A felszólalás szövege:

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Tulajdonképpen kicsit furcsa helyzetben vagyunk, hiszen a bizottsági ülésen egyhangú szavazás volt amellett, hogy ez a törvényjavaslat általános vitára kerüljön, éppen ezért kisebbségi véleményt sem lehetett megfogalmazni.

Azért jelentkeztem szólásra, mert e törvényjavaslat fő elveivel - azt gondolom, nagyon helyesen - a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója is egyetértett, azonban néhány aggályunkat szeretném megfogalmazni a törvényjavaslattal kapcsolatban.

Úgy gondoljuk, valóban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nyugdíjak megállapításába egyedi lehetőségeket, elveket is be lehessen vonni. Ezt elfogadhatónak tartjuk, bár a végrehajtására rendelt kormányrendelet nélkül, illetve annak tartalma nélkül ez kicsit vitatható, hiszen mindannyian tudjuk, hogy akkor, amikor az előző kormány megszüntette ezt a lehetőséget, nagyon sok méltánytalanság érte pontosan a nyugdíjasokat; nagyon sok nyugdíjas, idős ember, aki valóban rászorult lett volna erre az emelésre, mivel nem tudott erről a lehetőségről, nem részesülhetett ennek áldásos részéből.

Ha elfogadjuk azt, hogy a nyugdíj munkával szerzett jogon jár, a korábbi munkaviszony és a jövedelem határozza meg, akkor az egyedi elbírálás lehetősége bizony ellentmond ennek. Igaz azonban az is, hogy sajnos a nyugdíj gyakran nagyon alacsony összegű, ez azonban nem egyedi probléma. Tudunk több olyan életkori, illetve munkaköri csoportot is, amelyeknek ez nagyon terhes; a téesznyugdíjasokra és több ilyen korcsoportra gondolva nem is kell nagyon megmagyarázni ezt a dolgot.

Mi is úgy gondoljuk, és remélem, kormánypárti padsorokban is elfogadják, hogy mindenki, akinek a megélhetési minimumnál alacsonyabb a nyugdíja, jogosan kérhetne nyugdíjemelést. Ha ez a törvényjavaslat ezt célozza, akkor mi ezt támogatjuk. Már most elmondjuk, hogy egyéni képviselőkként természetesen minden nyugdíjasszervezetünket, minden nyugdíjasunkat föl fogjuk kérni arra, hogy ha ezt a parlament elfogadja, éljenek ezzel a nyugdíjemelési lehetőséggel, és utána - ahogy azt Csákabonyi képviselőtársunk elmondta - mi is bizony a kontrollt szeretnénk megnézni, és meg szeretnénk tudni, hogy vajon ki részesülhetett ebből a nyugdíjemelésből.

Éppen ezért úgy gondoljuk, hogy a javaslatban vannak olyan elemek, amelyek a megoldás helyett további igazságtalanságokat fognak előhozni. Vagyis aki közel lesz a tűzhöz, és tudja, hogyan kérhet, az valóban kaphat is, aki nem tud erről, az nem. Úgyhogy kérjük majd a kormányt, hogy a kormányrendeletben világos és érthető szabályokat, a nyugdíjasok számára is könnyen megérthető és benyújtható szabályrendszert alkosson, hogy mindenki minél szélesebb körben tudja majd ezt a minimális emelést megtenni.

Ugyanakkor azt is gondoljuk, hogy ez a javaslat nem foglalkozik a hirtelen jövő, megoldhatatlan válsághelyzetekkel, például ha valakinek külföldön meghal a hozzátartozója, rokona, annak hazaszállításáról hogyan tud gondoskodni, amikor ezek valóban milliós nagyságrendű összegek. Ezzel ez a javaslat nem foglalkozik.

És még egy dolog, amire föl szeretném hívni az önök figyelmét. A nyugdíjemelést a polgári kormány eddig valódi nyugdíjemelésként oldotta meg, ami minden esetben az alapnyugdíjba történő beépülést jelentett.

(14.30)

Éppen ezért a kormány száznapos ígéretében megfogalmazott 19 ezer forintos egyszeri nyugdíj-kiegészítést egy általunk benyújtott törvényjavaslattal kezdeményezzük, hogy ez az összeg kerüljön beépítésre az éves alapnyugdíjba, hogy így valódi emelésként élhessék meg az ország nyugdíjasai.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! Az első megszólalásom alkalmával itt a parlamentben egy itt ülő képviselőtársam hívta fel a figyelmet arra, hogy ha bizottsági véleményt mondunk, akkor valószínűleg bizottsági véleményt kell elmondani. Én kérem az elnök urat, hogy ebben az esetben kérje föl a bizottsági előadót, hogy ne saját véleményét, családi problémáit ecsetelje itt a parlamentben, hanem a bizottsági ülésen elhangzott, valódi problémákat.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ha már itt elhangzottak klasszikusok, akkor én hozzáteszem Moldova Györgyöt, aki azt mondta, hogy a tények bizony makacs dolgok. Tehát végre itt kimondásra került, hogy önök igazán nem szavazták meg ezeket a támogatásokat.

Még egy klasszikus, aki azt mondta, hogy ő annak a statisztikának hisz, amit ő készít. Kedves Képviselő Asszony! Lehet, hogy ez a statisztika valóban ilyen mértékű csökkenést mutat, ha azonban a családtámogatásnak mindegyik elemét hozzátenné és úgy számolná ezt a GDP-összeget, akkor valószínűleg az igaz arányt hozná ki, az pedig nem 1 százalék körül mozogna.

Kárpáti képviselő asszony is pontosan ebbe a mezsgyébe keveredett bele, hiszen csak a családi pótlékról és annak az alanyi jogúvá válásáról beszélt, nem beszélt arról, hogy ezalatt a négy év alatt a többi, családtámogatásra fordított összeg nem valorizálódott, hanem igenis emelkedett.

Hölgyeim és Uraim! Nagyon fontos és nagyon érdekes mondat hangzott el Mécs Imre képviselőtársunk szájából, jó, ha odafigyelnek. Én nem fogok visszautalni a Bokros-csomagra, de ő azt mondta, ennek az lett az eredménye, hogy magunknak kell gondoskodni magunkról. A polgári kormány ezt a lehetőséget próbálta biztosítani az embereknek, ha akarnak a saját életükön változtatni, javítani, akkor megtehessék. Szabó képviselőtársam, aki polgármester, pontosan tudja, hogy ezek alatt az évek alatt nem a segélyezettek száma növekedett az önkormányzatoknál, hanem azoknak a száma, akik igazából szeretnének tenni az életszínvonaluk emeléséért.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy kicsit bajban vagyok, hiszen az írásban előre bejelentkezett felszólalók megpróbálják valamilyen mederben elmondani a mondanivalójukat, amit a törvénymódosítás kapcsán fontosnak gondolnak, de a kétperces hozzászólás olyan műfaj, aminek keretében több kérdés is megválaszolásra, illetve felvetésre került, így én is egy picit kénytelen vagyok átírni azt a mondandómat, amit előre gondoltam.

Vidorné Szabó Györgyi kedves kollegináról, képviselőtársamról szeretném Babák úrnak elmondani, hogy ő pontosan tudja az életet, hiszen egy olyan kerületben dolgozott a szociálpolitikai osztályon, ahol az élet minden mélységét és magasságát kénytelen volt, illetve muszáj volt megtapasztalnia. Éppen ezért azt, amit elmondott, képviselőtársaim, egy köztisztviselői szakvizsgán vagy alapvizsgán elhangzott feleletnek is lehetne mondani, azonban ebben is voltak kicsike kis tévedések, én erre hadd hívjam föl a figyelmet.

Nem 1993-ban, hanem 1998-ban került bele ez a rész a törvénybe, innentől volt a gyermekjóléti szolgálatoknak valódi feladata az, hogy odafigyeljenek az iskoláztatási támogatásokra, sőt inkább 1999-től, mivel ’98-ban módosult ez a törvény. És bizony mint jó köztisztviselők, nagyon sok kerületben és nagyon sok településen ebben az országban úgy gondolták, hogy ez egy fölösleges nyűg lesz mindenkinek a nyakán, ugyanakkor - ahogy képviselőtársam is elmondta - ez a rendszer szépen lassan elkezdett kialakulni.

Ahogy a bizottsági ülésen Szabóné Mártika helyettes államtitkár elmondta, ez bizony nem jelentett új rendelkezést a családtámogatásról szóló törvényben, megismételte a közoktatási, valamint a gyermekvédelmi törvényben foglalt előírásokat, illetve a folyósító szervek feladatait, bizony, nem ismételte meg, hanem egységes keretbe foglalta, egymásra épülést és ilyen szabályozást rendelt el ebben a kérdésben.

Itt térhetünk vissza magához a törvénymódosításhoz, hogy miért tartjuk kicsit rossznak azt a dolgot, hogy ezt az iskoláztatási támogatást egy egyszerű névmódosítással, illetve ahogy a képviselőtársam, Mátrai Márta elmondta, a törvény azon részének a törlésével, ami a végrehajtást próbálta meg mederben tartani, ezzel a névváltoztatással egyszerű családi pótlékká nevezi át ezt a támogatási formát.

Hadd mondjam el önöknek, hogy a bizottsági ülésen hangzott el olyan állásfoglalás, amit nem képviselőtársaim, nem is én, hanem egy társadalmi szervezet, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének egyik vezetője mondott el - hadd idézzek belőle -, hogy nem lehet azt mondani, hogy mi nem próbáltuk meg a társadalmi egyeztetést megtenni a törvénymódosítással kapcsolatban.

Kormosné Debreceni Zsuzsanna így nyilatkozik a bizottsági ülésen:

Mi kezdettől fogva támogattuk az iskoláztatási támogatás bevezetését, mert úgy éreztük, hogy van egy réteg, amelyiknek erre nagyon nagy szüksége van. Most úgy érezzük, úgy elvenni a törvényből ezt a kötelezettséget a szülők felé, hogy nem biztosítunk helyette valami más megoldást, ami tényleg rákényszerítené őket arra, hogy iskolába járassák a gyerekeiket, nem lehet. Sajnos, vannak közöttük felelőtlenek, illetve nehéz körülmények között élők, akik nagyon nehezen tudják megoldani a gyerekek iskolába küldését. A mi tagjaink körében, bizony, vannak gyerekek, akik hat-nyolc kilométereket gyalogolnak az iskolába. El tudom képzelni, hogy a téli időszakban meggondolják, hogy útnak engedjék-e a gyerekeket. Tehát ha nem biztosítunk más megoldásokat, és úgy vesszük el ezt a törvényi szabályozást, akkor még rosszabbat teszünk, mintha egyáltalán úgy hagytuk volna. Tehát elsősorban javasoljuk, hogy maradjon meg mindaddig, amíg nem születik más megoldás, hogy hogyan lehetne a szülőket mégis bevonni ebbe a nem kényszerbe, hanem megoldási lehetőségbe.

Itt még folytatta a hölgy annak taglalását, hogy kistelepüléseken iskolabuszokkal, esetleg más megoldásokkal lehetne segíteni a gyerekek iskolába jutását. Természetesen ez mind-mind a megoldás felé vitte volna el ezt a dolgot, de egy egyszerű névváltoztatással, illetve a névváltoztatás mögött lévő nagyon komoly tartalomnak a megszüntetésével, úgy gondolom, nem érheti el a célját.

Valójában egy olyan törvénymódosító javaslatról van szó, amit a Fidesz-Magyar Polgári Párt valamennyi képviselője meg fog szavazni, hiszen ha 20 százalékkal emelkedhet a családi pótlék, akkor az mindenki számára jó. A bizottsági üléseken és eddig is minden egyes alkalommal azt mondtuk, hogy ezt az univerzalitást, a mindenkinek járást nem tudjuk igazából elfogadni.

Itt még egyszer el kell mondanom, hogy tessék egyszer összehasonlítani, hogy a 20 százalékos emelés - egy kétgyerekes családnál 760 forint - jelent-e több lehetőséget a család részére, vagy az eddig 780 ezer család és gyermek részére járó kiegészítő családi pótléknak a 8400 forintra történő megduplázása. Azt hiszem, nagyon sok olyan képviselőtársam, de sok olyan ember, itt élő állampolgár van - ahogy azt a múlt ülésen Szabó Zoltán is elmondta, hogy ő nagyon szívesen lemond erről az egész családi pótlék dologról -, nagyon sokan lemondanának erről a 760 forintos emelésről, hogyha tudnák, hogy ez az emelés a rászoruló gyerekeknek a kiegészítő családi pótlékára mehetne.

Tehát ezek azok a kérdések, amelyekkel igazából foglalkozni kell, és azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a Török Zsolt képviselőtársam által elmondott, amúgy az ikerszülésekre nagyon jó hatással lévő emelés megemlítése, azzal, hogy ez csak 1300 gyereket érint, és nem sok pénzre, százmillió forintra van szükség, azzal összehasonlítani, amit Vidorné Szabó Györgyi mondott, hogy az államigazgatásban ennek a támogatási formának az átkereszteléséből valódi forintokat lehet megtakarítani, erre, képviselőtársaim, mindenkinek, aki ismeri az államigazgatást, azt kell mondani, hogy ez nem igaz. Ebből egy forint megtakarítás nem lesz, az ellenőrzésnek az elmaradásából egy forint megtakarítás nem lesz, és ez nem a családi pótlék emelésére fog menni.

Végül is hadd mondjam el, Szabó Zoltán elmondott egy nagyon érdekes mondatot az egyik kétperces hozzászólásában, amikor a családi adókedvezményről beszélt, és nem azt a részt szeretném mondani, hogy nem azért nem vállalják ezt az adókedvezményt, mert mi találtuk ki, hanem mert másként óhajtják elosztani. Pontosan azt mondta, hogy ezt az összeget - az egymillió forintot az egy gyerek után, a kétmillió forintot a két gyerek után - az MSZP-SZDSZ-kormány nem akarja otthagyni, hanem ezt másként óhajtja elosztani. Engem képviselői fogadóórámon többen kerestek meg, és megkérdezték, hogy mi lesz a családi adókedvezményekkel, akkor a jövő évben ez nem fog nekik járni. Itt van a válasz, hölgyeim és uraim!

Végül: Török Zsolt képviselő úr azt mondta, hogy a nemzet nem szaporodik - így, ebben a szövegkörnyezetben. Én szeretném neki elmondani, hogy a nemzet valóban nem szaporodik, hanem esetleg sokasodik vagy fejlődik, de a létszáma, ahogy itt képviselőtársaim is többen elmondták, sajnos ma is csökken.

