Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Kérem, hogy aki a jegyző asszony által ismertetett javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot.

Megnyitom az első vitaszakaszt, az ajánlás 1-7., továbbá 10., 12., 13., 14., 15., 16., 20., 21., 23., 24., 25. és a 26. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem. A vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a második vitaszakaszt, az ajánlás 8. és 11. pontjai, valamint 9. és 22. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Szintén nem jelentkezett senki, így a vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom az utolsó vitaszakaszt, az ajánlás 17., 18. és 19. pontjai alapján. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem. Így a vita e szakaszát és a részletes vita egészét is lezárom.

Megkérdezem Bogár László államtitkár urat... - mivel vita nem volt, nem is indokolt hogy válaszoljon a vitában elhangzottakra. De ilyen a parlamenti élet, meg kell kérdezni, mert minden megtörténhet.

Tisztelt Országgyűlés! A módosító javaslatokról következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! A mai napunk utolsó törvényjavaslata következik. Soron következik a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény és a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/2524. számon, a bizottságok ajánlását pedig T/2524/92. számon kapták kézhez. Megkérdezem a bizottságokat, kívánnak-e előadót állítani. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánnak.

Tisztelt Országgyűlés! A hatályos törvény szerkezeti rendjére és a módosító javaslatok belső összefüggéseire figyelemmel indítványozom, hogy a részletes vita öt szakaszból álljon. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Juhászné Lévai Katalin jegyző asszonyt. Tessék!

DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN jegyző: Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmüket, hogy a részletes vitában nem szerepelnek az ajánlás 91. és 107. pontjai, amelyeket az előterjesztőik visszavontak, és nem nyílik meg a vita a 100. pontról sem, mert az a bizottság álláspontja szerint nem felel meg a házszabályi rendelkezéseknek.

Az első szakaszban a törvény általános rendelkezéseit, illetve a felsőoktatási intézmény oktatóira vonatkozó szabályokat módosító, 2-15. pontok megvitatására kerül sor. A második vitaegységben a felsőoktatási intézmények szervezetrendszerére, működésére, önkormányzatára és felügyeletére irányadó rendelkezések módosításait kezdeményező, 16-80. ajánlási pontok szerepelnek. A 81-84. ajánlási pontok a felvételi és képzési szabályok módosításait tartalmazzák a vita harmadik szakaszában.

A hatályos törvény átmeneti rendelkezéseit a 85-99. ajánlási pontokban szereplő indítványok módosítják. Ugyanebben a szakaszban vitatjuk meg a 102-106. pontokat, a hatályba léptető rendelkezésekhez kapcsolódóan. Az ötödik vitaszakaszban szerepel a 101. és hozzá kapcsolódva az 1. pont, amely azt kezdeményezi, hogy a közoktatási törvényt e törvény ne módosítsa.

ELNÖK: Köszönöm, jegyző asszony. Kérem, tisztelt Országgyűlés, hogy aki az ismertetett javaslattal egyetért, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége elfogadta a javaslatot.

Megnyitom az első vitaszakaszt, az ajánlás 2-15. pontjai alapján. Szabados Tamás képviselő úr neve jelent meg a monitoron. Ehhez a szakaszhoz, képviselő úr? (Jelzésre:) Nem ehhez a szakaszhoz kíván hozzászólni. Kérdezem, hogy a 2-15. terjedő pontokhoz ki kíván hozzászólni. (Nincs ilyen jelzés.) Senki, így a vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a második vitaszakaszt, az ajánlás 16-80. pontjai szerint. (Jelzésre:) Bocsánat, Bazsa képviselő úr melyikhez jelentkezett, a másodikhoz? (Dr. Bazsa György: Az elsőhöz.) Tessék, megadom a szót. Nyilván a technika ördöge működött. Tessék!

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): (A mikrofonja nem szól.). Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban a technikával volt gond. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselők!

ELNÖK: Tessék a mikrofont bekapcsolni, úgy jobban lehet hallani! (Megtörténik.)

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! A felsőoktatási törvény módosításának általános vitájában már szóltunk arról, hogy egyetértünk azzal az alapkoncepcióval, hogy a felsőoktatás minőségét a törvény bizonyos pontjainak módosításával egyrészt határozottabban kell és érdemes biztosítani, másrészt növelni is szükséges.

Ennek a gondolatnak a jegyében született meg a módosításnak nemcsak a bizottsági és a parlamenti körökben talán legnagyobb vitát kiváltó része, az egyetemi tanári kinevezésekkel kapcsolatban, hanem az egész felsőoktatás körében, a sajtóban, a közvéleményben is visszhangra találó módosító javaslat.

Magam is azt gondolom, szükség van arra, hogy a felsőoktatás minőségét meghatározó módon biztosító egyetemi tanári színvonal egyértelműen magas legyen, a magyar felsőoktatás hagyományainak megfelelően nemzetközi mércével mérhető legyen, és ebben a tekintetben ne intézményi vagy azon belüli partikuláris érdekek legyenek meghatározóak.

