Felszólalás adatai

DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mindnyájunk előtt ismertek azok a mérhetetlen szenvedések, amelyeket a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltaknak el kellett szenvedniük.

Éppen ezért a rendszerváltoztatást követő első szabadon választott kormány erkölcsi és jogi kötelességének érezte a diktatúrák áldozatainak a kárpótlását, így a málenkij robotra hurcoltak sérelmeinek az orvoslását is. Részükre a már korábban meghozott kormányrendelet, illetve a kárpótlási törvény - melyet, megjegyzem, önök akkor nem szavaztak meg - tartalmaz rendelkezéseket (Bauer Tamás közbeszól.), a következők szerint. 1991. január 1-jétől a mai napig is a kényszermunkára elhurcolt személyek, a szabadságvesztés, illetve -korlátozás idejétől függően, havi nyugdíj-kiegészítésben részesülnek. A sérelmet szenvedett halála esetén a túlélő házastárs a nyugdíjemelés 50 százalékára jogosult.

Az 1992. évi kárpótlási törvény alapján a sérelmet elszenvedett havonta életjáradékban vagy egyösszegű kárpótlási jegyben fizetendő kárpótlásban részesül. A havi életjáradék 1997 óta 10 százalékkal megemelt mértékben jár. A túlélő házastárs, amennyiben házastársa a szabadságkorlátozás ideje alatt halálozott el, a kárpótlás 50 százalékára jogosult.

Az a kormányrendelet, amely idén január 1-jén lépett hatályba, és amelyre ön is hivatkozik, nem kárpótlási jellegű juttatást állapít meg, s a meghozatalának az indoka az volt, hogy csak azok legyenek jogosultak erre, akik cselekvő közreműködést vállaltak a kommunista diktatúra elleni, az ország szabadságáért és függetlenségéért vívott harcban. A kormányrendelet a demokratikus államrend megteremtéséért vívott küzdelmet és áldozatot azok esetében ismeri el, akiket a diktatúra igazságszolgáltatása a tettükért három évet elérő, vagy azt meghaladó szabadságelvonással sújtott.

Úgy érzem, a rendelet elérte a célját - hogy válaszoljak a kérdésére -, mivel az első három hónap alatt a jogosulti körből kétezer főt meghaladó igénylő részesült juttatásban. Én is sajnálatosnak tartom, hogy a jelenlegi költségvetési keretek között juttatásban csak a sérelmet szenvedettek egy érdemdús, ám szűk köre részesülhet, és hogy a nyugdíj-kiegészítés bevezetésével a kormány nem tudott többletjövedelmet nyújtani az egészen más okból, ám hasonló sérelmet elszenvedett személyeknek. Egyébként a juttatásra jogosultak köréből nemcsak az ön által említett sértetti kör, hanem más, sérelmet szenvedett személyek is kimaradtak.

Ismételten leszögezem azonban: a jogalkotó szándéka arra irányult, hogy az 1945 és 1963 között a személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt állt, illetve az '56-os forradalommal és szabadságharccal összefüggésben tartósan elítéltek élethelyzetén kézzelfogható módon és mértékben úgy javítson, hogy az ne csak az érintettek múltbéli szenvedéseihez legyen méltó, de a magyar szabadságért kifejtett, gyakran hősies magatartásukhoz is.

Egyebekben tájékoztatom a képviselő urat és a tisztelt Házat arról, hogy az igények felmérése folyamatban van, s azok számának a konkrét ismeretében a jövőben esetlegesen sor kerülhet a kormányrendelet felülvizsgálatára. Ennek a terjedelméről és az irányáról azonban ez idő szerint sajnos még nem áll módomban tájékoztatást adni.

Kérem válaszom szíves elfogadását. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)