A felszólalás szövege:

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az biztos, hogy ha áttekintjük azokat a szinteket, amelyek Magyarországon kialakultak, abból az következik, hogy ez hosszú távon és sokáig nem tartható, hiszen, ami területfejlesztés, önkormányzatiság és közigazgatás címszó alatt kialakult, egy borzasztóan bonyolultan kezelhető rendszer. Van ugye a település; kezd egyre több feladatot és szerepet kapni az úgynevezett többcélú kistérségi társulás a maga társulási tanácsával; harmadik szintként ott van a megye, a megye mellett persze megjelentek a megyei területfejlesztési tanácsok; negyedik szintként ott van a régió, amely egyelőre tervezési-statisztikai régióként funkcionál, mellette ott vannak lényegében a munkaszervezetek, az ügynökségek; és ott van a Magyarországon hihetetlenül erős központ, az ágazatok.

Tehát öt kialakulónak mutatkozó szint egyre inkább szívja az erőforrásokat, amiből két dolog teljes mértékben és száz százalékig biztos, ez a települési szint, úgy gondolom, meg a központ, tehát a központi irányítás szintje, és közte valamit tenni kellene. Csak az a nagy probléma, hogy az elmúlt, nem tudom, hány év gyakorlata mind azt mutatta, hogy nem decentralizálásról van szó, hanem centralizálásról. Alapvetően települési szintről visszük fel kistérségi szintre, kistérségi, megyei szintről, települési szintről pedig visszük még feljebb a feladatokat. Nem tudom, nem lenne-e célszerű megnézni azt, hogy azokat a feladatokat, amelyeket a megye jelen pillanatban ellát, nem tudná-e esetleg a város ellátni (Dr. Lamperth Mónika: Abszolút erről van szó!), vagy nem tudná-e ellátni az úgynevezett többcélú kistérségi társulás vagy úgynevezett járás. Azokat a feladatokat, amiket pedig a régióknak szánunk, nem tudná-e a megye ellátni? Mert ha a következő törvényjavaslat vitáját nézzük, a régiókra leosztott feladatok 90 százalékát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a megyei önkormányzat nagyon könnyedén el tudná látni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Csak nagyon röviden szólok. Szerintem ebben a vitában, hogy megye vagy régió - legalábbis, ha erre sarkítjuk ki -, arra a kérdésre kellene választ adni, hogy azok a feladatok, amiket szánni tetszenek a későbbi előterjesztés alapján a régiónak, azok a feladatok és hatáskörök miért nem láthatóak el a megye keretén belül. Azt látom, ha ezeket a feladatokat nézem, hogy azok legalább 90 százalékban megyei keretek között elláthatók.

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy kicsit nehéz vezérszónoklatról beszélni, amikor a miniszteri expozé volt körülbelül három vagy három és fél perc. (Jauernik István hatot mutat.) A törvénymódosító javaslat mintegy másfél gépelt oldal, indokolással együtt két és fél gépelt oldal az egész javaslat, és része annak a bizonyos önkormányzati csomagnak vagy önkormányzati reformcsomagnak - nevezzük, ahogy akarjuk -, amelynek az általános vitája ma zajlik a magyar parlamentben.

Azt hiszem, a törvénymódosító javaslat egyértelműen egyfajta megtakarítási szándékot kíván tükrözni, és e tekintetben függetleníthető a másik három, a mai nap általános vita során tárgyalandó módosító törvényjavaslattól. Azonban nézzük meg ennek a törvényjavaslatnak a nagyívűségét, nagyvonalúságát - hiszen miről volt szó korábban? Korábban lényegében a jelenlegi kormánypártok egy rendkívül jelentős képviselőiszám-csökkentést helyeztek kilátásba. Mennyi önkormányzati képviselő van ma Magyarországon? Körülbelül 27 ezer. (Jauernik István: Körülbelül.) Mennyiről beszélünk most a benyújtott törvényjavaslat során? 183-ról. (Derültség a Fidesz soraiban.) 27 ezer és 183 - a törvényjavaslat tekintetében most jelen pillanatban erről fogunk dönteni a megtakarítás és a hatékonyság jegyében, vélhetően ez fogja megoldani azt a több száz-ezer milliárd forintos hiányt.

Az indokolás szerint azért szenvedett "csorbát" ez az eredeti szándék, ez a nagyívű gondolat, ez a nagyívű leépítési szándék, mert nem elegáns a 10 ezer fő fölötti települések tekintetében a választókerületi rendszerhez hozzányúlni. Ha már ehhez nem tudunk hozzányúlni, vagy nem lehet hozzányúlni a kormányoldal szerint, akkor már a 10 ezer fő alatti településeken se történjen semmi változás. És alapvető változás természetesen a fővárosban se történjen, mert a fővárosban összesen 11 képviselői hellyel kívánják csökkenteni a fővárosi önkormányzati képviselők számát, a kerületekben pedig természetesen nem kívánják csökkenteni. Tehát ez az a bizonyos nagyívű törvényjavaslat, amiről jelen pillanatban itt a Házban tárgyalunk.