Amikor tehát az előterjesztett törvénymódosítási javaslat azt mondja, hogy egy országosan is egységesnek tekinthető és nyilvánvalóan olyannak is ígérkező magyar akkreditációs bizottsági vélemény szükségszerű és kötelező kikéréséhez köti az egyetemi tanári kinevezést, annak a folyamatában meg kell jelenjen a Magyar Akkreditációs Bizottság véleménye, azé a testületé, amely az elmúlt hét év során bebizonyította, hogy nemzetközi mércével kíván mérni, minősíteni, minőséget biztosítani Magyarországon, akkor ezt a gondolatot támogattuk és támogatjuk is.

A gond megítélésünk szerint abban jelentkezik, hogy amíg ez a javaslat a MAB, tehát egy szakmailag kompetens és a felsőoktatás saját autonómiájából összeadott szakmai grémium részéről fogalmazódik meg, addig ez rendben van. Abban van a gond, ha a mindenkori miniszter ennek alapján olyan lehetőséget kap, amely az intézményi tanács döntése után azt a lehetőséget hordozza magában, hogy egyetemi tanári kinevezési javaslatokat továbbterjeszt, illetve meggondolásra visszaküld az intézményi tanácsnak.

(18.30)

Ez tehát egyrészt egy olyan fázis, ami az egyetemi, főiskolai autonómiával logikailag nincsen összhangban. Másrészt rendezetlen ez a kérdés, mert mi történik akkor, ha a miniszter megfontolásra visszaküldi az intézményi tanácsnak? Akkor újból elindulhat egy ilyen folyamat, akár a pályázat meghirdetésétől, akár csak az intézményi tanács újratárgyalásától kezdve, és újból megkapja a miniszter, újból visszaküldi megfontolásra. Szóval, ez egy olyan, kiutat nem tartalmazó megoldási javaslat, ami ennek következtében nem megoldás. Azt kellene világosan megmondania az előterjesztőnek, hogy a MAB egyetértése szükséges az egyetemi tanári kinevezéshez. Ebben az esetben enélkül az intézményi tanácsok nem terjeszthetnek föl, vagy pedig az intézményi tanács - és ez a mi javaslatunk a 8., 10. pontokban - legyen köteles kikérni a MAB véleményét, ennek birtokában mérlegeljen, és ennek alapján terjeszthessen fel anélkül, hogy a miniszternek külön jogkört kellene adni.

Meggyőződésem, hogy az intézmények nagyon komolyan fogják venni ezt a MAB-véleményt, hiszen a MAB-nak olyan tekintélye van a magyar felsőoktatásban, amit nem szokás az utóbbi években negligálni. Most is erre lehet ebben a kérdésben számítani, és ha nem ez következne be - amit nem gondolok, még egyszer mondom -, akkor nagy valószínűséggel a MAB kezében ott volna az a lehetőség, hogy egy-egy olyan intézménynek, amelyik többször is negligálta a MAB megalapozott, szakmailag kompetens véleményét, azt mondhassa a legközelebbi akkreditáció, minőségellenőrzés, hitelesítés során, hogy hölgyeim, uraim, önök ebben az intézményben, az országos átlagtól eltérően, olyan alacsony követelményszintet alkalmaznak, amelynek alapján - másokkal együtt föltehetően - nem látjuk indokoltnak az intézmény akkreditálhatóságát. Ezt mindenki tudja, ez mindenki számára világos a magyar felsőoktatásban, és ennek nyilvánvalóan megvolnának, meglennének a következményei. Tehát ezért javasoljuk azt, hogy egy ilyen világos képlet alapján lehessen a továbbiakban minőségileg garantált egyetemi tanári előterjesztéseket az intézményi autonómia keretében megtenni.

A módosító javaslataink más tekintetben egy kicsit komplexebben közelítik meg ezt a kérdéskört. Úgy látjuk, az a keveredése a dolgoknak, hogy főiskolai tanácsok habilitált pályázókat egyetemi tanárrá kinevezni főiskolán is javasolhatnak, a dolgok logikai rendjének összekeverését jelenti. Az egyetemi tanár, miként az egyetemi tanársegéd, az egyetemi adjunktus, az egyetemi docens, egy egyetemi tevékenységhez kötött beosztási kör. Azt a feladatkört jelenti, amit az egyetemen az illetőnek oktatásban, kutatásban el kell látnia. Ezeket a feladatokat főiskolán nem lehet ellátni. A főiskolán nincsen doktori képzés, a főiskolán nincsenek egyetemi előadások, a főiskolán nem kell egyetemi tankönyvet írni, a főiskolán azt kell tenni, ami a főiskola világos és tisztességes, társadalmilag nagyra becsült és értékes feladata, tevékenysége, és nem ilyeténképpen összekeverni a dolgokat. Akkor lehetne ugyanis főiskolán egyetemi docenst is kinevezni, meg egyetemi adjunktust is, meg egyetemi tanársegédet is - mert ez a logika világosan így mehet tovább, de ez a logika nem jó logika. S akkor a középiskolában is lehetne, mondjuk, tudományos fokozattal bíró középiskolai tanárokat főiskolai tanárnak nevezni, hiszen a főiskolai tanár kritériumait... - tudományos fokozata legyen és bizonyos egyéb színvonalas tevékenységeket folytasson, ezt középiskolában is el lehetne egészen normálisan végezni. Úgyhogy egyértelműen azt gondoljuk, hogy ezt a helyzetet rendbe kell tenni.

