Felszólalás adatai

NÉMETH SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Még egy mondat az egyeztetéshez. Ez a november 16-ai, a munkavállalói oldal egyeztetéséről készült jegyzőkönyv (Felmutatja.), ebből idéznék: “Az oldal többségi véleménye szerint a munkaügyi kapcsolatok változása valamennyi konföderáció közös ügye, és az egyik, jelen esetben a közszféra szabályozásának rendszerbeli változása várhatóan hatással lesz a versenyszférára is.ö Ezért nehezményezték, hogy az ÉSZT és a SZEF e témában nem folytatott érdemi konzultációt a többi konföderációval és természetesen ez a másik három konföderáció, a Munkástanácsok, a Liga és az MSZOSZ közalkalmazottai.

A másik nagy probléma, ami már a bizottsági ülésen is megfogalmazódott, de még csak sejtésben, az a paradigmaváltás, amit hozhat a szakszervezetek megítélésében, a szakszervezetek társadalmi beágyazódásának meghatározásában ez az új javaslat. 1990-ben a rendszerváltozáskor az az igény merült föl, hogy ne taglétszám alapján, ne sokaság alapján ítéljünk, hanem az alapján ítéljünk - mármint egy szakszervezetet, egy érdekvédelmi szervezetet vagy bármilyen szervezetet nem a létszám alapján kell megítélni, mert voltak itt nagy létszámú szervezetek a rendszerváltás előtt, és bizony a megítélésük ma már elég furcsa -, hanem az alapján, amit a többiek mondanak róluk, akiknek érdekében dolgoznak. Tehát a társadalmi beágyazottság nem taglétszámfüggő, hanem támogatottságfüggő. Ezért volt az, hogy a reprezentativitás és a ksz-kötési képesség mindig valamilyen választás, valamilyen szavazás alapján kellett hogy eldőljön az eddigiekben. Természetesen annak is megvannak a maga visszásságai, de azt gondolom, alapvetőn megváltozik most a helyzet.

Tessék arra gondolni, hogy milyen nagy létszáma volt a SZOT-nak, 85-90-95 százalékos szervezettség, és körülbelül az üdülési jegyek kiutalására, illetve a karácsonyi szaloncukor osztására korlátozódott már a tevékenységük, semmi másra. Egyetlenegy dolga volt: a kormánypárt, az állampárt érdekeit szolgálja. Lehet nagy létszámú szervezetekről beszélni.

Azt gondolom, hogy akkor, amikor a szakszervezetek olyan helyzetben vannak, hogy nem érik el a 15-20 százalékos szervezettséget - és akkor még nagyon finoman fogalmaztam -, akkor taglétszámarányúvá tenni az érdekegyeztetési képességet, a reprezentativitást, a kollektívszerződés-kötési képességet, az azt jelenti, hogy alapvetően a szakszervezetek érdekérvényítési jogát, magát az érdekvédelmet szeretné csorbítani ez a javaslat.

Egyértelmű, hogy a javaslat mögött az húzódik meg, hogy minél kevesebben vegyenek részt az érdekvédelemben, minél kevesebb érdekképviselet tudjon beleszólni a dolgozók ügyeibe és csak azok, akik taglétszám alapján megkapták a felhatalmazást. Azok a szakszervezetek, amelyeknek nem lesz megfelelő taglétszámuk, egy idő után el fognak sorvadni. Tehát a szakszervezeti sokszínűség, a szakszervezeti pluralizmus, ami '90-ben kialakult, megszűnik.

Egycsatornás szakszervezetek lesznek akár a munkáltatóval szemben, akár ágazati szinten, akár országos szinten, és ez, azt gondolom, nem lehet célja egyetlenegy előterjesztésnek sem. A hátterében ez húzódik meg, ez a következmény várható.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)