(16.50)

Nekünk pedig, képviselőtársaim, inkább az a feladatunk, hogy azért, hogy ne csökkenjen, hanem nőjön, minél többet tegyünk. Úgy gondolom, a megfontoltságnak és az olyan tevékenységnek van itt az ideje, amely kapcsán a gyermekvállalás tényleg növekedhet, és a Magyar Köztársaság állampolgárainak a létszáma is növekedhet. Ezért gondolom azt, hogy a családi pótlék 20 százalékos emeléséről beszélni ebben a helyzetben valóban kevés.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm. A képviselőtársamnak csak szeretnék megint a jegyzőkönyvből idézni, ami a bizottsági ülésen elhangzott, és ismételten a NOE elnöke mondta: “Az általános indokolásban van, hogy nőtt a gyermekszegénység. Ezzel nem tudunk egyetérteni, mégpedig azért, mert nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk. Most második éve végezzük a családok szociális üdültetését. Ez pontosan a legelesettebb rétegeket célozza meg, akik valamilyen nyugdíjminimumhoz kötődő ellátásban részesülnek, vagy betegek, rokkantak, munkanélküliek, és egyéb hasonló kategóriában vannak. Az ország több száz településén több ezer embert érintő dologról van szó. A tavalyi évben 8 és 15 ezer forint közötti egy főre eső jövedelemről számoltak be, nagyon részletes pályázati adatlapunk volt, az idén pedig 15 és 25 ezer forint közöttiről.ö Ez tehát ékes példája annak, hogy az egy főre eső jövedelmek, illetve a szegénység, az, amit ön mondott, nem egészen áll egymással köszönő viszonyban sem.

És még egyszer elmondom, mert még van egy kis időm, hogy nem az iskola szankcionálta az iskoláztatási támogatást, hanem nagyon pontosan felépített módon, az iskola jelzésére a gyermekjóléti szolgálat és a jegyzői gyámhatóság volt a legutolsó lépcsője ennek a dolognak. Mindenki pontosan tudta, hogy mi a feladata. És elég baj az, hogy ön a felszólalásában azt mondta, hogy azon gondolkozunk, hogyan lehetne beépíteni még egy ellátási formát.

(17.10)

Amikor pedig mi elmondtuk, hogy milyen támogatási formákat szerettünk volna, abban tételesen benne voltak ezek a lehetőségek. És a tizenharmadik havi kiegészítő családi pótlék nem az idéntől, már a tavalyi évtől járt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Amikor az előttem szólót hallgattam, akkor ismételten annak a bizottsági ülésnek a hangulatát kellett megtapasztalnom, amelyen megtárgyaltuk a 2001. évi költségvetésről, illetve a számvevőszéki jelentésről szóló beszámolókat.

Tisztelt Ház! El kell mondanom, hogy Török Zsolt úr jó néhány helyen eléggé alaposan csúsztatott e bizonyos bizottsági vélemény megfogalmazásában, ugyanis pontosan érzékeltette azt, hogy nagyon csendben voltak a mostani kormánypárt tagjai a szociálpolitikai területet érintő beszámolóval kapcsolatban, ugyanis pontos számadatokat kaphattak arról, hogy a tavalyi évben milyen mértékű emelést kaphattak például a nyugdíjasok, a családtámogatások rendszere milyen mértékben bővült. Bizony, miután ezt a dolgot én szóvá tettem a bizottsági ülésen, mégpedig azt, hogy semmiféle kérdés nem hangzik el, és emlékeztem arra, hogy amikor még tavaly ifjú képviselő voltam, akkor volt egy olyan bizottsági ülés, ahol arról volt szó, hogy ha nincsen érdemi vita, akkor valóban mi a többségi vélemény, és mi a kisebbségi vélemény egy bizottsági ülésen, ezután bizony elhangzottak olyan kérdések, amelyekben - itt is hallottam a képviselőtársaim szájából - nem hangzott el ellenvélemény.

Az ellenvélemény ebben a helyzetben az, tisztelt képviselőtársaim, hogy pontosan érzékelhették a mostani kormánypárt tagjai azt a trendet, azt a költségvetést, amit a tavalyi évben végrehajtott a polgári kormány, és ebből érzékelhetővé vált például a szeptember 11-i, itt a Házban elhangzott, a családtámogatásról szóló törvény vitájában elhangzott jó néhány olyan vád ellentételezése, amit a mostani pénzügyminiszteri expozé tartalmazott.

A bizottság ellenvéleményéhez tartozik, és még egyszer meg kell említenem, hiszen a bizottsági többségi előadó elmondta az államtitkári utazásokkal kapcsolatos mondatait (Varga Mihály: Most van kettő, majd beosztják.), nem volt ennek a bizottsági ülésnek vitája ezzel a dologgal kapcsolatban. Török Zsolt úr tette fel azt a kérdést, hogy vajon ez az államtitkárok utazásával kapcsolatos kérdéskör szerepeljen ebben a kérdésben, és saját maga meg is válaszolta, tehát ez egy álvita, amit szeretnék itt is elmondani.

Hölgyeim és Uraim! Mielőtt befejezem, természetesen a hozzászólásomban pontosan, számszerűen meg fogom mondani a tavalyi évi költségvetésről szóló azon számadatokat, amelyek bizonyítják, hogy annak, hogy 22 szavazóból 21 szavazó általános vitára alkalmasnak tartotta a beszámolót, annak az az értelme, hogy mindannyian elismerték azokat a folyamatokat, igaz, természetes módon azt is mondták, hogy van néhány olyan kérdés, amit hadd emeljek ki. Kárpátiné képviselőtársam azt mondta, hogy “nem szeretnék mást megemlíteni, csak például azt, hogy a tervezetet meghaladóan történt meg a nyugdíjemelésre szánt előirányzat felhasználásaö. Ezzel azt is mondta, hogy ő nem igazán értett egyet azzal, hogy a tavalyi évben kamatos kamattal kerüljön (Dr. Vojnik Mária: Mondta?! Képviselő úr, mondta? Nem mondta!) a nyugdíjasok részére a nyugdíjemelés meghirdetésre.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A mai napi vitában nagyon sok részét megtárgyalta már a parlament a tavalyi évi költségvetés zárszámadásának, én egy speciális részterületről, elsősorban a szociális és családi ügyeket érintő területről szeretnék néhány szót önöknek mondani.

Mielőtt azonban erre rátérnék, általánosságokban is hadd mondjak véleményt a benyújtott zárszámadási törvényről, amelynél szeretném megemlíteni azt, a tavalyi évben volt először, hogy CD-ROM-on is a képviselők rendelkezésére állt, és kritikaként szeretném megjegyezni, hogy idén a szeptember 2-án benyújtott törvény csak CD-ROM-on jutott el a képviselőkhöz, és ez nem elsősorban az informatikai hiányosságokat mutatja bizonyos képviselőknél, hanem véleményem szerint írott formában sokkal áttekinthetőbb és jobban kereshető a törvényjavaslat.

(15.10)

A zárszámadási törvényt - ezt nagyon fontos kiemelni - az államháztartási törvénynek megfelelően nyújtotta be a Pénzügyminisztérium, illetve juttatta el az Állami Számvevőszékhez. Az Állami Számvevőszék ellenőrzése során a javaslatait és az észrevételeit, ahogy már a tavalyi évben is, folyamatosan juttatta el a Pénzügyminisztériumhoz, illetve a többi minisztériumhoz, és ezek folyamatosan kerültek beépítésre. Éppen ezért üdvözlöm azt, hogy ez a javaslat már egy közös álláspontot tükröz a Pénzügyminisztérium és az Állami Számvevőszék között.

Azt gondolom, ettől függetlenül azt is el kell mondani, hogy maradtak még hiányosságok ebben a törvényjavaslatban, illetve az Állami Számvevőszéknek is vannak olyan észrevételei, amelyeket nagyon fontos megfontolni. Ebben a tekintetben szeretném önöknek elmondani, a mai napi vitában is többször elhangzott már, hogy ezek bizonyos tendenciák és bizonyos folyamatok, amelyek a Számvevőszék amúgy nagyon korrekt értékelésében is megjelentek, vagyis az, hogy egy folyamatosan javuló zárszámadás kerül a parlament elé.

A zárszámadási törvényjavaslathoz azonban néhány törvénymódosító javaslat is bekerült, és teljesen igaz, hogy jóval kevesebb, mint az elmúlt években. Ezek közül én csak eggyel szeretnék igazából kiragadásszerűen foglalkozni, ez a bizonyos 60 milliárd forint, amelyről a mezőgazdasági támogatási körben rendelkezik a zárszámadási törvény. Véleményünk szerint nem igazán lehet nyomon követni, hogy mire történik majd ennek a 60 milliárd forintos összegnek a kifizetése.

A zárszámadási törvény véleményünk szerint a gazdasági folyamatok 2001. évi alakulásáról elég részletesen beszámol. Ismételten csak néhány mondatot szólnék arról, hogy 3,8 százalékos volt a 2001. évi GDP-növekedés. Ezzel kapcsolatban hadd idézzem a bizottsági ülésen a minisztérium, illetve a kormány előterjesztőjének szavait: “Mint önök előtt is ismert, a gazdasági növekedés elmaradt ugyan a tervezettől, miután a nemzetközi folyamatok kedvezőtlenebbé váltak, és általános dekonjunktúra volt a világgazdaság három meghatározó egységénél.ö Ebben a tekintetben, azt hiszem, nagyon helyes, ha elmondjuk, hogy mindennek ellenére a magyar gazdaság 3,8 százalékos nemzeti össztermék-növekedést tudott mutatni.

Itt meg kell jegyezni, és megint csak a minisztérium előterjesztője szájából szeretném önöknek idézni: az infláció szintén az említett okokból vagy okoknak is tulajdoníthatóan lett a tervezett 6 százalék helyett 9,2 százalék. Úgyhogy ebben a helyzetben remélem, hogy mindannyian azokat a valós számokat olvassuk ebben a zárszámadási törvényben, amelyek benne vannak.

A szociális ágazatot érintően néhány olyan kérdést szeretnék csak vázlatosan megemlíteni, amelyek érintették a tavalyi költségvetést, azonban még jobban a Magyarországon élő polgárokat. Néhány nappal ezelőtt a családi pótlék újbóli bevezetése és az iskoláztatási támogatás megszüntetéséről szóló törvény vitájánál szó esett arról, hogy a családi pótlék összege változatlan maradt, és ezt a GDP százalékában is néhány évre vonatkozóan a fejünkre rótták. Azonban ehhez azt szeretném mondani, hogy a polgári kormány az 1998 és 2002 közötti időszakban a családtámogatásokra fordított összegeket 200 milliárd forintról 400 milliárd forintra emelte. Ebből is a családi támogatásokra fordított, a tavalyi évre vonatkozó százalékos emelkedés 20,9 százalék volt, amiből 15,7 százalékkal emelkedett az öregségi nyugdíjminimum összege, 10,3 százalékkal pedig a nyugdíjminimumhoz kötött ellátások.

A gyesben és a gyedben részesülők részére a 2001. év során két alkalommal történt egyszeri kifizetés, amelyre a tervezettet meghaladó nyugdíjemelésekkel összefüggésben került sor. A központi jövedelempótló és jövedelemkiegészítő támogatások, amelyek egy széles spektrumot fognak át, szintén két alkalommal kerültek emelésre, illetve kiegészítésre a 2001. évben.

Nem utolsósorban hadd mondjam önöknek, hogy több vita hangzott el a tavalyi évi zárszámadás környékén a nyugdíjak emeléséről. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam Molnár József úrnak, hogy nem a mostani kormányzat volt az, amely először módosította a 2001. évi költségvetési törvényt, hanem tavaly, pontosan a folyamatok érzékelése után a polgári kormány volt az, amely kiegészítő nyugdíjemelést határozott el, és novemberben a zárszámadási törvénnyel együtt benyújtotta a parlamentnek. Ebből lehetett az, hogy a tavalyi évben 15,9 százalékos nyugdíjemelésre került sor, amely még 0,2 százalékkal, kamatos kamattal került ténylegesen kifizetésre a nyugdíjasok számára. Éppen ezért - egyébként én hiányolom is ebből a mostani zárszámadási törvényből, illetve a költségvetési törvény módosításából is - nem tudhatjuk pontosan, hogy ebben az évben a nyugdíjasok milyen mértékű, a bérkiáramlás és az infláció esetleges emelkedése miatti további emelésben részesülhetnek.

Végül pedig a rendelkezésemre álló rövid időben szeretném elmondani, hogy az Állami Számvevőszék jelentése nagyon korrekt és jól tagolt. Csak az egészségügyi és szociális területhez összességében öt olyan észrevételt tettek a tavalyi évi gazdálkodással kapcsolatban, amelyekben, azt hiszem, a gazdálkodásra nagyon kevés probléma utal. Hiszen hadd mondjam el, az 50. számon, illetve jobbat mondok, a 49. számon: tekintse át a nyugdíjfolyósító és az OEP elhelyezését. Azt hiszem, ha ilyen problémákkal tud a szociális és családpolitikai terület a költségvetési törvényben az ÁSZ részéről találkozni, akkor az mutatja, hogy a 2001-es év egy jó év volt, és én a kormánypárti és ellenzéki képviselőknek javaslom a törvény elfogadását. Köszönöm.

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem véletlen volt az ügyrendi kérés, ugyanis ezek az utóbbi három percben elhangzottak nem szerepeltek a bizottsági ülésen. Arra szerettem volna fölhívni az elnök úr figyelmét, hogy olyan tények, illetve kifejezések, amelyek nem hangoztak el a bizottsági ülésen, ne hangozhassanak el itt. De ha nem kaptam meg a szót, akkor viszont folytatom a kisebbségi véleményünk elmondásával.

A bizottság 2002. október 1-jén, reggel 8 órakor tárgyalta meg a törvénymódosító csomagot. Az igen korai és rövid bizottsági ülés előzménye az volt, hogy a törvénymódosítást a kormány 8 nappal ezelőtt, a plenáris ülés kezdetén helyezte el a képviselők asztalára, egy napot adva a bizottsági ülés előtt a több, adózást érintő törvény több mint 300 szakaszát érintő módosításának érdemi megismerésére. Emiatt egy héttel ezelőtt a bizottság ezt a javaslatot a napirendjéről levette.

Mindezek mellett a kormány elmulasztotta a módosítások indoklásához szükséges és az elmúlt években megszokott hatástanulmányoknak a módosítás mellékleteként történő elküldését. Ezt a hiányt a hét végi futárpostával pótolta.

A bizottsági ülésen a kormány és a kormánypártok képviselői megpróbálták elhitetni, hogy a módosításokkal az igazságosabb közteherviselést kívánják megvalósítani az adórendszerben. Mi, ellenzéki képviselők ezzel szemben felhívtuk a figyelmet arra, hogy bár a minimálbér adómentessé válik, sehol nem látjuk nyomát az elképzelt és az idei nyáron beígért negatív adóknak a több gyermeket nevelő családok esetében. Az adósávok valorizációja és az idei béremelések kioltják egymás hatásait, sőt bekövetkezik az a helyzet, hogy az ígéretekkel ellentétben az átlagbért keresők a legmagasabb adósávba kerülnek, és reálbércsökkenéssel kell számolniuk a következő évben.