Hogy azonban a főiskolai tanároknak az a része, akik egy egyetemi habilitációs folyamaton is átmentek és megfeleltek a követelményeknek, megfelelő társadalmi elismerésben részesüljön, azt javasoltam, hogy a törvény deklarálja a professzori cím használatának lehetőségét. Most az a furcsa helyzet van a magyar jogrendszerben, hogy két kategória viselheti jog szerint a professzori címet, az emeritus professzor - aki már nem professzor, hiszen nyugdíjba ment - és a kutatóintézetek legmagasabb beosztású kutatórétege, a tudományos segédmunkatárs, munkatárs, főmunkatárs és tanácsadó után kutatóprofesszorként besorolt, tényleg általában akadémikusi kör. Csak éppen az egyetemi tanárok számára, akik valóban a szó klasszikus és mai értelmében professzorok, nem adja meg a magyar jogrend ennek a címnek a használatát.

Úgy gondolom, hogy az volna helyénvaló, ha a törvény is deklarálná, hogy az egyetemi tanárok, akik szükségszerűen habilitáltak és a habilitált főiskolai tanárok - itt utalok vissza arra, amit az előbb mondtam - törvény szerint használhatnák a professzori címet, ezt a társadalmilag még mind mostanáig is magasra értékelt rangot, elismerést, szakmai tisztességet jelentő címet. Ezt a javaslatot egyébként az oktatási bizottság támogatta, és nagyon örülnénk, ha az előterjesztő is egyetértene ezzel, mert akkor a dolgok legalábbis egy tekintetben lassan a helyére kerülnének. Ezért tehát reméljük, hogy ez a javaslat végül is a kormány részéről is elfogadásra találhat.

Ebben a körben hadd tegyek még egy utalást! Képviselőtársaim előterjesztették azt, hogy az egyházi intézményekben a fenntartó javaslatára legyen kinevezhető egyetemi tanár. Ez az intézményi autonómiát csorbító megfogalmazás. Függetlenül attól, hogy egy intézmény állami vagy nem állami, egyházi vagy magán, az a tisztességes akadémiai autonómia rendje, ha az intézményi tanács tesz erre javaslatot, nem a fenntartó. A fenntartó abban bírjon meghatározó szereppel, abba legyen beleszólása, hogy lehet-e egyetemi tanári állást hirdetni egy adott intézményben, van-e rá szükség, és van-e rá pénz. Ha igen, akkor onnantól kezdve az intézményi tanács autonómiájába tartozzon az, hogy ki legyen az a professzor. E tekintetben ezt a különbségtételt indokolatlannak tartjuk. Mi az egyházi intézményeket ugyanolyan egyetemeknek tekintjük, mint amilyenek mi, államiak vagyunk, ezek ugyanazzal az autonómiával bírjanak, és ne a fenntartó meghatározó szerepe érvényesüljön a professzori kinevezésekben.

Végezetül azt ismételném meg, hogy jónak tartanánk és nagyon örülnénk, ha a kormányzat megértené az oktatási bizottság gondosan megvitatott, alaposan átgondolt álláspontját, és egyetértene az előbb elmondott javaslattal. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Több kétperces hozzászólásra jelentkezés is megjelent a monitoron. Megkérdezném Takács Imre képviselő úrtól és Pósán képviselő úrtól, ehhez a vitaszakaszhoz akarnak-e hozzászólni. (Dr. Takács Imre és dr. Pósán László bólint.) Akkor megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, MSZP, két percre.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a felsőoktatásról szóló törvényjavaslat módosítása során abból az alapelvből kell kiindulni minden lépésnél, hogy az egyetemi vagy a főiskolai autonómia ne sérüljön. Ennek kapcsán meg kell jegyezzem azt, hogy az egyetemi tanárok kinevezésekor a miniszter jogköre nem nőhet az egyetemi tanács fölé, mert véleményem szerint ez az egyetemi autonómiát egyértelműen sértené. Az egyetemi tanács meggondoltsága, tudományos háttere egyértelműen azt jelenti, hogy ha ők valakit egyetemi tanárrá javasolnak kinevezni, akkor nem lenne jó, ha a minisztérium vagy a miniszter ezzel kapcsolatban jelentősen fel tudna lépni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Szintén két percre adom meg a szót Pósán László képviselő úrnak, Fidesz.

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Csak emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat arra, hogy a bizottsági ülésen számos javaslat olyan támogatást kapott kormánypárti és ellenzéki oldalról egyaránt, ami, azt gondolom, a jövőre nézve is kellő reménnyel tölthet el bennünket a tekintetben, hogy számos javaslat kellő konszenzussal fog majd itt a parlamentben a plenáris ülésen is rendelkezni.

(18.40)

Számos dologgal egyetértek, amit a Bazsa képviselő úr felvetett. Egy dolgot szeretnék még hozzátenni, ami a főiskolai és az egyetemi tanári kérdéskörhöz kapcsolódik, csak megfontolás végett. Ha eltérő feladatkörök vannak egyik vagy másik helyen, és ehhez kapcsolódna, mondjuk, egyetemi tanári kinevezés főiskolán és egyetemen is, akkor a kérdés innentől kezdve az, hogy a bérbesorolásuk hogyan alakul. Mert ha azonos címnél azonos fizetés van, de nem ugyanolyan típusú feladatkörök tartoznak hozzá, akkor itt nyilvánvalóan komoly problémák állhatnak elő. Mint ahogy fordítva is igaz a kérdéskör: ha azonos fizetési kategória van, akkor nyilván azonos feladatot kell hozzárendelni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra megadom a szót Iványi Gábor képviselő úrnak, SZDSZ.

IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én a törvényjavaslat, a módosítás 2. §-ához kívánnék néhány megjegyzést fűzni. Azzal szeretném kezdeni, hogy sajnálom, hogy a bizottságokban Zuschlag képviselő úr, valamint Jánosi és Bazsa képviselő urak módosító javaslatait ezen a ponton nem támogatták. Ők ugyanis arra törekedtek módosításaikkal, hogy elejét vegyék egy olyan megkülönböztetésnek, amely szerint csak azok az egyházak kapnának a többi felsőoktatási intézménnyel azonos támogatást az intézmény fenntartásához és működtetéséhez, fejlesztéséhez, amelyek vagy az 1997-es vatikáni szerződés, vagy az ezt követő, állammal kötött megállapodások résztvevői voltak. Azonban nemcsak ezek az egyházak folytatnak főiskolai, illetve egyetemi képzést. Itt nem csupán világi szakok támogatásáról van szó ebben a törvényjavaslatban, hanem a hitélettel összefüggő szakok támogatásáról is.

Amikor a törvényjavaslat, a módosítás az indokolásban arra hivatkozik, hogy valamilyen módon a gyakorlatban kárpótolni kell azokat az egyházakat, amelyek a felsőoktatásban való szerepvállalásuk terén 1948-at követően sérelmeket szenvedtek el, és abba a helyzetbe kell őket hozni, hogy most is szerepet vállalhassanak, akkor ezzel a gyakorlati segítséggel egyetérthetünk. Nem érthetünk egyet azonban azzal, hogy ebből a körből most is ki vannak zárva más egyházak, amelyekkel nem kívánt az állam megállapodásokat kötni a vatikáni megegyezést követően.

A törvényjavaslat állam által elismert felsőoktatási intézményekről beszél, és ez így helyénvaló, de vannak állam által elismert felsőoktatási intézmények, amelyeknek a kihagyása ebből a körből egyházaknak okozott jogsérelem lenne, amelyet nem 1948-ban, a fordulatot követően követtek el némelyek, hanem amely jogsérelmet most követné el a jelenleg ezt a törvényjavaslatot benyújtó kormány. Nagy kár lenne, ha azok az egyházak, amelyek szintén szerepet vállalnak és ezt a munkát jól végzik, amelyek lehet, hogy Magyarországon rövidebb történelmi múlttal rendelkeznek, de van mind az oktatásban, mint a hitéleti képzésben tapasztalatuk, és nem kívánják más egyházak felsőoktatási intézményeiben kiképeztetni a híveiket, ha ők hátrányt szenvednének most ezen a területen.

Megjegyzem itt azt, hogy megfogalmazódott már írásban olyan javaslat, hogy teológusképzést és ehhez hasonló, hittanári képzést is csak az úgynevezett történelmi egyházak teológiai főiskoláin lehessen államilag támogatott módon végezni; nagy kár lenne, ha az újabb kori magyar történelmet megterhelné egy ilyen vonás. Én tehát arra szeretném önöket biztatni, fontolják meg mindazokat a szempontokat, amelyeket az említett képviselő urak módosító indítványaikban felvetettek, és gondolják meg azt is, hogy az érintett egyházak, egyházi jogi személyek nyilván a jogsérelem miatt készek akár az Alkotmánybírósághoz is fordulni vagy a nyilvánosság figyelmét felhívni egy olyan diszkriminatív lépésre, amit kár lenne megtenni, ami olyan jogtalan helyzetet teremtene egyesek előnyére és mások nyilvánvaló hátrányára, ami nem válna dicséretére egyikünknek sem.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Jánosi György képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A reménytelenség nyugalmával szeretnék az ajánlás 4. pontjában szereplő módosító indítványomhoz némi szóbeli kiegészítést fűzni. Azért teszem ezt, hogy az én lelkiismeretem megnyugodjon, hogy elmondhassam magamról, megpróbáltam még egyszer meggyőzni a kormányoldali többséget egy olyan igazságtalanságról, ami az én megítélésem szerint is sajnos szerepel a jelenlegi törvénymódosításban.

Helyes törekvése volt a törvénymódosításnak megítélésünk szerint az, hogy javítani kívánja az egyházi felsőoktatási intézmények finanszírozási pozícióit. Lényeges oka volt ez annak, hogy a törvénymódosításra a felsőoktatás terén sor került. Van azonban egy olyan passzus a törvényben, amely ezt a többletforrást csak az egyházak egy meghatározott körére szűkíti le: nevezetesen azokra az egyházakra, amelyek érintettek voltak az 1991-es, egykori kárpótlási törvény által. Mindez a mi nyelvünkre lefordítva a történelmi egyházakat jelöli.

Igazságtalannak érzem ezt a különbségtételt, mert azt gondolom, vannak olyan kisebb egyházak, amelyek nem voltak érintettek a kárpótlási törvény által, ugyanakkor mindent elkövetnek, hogy akkreditált, megfelelő minőséget produkáló felsőoktatási intézményt működtessenek.

