a kudarcból kell talpra állnia Magyarországnak, részben 2010-ben, részben pedig 2011-ben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A 2011. évi költségvetés éppen ezért rendkívül fontos, hogy a felelősség jegyében készüljön el, és azt gondolom, ennek a jegyében is készült el. Ez egy olyan költségvetés, amelyik sem a bevételi, sem a kiadási oldalán nem tartalmaz olyan ígéreteket, amelyek tarthatatlanok, sőt tartalékok lehetőségét tartalmazza arra az esetre, hogyha Magyarország bármilyen szempontból bajba kerül, vagy éppenséggel nem minden alkalommal tudja tartani a terveit és az elképzeléseit.

Az én számomra erény az, ami a Költségvetési Tanács véleményében megfogalmazódik. A Költségvetési Tanács azt mondja, hogy Magyarországon az adóbevételek szintje a következő esztendőben akár 160 milliárd forinttal nagyobb is lehet, hogyha minden megfelelően alakul, ehhez képest a kormány bevételi oldalon óvatosan tervez. Az óvatosság ilyen gazdasági helyzetben erény, tisztelt képviselőtársaim. A másik oldalról ugyancsak a Költségvetési Tanács hiányolja, hogy a kormány által tervezett létszámleépítések költségvetési vonzata nem jelenik meg, tehát olyan, hogy a kormány betervezi még akkor is egyébként a kiadások egy jelentős részét, hogyha ez, mondjuk, nem sikerül. Ez megint az óvatosság elve, tisztelt képviselőtársaim. Ha a kormány elindítja a szerkezeti reformokat, ezeknek nagyon sokszor ára van. Ez az ár ott szerepel a költségvetésben a kiadási oldalon, nem felelőtlen tervezés történik, nem az van, hogy eközben kiderül, nem tudjuk tartani a kiadási szintet; a kormány biztosítja azt a lehetőséget, hogy a költségvetés belső átcsoportosításával erre is meglegyen a lehetőség. Én azt gondolom, ez a felelősség a költségvetés szinte minden sorában tetten érhető és megtapasztalható.

Ugyancsak felelősség tapasztalható a téren is, hogy a kormány nem próbálkozik a közszolgáltatások szintjének fűnyíróelven történő rombolásával, éppen ellenkezőleg. Ez a költségvetés gyakorlatilag végig ügyel arra, hogy megszakadjon az a folyamat, ami az elmúlt évekre jellemző volt, hogy minden esztendőben az önkormányzatoktól kezdve az egészségügyig bezárólag mindig azzal kellett számolni, hogy nemcsak reál, hanem nagyon sokszor nominál értelemben csökkennek a kormány által rendelkezésre bocsátott lehetőségek. Ez nem így van a következő esztendőben. Én azt gondolom, hogy akár az önkormányzatok területétől az egészségügyig bezárólag, aki óvatosan tervezi a 2011. évét, az ezek között a lehetőségek között maga is a talpra állás időszakát, a talpra állás költségvetését tudja elindítani. Ezek mind erényei a 2011. évi költségvetésnek.

(19.30)

Érdemes arról is beszélnünk, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy költségvetés természetesen nem csak akkor jó, ha a költségvetési politika a kiadások oldalán keresztül próbálja befolyásolni a magyar családok és a vállalkozások lehetőségeit. Akkor jó, ha ez úgy történik, hogy egyébként megnyitja a lehetőséget a vállalkozások és a magyar családok előtt, hogy ők maguk jobban tudjanak boldogulni. És én azt gondolom, hogy az új gazdaságpolitika, a gazdaságpolitikai fordulat leginkább kézzelfogható jele itt érhető el. Nem azzal próbálkozik az új kormány, hogy egyébként költekezésen keresztül próbáljon meg valamit elérni a magyar gazdaságban, hanem azzal próbálkozik, amit önök mindig ígértek, de soha nem csináltak meg, nevezetesen: több pénzt hagy a magyar családoknál, és több pénzt hagy a magyar vállalkozásoknál.

