Felszólalás adatai

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés külügyi bizottsága egyhangúlag támogatta a Magyar Állandó Értekezletet üdvözlő határozati javaslatot, és ez nem is csoda, nem is meglepő azok után, hogy a magyar parlament pártjai támogatták azt a zárónyilatkozatot, melyet ez az állandó értekezlet elfogadott. Sikeresnek ítéltük meg ezt az állandó értekezletet, és úgy ítéltük meg, hogy józan kompromisszum jött létre. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az előjelek nem voltak egyértelműen kedvezőek.

Nem akarok belemenni a dolgok részletezésébe, csak engedjék meg, hogy néhány szó erejéig felelevenítsem, hogy bizony azt gondolom, mindannyian - de ellenzéki képviselőtársaim bizonyosan - alig néhány nappal korábban értesültünk a találkozó szándékáról, a zárónyilatkozat tervezetét egy nappal korábban kaptuk meg, és számos kérdőjel, számos nyitott kérdés volt az állandó értekezlet előtt. Ennek ellenére az állandó értekezlet sikeres munkát végzett, és ezt üdvözölni szeretnénk. Józan, elfogadható, kifelé is képviselhető és mindannyiunk által vállalható megoldást javasolt. Ezt szeretnénk ezen határozattal is támogatni.

Ennek, tisztelt képviselőtársaim, nem kis részben az volt az oka, hogy ellentétben az itt már sokszor megidézett, 1996-ban tartott első értekezlettel, a mostani résztvevők nagyobb önmérséklettel, az én megítélésem szerint nagyobb felelősségérzettel és nagyobb körültekintéssel végezték munkájukat és fogalmazták meg a zárónyilatkozatot. Akkor - jól emlékezhetnek képviselőtársaim - olyan túlzó, sokszor a közvetlen külpolitikai érdekeket is veszélyeztető követelések hangzottak el elsősorban a hazai ellenzéki pártok részéről, amelyek végeredménye lett az a nyilatkozat, amely okozott némi kárt, zavart és fennakadást.

Mindez nem történt meg, és ezt nagyon pozitívnak tartom, sőt, valami elkezdődött. Méghozzá olyan módon és olyan irányban kezdődött el, amelyet mi is támogatni tudunk, és amivel mi is egyet tudunk érteni. Megoldatlan kérdés persze van bőven, tisztelt képviselőtársaim. Azóta, azt hiszem, valamennyien, ellenzéki és kormánypárti képviselőtársaim is kaptak jelzéseket például a nyugati magyarság részéről, akik korántsem elégedettek az ő képviseletük megoldatlanságával, illetve azzal a megoldással, amelyet átmenetileg elfogadtunk. Többen kifogásolták a rendezés egyéb elveit is, de a lényeg az, hogy valami elindult, amivel egyetértettünk, és amit folytatni is akarunk és folytatni fogunk.

Ez a határozati javaslat nem merül ki abban, hogy pusztán üdvözli a Magyar Állandó Értekezlet megalakulását, hanem felkéri a kormányt is arra, hogy a szükséges infrastrukturális feltételeket biztosítsa ehhez, és hozza létre, segítse létrejönni azokat az egyeztető fórumokat, amelyek a napi gyakorlati munka és a gyakorlati feladatok megoldásában segédkezhetnek mindannyiunk számára. Ezt tartom döntő és pozitív fordulatnak. Igenis, nem elsősorban protokolláris találkozókra van szükség, bár időnként ez is fontos. Nagyon fontos, hogy a nap mint nap felmerülő kérdésekre szakszerű, szakmai megoldásokat találjunk a közeljövőben működő bizottságok keretén belül.

Szeretném tehát hangsúlyozni, hogy amikor mi támogatjuk a javaslatot, akkor abban a reményben is tesszük, hogy szimbolikus jelentőségén túl a gyakorlati életben is ki fogja tudni fejteni, sőt, elsősorban ott fogja tudni kifejteni a munkáját az állandó értekezlet.

Pozitívan értékeltük a magunk részéről azt is, hogy ennek az értekezletnek a visszhangja eltért az 1996-os értekezletétől. Ez persze nemcsak azzal függ össze, hogy a mostani értekezlet zárónyilatkozata és a jövőbe mutató tervei mások voltak, mint a korábbiak, hanem elsősorban azzal is összefügg, hogy a szomszédos országokban - különösen Romániában és Szlovákiában - ma más vezetés van; olyan vezetés, amelyik érti, hogy ez nem ellenük irányul, hanem adott esetben éppen az ő érdekeiket is szolgálhatja.

De azért ennek ellenére nekünk folyamatosan figyelnünk kell - és erre szeretném magunkat és valamennyi képviselőtársunkat figyelmeztetni - az állandó értekezlet munkájának nemzetközi megítélésére, mert sikeres értekezlet csak akkor lehet, és csak akkor segíthet valóban a határon túl élő magyarság gondjainak, ügyeinek, bajainak megoldásában, ha nem hívja ki és nem vívja ki a gyanakvást, az ellenszenvet. Szerencsére ezt most el tudtuk kerülni. Ebben minden résztvevőnek megvolt a maga pozitív felelőssége és hozzájárulása. Ezt mi a magunk részéről itt is örömmel nyugtázzuk, és ebben a szellemben támogatjuk és üdvözöljük az országgyűlési határozati javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)