Felszólalás adatai

DR. KELEMEN ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Üdvözlöm az integráció előrelépését, úgy is, mint annak idején a Tabajdi Csaba által vezetett országjárás, roadshow résztvevője, és úgy is, mint aki az európai Konventben kifejtette azt a munkát, amivel hozzájárulhatott ehhez a folyamathoz.

Mégis most nagy gondjaim vannak. Az egyik összefügg azzal, ami a mai napon már többször elhangzott, hogy amilyen formában ez a sürgősségi tárgyalás most zajlik (zaj. - Az elnök csenget.), formálissá teszi a döntést, és ezt a törvényjavaslat indokolása is tartalmazza, hiszen maga mondja azt, hogy egyes területeken továbbfejleszti az alkotmányszerződést. Ha továbbfejleszti, talán megérdemelte volna a szakértői vitát, és ezen túlmenően egy olyan társadalmi vitát, amelyben a lakosság végül is megnyugtató módon információt szerezhetett volna arról, hogy tulajdonképpen mire bólint rá ma az Országgyűlés.

(21.00)

Már említette az előttem szóló Németh Zsolt, hogy nem tettünk nyilatkozatot a szerződéshez, ehelyett az országgyűlési határozati javaslattal tulajdonképpen egy kötőerővel nem rendelkező szöveggel járultunk csak hozzá. Pedig sok nyitott kérdés maradhat. Például nem kaptunk a rövid idő alatt arra megfelelő választ, ami az alkotmánymódosításban szerepel, hogy más államok büntetése hogyan érvényesül minálunk. Mi lenne ma Esterházy Jánossal, aki, tudjuk, egyedül szavazott annak idején a szlovák zsidótörvény ellen, és mind a mai napig nem rehabilitálták, ha az ítéletével, mondjuk, Magyarországra kerülne, és itt nekünk foganatosítani kéne a büntetését? Vagy gondoljuk arra, hogy Erdélyben az autonómiáért küzdők könnyen minősülhetnek az ottani alkotmánnyal ellenes tevékenységet végzőknek. Ha Magyarország szintén így fogadja el ezt, ez nagyon súlyos helyzetbe hozhat minket.

Idecsatlakozik az a feladatom, hogy elmondjam, Magyarország nem csak 2004. december 5-én mutatta ki a foga fehérét a határon túl élő magyarok irányában, a magyar hatóságok nagyon hosszú idő óta idegenként kezelik testvéreinket. A múlt vasárnap a Magyarországért Kulturális Egyesület meghívására igen sok civil szervezet és 54 település küldöttei álltak ki Schengen kapcsán a határon túli magyar közösségek mellett. Ott elhangzott többek között, valaki elmondta, hogy: tíz évig hurcolták a gyermekemet a magyar hatóságok itt, Magyarországon. Először havonként tartózkodási engedélyért, majd háromhavonként, tudva, hogy a fiam katonaszökevény a háborús Szerbiából, még a munkavízumot sem adták meg, nemhogy a letelepedést. Olyan nagy megértéssel intézték az ügyet az idegenrendészetnél, hogy sikerült hosszú időre megutáltatni még a gondolatát is annak, hogy továbbra is Magyarországon éljen.

Azt hiszem tehát, érthető, hogy ezekben a civil szervezetekben és a jelenlevőkben megfogalmazódott még az az igény is, más eszközt nem lelvén, hogy arra kérnek fel minket, hogy az Európai Unió alkotmányának, vagyis jelenleg a reformszerződés szövegének kérdésében ne döntsünk addig, amíg nem rendeztük a Schengennel számunkra felmerülő kérdést, ami a legegyszerűbben a magyar állampolgárság megadásával történne a határon túli magyarok számára. A szétszakítottság orvoslása ugyanis elsősorban a kormány feladata lenne. De úgy tűnik, mintha ennek nem akarna megfelelni.

Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)