A törvény a többletfinanszírozást a beruházási és felújítási támogatások terén teszi meg a történelmi egyházaknak, lehetővé téve azt, hogy az állami intézményekkel egyenjogúan, egyenrangúan pályázhassanak az e célra megnyitott költségvetési forrásokhoz. Az én számomra kissé érthetetlen, miért nem tehetnék meg ezt azok a kisebb egyházak és felekezetek által fenntartott felsőoktatási intézmények is, amelyek - még egyszer mondom - kellő akkreditáció után, a minőségüket biztosítva fordulhatnának ilyen forrásokért.

Aggályt látok a '90-es, vallási és lelkiismereti szabadságról szóló törvénnyel való összevetésben, hiszen ez a törvény, amely alkotmány erejű törvény, kétharmados törvény, azt mondja ki, hogy nem szabad felekezetek között különbséget tenni akkor, amikor az állam által elismert feladatokat látnak el, és ennek fejében állami támogatást kapnak. Úgy érzem, ez az elv sérül akkor, amikor a felsőoktatási törvény módosítása visszautal a '91-es kárpótlási törvényre, mert ettől a pillanattól kezdve csak az egyházaknak egy meghatározott köre számára biztosítja a hozzáférhetőséget az állami forrásokhoz.

Szeretném elmondani: nem jelentene többletforrást a költségvetés számára, ha ezt a lehetőséget megadnánk azoknak a kisebb egyházaknak, felekezeteknek is, amelyek akkreditált, minősített felsőoktatási intézményt működtetnek.

(18.50)

Hiszen itt csak arról van szó, hogy a pályázaton más állami intézményekkel vagy adott esetben a történelmi egyházak által fenntartott felsőoktatási intézményekkel egyenrangúan vehetnének részt. Azt gondolom, kellő garanciát jelent ezeknél az intézményeknél az, hogy csak akkor pályázhatnának erre a forrásra, ha a Magyar Akkreditációs Bizottság által elismert minőségi felsőfokú képzést folytatnának.

Még egyszer szeretném felhívni a kormányoldal figyelmét arra, hogy próbáljuk megszüntetni ezt az esélyegyenlőtlenséget. Mert igaz az, hogy semmiféle alkotmányos jogszabály nem tiltja a pozitív diszkriminációt bizonyos egyházak esetében, adott esetben a történelmi egyházak esetében, de arra szeretném felhívni mindannyiunk figyelmét, hogy ha bármely egyház esetében pozitív diszkriminációt alkalmazunk, azok az egyházak, amelyek ebből kiszorulnak, negatív diszkriminációként élik meg ezt a helyzetet. Kár lenne egy helyes, jó irányú és a kormányzat oldaláról jó szándékú törekvést kérdőjelessé tenni azért, mert négy-öt felsőoktatási intézmény kiszorulna abból a lehetőségből, amelyet most a törvény kizárólag a történelmi egyházak számára nyit meg.

Köszönöm a figyelmet.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a második vitaszakaszt az ajánlás 16-80. pontjai szerint. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. (Szabados Tamás jelentkezik.) Szabados Tamás képviselő úr, MSZP. Tessék!

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ajánlás 23., 24., 25., 26., 27., 28. pontjai kapcsán szeretnék hozzászólni, amelyek a hallgatói önkormányzatok jogállását feszegetik.

Az eredeti, a kormány által beterjesztett javaslatban a hallgatói önkormányzatok és a doktoranduszok szövetsége azonos jogot kapna az egyeztetéskor. Érdekes módon az oktatási bizottság ülésén, attól függetlenül, hogy ki milyen pártból jött, többen megérezték ennek a problematikus voltát. Ugyanis az egységes hallgatói önkormányzatok egy óriási vívmány. Ennek a felszeletelése - ezt többen érezték úgy, fideszesek is, MSZP-sek is - nem lenne szerencsés. Ezért nagyon hasonló módosító javaslatok érkeztek, amelyeket sajnos a kormány nem támogatott, de az oktatási bizottság egynémelyiket támogatta. Ezért van az, amit az előbb Pósán képviselő úr is feszegetett, hogy jó lenne a kormánynak még egyszer átgondolni azt, hogy ha mindkét oldalon ennyien így gondolják a dolgot, érdemes-e ezzel szembe menni, érdemes-e a hallgatói önkormányzatokat felszeletelni.

Nagyon tanulságos volt, ahogy a HÖOK elnöke, Kucsera Tamás Gergely az oktatási bizottság ülésén ez ügyben érvelt, mégpedig úgy, hogy a Doktoranduszok Országos Szövetsége gyakorlatilag része ma is a hallgatói önkormányzatoknak mint szervezetnek. Kialakult egy nagyon érdekes vita arról is, hogy a doktoranduszok hallgatók-e vagy nem. A felsőoktatási törvény szerint azok. Ha pedig hallgatók, akkor nem lehet a hallgatói önkormányzatok egy részét kitüntetett helyzetbe hozni a többiek rovására, netán még úgy is, hogy mondjuk, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Szövetsége tíz tagú elnökségébe két tagot delegáljon egy választott szervezet.

