Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány fontos szempontra szeretném fölhívni a figyelmet. Az egyik egy gazdaságfilozófiai különbség az én álláspontom és a kormányé között. A kormány egyébként nem példátlan módon, sőt a világ szinte minden gazdaságára jellemző módon az export növekedését tartja célszerűnek és szem előtt valónak. Én azonban föl szeretném arra a szempontra is hívni a figyelmet, hogy adott esetben ha a különböző befektetések költségarányos megtérülését nézzük, akkor célszerűbbnek látom azt, hogy a hazai piacon az export kiváltására alkalmas termékekre, szolgáltatásokra lenne érdemes koncentrálni a meglévő forrásokat, jelentősebb részben a jelenleginél, és kevésbé az exportra. Konkrétan mire is gondolok? Arra, képviselőtársaim, hogy a hazai piacon garantáltan könnyebben meg tudjuk vívni másokkal szemben a versenyt, mint mondjuk, a külpiacokon meg tudjuk vívni. Tudom, hogy kevésbé látványos sikereket termel a politikai világ számára az, hogyha a hazai piacon nyer egy vállalkozás, hiszen ezt természetesnek tekintjük, azonban mindenki fölkapja a fejét, ha egy vállalkozás a külföldi piacon nyer. Itt azonban nagyon fontos azt is hangsúlyozni, hogy Magyarországon most már a legtöbb ágazatban…, inkább azt mondom, hogy nem is azt érdemes megnézni, hogy melyik ágazatokban, a legtöbb ágazatban a külföldi cégek gazdasági jelenléte dominál, és ez piacvezető.

Konkrétan érdemes megnézni azt  mivel a kormány az ingatlanalapokra vonatkozó szabályozást terjesztett elénk az Eximbankon keresztül , hogy Budapest belvárosában például hogyan alakulnak az ingatlanbefektetések. Most arról beszélünk, hogy majd magyar ingatlanbefektetők az Eximbank segítségével mennyit fognak külföldre befektetni. Én egyébként ezzel a céllal egyetértek. Abban banküzemtan szempontjából egyébként semmi kifogásolnivaló nincs, hogyha az Eximbank egyébként nyereséges, rentábilis, megtérülő vállalkozásokat finanszíroz. Ha ezt egy oligarcha teszi, ha ezt egy versenyben részt vevő, mindenféle pártkötődés nélkül működő vállalkozás teszi, a bank szempontjából teljesen mindegy, részére az a fontos, hogy ez a vállalkozás vagy ez a befektetés megtérüljön.

Itt azonban nagyon fontos azt látni, hogy miközben mi azon gondolkodunk, hogy külföldön ingatlanalapokat hogyan fejlesszünk, aközben egyébként Budapesten a külföldiek ingatlanbefektetései egyre dominánsabbak. Képviselőtársaim minden bizonnyal tudják, a turizmus 40 százaléka például Budapesten összpontosul, a turisztikai bevételeknek az idegenforgalmi adóból származó része jelentős részben az V. kerületen belül csapódik le, és az V. kerületen belül gyakorlatilag magyar szállodát szinte nem is találunk. Csupa-csupa külföldi tulajdonban levő szállodáról van szó. Van köztük egyébként olyan is  itt konkrétan a Four Seasons üzemeltetésében működő Gresham Palotára gondolok , amelynek a privatizációjára például úgy került sor, hogy Magyarország egyik korábbi miniszterelnöke, a balliberális pártok korábbi szövetségese, Medgyessy Péter tanácsadó cége vett részt ennek a privatizációjában, meglehetősen ízléstelen körülmények között zajlott tehát le ez az egész.

És érdemes arra gondolni, hogy miközben mi külföldi befektetéseken gondolkodunk magyar pénzből, aközben a saját fővárosunkban külföldi cégek veszik el a magyar emberek elől a tőkejövedelem lehetőségét. A magyar gazdaságnak a kilábalásra akkor van lehetősége, tartósan, hosszú távon, fenntartható módon, ha mi nemcsak munkajövedelmet realizálunk, hanem tőkejövedelmet is realizálunk, minél magasabb arányban, különösen a saját hazánkon belül. És itt most miről van szó?

A magyar emberek elmehetnek, mondjuk, egy arab befektetőnek a magyarországi szállodájába dolgozni, ezért megkapják a munkabérüket, ezen kívül azonban igen keveset realizál ebből az ország, hiszen a tőketulajdonos az itt keletkezett nyereséget természetes módon elviszi az országból, hazaviszi a saját hazájába jellemzően, máshol költi el.

Én tehát szeretném arra is fölhívni a figyelmet, hogy ugyanúgy, mint az ipari befektetéseknél, a különböző ingatlanbefektetéseknél is érdemes arra koncentrálni, hogy inkább a saját tulajdonú gazdaságunkon belül növeljük a magyar részarányt, sokkal költséghatékonyabb módon, kisebb kockázatvállalással tehetjük ezt meg, mint egyébként a kifektetési politikában meghatározott irányelvek alapján az Eximbank különböző befektetési stratégiáival.

Nagyon fontos azt hangsúlyozni, hogy a magyar gazdaság különösen nyitott és sérülékeny, a magyar építőipari teljesítmény pedig az elmúlt évekhez képest emelkedett ugyan, de ha most megnézzük azt, hogy például a lakásépítési teljesítmény tekintetében a 2003-2004-hez képest hogy áll Magyarország, akkor bizony erősen alulteljesítünk jelenleg is. Én nem látom egyelőre azt az építőipari kapacitásnövekedést, ami a jelentős belföldi ingatlanberuházások növelését lehetővé tenné. Egyszerűen kapacitásoldalról szerintem szorongatva van az ország.