Arra a kérdésre, ami a nyugdíjak esetén a polgári kormány által elkezdett egyéni nyugdíjszámlák kialakítására és az átlátható és előre kiszámítható nyugdíjakra vonatkozott, nem kaptunk érdemi választ.

A következő évben a bruttó átlagkereset kettő és félszeresére emelik a nyugdíjjárulék maximumát. A kormány előterjesztője elismerte, hogy ez az érintettekre nézve hátrányos, de válaszában azt mondta: "Ez igazából a járulékfizetők 10 százalékát, tehát körülbelül 300 ezer főt érint." Ez a jól képzett és kvalifikált szakemberek részére megint egy figyelemre méltó üzenet. Erre nem lehet jó válasz, hogy később lehet, hogy magasabb összegű ellátásban fognak részesülni.

A magánnyugdíjpénztárak kérdésében kiderült, hogy évente 25 milliárd forint az az összeg, amivel a költségvetésnek ki kell pótolnia a járulékkiesés miatt az állami nyugdíjrendszer hiányát. Elhangzott az is, hogy a pénztárak az elmúlt két évben nem reálhozamokról, hanem veszteségről számoltak be; 2000-ben 3 százalékos, 2001-ben pedig 2,2 százalékos csökkenésről.

(12.10)

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselői a bizottsági ülésen elmondták, hogy egy átlagos mértékű, 130 ezer forintos bruttó kereset esetében már csökkenő reálbérről és növekvő adóteherről lehet beszélni.

Nem értünk egyet a gépjármű-fenntartási költségek növekedésével, aminek egyik elemeként értékeltük a kötelező felelősségbiztosítás szabott emelésének felszabadítását. Az üzembe helyezési költségek, illetve az átírási illetékek növekedésnek eredményeként a gépjárművek tulajdonosainak fenntartásra fordított kiadásai növekednek.

Az illetékek emelése nyilvánvalóan a költségvetés bevételeinek biztosítása érdekében történik, azonban az ilyen mértékű emelést - például a visszterhes vagyonátruházási illeték esetében - nem tartjuk indokoltnak. Az illetékek növelését a közigazgatásban és a bíróságoknál ugyancsak nem tartottuk indokoltnak.

A bizottsági ülésen egy kormánypárti hozzászóló volt, és ő sem kérdést tett fel, hanem a száznapos program dicséretét tartotta fontosnak elmondani, illetve a kormány jövőbeli terveiről és ténykedéséről világos és megfogható ismereteket adott a számunkra. Idézem: "Úgy gondoljuk, hogy az adótörvény társadalmi hatása megalapozza azokat a további kormányzati döntéseket, amelyek a következő évre vagy az azt követő évekre szólnak." Ugye értjük? Ebben bízhatunk.

Összességében ezért a bizottság fideszes és MDF-es képviselői nem támogatták a benyújtott törvénymódosító javaslatot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Megköszönöm az előttem szóló képviselőtársamnak, hogy összefoglalta és valóban a bizottsági üléseken elhangzottakból állította össze a bizottsági véleményt. Ez eddig nem volt példa, de reméljük, a példa most már ragadós lesz.

Egyes, az egészségügyet és a társadalombiztosítást érintő törvények módosításáról szóló T/1107. számon önök előtt lévő törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságának tárgyalásán a szociális és családügyi bizottság 2002. október 22-én megtartott ülésén a kormánypárti többséget kihasználva valóban 11 igen és 9 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak tartottuk azt.

A bizottsági ülésen a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében elmondtuk, hogy a benyújtott törvénymódosítással kapcsolatban a legnagyobb problémánk az, hogy a kormány ismételten egy, a korábbi ellenzéki, mostani kormánypártok által sokat kritizált és támadott törvénymódosítási módszerhez, az elhíresült salátamódszerhez folyamodott. Hiszen egy átgondolt, átfogó törvénymódosítás helyett véleményünk szerint nem átgondolt módon ide-oda belenyúlt egyes törvényekbe, és azt az egységesség látszatát keltő törvénymódosító javaslatként nyújtotta be.

Nem igazán értettünk egyet azzal, hogy ilyen módon barkácsolgassuk a törvényeket. Felhívtuk a figyelmet arra: aggályosnak tartjuk, hogy a módosításokban rejlő tényleges szabályozás helyett homályos módon később megszülető kormány- és miniszteri rendeletekben kívánják a tényleges kérdéseket szabályozni. Példa erre - Schvarcz képviselőtársamhoz hasonlóan - a betegjogi képviselők helyzete, hiszen az eljárásra, a betegjogi, ellátottjogi képviselők jogállására, a szervezetre vonatkozó részletes szabályok kidolgozására a módosítás szerint a kormány kap felhatalmazást, arra, hogy rendeletben állapítsa meg a részletszabályokat, és hiányoltuk, hogy ha ez így van, a végrehajtási utasításokat a kormány legalább tervezet formájában miért nem nyújtotta a bizottság elé. Úgy ítéltük meg, hogy ezzel a felállított betegjogi képviselők kerülnek kellemetlen helyzetbe, valamint a betegek jogai sérülhetnek, hiszen kiszolgáltatottá válnak a betegek, mert nem tudják azt, hogy mi az ellátás, amire ők jogosultak, hiszen ez majd később, a végrehajtási rendeletből derül csak ki.

Kiderült az is, hogy ismét meg akarnak szüntetni egy, a polgári kormány négyéves működése során jól bevált és működő rendszert a társadalombiztosítás alapjaival kapcsolatban, és a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényt módosítva, ismét a már jól ismert módon, a saját klientúra építésére használva, álságos módon társadalmi felügyelet létrehozásán fáradoznak az alapok fölött.

Felhívtuk a figyelmet néhány, véleményünk szerint aggályos részletre is, amelyek személyiségi jogokat sérthetnek, olyan nem egyértelmű megfogalmazásokat tartalmaznak, amelyek félreérthetők.

A külföldi állampolgárok Magyarországon végzendő egészségügyi tevékenységének engedélyezési szabályait túlzó módon szabadosnak tartottuk. Hiszen a jogszabályalkotó szerint elég lesz a tevékenységet végzőnek nyilatkozni arról, hogy ő már végzett ilyen tevékenységet más országban, és az engedélyt kiadó szervnek nem lesz joga a végzettséget igazoltatni, a tevékenységre való alkalmasságot vagy alkalmatlanságot megállapítani. Arra kértük a kormányt, amennyiben lehetséges, gondolja át a törvénymódosító javaslatot, és ezért vonja vissza.

Összességében ezért a bizottság Fidesz- és MDF-frakcióban lévő képviselői nem támogatták a benyújtott törvénymódosító javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazából először is Horn Gábornak szeretném mondani, hogy nemcsak Alcsútdobozon, de több olyan településen is sikerült kiépíteni az internet-hozzáférést az iskolák számára, amiről önök a választási kampányaikban nagyon sokat szerettek beszélni. Beszéljünk egy ilyenről! Nyáregyháza településen a tavalyi időközi választáson óriási kampányrendezvény volt, körülbelül ötven SZDSZ-essel. Erről a településről hadd mondjam el, hogy itt még most is délelőtt-délutános oktatás folyik, és hadd mondjam el, hogy ezek az igazi nagy problémák, erre viszont a jövő évi költségvetés sem tud választ adni. Ezen a körülbelül háromezres településen az ötszáz gyerek délelőtt-délután jár. Nem tudom, hogy mekkora emlékei vannak még az általános iskolából; szerintem körülbelül egykorúak vagyunk, én is jártam délelőtt és délután - nem igazán jó.

A következő pedig az, hogy hadd olvassak fel önöknek egy mai faxot. Egy nem önkormányzati finanszírozású szociális intézményben, ahol a BM-tájékoztató szerint ugyanúgy kötelezően meg kellett emelni az idén a bért szeptember 1-jével, a kormányrendelet pedig azt tartalmazza, hogy az 1. pontban meghatározott támogatások a 2002. évben három hónapra vonatkoznak, kizárólag 2002. szeptember 1-jei hatállyal. Három hónapra! Sem a 13. havi juttatásokat sem fedezik... - és akkor miről beszélünk, kedves képviselőtársaim, hogy az önkormányzatokat hozzuk kellemetlen és lehetetlen helyzetbe, amikor nemcsak őket, hanem a nem önkormányzati finanszírozású intézményeket is ilyen lehetetlen helyzetbe hozzuk.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Ezen a késői órán egy fizikai törvénnyel szeretném kezdeni: a hőtan egyik törvénye szerint minden a rendezetlenség, minden a káosz felé törekszik. A 2003. évi költségvetés ennek a fizikai törvénynek szeretne megfelelni, hiszen a mai napi vitákban több olyan megállapítás is volt a költségvetéssel kapcsolatban, amelyek egy részét hadd mondjam el önöknek ismét.

Szeretném elmondani, hogy ennek a költségvetésnek a kapcsán tulajdonképpen minden előzetes egyeztetést elmulasztottak. A 2003. évi költségvetés olyan rohammunkában készült, aminek eredményeként még ma is megkaptuk bizonyos beruházások részletezését a költségvetésből. Az Állami Számvevőszék minden bizottsági megnyilatkozása azt tudatta velünk, hogy nem kaptak rá időt ők sem, nemcsak a képviselők, hanem az Állami Számvevőszék sem, hogy megfelelő módon felkészüljenek ezekre a költségvetésben megjelenő kérdésekre, problémákra.

De hogy a szociális ágazatból is mondjak jó néhány felvetődött, a bizottsági ülésen elhangzott, de a parlamenti vitában el nem hangozható kisebbségi véleményt: hadd mondjam el, megkérdeztük, ám érdemi választ nem kaptunk arra, hogy miért kitöltetlen sorokkal küldték meg a képviselők számára például a szociális és gyermekjóléti ellátások pénzügyi sorát az önkormányzati normatívák között.

Megkérdeztük, és érdemi választ nem kaptunk arra sem, hogy milyen mértékben áll majd jót a költségvetés a jövő évben az önkormányzati normatívák segítségével a közalkalmazotti bérek vonatkozásában. Azt is megkérdeztük, és arra sem kaptunk érdemi választ, hogy vajon miért nem emelkednek a közalkalmazotti bérek és a pótlékalap. Azt is megkérdeztük, és érdemi válasz nélkül maradt, hogy miért állnak le a szociális ágazatban elindult rekonstrukciós fejlesztések, a beruházások.

Azt is megkérdeztük, hogy az önkormányzatok vonatkozásában miért nincsen a dologi költségek növekedésének semmiféle tervezete. Ezekre a kérdésekre mind-mind semmitmondó válaszokat kaptunk, és ezért azt kell feltételeznünk, hogy ez a 2003. évi költségvetés jelentős visszalépés lesz, és ennek a visszalépésnek az egyik elszenvedője a szociális ágazat lesz.

Amit képviselőtársaim már elmondtak: nagyon sok fejezetet összekuszáltak, és ilyen módon tervezték meg a költségvetést. Szeretném önöknek elmondani, hogy ma reggel tudtuk meg, amikor a bizottsági ülésen megkérdeztük, hogy a fogyatékosügyben - tudomásunk szerint a jövő év a fogyatékosok éve lesz -, amely sorokon 35 százalékos csökkenést tapasztaltunk, hol vannak azok a sorok, mely minisztériumokban, amelyek tartalmazzák a fogyatékosokkal kapcsolatos támogatást. Ehhez - összeszámolom - tíz fejezetet jelöltek meg, ebből nyolc minisztériumot jelöltek meg, hogy ilyen módon szétosztották. Bizony, képviselőtársaim, olyan módon került megtervezésre ez a költségvetés, nehogy a képviselők meg is tudják találni ez alatt a rövid idő alatt, hogy mit és hova tettek.

Nagyon röviden még arról is szeretnék beszélni, hogy november 13-án, közel egy héttel ezelőtt Kósáné Kovács Magda napirend előtti kérdésére Göncz Kinga, nem elszólásként, ezeket a szavakat mondta: "Elindul a 13. havi nyugdíjak emelése, egyelőre egyhavit kapnak az idősek, és ez újabb 32 milliárd forintot jelent." Hölgyeim és Uraim! Számolják ki: ha 19 ezer forint 56 milliárd forintot jelentett, akkor a 32 milliárd a nyugdíjasok számára 10 857 forintot fog jövőre jelenteni, az átlag 40 ezer forintos nyugdíjhoz képest. Ennyire tartják önök a szavukat, és ennyire adják meg a nyugdíjasoknak a 13. havi nyugdíjat!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Köszönöm a szót. Sajnálom, hogy nem hoztam át az irodaházból azokat a leveleket, amelyeket a mai postával kaptam olyan oktatási intézményektől, amelyeket megkérdeztünk ennek a törvénymódosításnak az igazi céljáról. Azt a kérdést is föltettük, hogy mit várnak el a törvényhozástól, milyen törvényeket hozzunk. És azt is megkérdeztük ezektől az oktatási intézményektől, hogy ők milyen feladatokat vállalnának magukra abban a kérdésben, hogy a drog ne kerüljön az iskolák falain belülre.

Csak néhányat szemelvényeznék azok közül. Volt, aki azt mondta - természetes módon mondhatnám, hogy éppen egy olyan iskolaigazgató, akinek a férje ellenfelem volt a Szabad Demokraták Szövetségénél -, hogy ők majd megoldják ezt a kérdést, és ne bántsuk a gyerekeket. És bizony volt olyan iskolaigazgató is, aki azt nyilatkozta, hogy a jelenleginél is sokkal súlyosabb büntetési tételeket kellene alkalmazni, hiszen a gyerekek jövője mindannyiunk jövője. Sőt, még vagyonelkobzást és ennél súlyosabb büntetési tételeket is próbáltak meg nekünk javasolni.

Tőlünk, törvényhozóktól azt kérték, hogy olyan törvényeket hozzunk, amivel minél nagyobb számban vissza lehet szorítani a drog fogyasztását. Ebben a helyzetben amit Szabó Zoltán úr mondott, hogy a rendőrök voltak olyan mértékletesek, hogy a mi hülyeségünket megpróbálták ellapítani, ezt szeretném visszautasítani. Hiszen a hatalmi ágak elválasztásából adódóan mindenkinek megvan ebben a törvényben a feladata. És ha a jogalkalmazók ebben a kérdésben mérsékletet tanúsítottak, az nem biztos, hogy mérséklet, hanem a jogszabályok helyes értelmezése volt.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Miniszter Asszony! Az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló T/1224. számon önök előtt lévő törvényjavaslat általános vitájára való alkalmasságának tárgyalásán a módosítgatásokat a szociális és családügyi bizottság 2002. november 6-án megtartott ülésén a kormánypárti többség 12 igen, illetve 10 ellenszavazattal általános vitára alkalmasnak tartotta.

A bizottsági ülésen a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja nevében elmondtuk, hogy a benyújtott törvénymódosításokkal kapcsolatban elsősorban az a problémánk, hogy a kormány újra a korábbi ellenzéki, a mostani kormánypártok által sokat kritizált és támadott törvénymódosítási módszerhez, az elhíresült salátamódszerhez folyamodott.