Ezért a magam részéről két indítványt is tudnék támogatni. Az egyik az, amelyet Pósán képviselő úr adott be Gyürk András és Rogán Antal képviselőkkel együtt. Ők szintén ezt mondják ki, hogy a felsőoktatási intézmények hallgatóinak országos képviseletét a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája - a továbbiakban HÖOK - látja el. Ezt az oktatási bizottság támogatta is, többen itt ülünk, akik támogattuk, szinte egységesen, egy-két tartózkodástól eltekintve elfogadta a bizottság. De ha ez nem megy, akkor azt is támogatni tudjuk, amit Zuschlag János, Jánosi György és Csizmár Gábor képviselőtársaim javasoltak módosító indítványukban, amely arról szólt, hogy a felsőoktatási intézmények hallhatóinak országos képviseletét a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája, a továbbiakban HÖOK - és itt van a módosítás -, ezen belül doktoranduszainak országos képviseletét a Doktoranduszok Országos Szövetsége látja el. Tehát nem gondoljuk úgy, hogy a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája mellé egy külön jogi személyként megjelenjen a Doktoranduszok Országos Szövetsége. Ezt mi úgy értékeljük, talán nem egészen alaptalanul, hogy ez a hallgatói önkormányzatok megosztására szolgálna, ha ez megtörténne.

Ezért tisztelettel felhívom a kormány képviselőinek a figyelmét, az államtitkár úr figyelmét arra, hogy ha bármelyik javaslatot, vagy az ellenzékit, vagy a kormánypártit támogatják, ezzel ezt a dolgot, azt hiszem, megnyugtatóan lehetne rendezni, hiszen ebben a szakma bizottsága szinte egyhangú döntést hozott. Abban a formában viszont, ahogy ezt az eredeti javaslatban a kormány elénk tárta, az oktatási bizottság nem tudja támogatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót felszólalásra Bazsa György képviselő úrnak, MSZP.

DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ebben a fejezetben két, egy értelemben összefüggő kérdéskörhöz kívánok hozzászólni. A javaslatok a 60., az 53., 59., 74. pontokban találhatók és még néhány másik is érinti ezt.

A magyar felsőoktatásnak van két, az eddigiekben fontos szerepet betöltő testülete, a Felsőoktatási és Tudományos Tanács, illetve a Magyar Akkreditációs Bizottság. Kialakult még a törvény '93-as megszületése kapcsán egy egészséges konszenzus a testületek összetételét, elnökeit, apparátusát és hatáskörét illetően. Nem gondolom, hogy egy-egy ilyen kérdéskör egyszer s mindenkorra tízparancsolatba vésve kellene hogy hosszú életet éljen, értelemszerű módosításokra mindig kell hogy lehetőség legyen. A mostani módosítások azonban, úgy vélem, nem jó irányba mennek, és nem is egészen értem az oktatási kormányzatot, mert minden esetben az a határozott véleményünk - ez elég világosan kiolvasható a javaslatokból -, hogy erősebb minisztériumi vagy kormányzati beleszólást és ezzel csökkenő felsőoktatási autonómiát és hatáskört eredményezne.

Az egyik ilyen, hogy az FTT hatásköre - itt ugyan korrigálnom kell magamat, mert nem az eredeti előterjesztés szerint, hanem két képviselőtársunk, Vincze és Révész Máriusz képviselőtársunk javaslata alapján - rendkívüli mértékben lecsökkenne. Lecsökken, mert semmi konkrétumot nem jelent, egyedül talán a karokra vonatkozó javaslatok és a felsőoktatás költségvetésére vonatkozó javaslatok véleményezését jelenti, de a felsőoktatás költségvetése eddig sem az FTT-ben dőlt el, hanem jobbára itt, ebben a Házban, legalábbis formálisan. Olyan mértékben gyengül, válik általánossá az FTT hatásköre, amire - ha ezt jellemzésként lehet mondani, de talán lehet mondani - azt mondanám, hogy ha engem most jelölnének FTT-tagnak, én megköszönném, de azt mondanám, hogy nekem ennél hasznosabb időtöltésre is van lehetőségem. Én három évig voltam FTT-tag, most egy hónapja járt le a mandátumom, tudom, hogy mit jelentett a jelenleg még érvényes törvény szerint az FTT hatásköre. Azzal együtt, hogy formálisan ugyanúgy javaslattevő, véleményező, állásfoglalásra jogosult testület volt.

(19.00)

De ami most ebben a javaslatban megszületik, az egy rendkívül formális, elveken vitatkozó - kicsit gondolkozom, hogy érződjön, hogy nem akarok igazán felelőtlenül rossz kifejezést mondani -, szinte gittegylet jellegű társasággá alakul át.

Még ezt is tetézi az, hogy a javaslatok szerint az elnökét a miniszter egyetértése esetén a testület választása alapján a miniszter nevezi ki. Én azt gondolom, hogy a testületnek meg lehetne hagyni - most már akármilyen is a jogköre - azt a jogkört, hogy maga válassza meg az elnökét. Ez általában így volt szokásos, és a demokráciákban nagyjából így szokásos.