Tehát egyik oldalról adóemelések és egyéb megszorítások tekintetében több száz milliárd forintot fognak rövid távon kivenni a magyar választópolgárok és a vállalkozások zsebéből, a másik oldalról pedig itt van ez a törvényjavaslat, ami az önkormányzati büdzséhez képest ezrelékekben sem mérhető kiadáscsökkentésekkel jár. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, 27 ezer képviselőből 183 képviselőt érint ez a törvényjavaslat. Tisztelettel gratulálok ehhez a bátor és nagyívű lépéshez! Természetesen támogatjuk a törvénymódosító javaslat fő irányát, azzal a megszorítással, hogy egyetértünk Jauernik képviselőtársunkkal, aki azt mondta, hogy nem támogatják a kislista és a nagylista egybeolvasztását (Jauernik István tagadólag rázza a fejét.), legalábbis én így értettem és így értelmeztem, de lehet hogy rosszul értettük ezt. Tehát e tekintetben nem tudjuk támogatni a benyújtott törvénymódosító indítványt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! A Balaton uszoda jövőjének megvitatásával kapcsolatban Balatonfűzfőre megbeszélésre hívták múlt héten a térség érintett országgyűlési képviselőit és polgármestereit. A megbeszélést a Nemzeti Sporthivatal és a Nemzeti Sportközpontok képviselői kezdeményezték. Valamennyi résztvevőt megdöbbentette, hogy 2006. július 31-én bezárásra kerül a fűzfői uszoda, ugyanis annak a fenntartásához szükséges pénzeszközök az üzemeltető rendelkezésére nem biztosítottak. Egyetlen megoldás szerintük az érintett önkormányzatok bevonása az uszoda fenntartásába. Tájékoztatták az érintett polgármestereket, hogy csak a fűzfői uszodát kívánják bezárni egyelőre, a fenntartásukban lévő három budapesti uszodát természetesen nem.

Sokszor volt veszélyben a Balaton uszoda, de azt gondoltuk, hogy hosszú távú sorsa megoldódott akkor, amikor a Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium által kidolgozott koncepció alapján közvetetten állami finanszírozottá vált mint olimpiai központ. A fűzfői uszoda a Balaton régió egyetlen sportuszodája, szolgálja az élsportot, a versenysportot, az iskolai testnevelést és a környékbeli, régióbeli lakosságot is.

Tisztelettel kérdezem a miniszter asszonyt, miért nem mondták a választási kampány során, hogy be fogják zárni a Balaton uszodát. Miért pont a fűzfői uszodát kell bezárni mint vidéki uszodát? Érez-e felelősséget az uszoda sorsa iránt? Számíthatnak-e az érintett önkormányzatok arra, hogy fokozatos kivonulás történik az állam részéről az uszoda finanszírozása kapcsán? Elképzelhető-e, hogy az önkormányzatoknak térítésmentesen vagy jelképes áron tudják az uszodát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mint vagyont a tulajdonába adni?

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! A tájékoztató alapján ez nem így hangzott el. A tájékoztató alapján az hangzott el, hogy ha az önkormányzatok nem találnak valamifajta megoldást, akkor 2006. július 31-ével bezárják a balatonfűzfői Balaton uszodát, körülbelül harminc nap határidőt adva az érintett önkormányzatoknak, hogy valamilyen módon próbálják az álláspontokat közelebb hozni, és próbálják megoldani a balatonfűzfői sportuszoda finanszírozásával kapcsolatos gondokat és problémákat. Tehát viszonylag egyértelműen ultimátumszerű megfogalmazás volt az, hogy ha 2006. július 31-ig nem tudunk letenni, sőt két héten belül nem tudunk letenni valami értelmes javaslatot, akkor a Nemzeti Sportközpontoknál nincsen akkora finanszírozás, hogy a fűzfői sportuszoda fennmaradhatna 2006. július 31-e után.

Tisztelettel kérem a miniszter asszonyt, tegyen meg mindent annak érdekében, hogy fokozatos állami kivonulás történjen meg a finanszírozásból, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a balatonfűzfői sportuszoda megmaradhasson.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A parlament önkormányzati és területfejlesztési bizottsága megtárgyalta a benyújtott törvénymódosító indítványt. Ugyan a szabályozás rendkívül kicsi terjedelmű, de a jelentősége óriási, hiszen csaknem egész Veszprém megye hulladékgazdálkodási problémáját fogja megoldani. Úgy gondolom, államtitkár úr is rávilágított, a sürgős tárgyalás és a mielőbbi elfogadás rendkívül fontos. Korábban több képviselői módosító indítvány érkezett már hasonló tartalommal ebben a tárgykörben, azonban ezt a kérdést nem tudták kezelni ezekkel az indítványokkal, nem tudták megoldani ezt a problémát.

A módosító törvényjavaslat lényege gyakorlatilag, hogy a veszprém-szentkirályszabadjai repülőteret a közös felhasználású katonai-polgári repülőtérből polgári repülőtérré minősíti, ezáltal elhárul minden akadály az elől, hogy a repülőtér valójában polgári célokra hasznosításra kerüljön. De ami ennél jóval fontosabb, az észak-balatoni hulladékgazdálkodási program valós esélyt kapott amellett, hogy Királyszentistvánon pozitív népszavazási döntés született a tekintetben, hogy a hulladéklerakó Királyszentistvánon elhelyezésre kerüljön.