(19.50)

És átgondolt, átfogó törvénymódosítás helyett ide-oda belenyúlt egyes törvényekbe, és azt az egységesség látszatát keltő törvénymódosító javaslatként nyújtotta be. Tette ezt úgy, hogy egy év alatt szinte valamennyi benne szereplő törvényt a parlament már legalább két alkalommal módosított. Tette azt még az előző ciklusban, és tette azt már a balliberális salátatörvény-gyártó éra is.

Felhívtuk a figyelmet arra, hogy ismételten nem tartják be ígéreteiket, és a nyugdíjasok számára 2003-ban a beígért egyhavi plusznyugdíj helyett csak egyheti juttatást terveznek. Értetlenséggel fogadták azt az észrevételünket is, hogy a pluszjuttatás a módosítás szerint nem rendszeres juttatás, és ezek szerint nem fog beépülni a nyugdíjalapba. Ezt azért tartjuk aggályosnak, mert a polgári kormány minden, a nyugdíjjal kapcsolatos ellátást beépített a nyugdíjalapba.

Nem tartjuk elfogadhatónak az ehhez fűzött magyarázatot, miszerint ha beépülne, akkor a nyugdíjasok közül néhányan nem részesülhetnének a minimál-nyugdíjhoz kapcsolódó ellátási formákból. Az a véleményünk, hogy be kellene építeni a 13. havi ellátást a nyugdíjak rendszerébe, fontosabb lenne emelni a nyugdíjminimumot, és ezzel az ellátáshoz fűződő hozzáférés is megoldott lenne.

Végül el kellene mondani a kormánypártoknak, hogy megtévesztették a közel 3 millió nyugdíjast. Hiszen amit kapnak, az sem nem 25 százalékos, sem nem emelés, csak egy újabb, a 19 ezer forinthoz hasonló adomány a nyugdíjasok részére.

Sugárzó lelkesedéssel vettük tudomásul, hogy a szocialista terminológia szerint a család fogalma olyan változáson megy keresztül, amire eddig nem volt példa. És bevezetjük a nukleáris családmodell fogalmát ahelyett, hogy az összevont jövedelmek okozta hátrányokat próbálták volna kiküszöbölni.

Nem tartottuk támogatandónak, hogy a lakásfenntartási támogatások esetében a támogatásra való jogosultságot 40 százalékra, míg a lakás fűtésére nyújtott támogatást 25 százalékra emelték. És a kormány előterjesztője szerint ez nem jelent majd gondot a családok részére.

Az önkormányzatok olyan feladatot kapnak, amelyhez nem rendel a kormány forrást. Miről is van szó? Valóban, a miniszter asszony által elmondottak szerint egységesíteni akarják az önkormányzati rendeletek szabályait a méltányossági jogkörbe tartozó ellátási formáknál - figyelmen kívül hagyva a helyi lehetőségeket.

A gyermekvédelmi törvénnyel kapcsolatban meg kell jegyeznünk és meg is jegyeztük, hogy a gyermekjogi képviselő a törvény ez évi februári módosításával került be a törvénybe, és annak a közalapítványba történő kivonása a részletszabályok ismerete nélkül nehezen fogadható el.

Álságos és elfogadhatatlan számunkra, hogy a módosítás szerint a törvény egyes szabályai bevezetésének határideje 2008-ra tolódik ki. Éppen ezért arra kértük a kormányt, amennyiben lehetséges, dolgozza át ezt a javaslatot, és vonja vissza.

Összességében ezért a bizottság fideszes és MDF-es képviselői nem támogatták a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Kérem, hívja föl Urbán Árpád képviselőtársunk figyelmét arra, hogy nem hiszem, hogy a bizottsági ülésen elhangozhatott Harrach Péternek a mai Magyar Nemzetben olvasható cikke, így hát a bizottság véleményét kell elmondani ebben a mostani helyzetben. Kérje meg, hogy ezt ne tegye. Köszönöm.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy egy tízórás szavazás után kicsit méltatlan Kósáné Kovács Magdától az a mondat, hogy milyen javaslatokat milyen szakmai módon utasítottak el, amikor több mint ezer, nem is tudom kimondani, hány módosító javaslatunkat a költségvetési vitában egyszerűen szakmai kérdésektől mentessé tették, és csak a benyújtó képviselők nevére szavaztak. Úgyhogy ez egy kicsit méltatlan.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Két dologhoz szeretnék hozzászólni. Az első az ajánlás 2. pontjához tartozik, amelyben a család fogalmával foglalkozik a módosító javaslat. Az eredeti, a kormány által benyújtott javaslatban nem értettük a nukleáris család fogalmának bevezetését, hiszen a célt megértettük az előterjesztésből, hogy a jövedelemhatárokat szeretné ezzel pontosítani a kormány, de ahogy az első hozzászóló, Farkas Imre mondta, hogy miért nem lehet másik törvényekben meghatározott fogalmakat itt is érvényesíteni, mi pontosan ezt szeretnénk.

Hogy a tizenharmadik havi nyugdíj kérdéséről is ejtsünk néhány szót, ez már szinte egy olyan állatorvosi lova ennek az új kormánynak, amiről nagyon sokat beszéltünk, hiszen ez az ellátás, amit egyszer be óhajtanak vezetni - tizenharmadik havinak nevezik, közben egy heti sem -, pontosan olyan a jövő évre vonatkozóan, mint a 19 ezer forintos egyszeri adománya a kormánynak, hogyha nem akarják beépíteni a nyugdíjalapokba. Az az érvelés, hogy azért nem szeretnék beépíteni, mert akkor bizonyos nyugdíjasellátások összeghatárai megváltoznak, szerintünk rossz, hiszen ha a nyugdíjak emelkednek, akkor az a minimálnyugdíjakban is meg kell hogy jelenjen, és ezekhez az ellátásokhoz is hozzákapcsolódhatnának az emelések.

A polgári kormány eddig, az előző négy évben minden, a nyugdíjasoknak juttatott ellátást beépített a nyugdíjalapokba, mi pedig azt szeretnénk, hogy ezzel is ez történjen.

Köszönjük szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az újkori parlamentben eléggé szokatlan, így nincs is sok példa arra, hogy a köztársasági elnök ezzel a jogával élve visszaadjon bizonyos törvényeket a parlament részére.

Éppen ezért elmondtuk a tegnapi bizottsági ülésen is, hogy egy kicsit nagyobb mértékletességet vártunk volna el a kormánypártoktól, illetve a kormánytól ebben a kérdésben, hiszen azt gondoljuk, hogy ha a köztársasági elnök úr él ezzel a lehetőséggel, akkor bizony nagyon fontos és nagyon súlyos indokai vannak, hogy egy törvényt visszautaljon a parlament részére. Éppen ezért nem értettük azt sem, hogy a kormánypártok a december 23-ai köztársasági elnöki levél után szinte azonnal úgy nyilatkoztak, hogy minden változtatás nélkül újból be fogják nyújtani a parlamentnek ezt a törvényt. Nem értettük már akkor sem, hiszen a törvény hatályba léptetésének kérdését nem tudja megoldani.

De hogy bizonyos szakmai kérdéseket is elmondjunk, vissza kell utasítanom Kósáné Kovács Magdának azon kijelentéseit, miszerint tudatlanságot vélnek felfedezni az ellenzék padsoraiban. Csáky képviselő úr is elmondta a bizottsági ülésen, hogy az egyházakat és az egyházi fenntartókat nem kezelték megfelelően a törvény előkészítése során, és nem volt meg a megfelelő párbeszéd ezeknek a kérdéseknek a pontos tisztázására. Ugyanakkor el kell mondani, hogy mindig fölvetődik a kérdés, több médium is foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy vajon miért mondja az ellenzék azt, hogy az egyházakat valami hátrány érheti ebben a kérdésben.

Nos, szeretném önöknek idézni a 2001. évi törvénymódosítást, a LXXIX. törvény módosításának a 126. § (3) bekezdését, amit önök most ezzel a törvénymódosítással érintenek: "Azok az egyházi fenntartók, amelyek a kormánnyal a szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek, személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt. A Magyar Katolikus Egyház a támogatás igénybevételére a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodás alapján jogosult." Ez az az idézett szakasz, amit önök megváltoztatnak, és ebben a kérdésben - gondolom, nem nekem kell megmagyarázni Mádl Ferenc köztársasági elnök úr észrevételeit - ezek voltak azok az aggályok, amelyek arra vezették, hogy visszautalja a parlamentnek.

A bizottsági ülésen elhangzott Béki képviselő asszony szájából az is, hogy a köztársasági elnöknek nemcsak joga van, hanem felelőssége is, például felelőssége végiggondolni, hogy milyen bonyodalmakat keletkeztet egy törvény ilyetén formában való visszaküldése. Erre elmondtuk a bizottsági ülésen, hogy a sokat szidott és emlegetett salátamódszer vezetett idáig, hogy két olyan törvénymódosító szakasz kerülhetett bele ebbe a több mint nyolcvan szakaszt érintő módosításba, amely bizony nem állta ki az alkotmányosság próbáját, hiszen ezek az alapjogok az alkotmányban rögzítettek, rögzítettek az egyházak szabad intézményalapítási és működési köréről rendelkező törvényben, valamint az egyházi intézmények finanszírozásáról szóló törvényben és az említett, Szentszékkel kapcsolatos, a Vatikán és a Magyar Köztársaság között fennálló megállapodásban.

Mindezek után kicsit furcsa volt, és a bizottság nem tudott megfelelő döntést hozni, hiszen a kormánypárti többség leszavazta azt a javaslatunkat, hogy ennek a két szakasznak a kivételét ajánljuk megfontolásra az ügyben érintett alkotmányügyi bizottságnak. Ezután nem a levélről esett szó, ahogy ezt Kósáné Kovács Magda képviselő asszony is mondta, hanem szakmai kérdésekről, és nem arról, hogy igazából miről szól a köztársasági elnök úr átirata.

(11.40)

Éppen ezért a mi képviselőcsoportunk nem is értett egyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a bizottság határozati javaslatával.

Köszönjük szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A bizottsági ülésen is volt egypár olyan mondat, amit idéznék, de kezdem azzal, szerencsére bejött a terembe Kósáné Kovács Magda, hogy egy bizonyos mondatelemzésbe szeretnék kezdeni, hátha közösen értelmezve egy törvényszöveget, jó eredményre jutunk.

Annak a 2001. évi LXXIX. törvénynek az említett szakasza, amely jelen pillanatban, január 1-je óta hatályos, a szövege így hangzik és két mondatból áll: "Azok az egyházi fenntartók" - ez a mondatrész azt mutatja, hogy nemcsak a katolikus egyházról van szó, hanem azok az egyházi fenntartók, tehát több egyházról van szó -, "amelyek a kormánnyal szociális feladatok ellátására is kiterjedő megállapodást kötöttek" - ez feltételezi, hogy valóban párbeszéd volt, és megállapodásra jutottak -, "személyes gondoskodást nyújtó alapellátási tevékenységük után külön jogszabályban meghatározott támogatásra tarthatnak igényt." Idáig tart az első mondat, és utána a jogszabályszerkesztésnek megfelelően van egy kiemelés: a Magyar Katolikus Egyház - ez egy külön része ennek a szakasznak. Tehát én ezzel szeretnék válaszolni Kósáné Kovács Magdának, hogy itt van a válasz, amire ön rákérdezett, hogy mondja meg, hol van az a kis egyház, amelyik a kis alföldi faluban roma származású emberekkel foglalkozik; itt van, ebben a szakaszban, csak el kellene tudni olvasni.

És a vége az, hogy gondolom, a köztársasági elnök úr nemcsak egyszerűen közjogi méltóság, hanem nemzetközileg elismert jogász professzor is, és az ő érvelését azért meg kellene fontolniuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. A miniszter asszony bevezetőjében elhangzottakhoz szeretnék egy kicsit visszatérni, és az említett két szakasszal kapcsolatban lennének észrevételeim. Ugyancsak kapcsolódnék a Béki Gabriella által elmondottakhoz, amiben még egyszer, a kisebbségi véleményben már elhangzott módon megismételte azt, hogy a köztársasági elnöknek nemcsak kötelessége, kötelezettsége, hanem felelőssége is van ebben a helyzetben. Nos, tisztelt képviselőtársaim, szeretném fölhívni az önök igen tisztelt figyelmét, hogy ha önök egy törvénymódosító javaslatot csomagban nyújtanak be az Országgyűlés részére, abban az esetben, ha ennek a törvénymódosításnak néhány eleme nem állja ki valamilyen módon a törvényesség próbáját, akármennyire is gondolkodunk azon, hogy a köztársasági elnök úr nem a megfelelő, önök által megfelelőnek vélt módon juttatta érvényre a kételkedését, azt gondolom, ez egy eléggé finom módszer volt, és önöknek erre figyelni kellett volna.

De ha már nem így történt, tisztelt előterjesztők és tisztelt kormánypártok, akkor önöknek vállalniuk kell a felelősséget, és nem másra mutogatni abban a helyzetben, ha a törvény kihirdetése késedelmet szenved. Erről van szó, kedves képviselőtársaim, nem másra, nem az elmúlt kormányra, nem a köztársasági elnökre kell mutogatni, hanem ha önök a salátamódszerhez nyúlnak, akkor ha az egyik levele besározódik annak a salátának, akkor nem lehet csak az egyik levelét lemosni, hanem az egészet kell a csap alá tenni és újra megtisztítani.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit bajban vagyok, hiszen az előző napirendi pontnál megfogalmazódott mondatokat a bizottsági ülésen mi már egyszer elmondtuk. Béki Gabriella hozzászólásához szeretnék ezzel visszanyúlni, amikor az előző napirendnél azt mondta képviselőtársunk, hogy számokkal és tényekkel ez a jelentés hadilábon áll, puha, általános, bizony, pongyola. Értékelhetetlennek tartottuk a bizottsági ülésen, és azt is megfogalmaztuk, amit elmondott már képviselőtársunk, hogy bizony szerepelhetnének benne konkrét számok.

Nézzük az elejétől! Bizony az újonnan felállt parlament egyik első határozati javaslata volt a szociális bizottság előtt, és akkor az előterjesztő, Kósáné dr. Kovács Magda azt mondta, hogy ez egy nagyon nehéz műfaj, hiszen egy országgyűlési határozatban olyasmire kell vállalkozni, ami nem biztos, hogy kivitelezhető.

Nos, hölgyeim és uraim, elmondhatjuk, hogy egeret szültek a hegyek ebben a jelentésben. Tényszerűen közöljük: szeptember 30-a volt a jelentés benyújtásának a határideje, és bizottsági ülésen én többször elkövettem azt a csacskaságot, hogy kérdőre vontam az előterjesztőket, mi van a határozati javaslat alapján készülő kormánybeszámolóval. Hát valamikor novemberben sikerült ennek a bizonyos jelentésnek elkészülnie.

