Felszólalás adatai

ÉKES JÓZSEF (független): Köszönöm, elnök úr, a szót. Talán ahol Farkas képviselőtársam abbahagyta a mondandóját, én szeretném ezt úgy folytatni, hiszen az elmúlt időszakban hihetetlenül sok olyan törvényről beszéltünk, amiben valóban nem a hazai termék-, nem a hazai piacvédelem és talán az állattartással kapcsolatosan sem az őshonos magyar fajták megtartása történik, és ebből adódóan, mint ahogy felvetette képviselőtársam is, a kutatóbázisok esetleges elidegenítése is benne rejlik magában a törvényben. Erre mondom én azt, hogy amelyik ország feladja a saját stratégiai ágazatait, és képes feladni a saját kutatóbázisait, tudományát, fogalmazzunk így, annak a nemzetnek a sorsa tulajdonképpen meg van pecsételve.

Ahogy képviselőtársam is elmondta, a legtöbb törvényalkotás mögött jelen viszonyok között a pénzhiány jelenlegi állapota következtében történnek olyan törvényi módosítások, hogy ha a magyar gazdaság jobb állapotban lenne, nem lenne olyan nagy mértékű államadósság, belső államháztartási hiány, akkor egészen biztos, hogy ezek a törvények is másképp alakulnának. Nem véletlenül mondom ezt, hanem mert a Tudományos Akadémia, a MTESZ részéről is nagyon sok olyan megkeresés érkezik, amikor az ember el van csodálkozva, és szabályszerűen el van hűlve azokon a keserves mondatokon, amit a magyar tudomány jeles képviselői sokszor megfogalmaznak. Akár környezetvédelmi kérdésekben, akár a vízgazdálkodás területén, de akár a hazai termék-, piacvédelem, a növényvédelem területén lehetne sorolni nagyon sok olyan dolgot, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarország tulajdonképpen a stratégiai ágazatait értékesítette, és jelen pillanatban a nemzet kifárasztása történik.

Mondom azért a nemzet kifárasztását, mert ha feladjuk azokat az őshonos kutatóbázisainkat, tenyészfarmjainkat, fogalmazzunk így, amelyek megalapozták a magyar állattartás múltját, és bízom benne, hogy a jövőjét is jelenteni fogja, akkor tulajdonképpen nagyon siralmas állapotba kerül a hazai állattenyésztés. Jó párszor elmondtam már a magyar parlamentben, nem lenne szükség arra, hogy a magyar Pick szalámiba a dán sertéshúst tegyük bele. Ugye, nem lenne erre szükség, de ezt tesszük, mert liberalizálunk, kinyitjuk a piacot, és innentől fogva minden szemét - elnézést, nem a dánokat akarom ezzel sérteni, mert az ő sertéseik is nagyon jó minőségűek, de minden szemét ebbe az országba beérkezhet korlátlanul.

(15.30)

Sőt, mi több, ma már törvényekkel azt is fogjuk biztosítani, hogy a tudományos kutatási, fejlesztési, innovációs eredményeket is minden további nélkül kiszolgáltatottá tesszük; aki jön, akinek van pénze, az viheti, az gazdálkodhat vele, sáfárkodhat vele, és szép lassan a magyar termék a piacról el fog tűnni, le lesz cserélve génmanipulált és általunk nem ismert termékekre.

Nem véletlen mondtam el ma is, a héten tárgyaltuk a nemzeti fejlesztési tervet, beszélünk az agrár-vidékfejlesztési támogatásokról. Tessék nekem megmondani, ki definiálta ebben a parlamentben a kormány részéről, hogy ma Magyarországon mit kell hogy jelentsen a vidékfejlesztés! Definiálta valaki? Tudja egyáltalán valaki, hogy a vidékfejlesztés mit kell hogy jelentsen a magyar társadalom számára, a vidék számára, a kistelepülések számára, az ott élő emberek számára? Tehát ha ezeket mind ilyen lazán vesszük, és így próbáljuk a magyar nemzet elé is tulajdonképpen odatárni, hogy emberek, eszitek, nem eszitek, nem kaptok mást, akkor ennek a nemzetnek a sorsa meg lesz pecsételve. Hiába beszélünk versenyképességről, majd amit nekünk mondanak, és amit majd a mondás által végre kell hajtanunk, esetleg ha tudunk ahhoz a versenyképességhez csatlakozni, akkor ezt megtehetjük.

Ilyenkor merül fel az emberben az a kérdés a globalizáció kapcsán, hogy mi most versenytársak akarunk lenni a globális kihívásokban, vagy pedig az abszolút kiszolgálók. Mert ha kiszolgálói akarunk lenni, akkor az összes kutatóbázisainkat értékesítsük, adjuk el, jöhet bárki, garázdálkodhat vele, és majd mi szép lassan bérmunkát csinálunk minden területen, sőt, mi több, az állattartás területén is, és ahogy képviselőtársam is elmondta, az őshonos tenyészállatok majd szép lassan el fognak tűnni.

Én ezért is mondtam akkor is a négypárti egyeztetésen, hogy ha ezt nem tudjuk komolyan venni, és ha nem tudunk olyan törvényeket megalkotni minden területen, ami a hazait próbálja meg védeni, és a hazait próbálja meg elsődleges fogyasztói cikként tulajdonképpen megjeleníteni, akkor minden törvény, amit a parlament a maga részéről a többséggel ott a túloldalról el tud fogadtatni, és esetleges végrehajtási utasításokkal, miniszteri rendeletekkel még tovább lehet fellazítani, akkor keserű sors várhat ránk. Mi ezt nem szeretnénk, én sem szeretném, és azért is kértem azt, hogy a mai törvények közül legalább hármat a jelentőségére való tekintettel, azt mondom, vissza kellene vonni, és tényleg most már komolyan venni a négypárti egyeztetéseket. Mindenkinek szándéka az, hogy a hazai termék-, piacvédelem akár állattenyésztés területén, növényvédelem területén megjelenjen, de igenis szánjuk rá az időt. Ne legyünk annyira büszkék a másikkal szemben, hogy esetlegesen az ő javaslatait nem vesszük figyelembe, és ezáltal feláldozzuk a nemzeti, hazai terméket tulajdonképpen azon az oltáron, hogy a másik javaslatait nem kívánjuk figyelembe venni.

Ezért is mondtam, hogy a nemzeti fejlesztési terv is olyanra sikerült, amilyenre, mert ígérvény ellenére négypárti egyeztetés abban sem történt. És Gráf miniszter úrban, amikor ki lett nevezve, én bíztam, hisz ő is azt mondta bizottsági ülésen, hogy az ő elve és az ő szándéka is az, hogy minél több kérdésben minél szélesebb körben tudjunk megállapodni, és ha minél szélesebb körben tudnánk megállapodni, akkor nem kellene módosító indítványokat benyújtani, hanem mind a négy parlamenti párt a Nemzeti Fórummal közösen egy gombnyomással a nemzeti termék- és piacvédelmet is meg tudná alkotni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)