Nagyon fontos látni azonban azt, hogy amiről most tárgyaltunk, ezek a külpiacokon történő ingatlanbefektetések. Én egyetértek a kormánynak azzal az indoklásával, hogy ezek alacsony kockázatú befektetések. Jellemzően kiszámítható módon működnek, többéves bérleti konstrukciók dominálnak ezen a piacon, a bérleti díjból kalkulálható előre egy biztos bevétel. Én azt sem tartom rossznak egyébként, ha az állam maga befektetőként száll be ezekbe a területekbe.

Nagyon fontos azonban azt látni, hogy az elmúlt években még a kormánypárton belül is nagyon ingatag volt ezen a téren a politika. Hadd mondjak önöknek, tisztelt képviselőtársaim, egy példát. Magyarországon az egyik ismert, és egyébként az egyik jelen lévő képviselőtársunkat, Böröcz képviselő urat is érintő ingatlanbefektetés volt a belvárosban megvalósuló Fashion Street beruházás, amit tudtommal a képviselő úr… (Közbeszólásra:), a Fashion Streetről beszélek a belvárosban, amit tudtommal a képviselő úr alpolgármestersége idején gyakorlatilag megtámadott az önkormányzat, és felbontotta a Deák Ferenc utca használatára vonatkozó szerződést az adott vállalkozóval, miközben egyébként egy másik fideszes politikus, Rogán Antal megkötötte azt, az ő vezetésével működő önkormányzat.

Ha tehát a befektetők a magyar ingatlanpiacon azt látják, hogy még egy párton belül is különböző harcok tépázzák meg a befektetés biztonságát és ennek a szerződésnek a tartós fennállását  én nem tudom megítélni, hogy ez jó szerződés volte, és nem szeretnék benne állást foglalni sem; lehet, hogy Böröcz képviselő úrnak volt igaza, én egyébként ezt valószínűsítem inkább , ha azt látják, hogy ezek ötletszerűen működnek, és adott esetben egy-egy párton belüli belharc eredményeként radikálisan megváltozik egy ötven évre kötött bérleti szerződés tartalma, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy az ingatlanpiacon ezek a bizonytalanságok részint odavezetnek, hogy kevésbé szeretik a magyar ingatlanpiacot a befektetők, részint pedig odavezetnek, hogy a magasabb kockázatú befektetések közé sorolják, és a legkellemetlenebb hozadéka pedig az, hogy igyekezzenek politikai kapcsolatokat találni maguknak.

Nem szerettem volna külön kitérni rá, de ha már megtették a képviselőtársaim, itt van a Kopaszi-gátnál levő ingatlanbefektetés sorsa. Önmagában nem kétlem azt, hogy a banküzemtan szempontjából az Eximbank részéről ez egy megtérülő beruházás lesz. A bank szempontjából tehát megéri ezt a beruházást anyagilag is finanszírozni, azonban ennek a beruházásnak is olyanok a körülményei, amelyek túlmutatnak, mondjuk úgy, a jó ízlés határán.

Miről is van szó? Egy ismert kormánypárti üzletember megvesz egy elhagyott építési területet, amire vonatkozóan hirtelen megjelenik az építési szabályozás teljes körű változása, lehetővé válik egy elképesztő magasságú toronyház megépítése, és gyakorlatilag az érintett területen belül e mellett a lakópark mellett más lakóparki építkezésekkel együtt is nagyjából 30 ezer ember munka- és lakóhelye jelenik meg, új tömegközlekedési problémákat okozva egyébként Budapestnek.

(12.00)

Önmagában nekem nem azzal van a problémám, hogy egy befektetőbarát politikát folytat a kormány, de azzal már van problémám, amikor ez olyan módon valósul meg, hogy adott esetben egy befektetésre azért nyílik lehetőség  és egyik pillanatról a másikra, egy rendeleti módosítás következtében többszörösére nő önmagában a befektetett földterület értéke , mert a politika ezt a változást a részére lehetővé teszi.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én tehát képviselőtársaimat egyrészt egy nagyobb szintű, nagyobb fokú kiszámíthatóságra biztatnám, másrészt pedig arra, hogy ha már a befektetési politikáról van szó, nagyon kérem önöket, hogy koncentráljunk az eddigieknél jobban az import kiváltására alkalmas hazai termékekre, szolgáltatásokra, hazai ingatlanbefektetések preferálására a külföldiekkel szemben.

Megjegyzem egyébként utolsó és érdekes szempontként államtitkár úr részére, hogy érdemes lenne Magyarországnak azt átgondolnia, hogy csak olyan külföldi befektetőknek engedélyezi a magyarországi befektetés lehetőségét, amelynek az anyaországában a magyar befektetők is ugyanolyan hatékonyan, mindenféle adminisztratív és jogi korlát nélkül fektethetnek be adott esetben ingatlanokba. Ez nemegyszer pont aszimmetrikus helyzetben valósul meg, hiszen más országok, adott esetben a magyar befektetők külföldi befektetéseit a saját piacukon ellehetetlenítik adminisztratív törvényi eszközökkel, Magyarországon viszont ez gond nélkül megvalósulhat számukra. Én ezt semmilyen szempontból nem tartom szerencsésnek. Köszönöm szépen, elnök úr.