De hogy magáról a jelentésről és annak tényszerűségéről is beszéljünk: én nagyon sajnálom, hogy az előterjesztő nem beszélt arról az országgyűlési határozatban szereplő nagyon fontos kérdésről, amelyik arról tudakozódott volna a kormány részéről, hogy milyen törvénymódosításokra lát okot és szükséget, sorolja fel - ebben a jelentésben még a nyomát sem találjuk.

(16.40)

Valóban abban a 17 pontban találkozunk néhány olyan felvetéssel - de ezek inkább homályos felvetések -, hogy milyen részét kellene ennek a területnek jogszabályilag rendezni.

A jelentésben olyan fordulatok találhatók, mint hogy elsősorban, de nem kizárólagosan makrogazdasági okokra vezethető vissza, '90 és '94 között halmozódtak fel a lakossági díjhátralékok; olyan mondatok szerepelnek, amik így kezdődnek, hogy pontos számadat nem áll rendelkezésre; szociális és érdekmozzanatok; 924 település volt, amely 2000-ben nyújtott a lakosság számára bizonyos lakásfenntartási támogatást. Pontos, tényszerű adatokat a jelentés nem tartalmaz. Az előterjesztő által az expozéban megfogalmazott filmhez, illetve programokhoz képest ezeknek a nyomát sem találjuk ebben a jelentésben. Ez a jelentés, képviselőtársaim, nem szól azokról az adatokról és azokról a tényekről, amik ebben a jelentésben benne vannak.

Azok a függelékek, amik a jelentéshez benyújtásra kerültek, nagyon érzékletesek. Például az 1. számú tábla: a lakásfenntartási kiadások aránya a teljes jövedelemhez viszonyítva a háztartás nagysága szerint 1998-ban. 2002-t írtunk tavaly, és most 2003-at. A 2. számú tábla: a teljes városi háztartások és lakásfenntartási támogatásban részesülő háztartások 1996-ban és 1998-ban. Lakásfenntartási támogatások régiónként 2000-ben.

Hölgyeim és Uraim! Ezek a számok és tények mutatják azt, hogy a jelentés egy olyan fénykép, amelyik nem arról a dologról készült, amiről az Országgyűlés határozata szólt. Éppen ezért a bizottsági ülésen úgy fogalmaztunk, hogy ezt a jelentést egyrészt a késedelmessége, másrészt amiatt, mert nem arról szól, mint amit az országgyűlési határozat megfogalmazott, nem állt módunkban támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Vendégeink! Ahogy itt az expozéból és a minisztérium képviseletében az államtitkár úr hozzáfűzött véleményéből is látszik, igazából egy nagyon fontos területéről van szó a társadalom békéjének, de az is látszik sajnos, hogy ebben nincs igazán megegyezés, megállapodás.

Ez látszik abból, amit Hankó Faragó Miklós mondott, hogy több olyan tényállás is van, amelyik rendelkezik ezekről a kérdésekről, azonban ezeknek a használatával kapcsolatban vetődnek fel igazán komoly kérdések.

A bizottság két héttel ezelőtt tárgyalta ezt a nagyon fontos témát, és ott meg kellett ismernünk azokat az álláspontokat is, amelyeket a minisztériumok képviselnek az üggyel kapcsolatban. És nagyon sajnálatosan tapasztaltuk azt, hogy nincs, akkor legalábbis még nem volt, de a mostani előterjesztésből is látható, hogy nincs igazán komoly megegyezés a kormányon belül, illetve az előterjesztők között ebben a kérdésben. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Miért nem?) Hogy miért nem, azt kérdezi? El kell mondanom akkor, a bizottsági ülésen az hangzott el, hogy úgy tűnik, a joggyakorlat kiforrott ebben, a jogalkalmazási problémák kezelésére megfelelő alkotmányossági eszközök vannak a bíróság kezében. Összességében az Igazságügyi Minisztérium véleménye, hogy a büntető törvénykönyv módosítása nem aktuális. Lehet, hogy ez azóta változott, nekem azonban mint a bizottság kisebbségi előadójának a bizottságban elhangzott véleményeket kell önök elé tárnom.

Azt is el kell mondani, hogy nem értettünk egyet, tartózkodtunk, és emiatt mondhatjuk el kisebbségi véleményünket, hiszen elmondtuk azt is, hogy 2002. november 6-án a szociális bizottság pontosan a civil szervezetek kezdeményezésére vette napirendjére ezt a témakört, és úgy foglalkoztunk ezzel a kérdéssel, hogy levelet fogalmazott meg a bizottság “a családok védelmében az erőszak ellenö címmel. Azért döntöttünk úgy, hogy ezt a címet adjuk a tájékoztatónak és nem a “családon belüli erőszakö-ot, mert úgy gondoltuk, hogy félreértés, egy angolból rosszul fordított szó alapján kerülhetett a családon belüli erőszak megfogalmazása ebbe a határozati javaslatba, hiszen ott is elmondtuk, mi elsősorban az otthon történt erőszakos cselekményekre szeretnénk a figyelmet fordítani.

A bizottság ebben a tájékoztatóban felkérte a kormányt, valamint az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumot, az Oktatási Minisztériumot, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot, a Belügyminisztériumot, a Igazságügyi Minisztériumot, valamint a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztériumot és több kormányzati szervet, hogy gondolja át, mit lehet ebben a helyzetben tenni, és mit lehet valóban tenni, és nem országgyűlési határozat formájában, hanem valóban a tettekkel, ahogy Korózs képviselőtársam az előbb elmondta, minden nap, minden óra, minden perc, amelyet elvesztegetünk a tettek helyett, az nagyon-nagyon elvesztegetett idő. A civil szervezetek mind a kétszer, novemberben és két héttel ezelőtt is nagyon erősen és nagyon hangosan koppintottak a politikusok fejére, amikor azt mondták, hogy nem elég erről a dologról beszélni, hanem tenni is kell.

Nagyon örültem annak, hogy az előterjesztő Eörsi Mátyás azt mondta, hogy minden módosító javaslatot szívesen lát. El kell önöknek mondani, hogy elkészítettük ezeket a módosító javaslatainkat, benyújtottuk, és örömmel fogjuk venni, ha a képviselő úr méltónak találja ezeket a módosító javaslatokat, és befogadja ehhez az országgyűlési határozathoz.

Valójában a bizottsági ülésen a Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja azért nem szavazott az országgyűlési határozat mellett, mert úgy gondoltuk, hogy ténylegesen azokat a jogalkalmazói és joggyakorlati kérdéseket kellene megvizsgálni, és nem egy határozati formában, aminek eléggé hosszú, egyéves türelmi ideje lesz, és ezt a türelmi időt nem tartjuk helyesnek. Éppen ezért, ahogy mondtam, képviselőcsoportunk tartózkodott a kérdésben.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. A határozati javaslatról most már eléggé sok fórumon eléggé részletes vita folyt, így hát a mostani részletes vitaszakaszban csak felvilágosító, felpillantó módon szeretnék néhány szót szólni, és természetesen a képviselőtársam által benyújtott módosító javaslathoz szeretném az önök támogatását kérni.

A kronológiához hozzátartozik magának a határozati javaslatnak a születése is, hiszen több civil szervezet egybehangzó és kiáltásszerű kérése volt a szociális bizottság felé, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel, és tavaly novemberben a szociális bizottság ezt fel is vette a napirendjére. Nagyon fontos dolognak tartottuk, eléggé hosszú és parázs vita zajlott ebben a szakaszban a bizottsági ülésen. Ezután egy olyan bizottsági határozati javaslat született, amit az elnök asszony több minisztériumnak - engedjék meg, hogy ne soroljam fel -, minden érintett minisztériumnak elküldött, azzal a kéréssel, hogy ebben a nagyon fontos kérdésben foglaljanak állást, ne programokat készítsenek, hanem valódi tettek szülessenek, hiszen mindannyian tudjuk, hogy minden egyes emberélet fenyegetése vagy kioltása rendkívül káros.

Ezután azzal is foglalkoztunk, hogy a költségvetés készítésekor pontosan ennek a programnak már az ez évi, tehát a 2003-as működtetéséhez egymilliárd forintot különítsen el a kormány, és természetesen garanciális feltételek mellett ennek a felhasználásáról a parlament és a bizottság is tudjon majd értékelhető beszámolót kapni. Sajnálattal kellett foglalkoznunk azzal a dologgal, hogy a bizottsági módosító javaslatot a kormánypárti többség először támogatta, majd pedig elutasította.

Ezek után volt a két előterjesztő hosszan tartó előkészülete, ami ennek a határozati javaslatnak a megszületését hozta. Nagyon érdekes volt, hogy a bizottsági ülésen a kormány részéről nagyon ellentmondó vélemények és nyilatkozatok hangzottak el magának a határozatnak a támogatásáról vagy egyáltalán elutasításáról. A szerencse az volt, hogy az általános vitában úgy látszott, hogy a kormány képviselői immár elálltak ettől az ellenséges hangtól, és úgy nézett ki, vagy legalábbis most is úgy néz ki, hogy a kormány egységesen, támogatólag fölállt a két előterjesztő mögé.

Pontosan az általános vitában hangzott el az egyik előterjesztő képviselőtársunktól az, hogy mindenképpen megfontolják majd azt, ha az ellenzék jobbító szándékkal a javaslathoz módosításokat fog benyújtani. Én és Soltész Miklós képviselőtársam ebből az indíttatásból elkészítettünk egy módosítójavaslat-csomagot, amit ugyan nagyon elegáns módon… - de végül is még azokat a módosító javaslatokat sem fogadta be a bizottság, amiket egyáltalán a bizottság részéről az egyik alelnök asszony, Béki Gabriella is támogatott.

Nos, ezek után kicsit szomorúak voltunk, hiszen több fórumon elmondtuk, hogy innentől kezdve nem igazán látjuk, hogy ez az országgyűlési határozat valóban elérheti azt a célját, tehát egy éven belül egy olyan komoly cselekvési program készül, amire támaszkodva ezt a nagyon fontos társadalmi problémát meg lehet oldani.

(19.30)

Elmondtuk és többször meg kell ismételni, félünk attól, hogy ugyanaz fog bekövetkezni, mint a hajléktalanság megelőzéséről szóló országgyűlési határozatban, amikor a kormány által elkészített jelentésben nem volt igazi válasz erre a kérdésre.

Úgyhogy ezek miatt azt kérem, hogy a módosító javaslatunkat még egyszer fontolják meg, ellenkező esetben a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja tartózkodással fog szavazni a végén.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tulajdonképpen jó néhány olyan érv és ellenérv elhangzott itt, amit nagyon komolyan és nagyon fontosnak kell tekintenünk. Szerencsém volt ma délelőtt Eörsi képviselőtársammal erről a témáról pont az egyik médiában vitatkozni. Utána beszélgettünk arról a dologról, hogy igazából az egyik fenntartás, ami miatt ódzkodunk ettől a határozati javaslattól, az maga a formája.

Képviselőtársam az előbb is elmondta, hogy na, majd ezzel a határozati javaslattal a kormány olyan dolgot tesz elénk, amit komolyan számon is kérhetünk tőle. Erre sajnos el kellett mondanom neki, és önöknek is szeretném elmondani, hogy a családok hajléktalanságáról szóló határozati javaslatban nagyon konkrét kéréseket fogalmazott meg a két előterjesztő, Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella. Ez a konkrét kérés az volt, hogy a kormány tegyen javaslatot azoknak a törvényeknek, jogszabályoknak a módosítására, amelyek a hajléktalanság megelőzéséről szólnak. A jelentés elkészült: egyetlenegy mondat nem hangzott el benne a törvények, jogszabályok módosításáról. Ezt képviselőtársam, Béki Gabriella a bizottsági ülésen el is mondta, sőt, ennél még cifrább jelzőkkel is illette a kormány által elkészített jelentést. A jelentést azonban a kormánypárti többség elfogadta, a Magyar Közlönyben kihirdetésre került, és innentől kezdve azt gondoljuk, hogy mindenki rendben van.

Attól félünk, hogy ennek a határozati javaslatnak is pontosan ez lesz a sorsa, és egy év múlva, amikor majd arról fogunk tárgyalni, hogy a kormány milyen intézkedéseket tett, akkor ugyanezzel fogunk szembesülni, és akkor senki nem lesz majd, aki igazat adna nekünk, és azt gondolja, hogy a mostani, jobbító szándékunk nem volt hiábavaló.

Köszönöm szépen. (Taps.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Nem akarom sokáig rabolni az idejüket. A “dafkeö kifejezést nagyon finomnak fogalmazta meg képviselőtársam. Úgy gondolom, hogy ezek a felvetések a bizottság, jó közelítéssel a parlament eddigi, ebben a ciklusban végzett munkájára igazak, de természetesen az ellenzéki oldalról. Talán egy kezemen meg tudnám számolni azoknak az ellenzék által benyújtott módosító javaslatoknak a számát, amit a kormányoldal magáénak tudott elfogadni, és ebben, azt gondolom, nem kell vitát nyitnunk.

Abban a kérdésben pedig, hogy ez az angolszász nyelvjárásból lefordított szakkifejezés vajon jól van-e lefordítva, avagy sem, természetesen nem óhajtunk vitatkozni, de képviselőtársam, aki önmaga is jogász, tudja, hogy a jármű önkényes elvétele is a büntető törvénykönyv része, attól még nekem azt mondják, akik ebben a cselekményben sértettek, hogy ellopták az autómat. Tehát mondjuk már ki, lehet hogy ez a szakkifejezés ebben az esetben, de ez a szakkifejezés nem jó. És Mátrai Márta is pontosan azt mondta, hogy abban megpróbálták definiálni ezt a dolgot, de annak a javaslatnak, amiről ő beszélt, az csak egy kicsi része és nem ez a címe. (Béki Gabriella: Ez a címe, képviselő úr!)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnos, az a gyerekeimnek elmondott kis mondóka jut eszembe, hogy ez elment vadászni, az meglőtte, hazavitte, a legkisebb pedig elvitte. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Megette!) És meg is ette. (Folyamatos, általános zaj.)

Bizony, ebben a helyzetben azért kellett kiegészítenünk az “elvittéö-t, mert március 13-án nyújtotta be ezt a határozati javaslatot Harrach Péter és Mátrai Márta, s az után, miután ez már benn volt a rendszerben, ha esetleg odafigyelnének rá a képviselőtársaim, és annak a 3 millió 600 ezer nyugdíjasnak az érdekeit is megpróbálnák képviselni, akkor tudhatnák, hogy rohammunkában Kósáné Kovács Magda és Béki Gabriella is készített egy határozati javaslatot, és ennek megfelelően megpróbálták lesöpörni ezt a határozati javaslatot.

