Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd hívjam föl egy döntő különbségre a figyelmet a jobb- és a baloldali politikusok álláspontja és válságkezelési metódusa között. Baloldali képviselőtársaim rendszeresen, különböző szociális transzferek növelésével szeretnék megoldani ezt a válságot. Jellemzően a magánszemélyeket szeretnék egyszeri vagy többszöri, folyamatosan folyósított segélyekkel megsegíteni, ettől remélik a válság leküzdését. A jobboldali megoldás azonban ezzel ellenkező, nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon. A jobboldal jellemzően a gazdasági struktúrák megóvását és megerősítését tekinti célravezetőnek. Baloldali képviselőtársaim tehát hiába szeretnék azt, hogy baloldali eszközökkel történjen meg a válságkezelés, én magam sem tartom ezt jobboldali politikusként jónak, hiszen ez nagyjából a „halat vagy hálót” esete. Az egyik esetben halat adunk az éhezőnek, a másik esetben hálót adunk és megtanítjuk halászni.

Én sokkal célravezetőbbnek tartom tehát azt, amikor egy gazdasági struktúrát erősítünk meg, nem segélyekkel, nem egyszeri szociális transzferekkel, hanem igyekszünk a struktúrát megóvni, és ahogy egyébként a bizottsági üléseken is elhangzott, magam is ellátogattam a Gazdasági bizottság ülésére, és ott György László tolmácsolásában megismertem a kormányzati terveket. Az összerendezett tudás védelmét szeretné a kormányzat ezekkel az intézkedésekkel, a gazdaságnak juttatott könnyítésekkel megoldani.

Mi is ez az összerendezett tudás? Itt megint csak eltér a jobboldali és baloldali gazdasági filozófia egymástól. A baloldali politikusok mindig arról beszélnek, hogy az egyéni munkavállalókkal mi történt, hány embert képviselnek a szakszervezetek, a jobboldal pedig  akár Trump elnök politikájára is gondolhatunk  a cégeknél felhalmozott tudástőkére koncentrál, ami sokkal több egy ezerfős vállalatnál, mint ezer ember különálló tudása; az összerendezett tudás védelme jelenti a gazdaság struktúráinak megóvását.

Föl szeretném hívni néhány dologra a figyelmet, ami eddig nem került a viták kereszttüzébe, nem folyt róla párbeszéd: ez a fiskális fegyelem fontossága, képviselőtársaim. Bár az Európai Unió nyilvánvalóvá tette, hogy megnyitja az utat a költségvetési lazítások előtt, elszállhat az eddigi szigorúan tartott, 3 százalék alatti maastrichti kritériumoknak megfelelő államháztartási hiány, azonban fontos látni azt, hogy mennyire nem célszerű kihasználni ezt a lehetőséget, hacsak van más választásunk.

És konkrétan hadd hívjam föl képviselőtársaim figyelmét azért annak a fontosságára, hogy fontos megértetni az emberekkel, hogy az államnak önmagában nem termelődik pénze, az állam azokból a költségvetési bevételekből tud gazdálkodni és adni, amit másoktól jellemzően adók, járulékok formájában beszed.

(11.00)

Tehát aki azt szeretné  a baloldali politikusok ilyenek , hogy az állam osztogassa az adófizetői pénzt, az megszavazza az adóemelést is, hiszen ezt a pénzt valahogy be kell szedni másoktól, a gazdaság teherviselő embereitől, a teherviselő kisvállalkozásoktól, nagyvállalkozásoktól. Egészében véve egy olyan gazdaságnak, amely a kilábalás felívelő szakaszának adóterhekkel növelten vág neki, sokkal kisebb lesz az esélye arra, hogy a gazdasági kilábalása fenntartható módon és kellően meredek pályán folytatódjon.

A másik kérdésről, amire fel szeretném hívni a figyelmet, szintén nem volt szó, pedig nagyon fontos lenne ezzel foglalkozni. Az államtitkár urat arra kérem majd, hogy fokozottan tolmácsolja a kormányzat felé ezt az észrevételt. Akkor, amikor Magyarországon koronavírus okozta válsághelyzet van, mindenkinek le kell mondania a bevételeinek egy részéről, ez érvényes magánszemélyekre, érvényes vállalatokra és érvényes önkormányzatokra is, és ehhez képest többletterheket kell vállalnunk azért, mert ez a vírushelyzet fennáll. Akkor kérdezem én öntől, államtitkár úr, elfogadhatóe ön szerint az, hogy Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere 122 milliárd forintos hiánnyal tervezte meg a főváros költségvetését. Kérdezem, államtitkár úr, hogy ön ezt etikusnak, gazdaságilag célszerűnek tartjae, hogy Karácsony Gergely 122 milliárd forintos hiánnyal tervezi meg a főváros költségvetését.

Itt azért is fontos ezt tisztázni, államtitkár úr, mert Karácsony Gergely főpolgármestersége alatt felélték a Tarlós István alatt felhalmozott tartalékokat. Itt konkrétan a főváros költségvetése úgy készült el, hogy amit Tarlós István összegyűjtött, készülve a későbbi beruházásokra, azt most Karácsony Gergely a főváros költségvetési tervezete szerint feléli. És ami rendkívül szomorú, hogy bár beütött a koronavírus okozta járványhelyzet, semmilyen korrekciós szándékot a Fővárosi Önkormányzat részéről nem látunk arra, hogy ennek az egyébként államháztartási szinten is jelentős 122 milliárd forintos hiánynak a korrekcióját elvégezzék.