A MAB-nál az összetételt illetően szintén kialakult egy normális arány - nem is mondanám, hogy konszenzus -, miszerint 30 tagból 15-öt a felsőoktatás, 10-et a kutatóintézetek, 5-öt az alkalmazói-felhasználói szféra delegál, és ez működőképes volt. A javaslat most megszünteti ezt a törvényi előírást, amit én azért nem értek, mert egy törvényi előírás, egyezség mégiscsak egyfajta országos kormányzati-ellenzéki - és mindenkori kormányzati, mindenkori ellenzéki - egyetértés eredménye szokott lenni. Most a MAB összetételében a mindenkori kormányzat kap egyfajta nagyobb jogosultságot. Nem hiszem, hogy értelmes dolog, mert rögtön felvetődik, hogy most valamilyen okok miatt, valamilyen szempontok miatt így vagy úgy módosul az előbb említett arány, és ez természetesen időnként, ciklusonként a másik oldalról viszonoztatik. Mi azt javasoltuk itt, hogy maradjon meg a jelenlegi törvényi szabályozás, és a MAB így működjön tovább.

A minisztériumnak ez a nem szimpatikus és nem jó törekvése a hatékonyabb, erősebb beleszólásra abban jelentkezik, hogy a MAB főtitkárát a javaslat szerint most már a miniszter nevezi ki. A MAB a magyar felsőoktatás tényleg nagy autonómiával, nagy tekintéllyel és nagy felelősséggel működő testülete. Ha a miniszter akarja kinevezni a főtitkárt, akkor annak nincs jó üzenete. Máris tudom mondani a felsőoktatási körökből, hogy ennek rossz üzenete van. Nem kell beleszólás a miniszter számára - a mindenkori miniszter számára, szeretném mondani -, mert nincs garancia arra, hogy egy-egy kormányzat évtizedekig működik. Azt gondolom, hogy ugyancsak meg kellene hagyni a MAB elnökének azt a lehetőségét, hogy a főtitkárát, a gazdasági igazgatóját és azon túl pedig az apparátus tagjait kinevezhesse. Így a mostani javaslat szerint a főtitkár a miniszter kezében van, a főtitkár kezében az apparátus van, és nem hiszem, hogy ebben a körben vagy ezen a fórumon tovább kell mondani a gondolat lehetőségét.

Ezért tehát azt gondolom, hogy amennyire érthető, hogy a FTT esetében is, amelyik a miniszter tanácsadó testülete, amely a Szalay utcai házban működik, indokolt lehet az, hogy a miniszter nevezi ki a főtitkárt - nem az FTT elnökét, az előbb elmondtam, hogy azt nem -, annyira nem indokolt, hogy a MAB, amelyik - még egyszer mondom - a magyar felsőoktatási intézményi autonómiák egy-egy részéből összeállt, egységes felsőoktatási autonómiát reprezentál, ez ne következzen be. Azt javaslom, hogy ezt a jelenlegi törvényi állapotot mindkét esetben tartsuk meg. Nincs értelme ebben az irányban változtatni. Szeretném mondani, hogy a felsőoktatás nagyon rossz üzenetként fogja ezeket a javaslatokat.

Ezek után mondhatnám, és mondom is egy mondat erejéig: a főiskolai rektori, MAB-tagsági és FTT összeférhetetlenségre vonatkozó javaslatot az oktatási bizottság nem támogatta, mert úgy érezte, hogy hasznos lehet az az információ, amit a rektorok ezekben a testületekben gyakorolnak. Én magam három éven keresztül ezt csináltam, tehát tudom, hogy kölcsönösen hasznosítható információkról van szó. Az FTT esetében - ha bekövetkezik az, ami a képviselői módosító javaslatokban van - ennek nincs is jelentősége; a MAB esetében van.

Én tehát azt szeretném javasolni, azt javaslom a kormányzatnak, hogy az eddig meglévő felsőoktatási autonómiákat, jogköröket ne módosítsa sem most, sem a későbbi kormányzatok számára.

Ez így működött; meggyőződésem, hogy rendben működött, és az lenne az egészséges, ha továbbra is így működne.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Jánosi György képviselő úrnak, MSZP.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A 16., 22., 27., 65., 67. és 79. számú módosító indítványaimhoz szeretnék némi szóbeli kiegészítést fűzni.

A módosító javaslatok egy része a hallgatói jogok ügyével foglalkozik. Ezen a ponton szeretném megerősíteni mindazt, amit Szabados Tamás képviselő úr az imént elmondott. Hibának tartanánk, ha a törvény eredeti szándékához képest a módosítás most megkettőzné a hallgatói érdekképviseletek országos szintjét. A törvényjavaslat ugyanis ezt teszi. Kiemeli a hallgatói önkormányzatok köréből a Doktoranduszok Országos Szövetségét, és egyenrangú érdek-képviseleti jogosítványokkal kívánja felruházni országos szinten.

Amikor 1996-ban a felsőoktatási törvény módosítása nyomán egységessé tettük a hallgatói érdekképviseletet, ezt akkor a politika és maguk a hallgatók is megelégedéssel fogadták, tudniillik kölcsönösen mind a két fél érdekét szolgálta ez a fajta egységes érdekképviselet. A politikait azért, mert végre volt egy meghatározott partner, akivel ezentúl tárgyalhatott, egyeztethetett hallgatókat érintő ügyekben, kérdésekben. De a hallgatókat is megnyugtatta ez a rendszer, hiszen innentől kezdve nem kellett szembenézniük azzal a veszéllyel, hogy több hallgatói szervezet esetén a politika kedvére játszhat velük, szembefordíthatja egymással őket, mindig a véleményéhez legközelebb eső hallgatói szervezet véleményére hivatkozhat.