Miről is szól ez a javaslat? Arról, hogy nézzük meg, ne legyenek vesztesei a nyugdíjasok az európai uniós csatlakozásnak, ne legyenek vesztesei azok az emberek, akik életük során egyszer már megdolgoztak a nyugdíjukért. Lehet ezt másként is magyarázni, hogy a reálérték fogalmával kapcsolatban vitáink lehetnek, de szeretnék arra hivatkozni, amit Eörsi Mátyás képviselőtársam mondott egy általa benyújtott határozati javaslat kapcsán, hogy mögöttünk sajnos nincs meg az az apparátus, amelyik meg tudja mondani, hogy melyek azok a törvények, amelyeknek a módosítására szükség van ebben a helyzetben, és ezért kértük fel ebben a határozati javaslatban a kormányt, dolgozza ki azokat, hogy valóban megőrizhessék a nyugdíjasok életük méltóságát, a nyugdíjuk pedig a vásárlóerejét. Éppen ezért kérjük ennek a határozati javaslatnak a tárgysorozatba-vételét és támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! Az április 16-án megtartott szociális és családügyi bizottsági ülésen elmondottakhoz hozzátartozik, hogy a bizottság kormánypárti többsége 12 igen szavazattal, 7 nem ellenében, 3 tartózkodással fogadta el az általános vitára való alkalmasságot.

Sajnos, nem először hangzik el ebben a Házban az a szó, hogy salátatörvény. Muszáj vagyunk ezt a törvényt is ennek a már anekdotisztikus szövegnek megfelelően jellemezni, hiszen a kormány ahelyett, hogy az egyes törvényeket valóban kicsit mélyenszántóbb módon kezdte volna el megreformálni, ismételten egy olyan javaslatcsomagot nyújtott be részünkre, amelynek több olyan eleme van, amit nem is igazából lehet pontosan egymáshoz hasonlítani.

Nagyon érdekes, hogy a többségi előadó nem is a bizottságot érintő részekről beszélt, elsősorban a rokkantnyugdíj jogosultsági kérdéseit feszegették, valamint a szociális rekreációs szabadságról beszéltek. A bizottság előtt is előkerült a polgármesterek javadalmazása és annak kérdése, amit már régóta több képviselő és önkormányzati ember is mond: a polgármesterek előnyugdíja, vagy ezek feltételeinek kidolgozása.

Nagyon érdekes volt hallani a kormány-előterjesztő szájából, hogy tulajdonképpen ezt a szakaszt azért nyitották ki, hogy ezután majd egy konszenzuson alapuló megállapodás lehessen. Véleményem szerint a polgármesterek és az önkormányzati képviselők jogállásáról szóló törvényt egyben, ennek a javaslatnak megfelelően kellett volna módosítani. Így nem érhette volna az a méltánytalanság őket, hogy jelen pillanatban, a mostani benyújtott javaslatban nagyon sok olyan kérdés van, amit vitatni lehet.

A bizottsági állásfoglalások között, a kérdések között az is szerepelt, hogy milyen költségkihatásai lesznek az önkormányzatok és a közszférában foglalkoztatók részére ennek a kérdésnek. Kértük azt, hogy a kormány juttassa el az erről szóló hatástanulmányokat részünkre.

Azt gondolom, ezek után nem csodálkoznak rajta, hogy a Fidesz-frakció az említett 7 nemmel és 3 tartózkodással úgy tartotta, hogy az előterjesztést nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csákabonyi képviselőtársam előbb elhangzott mondataira szeretnék reagálni. Néhány pontatlanságot érzek ebben a dologban, kedves képviselő úr.

Az első pontatlanság az, hogy önök valóban elvették ezt a 3 százalékot. Az nem a kétéves költségvetés része volt. A nyugdíjasok ezt 2000-ben és 2001-ben kamatostul megkaphatták, és ebben az évben már várták is.

Az is pontosításra szorul, képviselőtársam, hogy a tizenharmadik havi, illetve ötvenharmadik heti nyugdíjellátás nem épül be a nyugdíjakba, nem az alapnyugdíj része. Ezzel kapcsolatban több olyan kérdésünk és észrevételünk volt, ami a nyugdíjszerű ellátások ilyetén történő emelését nem támogatta. Tavaly az önök által adott 19 ezer forintos, inkább nem minősítem, milyen összeg visszaadását a nyugdíjasoknak nem építették be a nyugdíjak alapjába. Ez olyan dolog, kedves képviselőtársaim, amit a nyugdíjasok mindig vártak. Minden nyugdíjas embernek pontos, havi elszámolható összegre van szüksége, ezt várják. Fogadóóráimon is folyamatosan kérdezik, hogy mikor lesz egy olyan nyugdíjemelés, ami az ő életük méltóságát ismeri el.

Kedves Képviselőtáraim! Ez a határozati javaslat is úgy keletkezett, hogy Mátrai Márta képviselőtársunk benyújtott egy erre vonatkozó határozati javaslatot, és utána ennek az előttünk fekvő határozati javaslatnak az előterjesztői rohammunkában készítettek egyet, ami hemzseg a nyelvtani hibáktól, és még ezeknek a kijavítására sem volt a szociális bizottság hajlandó. Ezek a pontosítások mindenképpen szükségesek.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Göndör képviselő úr két megszólalással ezelőtti szavaira el kell mondanom: képviselő úr, az egy állapot, hogy én mikor kerültem a parlamentbe, mint ahogy állapot az is, hogy kinek milyen életkora van. Egyéni országgyűlési képviselőként a fogadóóráimon nagyon sok nyugdíjas ember keres meg ezekkel a dolgokkal. Nem a '98-as dolgokra nyúlnak vissza az emberek, hanem sokkal előbbre. Természetesen nem akarom elmondani a '94 és '98 között elértéktelenedett nyugdíjakat, azt a 12-14 százalékos reálnyugdíjvesztést, és azt sem, amelyiket '98 és 2002 között plusz 14 százalékkal sikerült felemelni. Ebben a helyzetben méltatlan az, hogy visszamutogatunk.

Ez az országgyűlési határozati javaslat is arról szól, kedves képviselő úr, hogy készült egy előterjesztés, igaz, egy ellenzéki párt padsoraiban ülő országgyűlési képviselőtől, és önök ezt nem fogadták el. Természetesen ugyanazon a napon kellett készíteni egy másikat, amelyiket önök nyújtottak be. Itt a sün és az alma, meg a holló esete forog fenn, kedves képviselőtársaim, és régóta nem arról beszélünk, amiről kellene.

Mi is pontosan azt szeretnénk, ha ezek a nyugdíjak megőriznék vásárlóerejüket és reálértéküket. Ehhez nyújtottunk be módosító javaslatokat, és ezekre önök nem voltak fogadóképesek. Sosem és az elmúlt egy évben most már tendenciózusan nem azt nézik, hogy az ellenzék milyen módosító javaslatokat vagy előterjesztéseket nyújt be a parlamentbe, hanem azt nézik, hogy az kormánypárti vagy ellenzéki. Nem a tartalmát, hanem a benyújtóját nézik. Ez a helyzet, kedves képviselő urak és hölgyek, és azt gondolom, hogy ez méltatlan a magyar parlamenthez.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

SZŰCS LAJOS, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Asszony! A szavazati arányokat az előttem szóló Vidorné képviselőtársam már elmondta. Most szeretnék a bizottsági ülésen valóban elhangzott dolgokról is beszélni, hiszen el kell önöknek mondanom, a bizottsági ülésen igazából érdemi vita nem alakult ki. Ennek érzékeltetésére az előttem szóló képviselőtársam első mondatát szeretném önöknek idézni a jegyzőkönyvből: “Az előterjesztő képviselője olyan részletesen elmondta a mi álláspontunkat, hogy csak egyetlen mondattal szeretném kiegészíteni.ö Ez volt a bizottsági ülésen elhangzott mondata a kormánypárti többségnek, akik megszavazták ezt a törvényjavaslatot általános vitára.

A Fidesz és az MDF valódi kérdéseket tett föl a törvényjavaslattal kapcsolatban, amennyiben rákérdeztünk, hogy milyen véleménye alakult ki az egyeztetés során a kamaráknak, amennyiben rákérdeztünk, hogy az önkéntes munka hogyan fog illeszkedni a munka törvénykönyvének rendszerébe, illetve rákérdeztünk bizonyos életből vett példákra, amikor megkérdeztük, hogy egy kórházi praxisban és magánpraxisban is dolgozó egészségügyi dolgozó, mondjuk, egy orvos hogyan tudja ezt az önkéntes többletmunkát, illetve a saját praxisában végzett tevékenységet összehangolni, ki és milyen felelősségi rendszereket fog ennek a kérdésében megállapítani.

Elmondtuk azt is, hogy a kormány, ha valóban egy átfogó és visszafordíthatatlan egészségügyi reformról beszél, akkor ez a tervezet, kiragadva a tágabb összefüggés rendszeréből és külön előterjesztve: önmagában egy torzó. Itt egy olyan egységes törvényalkotási csomagra lenne szükség, amely egyidejűleg és főleg arányosan foglalkozna a rendszer minden lényeges elemével, így az intézmények jövőjével is; korántsem biztos, hogy csak a privatizációval, különös tekintettel nem csak a kórházak esetére vonatkoztatva, a rendszer átfogóan megújított finanszírozásával, valamint az orvosok és más dolgozók és szakdolgozók lehetőségeivel, jogaival és kötelezettségeivel foglalkozna.

Ahhoz, hogy egy egységesen működő, mindenkire kiterjedő és igazságos egészségügyi rendszert alkossunk, a mainál gyorsabb szervezőképesség mellett a rendszer összes szereplőjét és tényezőjét egyidejűleg kellene figyelembe venni, egyébként olyan helyzetbe kerülünk, mint most. A tervezetben korábban hatályba lépő intézményi törvény kisemmizi majd az egészségügyi dolgozókat, cserébe kapnak majd egy “nesze semmi, fogd meg jól!ö jogszabályt, ami - leszámítva a valóban EU-jogharmonizációra irányuló követelményt az ügyeleti renddel és az Európai Bíróság által kikényszerített tételekkel - valójában nem más, mint a munkavégzés formai egyesítésére szóló törekvés.

A törvénytervezet a kamara unszolására engedményt tett az orvosoknak, amennyiben megjelenítette a törvénytervezet szövegében és címében az orvos szót. Ez azonban inkább cinikusnak mondható, hiszen jellemző is a jogalkotóra és annak szellemiségére. Miközben valamiféle nivellációs kényszerből differenciálás nélkül egy kalap alá kívánja venni a teljesen eltérő munkákat és a teljesen eltérő felelősségi körben dolgozó orvosokat, mondjuk, a betegszállító, beszállító munkásokkal, addig a javaslat döntő része valójában csak az orvosokra vonatkozik. Nem abszurdum tehát az az igény, amit már a kamara is megfogalmazott, hogy az orvosokra külön törvény vonatkozzon.

A tervezet szellemiségéről valóban a legjobb példa a Gógl képviselőtársam által már behivatkozott 20. §, amelyben a hét szabad műveltséget, a hét szabad művészetet gyakorlók megkötött táncolására találunk példát, amennyiben csak úgy, csak annyira finanszírozza majd a törvénytervezet értelmében ezen egészségügyi tevékenységet, mondjuk, egy falusi orvosnál az egészségbiztosító, amennyiben betartja a miniszter által elrendelt protokollt.

Ezeknek a fenntartásainknak hangot adva és ezekre igazából érdemi választ nem kapva, a Fidesz és az MDF képviselői nem tartották általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Muszáj vagyok vitatkozni Tállai Andrással ebben a helyzetben, ugyanis valószínűleg mi látjuk rosszul a helyzetet, András, és erre hadd mondjak egy viccet, és elnézést kérek a hölgyektől, egy hölgy mondta ezt a viccet. A kérdés abban rejlik, hogy miért nem tudnak a nők tolatni. S a válasz erre az, hogy azért, mert a férfiak elhitetik velük, hogy az ennyi (Kezével egy arasznyi távolságot mutat.) az valójában ennyi (Az előbbinél körülbelül kétszer nagyobb távolságot mutat). Tulajdonképpen erről van itt is szó: elhitetik velünk, hogy ez az áfacsökkentés, tehercsökkentés, szja-tehercsökkentés valódi csökkentés, pedig a gyakorlatban emelés.

Szeretnék Hargitai János képviselőtársamhoz kapcsolódni. Az én választókerületemben, Dabas mellett is élnek nyugdíjasok, akik azzal kerestek meg, hogy mi lesz a gázáremelés után velük, hiszen ha egyedül élőként nem fog tudni a kompenzációban részesülni, akkor az emelés a részére nagy terheket jelent. Én akkor széttártam a kezem, és azt mondtam, hogy valóban nem tudom, nézzünk utána, és akkor ő azt javasolta: lehet, hogy vissza fogok térni a tűzifával való fűtésre. És ekkor fogja a legnagyobb meglepetés érni, ugyanis ennek a tüzelőanyagnak az áfaemelésével azonnal még rosszabbul fog járni. Tehát azok az emberek nemcsak a személyi jövedelemadó kérdésében járnak rosszul, hanem az áfa növekedése miatt, és a svájci indexálás ebben a helyzetben, amikor 6 százalékos emelésre számíthatnak a jövő évben, nem nagyon fog a segítségükre lenni.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ezen a késői órán az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban a már szinte unásig hangzott mondatokat vagyok kénytelen újból elmondani.

Mi az oka annak, hogy másfél éve az egyéneket érintő minden nagyobb jelentőségű kérdésben önök az úgynevezett salátamódszerhez folyamodnak? A kérdés lehet akadémikus, a válasz – miképpen az ördög is – a részletekben rejlik. Így van ez a mostani esetben is, amikor önök tizenöt törvény módosítását akarják áterőltetni egyetlenegy törvénymódosítással. Tették ezt úgy - ahogy az a bizottsági ülésen is elhangzott -, hogy rövid határidővel nyújtják be, és a törvényhez szükséges hatásvizsgálatokat késve juttatják el a képviselőkhöz.

A beterjesztés után Magyarország állampolgárai megtudhatták, hogy 2004-ben minden kormányzati szemfényvesztési kísérlet ellenére nagyobb terhekkel találják szemben magukat, mint a korábbi években. Tehát az MSZP által hirdetett kijelentést – több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak – úgy lehet megváltoztatni, hogy több pénzt elvonni az emberektől, és nagyobb terheket róni az önkormányzatokra; egy kézzel adni és két kézzel elvenni.

De hogy ne csak általánosságokban beszéljek, nézzük meg, mit jelent a törvény módosítása a családok és a nyugdíjasok számára. A következő mondatokat a Pénzügyminisztérium képviselője mondta el a bizottsági ülésen, tehát nem saját kútfőből merítek: „ A személyi jövedelemadózás változásai jelentős tehernövekedést jelentenek. Ezek közül elsősorban kiemelendő a nyugdíjjárulék és a magán-nyugdíjpénztári tagdíj engedményének megszüntetése, illetve a lakáshitel-törlesztés kedvezményének az átalakítása, amely valójába és vitathatatlanul kedvezményszűkítést eredményez.ö Ugyancsak a Pénzügyminisztérium képviselője mondta el, hogy az effektív áfaterhelés a jövő évben 16,5 százalékról 17,5 százalékra, tehát 1 százalékkal emelkedik. Ugyanilyen közvetlen és jelentős hatása lesz az egyéni egészségbiztosítási járulék emelésének, amely 3 százalékról 4 százalékra történik. De ugyanilyen közvetlen hatása lesz a jövedéki adóztatásban bekövetkező változásoknak. Ez elsősorban az alkohol- és a dohánytermékek jövedéki adójának az emelkedésében érhető tetten. Hogy ennek milyen következményei lesznek a feketegazdaságra és más rétegekre, azt az előttem szólók már elmondták.

