Felszólalás adatai

MOLNÁR ALBERT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem azt, hogy a kormánypárti képviselők száma nincs egyenes arányban a téma fontosságával - ezt csak remélni merem.

Azt gondolom, a magyar gazdaság szempontjából nagyon fontos törvény áll előttünk, amely évekre meg fogja határozni a munka világa szereplőinek életét. A törvény tárgyalására való felkészülésemkor - mivel erre most valóban volt időnk, a többi más törvénytervezettel ellentétben - én végeztem a választókörzetemben, illetve Székesfehérváron egy kisebb közvélemény-kutatást, összehívtam a munkáltatókat, a munkavállalókat. A munkáltatók között volt multi, magyar multi, külföldi érdekeltségű multivállalat, a munkavállalók részéről kis- és nagyvállalatnál dolgozó. Az eredményekről szeretném önöket tájékoztatni. Nem tudom, hogy végeztek-e ebben a vonatkozásban modellezést vagy vizsgálatokat. A munkáltatókkal történt találkozón - amely nagyon jó kedélyű, nagyon rövid volt, egy óra alatt át tudtunk menni a törvénytervezeten - igazából üdvözölték a törvénymódosítást, néhány pontosítást tettek; egy nagyon kellemes beszélgetés volt. Meg kell jegyeznem, hogy húsz éve munkáltató vagyok, de ebben a szerepkörömben inkább a munkavállalókat próbáltam képviselni.

A másik találkozón, ahol a munkavállalókkal találkoztam, ott viszont a munkáltatókat próbáltam képviselni a vitában. El kell mondanom, hogy ez viharos volt, több mint öt órán keresztül zajlott, rengeteg kérdést tettek fel, és rengeteg érdeksérelmet soroltak fel. Azt is el kell mondanom, hogy nem szakszervezeti vezetők voltak ott, egyszerű dolgozók is voltak, akik kellően fel tudtak készülni, de voltak itt szakszervezetek, érdekvédelmi szervezetek vezetői és tagjai - aki akart, eljött. Hozzá kell tennem, én magam is megdöbbentem ennek a kis közvélemény-kutatásnak az eredményén, és ezek után megpróbáltam más szemüvegen keresztül megérteni a munkavállalók problémáit.

Én azt látom, hogy amikor valami törvényt és valami rosszat akarunk a társadalommal elfogadtatni, akkor mindig azt mondjuk, hogy mert az EU-hoz való csatlakozás előírja. Most is ezt látom, hogy születik egy törvény, amely a munkavállalók részére nagyon sok szempontból elfogadhatatlan, és megint úgy kívánjuk eladni, hogy mert az Európai Unió ezt írja elő. Nem, az Európai Uniónak nagyon emberi gondolatai vannak a munka világával kapcsolatban!

A mai magyar helyzetet mindenki ismeri: a munka világában nem egyenrangú felek szerződésén alapul a munkavállaló és a munkáltató viszonya. A magyar munkavállaló megfélemlített, a munkahelyét félti. Ennek ellenére azt gondolom, azt gondoljuk, hogy ennek a törvényjavaslatnak nagyon sok eleme támogatható, különösen azok, amelyek az EU-jogharmonizációval függnek össze. Ilyenek például az egyes munkavállalói rétegekre vonatkozó foglalkoztatási feltételek részletes szabályozása, mint a fiatal munkavállalók munkahelyi védelme, a nemek szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma vagy az életkor alapján történő megkülönböztetés tilalma. Ezek valóban nagyon fontos elemei.

Viszont elfogadhatatlan a munkaidő, a pihenőidő, a túlmunkavégzés témakörében a jelentős visszalépés vagy mint a több műszakos készenléti jellegű és rendkívüli munkavégzésre irányuló javaslatok.