Államtitkár Úr! Én sem etikai szempontból, sem gazdasági megfontolás alapján nem tartom azt egy jó ötletnek és nem tartom megengedhetőnek, hogy egyetlen önkormányzat 122 milliárd forintos hiánnyal, az elődeinek hagyatékát felélve gazdálkodhasson. Ez államháztartási szinten is jelentős összeg. Itt jegyzem meg egyébként, hogy elmaradtak olyan beruházások is, mint például a 3-as metró klimatizálása, ami korábban a PM képviselői által megígért beruházás volt. Megjegyzem egyébként, hogy hülyét csináltak magukból a PM politikusai, amikor törölközőkbe meg köntösökbe csavarva mentek le meztelenkedni a metró aluljárójába, és igyekeztek reklámozni azt, hogy szörnyen meleg van a metróban, és tűrhetetlen az, hogy elmarad a klimatizálás. Hát, ehhez képest, képviselőtársaim, most azt látjuk, hogy 122 milliárd forintos hiánnyal tervezik meg a saját költségvetésüket, és még mindig nincs a metró klimatizálva.

Én tehát szeretném, ha ezen a téren érdemi lépések történnének, és a kormányzat szigorúan kötelezné arra az összes önkormányzatot, nemcsak Budapestet, hanem minden önkormányzatot, hogy legalább nullszaldós, azaz hiány nélküli mérleget produkáljanak idén az önkormányzatok, mert ez a fajta költségvetési elszállás ott sem engedhető meg.

Nagyon fontos azt látni, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank közötti megállapodás értelmében sor került a GDP 6 százalékát elérő könnyítésekre elsősorban a lakosság, másodsorban a vállalkozások irányában olyan módon, hogy lehetővé tették az embereknek a törlesztési moratórium igénybevételét, és különböző egyéb könnyítési lehetőséget, a bankok részére pedig többletlikviditást biztosított a Magyar Nemzeti Bank.

Nagyon fontosnak tartanám azt, és erre is kérem fokozottan államtitkár urat, tolmácsolja a kormány felé, hogy az átmenetileg likviditási zavarokkal küzdő lakosság részére, magánszemélyek részére nem szociális transzfert javaslok, hanem egy olyan, felülről nyitott, kezdetben ezermilliárd forint keretösszegű, államilag kamattámogatott hitelkonstrukciót azonban indokoltnak tartanék, amelyet a munkájukat elveszített, és ezért likviditási zavarokkal átmenetileg küzdő családok részére tesznek elérhetővé. Itt azt hangsúlyozni szeretném, hogy ez egy olyan intézkedés, amely az adott családokat állami kamattámogatás révén közvetlenül is segíti, a másik oldalról azonban fontos látni azt, hogy nem terheli az államháztartást különböző szociális transzferekkel, kiadásokkal, és fontos látni azt, hogy ezzel a megoldással előrébb lehet ilyen szempontból is jutni.

Ki szeretném egészíteni még a meglévő törvényjavaslat mostani szándékát egy új kezdeményezéssel. Itt fel szeretném hívni államtitkár úr figyelmét arra, hogy a koronavírus okozta járványhelyzet az egészségügy átállásával egy óriási és egyre növekvő nagyságú egészségügyi output gap-et, azaz egy kibocsátási rést hozott létre.

Miről is beszélünk? Van az egészségügynek a potenciális teljesítménye, és van a tényleges teljesítménye, amelyek a különböző egészségügyi területeken, pont a koronavírus miatti átállás miatt radikálisan eltérnek egymástól. Nagyon fontosnak tartanám azt, ha a kormány ezen a téren is újabb ösztönzőkkel egészítené ki akár az előttünk fekvő javaslatot is, ösztönözve azt, hogy ennek az egészségügyi kibocsátási résnek a ledolgozásába olyan egészségügyi magánszolgáltatók is bevonhatóak legyenek, akikkel eddig még az állami alapoknak nem volt szerződése, és ilyen módon járuljunk hozzá ahhoz, hogy a magánegészségügy Magyarországon jelentős ösztönzést kapjon.

Azért is tartom ezt fontosnak elmondani, mert öt évvel ezelőtt, amikor készítettük a Jobbik választási programját, annak volt egy egészségturisztikai fejezete. Én akkor a magánegészségüggyel behatóan foglalkoztam, magyar és külföldi szakemberekkel is egyeztettem, amikor erre került sor, és látok ebben egy óriási kilábalási lehetőséget Magyarország részére.

Ha most ezeket a forrásokat jól strukturáljuk, és megfelelő adókedvezményeket léptetünk életbe ezen a területen is, akkor nemcsak a klasszikusan erős fogászati turizmus, hanem az egyéb orvosi beavatkozáson alapuló turisztikai ágazatok fellendülése is Magyarországon várható. Ehhez azonban az kell, hogy a kormány tevőlegesen tegyen, és olyan ösztönzőket alakítson ki az adórendszeren belül is, amelyek az egészségügyi magánszolgáltatók exportteljesítményét növelni tudják.

Tehát kérem arra az államtitkár urat, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzanak. Magyarországnak fontos és nagy komparatív előnyei vannak ezen a területen, érdemes lenne ezeket igénybe venni. Köszönöm szépen, elnök úr.