Önök hiába csökkentik a társasági adót 18 százalékról 16 százalékra, ha ezzel egy időben viszont a külön adózó jövedelmek adóterhelését növelik. Ha a lakáshiteleket változatlanul hagyták volna ebben a javaslatban, akkor ennek a jövő évi kihatása 35 milliárd forint lenne. Ezt nem én, hanem a Pénzügyminisztérium illetékese mondta. Azonban az önök intézkedéseinek a következtében ennek a költségvetési hatása 2004-ben várhatóan 9 milliárd forint lesz. A különbözet 26 milliárd forint, ami ennek az intézkedésnek a költségvetési pozícióra gyakorolt hatása, vagyis önök 26 milliárd forintot vesznek ki az emberek zsebéből, azoknak a zsebéből, akik vállalják az otthonteremtés nehézségeit.

Az önök intézkedéseinek hatására a bevételek és a kiadások különbözete 220 milliárd forintra tehető. Tehát 220 milliárd forinttal jár jobban a költségvetés, minden magyar család, minden gyermek és minden nyugdíjas rovására. Minden állampolgár – az éppen megszületett csecsemő és a legidősebb magyar ember – 22 ezer forinttal kevesebbel gazdálkodhat 2004-ben. Ez az igazi jóléti rendszerváltás, Medgyessy-módra.

Éppen ezért a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőcsoportja nevében a szociális területet érintően módosító javaslatokat készítettünk, amelyeket javasolunk minden jobb érzésű kormánypárti képviselőtársunknak. A módosításokkal elérhetjük, hogy az adótörvény ne a költségvetés bevételi oldalának és ezzel egy drágább állam megteremtésének, a koncentráltabb és igazságtalanabb elosztás feltételeinek a megteremtésén munkálkodjon, hanem az emberek terheinek a csökkentését jelentse.

Javaslatainkat csak felsorolásszerűen említem meg. Javasoljuk a családi kedvezmény növelését egy eltartott esetében 3-ról 4 ezer forintra, két eltartott esetében 4-ről 5500 forintra, három és minden további eltartott esetén 10-ről 13 ezer forintra.

Az önök javaslata szerint a jelenleg 12 százalékos áfakulcs 15 százalékra emelkedne a pelenkák esetében. A kisgyermekes családok szükségszerűen rá vannak kényszerülve a pelenka használatára, így az áfa emelkedése nagy anyagi terhet róna rájuk. Ezért feltétlenül indokoltnak tartjuk és javasoljuk ennek a terméknek az 5 százalékos áfakulcsba való sorolását.

A lakáshitelekkel kapcsolatban javasoljuk az eddigi szabályozás érintetlenül hagyását, hiszen akik régebben vettek föl lakáshitelt, azok még a jelenleg hatályos szabályokkal számoltak, így húsz vagy akár huszonöt évre terveztek előre. Most a szocialista kormány egy tollvonással egyoldalúan megváltoztatja a feltételeket, ami abszolút etikátlan, és a jogbiztonság, valamint a szerződések biztonságának elvével homlokegyenest ellentétben áll.

Az önök javaslata szerint a nyugdíjjárulék adókedvezménye megszűnne, ami rendkívül hátrányosan érintené az embereket, éppen ezért módosításunk után a mindenkit érintő szabályozás életben maradhatna. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Béki Gabriella képviselő asszonynak szeretném mondani, hogy remélem, nem az a megítélés, hogy mi belekiabálunk az önök mondandójába. Azt gondolom, hogy a költségvetéssel kapcsolatban szakmai vitát szeretnénk és próbálunk folytatni.

Elöljáróban szeretném elmondani, hogy természetesen fogunk minden olyan módosító javaslatot támogatni, amely az emberek életét javítja, és hasonló eljárást várunk el önöktől, hiszen mi is rendkívül sok módosító javaslattal élünk a 2004-es költségvetéssel kapcsolatban.

Nagyon örültem annak, hogy a tizenkilenc perces beszédéből tíz percet a polgári kormány családtámogatási rendszerével foglalkozott. Ez kicsit azt mutatja a számomra, hogy a 2004-es költségvetéssel kapcsolatban a mondandói viszont nem olyan jelentőségűek. Én szeretnék kicsit segíteni. El kellett volna mondani, hogy miért csökken például a családsegítő és gyermekjóléti alapellátások normatív támogatása, miért kapnak kevesebbet az önkormányzatok oktatási feladataik végrehajtásához. De azt is elmondhatnám ez alatt a rövid idő alatt, hogy a nyugdíjasok miért lesznek a jövő évi költségvetés nagy vesztesei, miért fog kivenni a szocialista-szabad demokrata kormány körülbelül egyhavi átlagnyugdíjnak megfelelő összeget az emberek, a nyugdíjasok zsebéből.

S hogy nehogy azzal vádolhassanak, hogy nem tudok tényeket és számokat mondani: egy kis számítás szerint a havi villanyszámla körülbelül 1260 forinttal, a fűtésköltség 450-500 forinttal, a kenyér és egyéb élelmiszerek 600 forinttal, az utazási és postaköltségek 500 forinttal, gyógyszer 500 forinttal, vezetékes távközlés 500 forinttal, összességében 3700 forinttal nő. Egy évben pedig a tizenkétszer 3700, azaz 44 ezer forint lesz, amit a nyugdíjasok zsebéből önök kivesznek.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Akkor valószínűleg máshol vagyunk mi is képviselők, mert engem folyamatosan keresnek meg ebben az évben a gazdák azzal, hogy nem tudnak részt venni az aszálykárhitelben, mivel a bankok azt mondják nekik sorban, hogy elfogyott a keret.

Egyébként pedig amíg mi ma itt ültünk a Házban, és folytattuk a 2004-es év költségvetési törvényének az általános vitáját, addig történt ma egy sajtótájékoztató, amelyen Szanyi Tibor államtitkár úr közölte az országgal a rendkívül jó hírt, hogy az uniós támogatásokhoz - jól figyeljenek képviselőtársaim, akik esetleg nem hallották a hírt - 2004 decembere után, december 1-je után juthatnak hozzá a gazdák. Szó sem volt arról ebben a tájékoztatóban, hogy a magyar 30 százalékos kiegészítést mikor fogják megkapni. Arról volt szó, hogy megkezdték a tárgyalásokat, hogy esetleg előleget kapjanak ezek a gazdák.

Hölgyeim és Uraim! Itt tehát arról van szó, hogy a jövő évben a gazdák nem számíthatnak az uniós támogatásokra, a költségvetés áttanulmányozásakor pedig hiába keresték képviselőtársaim azt a 30 százalékot, amelyet a Magyar Köztársaságnak kellene ehhez a támogatáshoz hozzátenni, nem találták.

Ezekről kellene beszélni, és nem a nyolcvanas évek mezőgazdaságáról. Meg kellene nyugtatni azokat a gazdákat, akik jövőre is szeretnének vetni és aratni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gulyás József úrnak szeretném mondani, hogy tényleg minden forintnak lehet örülni, amit az önkormányzatok kapnak a jövő évi költségvetésben, hiszen folyamatosan hallottuk az elmúlt évben, amikor az önkormányzati választások voltak, hogy több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek. Akkor 50 milliárd forintos ígéret volt, ami ebben az évben sincs benne ebben a költségvetésben. Reméljük, hogy ez a 35 milliárd forint valamikor tényleg bele fog kerülni ebbe a költségvetésbe.

Egyéni képviselőként járva a településeket és az önkormányzatokkal kapcsolatot tartva, kicsit sérelmezik azt, hogy ugyan most a költségvetésről beszélünk, de annak megalapozásaként az adótörvényekkel kapcsolatban igen jelentős terhet fog az önök parlamenti többsége az emberekre róni. Ha csak a személygépkocsik, tehergépkocsik súlyadóját nézzük, az általános tendencia az, hogy az önkormányzatok minél kevesebb teherként az emberekre róva általában 800 forintra állították be a súlyadót. A jövő évben az önök által emlegetett 20 százalékos emeléshez képest ha 1200 forintra fog emelkedni ennek az adónemnek a tétele, akkor ez 50 százalékos emelést jelent, és ez nem azt a fogja jelenteni, hogy a kormányra vagy a parlamentre fognak mutogatni az emberek, hanem arra az önkormányzatra, amely ezt az adónemet megállapítja és kiveti.

Úgyhogy lehet, hogy az önkormányzatokat nemcsak ilyen módon kell megítélni, hanem azokat a helyzeteket is értékelni kell, amit a törvényhozás, az Országgyűlés rájuk ró, és ez is egy kicsit elégtelennek mutatkozik.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy nem lenne szabad belezavarodni ebbe a vitába, hiszen a 2004. évi költségvetéssel kapcsolatban nehezen értelmezhető a számunkra az, hogy milyen minőségi kifogást fog tudni az autópályákkal kapcsolatban az Állami Számvevőszék vagy a KEHI megtenni. Ön már szétrugdosott egypár göröngyöt, az sem volt igazi minőség-ellenőrzés. Bízzuk ezt tényleg az időre, amikor majd a használók ezzel kapcsolatban tudnak véleményt mondani.

Kuncze Gábornak pedig azt tudom mondani, hogy én vidéki ember vagyok, ahol sok ember foglalkozott állattenyésztéssel, -továbbadással, és ott azok az emberek azt mondták, hogy kicsit fel kell javítani ezt a jószágot, hogy tovább tudjam adni. Nem képzavar az, ha azt mondjuk, hogy a magyar vállalkozásokat is meg kell erősíteni ahhoz, hogy az Európai Unióban versenyhelyzetben megmérettessenek. Ez a különbség a mi filozófiánk és az önöké között. Nem állami garanciás hiteleket kell nyújtani a vállalkozóknak, hiszen ha azokat a hiteleket ők piaci alapon fel tudnák venni, akkor fel is vennék; egyébként pedig a kamattámogatással csak a bankok fognak jól járni.

De hogy picit az autópályák tényleges helyzetéről is beszéljünk, egy szó nem esik arról, hogy mit kíván tenni majd a kormány az M5-ös autópálya továbbépítésével kapcsolatban, egy szó nem esik arról, hogy mikor kerül matricás körbe ez az autópálya. Nem tudom, mennyire tudják: napok óta szervezik az én választókerületemben lévő emberek azt (Kuncze Gábor: Szervezzük!), hogy folyamatos forgalomlassító demonstrációkat szervezzenek, mert azt mondják, elég a mostani helyzetből, elég abból a helyzetből, hogy folyamatos zaj- és környezetvédelmi terheléssel kell együtt élniük.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Lelkesítő beszéde után azért szeretném, ha visszatérne kicsit a realitásokhoz, és picit megnéznénk azt, hogy valóban milyen helyzetbe hozza ez a költségvetés a családokat, milyen helyzetbe hozza a gyerekeket.

A bizottsági ülésen a kormány képviselője azt tudta mondani - amit utána, szegényt nem bántva, mindig felemlegettünk -, hogy hát ezt a költségvetést tudta előterjeszteni a kormány. És ezt kicsit szabadkozva mondta, mert magában ő is egyetértett velünk, hogy ez a költségvetés nem az a költségvetés, amelyre az uniós csatlakozás előtti utolsó évben valójában a Magyar Köztársaságnak szüksége lenne. Abban az évben, amikor havi 300 forinttal emelkedik a családi pótlék összege, abban a költségvetési évben, ahol az önkormányzatoknál az oktatási normatívák jó közelítéssel vagy helyben topognak, tehát reálértékben csökkennek, vagy pedig csökkenéssel nézhetnek az önkormányzatok szembe, pont a legrászorultabbak, a gyerekek vonatkozásában. De mondhatom, hogy a családsegítő és gyermekjóléti szolgáltatások normatívái is jelentős mértékben, több mint 5,8 százalékos mértékben csökkennek. Ha ehhez hozzátesszük a jövő évi inflációt, az már 11-12 százalékos mértékű csökkenést jelent.

Azt gondolom, ebben a helyzetben nem lehetünk nyugodtak, és nem mondhatjuk, hogy táborozásra küldjük majd a gyerekeket, mert hurrá, nyaralunk! - és ezzel megoldottuk az életünket. Véleményünk szerint ez nem a gyerekek jövőjét szolgálja. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy itt tényleg egy kis szakmai jellegű vita kezd kialakulni. Én Pest megye 14. számú választókerületének egyéni képviselőjeként nagyon örülök neki, hogy végre valamiről elkezdünk beszélni, hiszen én is ezekhez a dolgokhoz szeretnék a kapcsolódó módosító javaslataimmal kormánypárti képviselőtársaim felé javaslatokat tenni.

(12.30)

Miről is van szó? Arról van szó, hogy már az országban nincs olyan település, ahol kétműszakos általános iskolai oktatás lenne, illetve van egy: Nyáregyházán. Nyáregyházán a XXI. században a gyerekek délelőtt-délután járnak iskolába. Erre még Magyar Bálint első minisztersége idején azt mondta, hogy mindenképpen meg fogjuk szüntetni.

Aztán ’98 és 2002 között több szerencsétlen dolog miatt nem sikerült. Folyamatosan benyújtják, benyújtjuk a pályázatokat, senki nem hajlandó ezeknek a pályázatoknak a pozitív elbírálására. Ezek azok a kérdések, amelyekről lehet, hogy önök azt gondolják, hogy demagógia, és visszafelé kell mutogatni, de itt mindenkinek legalább akkora felelőssége van, aki azt mondja, hogy a másik volt a hibás, mint aki arról beszél, hogy 2004-ben miért nem akarják önök ezt támogatni.

Folytathatnám a sort azzal, hogy Inárcson az életveszélyessé vált iskolához nem tudunk támogatást szerezni, Ócsán az egészségház és mentőállomás építéséhez nem tudunk támogatást szerezni, mert önök nem támogatják. Vagy a sokat említett utak, ahol Tatárszentgyörgy azért van elvágva az ország vérkeringésétől, mert ott van, ott működik az a NATO-bázis, ahol a lövészetek miatt az emberek úgy élnek, hogy óra 45-kor ki tudnak menni a faluból, óra 15-kor pedig várakozniuk kell fél órát a faluba bejutni.

Hölgyeim és Uraim! Ezek az igazi kérdések, amelyeket a költségvetésnél, illetve a módosító javaslatoknál én is kérek önöktől, hogy támogassanak. Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb többször elhangzott, hogy a kistérségek milyen hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Nos, nemcsak a kistérségek, hanem a kistelepülések is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Az előző kétperces hozzászólásomban már indokoltam egypár olyan javaslatot, amelyet benyújtottam, most folytatnám ezt a sort.