Néhány problémát részleteiben is szeretnék megemlíteni, amelyeket én találtam. Ezek elsősorban a munkaidő szabályozásával vannak kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engem a dolog megítélésénél az vezérelt, hogy úgyis elég kiszolgáltatott a magyar munkaerő, ne hozzuk még rosszabb helyzetbe, ugyanis ezt várja el tőlünk a magyar társadalom nagyobbik része. A másik oldalon viszont azt gondolom, hogy a munka törvénykönyve nem szabad, hogy kerékkötője legyen a gazdasági fejlődésnek. Tehát egy ilyen ellentét vonatkozásában tekintettem át a törvényjavaslatot.

A törvényjavaslatban foglaltakkal ellentétben nagyon fontosnak tartom, hogy minden, a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás, utasítás és minden egyéb írásban történjen; gondolok itt az átirányításra, a dolgozók tájékoztatására. Ez az írásbeliség nemcsak azért fontos, hogy mind a munkavállaló, mind a munkáltató tudja majd egyszer igazolni, hogy ő eleget tett kötelezettségének, hanem a feketemunka visszaszorítása érdekében is fontos. Gondoljanak csak arra, hogy ha kimegy egy munkaügyi ellenőr egy munkahelyre - tisztelet a kivételnek -, azt mondják neki, hogy délután jön a könyvelő, és akkor fogjuk aláírni a munkaszerződést. Tehát fontosnak tartom azt, hogy munkába lépés előtt alá legyen írva a munkaszerződés, akkor is, hogy ha ezt bizonyos munkáltatói körök támadják.

(17.20)

Vagy ilyen: a gazdasági miniszter rendelheti el a munkaszüneti napok indokolt változtatását, és ez így rendben is van. Ide egy olyan kiegészítés kívánkozna, hogy ezt a tervezhetőség szempontjából a tárgyévet megelőző november 30-áig hirdesse meg vagy akár előbb.

Vagy az idénymunka. Ez látványosan érint minden munkavállalót, mivel a javaslat szerinti megfogalmazás lehetőséget ad arra, hogy szinte minden tevékenységet idénymunkának lehessen nevezni vagy minősíteni.

Van olyan javaslat, amelyet rövid távon, a mai viszonyokhoz illeszkedően célszerű szabályozni, és aztán célszerű lenne időnként felülvizsgálni, mert szégyen az, hogy Európában lassan 4x8 óra a heti munkaidő, nálunk pedig 400 óra túlmunkával 2,2 hónapnyi többletmunka-végzésre kötelezünk vagy adunk lehetőséget a munkavállalónak.

A kérdés, hogy kinek az érdeke, ma így vetődik fel, és az a tapasztalatom, hogy elsősorban a munkáltatóé, de időnként a munkavállalóé is. Sajnos ez a helyzet, és ezt el kell fogadni. Nagyon sok olyan dolgozó van, aki a családját csak túlmunkával tudja eltartani, és ha ebben őt korlátozzuk, a család életszínvonala csorbát szenved. Ezzel szemben áll az, hogy a magyarok átlagéletkora 10-12 évvel kevesebb, mint Európában.

Hadd zárjam egy személyes gondolattal. Eddigi rövid országgyűlési képviselői életem tapasztalata az, hogy olyan törvények születnek, melyek nincsenek átgondolva, nincsenek modellezve. Ezeket azok, akik használják az általunk hozott törvényeket, nekem vissza is jelzik időnként.

Megmaradt bennem a törvényjavaslat elolvasása után az a hiányérzet, hogy talán majd egyszer részese lehetek egy olyan törvény megalkotásának, amely előremutató, és ha kis lépésben is, de a munka világában is az Európai Unió felé fordul. Például így szólna egy mondat: a heti munkaidő az elkövetkezendő években évente 1 órával csökken. Nagyon várom, hogy ezt elérjük.

Bízom abban, hogy a vita végére eljutunk oda, hogy amiben konszenzus van munkavállalói, munkáltatói, kormányoldalon, része lesz a törvénynek, és a vitatott pontokban pedig lesz bátorságunk végigmenni a demokrácia, az érdekegyeztetés rögös, nehéz útján a teljes magyar társadalom megelégedésére.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)