Azt gondolom, hogy ezt az egységes hallgatói képviseletet hiba lenne megbontani. Nem véletlen, hogy ez ellen a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája is felemelte a szavát. Azt gondolom, hogy az sem véletlen, hogy az oktatási bizottságban döntő többséggel megszavaztuk azokat a módosító indítványokat, amelyek a hallgatói érdekképviselet egységét megpróbálják megtartani, megpróbálják így érvényesíteni. Bízom abban, hogy ezt a parlament is támogatja. Már csak azért is, mert a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája az összes magyar felsőoktatási intézményben tanuló hallgatót magában foglalja; ez mintegy 300 ezres létszám. Ugyanakkor a Doktoranduszok Országos Szövetsége - amely önkéntes választási alapon működő szervezet - mindössze 1200-1300 tagot foglal magában.

Azt gondolom, hogy nagyon egyenlőtlen dolog lenne egyenrangú félként kezelni a két szerveződést egy érdekegyeztető tárgyaláson. Azt gondolom, hogy az eddigi törvény kellőképpen biztosította a doktoranduszok megjelenését a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájában, hiszen a törvény eddig is kimondta, hogy a tíz tagú elnökségben két helyet fenn kell tartani a Doktoranduszok Országos Szövetsége delegáltjai számára.

A hallgatói jogok ügyében még egy módosító javaslatról szeretnék szólni, ez a 16-os...

ELNÖK: Hadd kérjem meg arra, hogy egy kicsit tegye feljebb a mikrofont, mert nagyon búg.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Bocsánat, de azt hittem, hogy visszhangzik, ha közelebb teszem.

A 16. ponttal kapcsolatban szeretnék még egy nagyon rövid indoklást tenni. A 16. pontban azt a módosító javaslatot terjesztettem be, amely lehetővé tenné, hogy a hallgatói önkormányzatok az egyes felsőoktatási intézményekben működő minőségbiztosítással foglalkozó bizottságokba delegálhassanak képviselőt.

A jelenlegi törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy ebbe a minőség felett őrködő bizottságba a hallgatói önkormányzatok akkor delegálhatnak hallgatói képviselőt, ha ezzel az intézményi tanács egyetért. Eddig is így szerepelt a törvényszövegben. Én azonban azt gondolom, hogy elérkezett az idő, hogy módosítsunk ezen. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy angolszász területen nem szokták megkérdezni a pulykákat, hogy szeretik-e a karácsonyt, de én azt gondolom, hogy felnőttnek tekinthetnénk a hallgatókat. Felnőtt emberekről van szó, akik igazán a maguk bőrén érzik az oktatás minőségének előnyeit vagy éppen hiányait és fogyatékosságait. Azt gondolom, hogy meg kellene adni a jogot a diákönkormányzatoknak, hogy delegálhassanak ebbe a bizottságba, és ott a hallgatói szempontokat is érvényesítsék akkor, amikor a minőségbiztosítás ilyen-olyan kérdéseiről van szó az intézményben.

(19.10)

Végül a 65., 67., 79. számú módosító indítványaimban - amelyeket Bazsa képviselő úrral nyújtottam be - a Magyar Akkreditációs Bizottság ügyeit érintjük.

Én is mélységesen fájlalom, hogy kikerül a törvényből a Magyar Akkreditációs Bizottság összetételére vonatkozó passzus, amely eddig leírta, hogy hogyan áll össze ez a rendkívül fontos köztestület. Azt gondolom, a Magyar Akkreditációs Bizottság eddigi működése során bizonyította létjogosultságát, bizonyította felkészültségét, és bizonyította azt, hogy rendkívül fontos köztestülete a magyar felsőoktatásnak.

Kár lenne legyengíteni a szerepét azzal, hogy kivesszük az összetételére vonatkozó szabályokat a törvényből, miközben a Felsőoktatási és Tudományos Tanácsnál megerősítjük az összetételre vonatkozó eljárási szabályokat. Ráadásul kissé zavaró, hogy a kormány által benyújtott törvénymódosítás a MAB-bal kapcsolatban immár a felsőoktatási szféra képviselőiről beszél és nem a delegáltjairól. Eddig a törvény ugyanis világossá tette, hogy a felsőoktatási szféra által delegált, választott, küldött képviselők adják a MAB meghatározott létszámú részét. A törvénymódosítás immár csak képviselőkről beszél, ami furcsa értelmezésre ad lehetőséget. Például arra, hogy bárki szemezgessen adott esetben a felsőoktatási szféra képviselői közül, és a számára kedvezőeket hívja meg ebbe a rendkívül fontos bizottságba.

Én azt gondolom, hogy inkább erősítenünk kellene a Magyar Akkreditációs Bizottság jelenlétét a törvényben, és azt gondolom, erősítenünk kellene az önállóságát is. Például azzal, amit a 79. ajánlási pontban szereplő módosító indítványban javasolok. Ez ugyanis azt mondaná ki, hogy a Magyar Akkreditációs Bizottság titkárságának vezetőjét immár ne az oktatási miniszter nevezze ki, hanem a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöke, akit a Magyar Akkreditációs Bizottság tagjai maguk közül választanak.

Azt gondolom, hogy az önállóság, az autonómia irányába tett lépés lenne ez, ami megerősítené a Magyar Akkreditációs Bizottság eddigi működését.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)