Felszólalás adatai

DR. HILLER ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Igen tisztelt Országgyűlés! Tizenöt évvel vagyunk a rendszerváltozás után - tizenöt évvel! -, amikor másfél évtizeddel ezelőtt megtett ajánlatokból, vállalásokból sok minden vált valóra. Ma Magyarország szabad ország, a világ legerősebb szövetségi rendszerének vagyunk tagjai, és több egymást követő kormány azonos törekvésének megvalósulásaképpen teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Magyarország tehát szabad.

Tisztelt Országgyűlés! Másfél évtizeddel vagyunk a rendszerváltozás után. Sok vállalás nem valósult meg. Új célokra, új célkitűzésekre van szükség, hogy ne csak az elmúlt másfél évtizeden tudjunk gondolkodni, hanem közös felelősségvállalással, együtt formáljuk a jövő Magyarországát.

Szabad és igazságos Magyarországot akarunk. Azt akarjuk, hogy mindazt, amit az elmúlt másfél évtized hozott - és eredmény -, tartsuk meg, és hogy a szabad Magyarország igazságosabb Magyarország is lehessen. Ezért a Szocialista Párt nevében támogatom és támogatjuk, hogy kezdődjön párbeszéd a párhuzamosan futó javaslatok között. Az MSZP parlamenti képviselőcsoportja országgyűlési határozati javaslattal él, amelynek alapja a biztonságos jövő nemzeti minimuma.

Azt gondolom, hogy nem a pontok számában kell vitatkozni, azt gondolom, nem az a lényeg, hogy ki hány tematikus csoportban tudja összefoglalni a gondolkodását, az a kérdés, tisztelt hölgyeim és uraim, az a kérdés, tisztelt ellenzék, hogy abban a sajátos felelősségmegosztásban, amelyben egy parlamenti demokráciában a kormányt terheli a kormányzás felelőssége, az ellenzéket pedig az ellenzéki véleményalkotás felelőssége, képesek vagyunk-e ezt együttesen közös felelősséggé alkotni. Minden olyan kezdeményezést tehát, amely különböző nézetek, akár fennálló nézetkülönbségek közös minimumát meg akarja találni, a Szocialista Párt támogat.

Nemcsak a pontokról és a pontok tartalmáról érdemes azonban beszélni, hanem igenis fel kell vetni itt a Magyar Országgyűlésben azt a politikai stílust és azt a politikai hangvételt, amely ma az országunkat, a hazánkat jellemzi. Mert párbeszédet valóban csak úgy lehet folytatni, ha az egyik akarja hallani és akarja érteni a másik érvelését, a másik pedig elfogadja, hogy igenis tőle eltérő nézetek nemcsak hogy jogosak, hanem esetleg igazak is lehetnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az nem megy, hogy sokan önök közül egy más véleményen lévő személyt hazaárulónak neveznek. Úgy nem lehet párbeszédet folytatni politikai erők között ebben az országban, hogy bárki, akár az igen tisztelt ellenzék nagyobbik pártjának választmányi elnöke a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökét, a Szocialista Párt elnökét lehazaárulózza. Ez nem alap a párbeszédhez! Nem helyes, ha úgy kezdeményeznek párbeszédet, ha egyébként a Magyar Köztársaság miniszterelnökén ahelyett, hogy politikáját értékelnék, családi viszonyait firtatják. Ez nem egy politikai párbeszéd alapja.

(13.40)

Hasonlóképpen azt gondolom, el kell tekinteni attól a stílustól, el kell tekinteni attól a nézetrendszertől, amelyik egy másik párt, ebben az esetben éppen a szavazók által legnagyobbnak választott frakció és kormánypárt tagjait senkiháziknak nevezi. Ez továbbra sem erősíti azt a fajta megfogalmazást, amit az ellenzék, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség vezetői - többek között Orbán Viktor elnök úr is - az elmúlt napokban kifejezésre juttatott. Vagy ez, vagy az! Nem tudunk úgy párbeszédet folytatni, ha önök szakmailag azt javasolják, hogy fogadjuk el a nézeteiket, miközben stílusukban hazaárulónak nevezik a Szocialista Párt vezetőjét, vezetőit vagy bármely tagját.

Javaslom, hogy tekintsük át azt az európai normát, amely meghatározza azt a politikai stílust, amely igenis minimum, amelyet minden, egy politikai demokráciában részt vevő párt, frakció hajlandó elfogadni. Tisztelettel emlékükbe idézem azt a néhány évvel ezelőtti francia példát, amikor a francia jobboldal a szélsőjobboldallal nem volt hajlandó semmilyen közösséget vállalni, még a hatalom megszerzése érdekében sem. És természetesen emlékükbe idézem azt a néhány héttel ezelőtti eseménysorozatot is, amikor Németországban a baloldaliak, a szociáldemokraták nem voltak hajlandók közösséget vállalni tőlük balra álló, sok tekintetben akár szélsőséges nézeteket is valló párttal. A történet tehát nem önmagában jobboldalról meg baloldalról szól, hanem azon közös politikai kultúráról, amelynek valóra váltása immár Magyarországon is nagyon esedékes lenne.

Azt gondolom, hogy ehhez a közös minimumhoz hozzátartozik a népakarat tiszteletben tartása; azon népakarat tiszteletben tartása, amely képes nemcsak ebben az országban, hanem a mi sajátos helyzetünkben nemzetben gondolkodni. A határon túli magyarság ügyében tehát azt javaslom, hogy ne pártpolitikai ügyként kezeljük, és a határon túli magyarság kérdését ne tegyük az elkövetkező hetek, az elkövetkező hónapok kampánytémájává. Mi ehhez tartani fogjuk magunkat. Ugyanakkor a népakarat tiszteletben tartása azt is jelenti, hogy az elmúlt időszakban született döntések közös tiszteletben tartása alapfeltétel. Egy magát demokratának tartó politikus nem támogathat a 2004. évi népszavazás során kifejeződött népakarattal ellentétes döntést. Azt gondolom, hogy ezt mindannyian közösen kell tudnunk megfogalmazni.

S ha már olyan minimumról beszélek, amely együttes véleményalkotás, akkor őszintén szeretném, ha nem féltenék tőlünk a 13. havi nyugdíjjuttatást, amit ez a frakció, ez a kormányoldal javasolt, szavazott meg és váltott valóra, viszont miközben támogatják, hogy a 13. havi nyugdíj megmaradjon - amit nagy örömmel veszünk, hiszen saját kezdeményezésünk támogatása még erősebbé tehet minket, és nem kétséges, hogy ebben önöknek is szerepük lesz -, azt gondolom, hogy a nyugdíjkorrekciós program támogatása ezt az egészet kiegészítőleg egy valós megvalósítássá teheti.

Hasonlóképpen szeretném, ha a családtámogatási rendszerben - amely egy igazságosabb Magyarország megteremtésének az alapfeltétele - egyet tudnánk érteni abban, hogy a kormány által beterjesztett és a frakciók által elfogadott törvényjavaslat, immáron törvény egy szabad és igazságos Magyarország megteremtéséről szól.

A miniszterelnök úr invitálását elfogadom, ott leszek a megbeszélésen.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon. - Derültség, zaj az ellenzéki oldalon.)