Tudják önök is, hogy az ország mértani közepe Pusztavacs. Ez a település sokkal jobb sorsra érdemes, mint amit most kap, hiszen ez egy zsákfalu. Ebbe a faluba egy úton lehet bemenni, és ezen az egy úton lehet kijönni, pedig a következő település alig 3 kilométerre van, Újlengyelnek hívják, és ehhez a 3 kilométeres úthoz évek óta hiába kérünk, próbálunk meg pénzt szerezni, nem sikerül. Ezzel a 3 kilométer úttal be lehetne vonni ezt a települést az országos vérkeringésbe, és onnan nem elvándorolnának, hanem letelepülnének emberek.

Ez a letelepülés, amely az egész agglomerációt, Dél-Pest megyét is a legjobban érinti, hiszen a fővárosból a lábukkal Demszky Gábor ellen szavazó emberek jelennek meg nálunk, a mi településeinken, és infrastrukturális gondokat okoznak nekünk, hiszen a folyamatosan csökkenő gyerekszám mellett ezeken a településeken nagyon nagy mértékben nőnek a gyerekek. Kevés az óvoda, az iskola, és ezekkel a gondokkal együtt a közművek általános kihasználtsága is csökken.

Ennek a körzetnek a képviselőjeként azért nyújtottam be én is módosító javaslatokat, hogy ezeket a problémákat meg tudjuk oldani, és remélem, ezekre majd önök is az igen gombbal fognak szavazni.

Köszönöm szépen.

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A szép emlékű polgári kormány idejében, amikor az első egészségügyi tárgyú törvényekről volt szó, az akkor még ellenzékben... - nagyon heves és hangos kirohanásokat hallottunk a salátatörvénnyel kapcsolatban, pedig akkor annak a salátatörvénynek összesen három levele volt, ennek pedig, ahogy itt a felszólalások között elhangzott, tizenkilenc. Ez az egyes pénzügyi tárgyú törvényekkel összehasonlítva kevesebb, de összességében azért, azt gondolom, lassan már be lehetne terjeszteni a Guinness-rekordok könyvébe.

Sajnos, nem érthető számunkra az, hogy mi volt ennek a késedelemnek és egyben sietségnek az oka, hiszen ahogy az előttem szóló képviselőtársam is elmondta, ezeknek a módosításoknak ideje lett volna akár tavaly is a Házba kerülni, illetve e módosítások egy része elfért volna már a szociális tárgyú törvények 2002-es kormányváltás óta végrehajtott módosításában. Végképp nem értjük azt, hogyan illeszkedik ez az európai uniós jogharmonizációhoz, hiszen ez a törvénymódosító csomag, néhány szakaszt kivéve, nem az Európai Unióhoz történő csatlakozást, hanem egészen más célokat szolgál.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Mi már a vita eleje óta itt vagyunk a Házban, nem negyedórája hallgatjuk ezeket, és mi sem jó szívvel hallgatjuk, amelyek itt elhangzottak, pontosan azért, mert nem értjük, miért a sietség, mi az oka ennek a hevenyészve összeállított törvényjavaslatnak. Egyébként pedig az Unióval kapcsolatos kioktatást természetesen - ahogyan a Lúdas Matyiban is - köszönjük, és nyilvánvalóan megfelelően csattanós válaszokat készítünk ezekre a dolgokra.

De hogy azért néhány komoly kérdést is érintsünk: bizony a bizottsági ülésen elhangzott, hogy a tárca képviselői nem tudják, milyen migrációs hatásai lesznek a most szélesre nyitott törvénynek. Az ott elhangzottakra való hivatkozással, illetve az elmúlt hét végének eseményeire szeretném felhívni a figyelmet. Pontosan már most az európai uniós tagország, Anglia, akár a bővítési biztossal szemben, a bírósági ítéletekkel szemben is szűkíteni fogja a munkavállalók részére a szociális ellátásokat.

Miről beszélünk? Egyenrangú felekként lépünk-e az Európai Unióba, vagy feltartott kézzel, örülünk, hogy befogadnak bennünket? Ez a különbség közöttünk, hölgyeim és uraim, ugyanis mi szeretnénk egyenrangú félként bejutni az Európai Unióba, csak ezt a lehetőséget elvették tőlünk: hét évre korlátozzák a személyek szabad mozgását, a munkavállalást és a hozzá kapcsolódó minden más olyan dolgot, ami megilletne bennünket. Ezért van az az ellenvéleményünk, hogy ebben az ügyben bizonyos lépéseket nekünk is meg kell tennünk.

Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném elmondani, nem gondolom, hogy a szőlő savanyúságával lenne gond, hanem azzal a dologgal, ahogyan bemegyünk az Európai Unióba. Ezzel kapcsolatban vannak kicsi fenntartásaink, és ezzel a nagyon sok levelű salátával; nem tisztem válaszolni az MDF-es képviselőtársaim nevében, de valószínűleg úgy értették ők is ezt a dolgot.

Nagyon sok olyan része van ennek a törvényjavaslatnak, ami egyébként vállalható lenne. Nagyon sok, tényleg technikai módosításra kerül sor ebben a törvényjavaslatban, azonban - ahogy itt már néhányszor elhangzott - mindig a részletekben rejlik az ördög, és ezek azok a tények és azok a kérdések, amiket önök nem véletlenül rejtenek salátalevelek közé, hogy még véletlenül se kerülhessen az ellenzék olyan helyzetbe, hogy támogatható javaslatokat külön-külön meg lehessen szavazni.

(16.20)

Mindig valamilyen árukapcsolással hoznak bennünket kellemetlen helyzetbe.

És hogy mondjak egypár dolgot is, nemcsak ebben, a pénzügyi tárgyú törvényekben is nyomon követhető az a szándék a kormány részéről, hogy eddig törvényben szabályozott felhatalmazásokat kormány- vagy miniszteri hatáskörbe soroljon át. Ezzel maximálisan nem lehet egyetérteni, hiába halljuk köztisztviselőktől, hogy ők jó szándékkal teszik, csak azért, hogy működtetni lehessen például a fogyatékosszervezetek tanácsát, nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ezek mind-mind a jó szándéktól hemzsegnek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Elnézést, ha a csapos közbeszól. Kettő óra óta itt ülünk, és erről a törvényről vitatkozunk, Jauernik úr bejön, és egy ekkora részébe megpróbál beleszólni, mintha résztvevője lett volna ennek a vitának. Az önkormányzatokat érintő feladatok bővüléséről kérdeztünk többször ebben a vitában, a bizottsági üléseken, és nem kaptunk rá megnyugtató válaszokat. A tisztelt kormánypárti többség elmondta, hogy nincsenek sem megnyugtató, sem ellentétes információik arról, hogy ennek a törvénynek és ennek a nyitásnak valóban milyen következményei lesznek, nem a 2004. évi költségvetésre, hanem a következő évekre.

Erről van szó, képviselőtársam! Semmiféle előzménye nincs ennek a törvénynek, tehát senki nem tudhatja, ön sem tudhatja, és nem kell akkor felelőtlenül kijelentéseket tenni ezzel a dologgal kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Jómagam a 36. ponthoz szeretnék hozzászólni. Természetes módon ez a kiegészítés fölemelné a keresőképtelenség fogalmát 18 évre. A bizottsági ülésen elhangzottak nem győztek meg bennünket arról, hogy valóban konkrét okai lennének, ami miatt nem lehetne ezt a dolgot megvalósítani. Sem az OEP, sem a minisztérium nem állt olyan információkkal elénk, amelyek valóban konkrétan meg tudták volna ezeket hazudtolni.

Ugyanakkor szeretném felhívni az önök figyelmét arra, hogy az általános vitában Vojnik Mária államtitkár asszony, aki jelen pillanatban éppen nincs itt, azt nyilatkozta, és erről a jegyzőkönyv tanúsága is az én igazamat igazolja, azt mondta, hogy ők a 2001-es törvénymódosításkor, amikor jogharmonizációs célból a polgári kormány benyújtott egy törvénymódosító javaslatot, azt nyilatkozta, idézem: “és az akkori ellenzéki pártok emlékezetem szerint azt vállalták, hogy támogatásukkal részt vesznek ebben a folyamatbanö, vagyis azt írta, hogy támogatták.

Képviselőtársaim, a 215. ülésnapon, 2001. VI. 12-én a T/4614. számú törvényjavaslatot 201 igen szavazattal, 125 nemmel és 4 tartózkodással fogadta el a parlament, és nemmel szavaztak például: Kósáné Kovács Magda, Hortobágyi Krisztina, dr. Kökény, dr. Schvarcz, Szabó Sándorné, Vargáné Kerékgyártó Ildikó, Vojnik Mária és Béki Gabriella asszony. Úgyhogy annyit a jogharmonizációhoz, amit önök tettek, ezek mind-mind pontosan az ellentétét igazolják.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Reméljük, a miniszter urat nem zavarja, hogy éppen egy előterjesztésről vitatkozunk. (Dr. Vojnik Mária: Itt vagyunk!)

Természetesen az általános vitában elhangzottakra szeretnék reagálni ennek a pontnak a segítségével. Elmondtuk azt, hogy amúgy jogharmonizációs köntösbe bújtatott privatizáció és vagyonfelélés nem lehet támogatható cél az ellenzék számára.

Keller úrnak annyit szeretnék mondani nagyon röviden, ha egy közhasznú társaság, amelyben az állami tulajdon megmarad, esetleg apportként bekerül, az nem hasonlítható össze azzal, hogyha egy állami tulajdont eladnak, és ez az állami tulajdon utána - ahogy az előttem szóló Kosztolányi képviselőtársam is mondta - valamilyen módon befolyik az állami költségvetésbe, és utána ellenőrizhetetlen módon - Keller úr, ellenőrizhetetlen módon - nem arra kerül felhasználásra, ami a célja lett volna. Ez a különbség, és ez a filozófiai különbség van aközött, amit ön mondott, és amit mi szeretnénk, hogy ezzel a módosítással kikerülhessen.

Nem tudjuk elképzelni, hogy milyen európai uniós jogharmonizációs célból lehet eladni a Béla király úti vagy a Club Aliga ingatlanokat, a többiről ne is beszéljünk. Ez a különbség, éppen ezért nem tartjuk támogatandónak, és ezért javasolták képviselőtársaim, hogy ez kerüljön ki ebből a körből.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár asszony, egyáltalán nincs ellentét abban a dologban, amit ön megpróbált ránk vetíteni. Ha egy ingatlanról, csak a Club Aligáról lett volna szó ebben a mellékletben, akkor önnek igaza lett volna, ha kétfajta érvrendszert használtunk volna. De itt több ingatlanról van szó, és ennek csak az egyik része a Club Aliga.

Egyébként azt gondolom - jó, ha ön is hallja, az előzőekben elmondtam már -, hogy ön nem mondott igazat az általános vitában, mert 2001-ben önök nem szavazták meg az akkori jogharmonizációs célú törvényt, pedig ön azt mondta a jegyzőkönyv tanúsága szerint, hogy önök is támogatták ezeket a dolgokat.

Egyébként pedig ez olyan, kedves képviselő asszony, mint ha valaki úgy menne kirándulni vagy nyaralni egy évben, hogy eladja maga alól a házát, a lakását. Ez az, amit nem szabad megengedni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nagyon nem szerencsés, hogyha összehasonlítjuk egymással az almát meg a körtét; nagyon nem szerencsés, hogyha olyan dolgokat mondunk, amit itt hallhattunk Korózs Lajos képviselőtársamtól. Hogyan lehet összehasonlítani a családi pótlék 20 százalékos emelésének 700 forintját személyenként, mondjuk, egy 250 milliárd forintos családtámogatási rendszerrel (Varga Mihály Korózs Lajosnak: Erre vagy büszke!), aminek csak egyik eleme volt a családi adókedvezmény, amit önök nagyon ügyesen eltüntettek minden család költségvetéséből?

Hol vannak azok a hangzatos ígéretek, amiket a miniszteri meghallgatáskor hallottunk Kökény Mihálytól (Gőgös Zoltán: Hazudni nem szabad!), amelyek arról szóltak, hogy a minimálbér adómentessé tétele után azokat a családokat, amelyeket hátrány ér... - hiszen a kormányváltás előtt az ő bérük, a nagycsaládosok bére a családi adókedvezmény miatt már akkor is adómentes volt, negatív adóként fogják megkapni, és plusztámogatásban részesülnek. Hol van ez a plusztámogatás?

Nem szabadna önöknek verni a mellüket a 13. havi családi pótlékkal kapcsolatban, hiszen ezek bevezetett... (Gőgös Zoltán: Na, miért nem?) Azért, mert már működő rendszer volt (Gőgös Zoltán: A 13. havi családi pótlék?), nem tettek hozzá semmit. (Gőgös Zoltán: Te kaptál?) Az ikerszülés és az apák szabadsága pedig már előkészített volt abban a helyzetben (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jaj!), amit a minisztériumok csak a kormányváltás miatt nem tudtak megtenni.

De azt hiszem, sokkal fontosabb lenne arról beszélni, képviselőtársaim, amiről a mai napnak kellene szólni: hol van ezekben az adócsökkentés lehetősége? Hol van az adócsökkentés? Nem arra kellett volna önnek vállalkozni, hogy megmondja, hogy mire költik el a most befolyó adóforintokat, hanem azzal (Dr. Veres János: Cenzúra - miről beszélhetsz és miről nem.), amivel az emberek szeretnék, ha foglalkoznának (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy mennyivel több kerül bele az ő zsebükbe.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

SZŰCS LAJOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt hiszem, hogy ezekből a levegővel megtöltött léggömbökből már olyan súly nehezedik majd Keller úr államtitkárságára, hogy reméljük, a föld alá vagy a víz alá nyomja.

De, hogy a tavalyi évről is beszéljünk egypár szót, azokról a dolgokról, amelyek a megszüntetés irányába hatottak, kedves Keller úr, 2002-ben a falugondnoki hálózatokra a két kormány 516 millió forintot fordított, a tavalyi évben a Medgyessy-kormány 28 millió forintot. Ne gondolja azt, hogy ez azért van, mert ilyen módon… (Gőgös Zoltán: Nem igaz!) Ez a zárszámadásban van benne. (Közbeszólások a kormánypárti oldalon: Akkor sem igaz! - Ha Kovács Árpád írta, akkor sem.) Ha Kovács Árpád írta, akkor sem igaz. A családpolitikai programunk 1234 millió forintjához képest 2003-ban erre 218 millió forintot fordítottak, de ezt is csak azért, mert áthúzódó, 2002-es kiadásokról van szó. Még egyet: az állami gondoskodásból kikerült fiatalok lakástámogatására még 100 millió forint volt 2002-ben, 2003-ban már egy forintot sem fordítottak erre önök.

Ezekről kellene beszélni, és nem mindig visszamutogatni meg a Széchenyi-tervet lufinak nevezni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)