Felszólalás adatai

SZABÓ GYÖRGY, az önkormányzati és rendészeti bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak dicsérni lehet a kormánynak azt a törekvését, hogy tenni akar valamit az egészségügyi intézmények privatizációja körül kialakult helyzettel, mert mindannyian, akik felelősséget érzünk ezért a területért, nagyon nagy aggodalommal figyeltük azt az állapotot, ami kialakult, és amely akár azt is lehetővé tette, hogy szőröstül-bőröstül egészségügyi intézményeket áruba bocsássanak. Tehát a mohó tőkeérdek ellen tenni kellett valamit.

Most kaptunk egy megoldást - egy teljesen rossz és teljesen elfogadhatatlan megoldást. Hol van a baj? Először is ott, hogy a kormány a legalapvetőbb kérdést elfelejti feltenni. Mi a baj? Kevés a pénz, mert az önkormányzatok nem kapnak egy fillért sem eszközpótlásra, amit pedig a kórházak kapnak működtetésre, az olyannyira kevés, hogy az ágazat most már évek óta válságról válságra bukdácsol, és botrányok botrányok hátán keletkeznek.

(9.50)

A kormány mondhatná erre - ha valódi megoldást keres -, hogy elismerem, kérem, és adok pénzt. De hát az nincs! Az a kormány mondja ezt, amelyik nagy lelkesen bizonygatja számunkra, hogy az autópálya-építés egyetlenegy lehetséges és célszerű forrása a közpénz. Viszont arra az ágazatra, amelyik mindenütt a világon közpénzekből kell hogy táplálkozzon, nincs pénz. Ehelyett mit mond? Azt mondja, ha már elindult egy privatizációs törekvés, hozzuk be a külső tőkét, és legyen privatizáció. És hozzáteszi saját maga meg minden bizonnyal a mi lelkiismeretünk megnyugtatására, hogy itt ám csak nonprofit társaságok alakulhatnak, és még azt is megtiltjuk, hogy egészségügyi termékek forgalmazói beszállhassanak ebbe a társaságba. Mintha ezzel a dolog rendben lenne.

Hölgyeim és Uraim! A javaslat itt naiv vagy álságos, de leginkább naivan álságos. Aki valamennyit ért a piachoz, az tudja, hogy a társaságok nem profitágon, hanem költségágon szedik ki a pénzt. Tehát a nonprofit elv abszolút nem óvja meg attól a rendszert, hogy valóságos profit kerüljön ki az ágazatból. Egyébként pedig maga a javaslat is lehetővé teszi azt, hogy a nonprofit társaságok - amelyekké alakulnának ezek az intézmények - profitelvű alvállalkozókat alkalmazzanak.

Ami az egészségügyi termékek forgalmazóit illeti, hogy nem vehetnek részt ebben, nehogy monopolhelyzetbe jussanak: hölgyeim és uraim, ezer megoldás létezik arra, hogy stróman cégek alakuljanak ilyen forgalmazók megbízásából. Hadd mondjak önöknek egy példát, ami nem ide tartozik: ma is van egy nyugdíjas politológiai tanár, aki vízierőművet működtet, mert megvásárolta több száz millió forintért. El tetszenek hinni, hogy a nyugdíjából spórolta össze?

S ha már a privatizációnál tartunk: hölgyeim és uraim, keresnek a tőkések, kerestetnek a tőkések. Miért nem jut eszébe a kormánynak, hogy hihetetlen nagy tőke van jelen a kórházakban? - szellemi tőke, az a tőke, amit a legköltségesebb képzésben részt vevő orvosok, egészségügyi dolgozók halmoztak fel. Miért ne lehetne ezt a tőkét tulajdonosi tőkéssé avanzsáltatni, tehetni, ha ezt meg tudtuk tenni a patikusokkal és meg kívánjuk tenni az állami gazdaságban dolgozókkal. Nem értjük! Mi lesz ennek a következménye? Egészen biztos, hogy fog pénz jönni ebbe az ágazatba, csak ne csapjuk be saját magunkat, tudniillik ezek a pénzek ki kell hogy termeljék a profitot, az amortizációt és a hitelkamatokat is, ha fejlesztésről van szó. Ezt mindabból a szerény működési keretből, ami ma az ágazat rendelkezésére áll. Persze lehetne megoldás például a finanszírozási reform, amely valós költségeket ismer el. Itt is figyelmeztetem a kormányt, hogy ez a megoldás is ki fogja kényszeríteni, csak nem a köz, hanem a saját maga hasznát.

S ha már társaság, legyen közhasznú, de csak két tulajdonost tudnánk elképzelni: az egyik maga az önkormányzat vagy az állam, a másik pedig az egészségügyi intézményeknek azok a dolgozói, akik komoly szellemi apportot képviselnek ma is. Igaz, ehhez a kormánynak egyezkednie kellene, mondjuk, az ellenzékkel, mert kétharmados törvényt kellene módosítani; mondjuk, az önkormányzati érdekszövetségekkel, mert ők a fő tulajdonosok; vagy, mondjuk, az egészségügyi dolgozók érdekképviseleteivel. Csakhogy azt látjuk, hölgyeim és uraim, hogy a kormánynak ez derogál, méltóságán aluli. Mert hát ez a kormány mindent tud, sőt mindent jobban tud, és nem akarja tudomásul venni, hogy ennek az ágazatnak csak egy nemzeti összefogás és csak egy erőteljes állami forrásbővítés adhatja meg a megoldását.

Elfogadhatatlan, ezért nem támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)