Ez a költségvetés adózási szinten, azt gondolom, alapvetően megteszi végre azt a lépést, hogy azok fognak kevesebb adót fizetni 2011-ben, '12-ben és tovább, akik egyébként a legnagyobb terhet vállalták az elmúlt évek felelőtlen szocialista gazdaságpolitikája során, és azoknak kell egyébként majd több adót fizetni, akik viszont ennek a nyertesei voltak az elmúlt években. Mert azért nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy mind az energiaszektor, mind a távközlési szektor tekintetében, de akár a bankszférában is számtalan olyan lehetőség volt, amit azért tudtak ezek a szférák kihasználni sokszor közép-európai értelemben is magas profit elérésére, mert a kormány például a szabályozói szerepével nem élt ezekben az években.

Azt gondolom, ebben a költségvetésben is tükröződik az a hozzáállás a kormányzat részéről, hogy úgy képzel el erős államot, hogy nem több pénzt akar elvenni az emberektől, nem az adókat akarja növelni, hanem úgy képzel el erős államot, hogy él a szabályozói szerepével, és él azzal, hogy ha már egyébként adókat szét kell osztani, akkor értelemszerűen nem azoktól vesz el legtöbbet, akik Magyarországon a legtöbb munkahelyet teremtik, nem azoktól vesz el legtöbbet, akiknek egyébként a gyerekeiket kell eltartaniuk, a magyar családokat és a vállalkozásokat lehetőséghez is juttatja.

És ami még ezen is túlmutat, tisztelt képviselőtársaim, az a kiszámíthatóság. Mert először történik meg az Magyarországon, hogy egyébként, ha már az adók oldalán próbál gazdasági növekedést beindítani és serkenteni egy költségvetés, akkor a kormány nem úgy teszi, hogy ígérgeti az adócsökkentést majd a ciklus második felére, majd valamikor 2013-14-re, hanem azt teszi, hogy egyébként a ciklus elején elfogadja azokat az adótörvényeket és azt az adócsökkentést, amely kiszámítható pályát kínál a magyar gazdaságnak a következő négy esztendőre.

Azt gondolom, ez az egyik legfontosabb erénye, tisztelt képviselőtársaim. Valójában ezért képzelhető el, hogy Magyarországon beindulhat növekedés, beindulhat munkahelyteremtés, mert a legtöbb munkahelyet nem a multinacionális cégek, hanem a magyar kis- és középvállalkozások teremtik. És erénye a költségvetésnek, hogy olyan kiszámítható adópályát kínál, ahol egyébként mindegy, hogy valaki milyen ágon veszi ki a jövedelmét, mindig ugyanannyi adót fizet, ezzel is ösztönöz arra, hogy elinduljon végre a jövedelmek fehérítése. Mert hogy van az, tisztelt képviselőtársaim, hogy miközben az önök csodaadórendszere működött az elmúlt nyolc esztendőben, aközben a feleakkora Szlovákiában majdnem több személyi jövedelemadót fizettek be, mint egyébként Magyarországon? Ez nyilvánvalóan annak volt köszönhető, hogy rossz volt a magyar adórendszer, és rossz volt a magyar gazdaságpolitika. Mert különben Szlovákiában fizettek volna kevesebb adót, és ott lett volna kisebb gazdasági növekedés; és ne felejtsük el, hogy ez egyébként fordítva volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért azt gondolom, hogy bármikor, bárhol, bárkinek beszélünk erről a költségvetésről, nyugodtan elmondhatjuk, ez a költségvetés valóban a hitelesség, a felelősség, a stabilitás és a kiszámíthatóság jegyében történt. Ezért meg fogja alapozni Magyarországon nemcsak a 2011-es évet, hanem a következő esztendők kiszámítható gazdaságpolitikáját is.

Éppen ezért a Fidesz képviselőcsoportja nevében én is tisztelettel ajánlom és bátran ajánlom önöknek, hogy szavazzák meg és támogassák itt a tisztelt Házban. (Taps a kormánypárti padsorokban.)