Mint már mondtam, ez az észak-balatoni hulladékgazdálkodási program majdnem teljes egészében meg fogja oldani Veszprém megye hulladékgazdálkodását.

A bizottsági ülésen elhangzott, hogy fontos lenne mielőbb a Balaton-törvény teljes, általános felülvizsgálatát megejteni, ígéretet kaptunk a tárca jelen lévő képviselőjétől, hogy 2007 második felében a parlament elé kerül a Balaton-törvény általános felülvizsgálata. Ezt nagyon sokan várják már a Balaton régióban. A törvénymódosító javaslatot egyébként támogatta a Balaton Fejlesztési Tanács, és támogatták az érintett önkormányzatok is.

Szeretném megjegyezni, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság egyhangú döntésével találta általános vitára alkalmasnak a benyújtott törvénymódosító indítványt.

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legelőször az ajánlás 181. pontjához szeretnék hozzászólni, amely a Balaton integrált térségfejlesztésével kapcsolatos. Ezen a ponton a költségvetési törvényjavaslat szerint 343,5 millió forint támogatás szerepel úgymond Balatonnal kapcsolatos kiadások címszó alatt. Ez azt jelenti 2007-ben, tehát a következő évben, hogy a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet - mi úgy mondjuk, hogy a Balaton-régió - gyakorlatilag egy fillért nem fog kapni 2007-ben a költségvetésből, hiszen a 343,5 millió forint a korábbi évek elkötelezettsége eredményeként állt elő. 2005-ben és 2006-ban ez az összeg 600 millió forint volt. Módosító indítványom arra tesz kísérletet, hogy ezt a 600 millió forintot a Balaton-régió legalább kapja meg területfejlesztési feladatokra és célokra. Ennél sokkal markánsabb módosító indítványt fogalmazott meg a 180. pontban Herényi Károly képviselőtársam, aki 1 milliárd forintra szeretné visszaállítani ezt az összeget, hiszen 2004-ben és a korábbi években ez az összeg 1 milliárd forint nagyságrendet ért el.

Sajnos azzal, hogy 2006-ban a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területfejlesztési gazdája, a Balaton Fejlesztési Tanács nem kap forrást, ezzel leértékelődik a Balaton, és leértékelődik ezzel a Balaton Fejlesztési Tanács annak ellenére, hogy a Balaton-régió mindenhol kiemeltként szerepel. Hiszen ne felejtsük el, a területfejlesztési törvény a hét regionális tanács mellett kiemelt térségi tanácsként kötelező jelleggel létrehozta a Balaton Fejlesztési Tanácsot, és ne felejtsük el, a II. nemzeti fejlesztési terv, az Új Magyarország fejlesztési terv területfejlesztési szempontból a Balatont, a Dunát és a Tiszát emeli ki. Ezt a három térséget emeli ki területfejlesztési szempontból. Sajnos, a II. nemzeti fejlesztési tervben az intézményfejlesztési részben nem látjuk azt, hogy mennyire helyezték előtérbe a Balatont, illetve a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetet. Sajnos, konfliktusok fognak adódni az uniós pénzek felhasználásával kapcsolatban az elkövetkezendő hét év során.

Már csak álom a 2001-2002. évi időszak, a polgári kormány időszaka, amikor 2001-2002-ben csak és kizárólag Balatonra költhető pénz volt a Széchenyi-terv, illetve a Balatonnal kapcsolatos kiadások keretében közel 6 milliárd forint. 6 milliárd forintot tudtunk 2001-2002-ben turisztikai és területfejlesztési célokra a Balatonra költeni, most pedig a módosító indítványom arra tesz kísérletet, hogy a 343 millió forintot 600 millió forintra emeljük fel.

Ennél sokkal jelentősebb és lényegesebb volt 2001-2002-ben, hogy a hét régió mellett a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, a Balaton-régió kvázi nyolcadik régióként részt tudott venni a tükörrégiós programban, az úgynevezett árnyékrégiós programban, úgy kezeltek tehát bennünket a polgári kormány idején, mint valódi régiót, és ez rendkívül jelentős volt. Kérem, hogy a parlament tegyen eleget törvényből eredő kötelezettségének; amennyiben kiemelte a területfejlesztésről szóló törvény és a II. nemzeti fejlesztési terv a Balatont mint régiót, mint kiemelt üdülőkörzetet, úgy gondolom, nem túl nagy kérés az, hogy biztosítsuk azt a 600 millió forint forrást, amit a módosító indítványban kérek.

Másodjára az ajánlás 496. pontjához szeretnék hozzászólni. Több képviselőtársammal adtunk be módosító indítványokat az önkormányzati finanszírozást érintő normatívákhoz. Általában megállapíthatjuk, hogy az önkormányzati normatívák bizonyos esetben nőnek, általában nem nőnek, nominális értéken változatlanul maradnak, de nagyon sok esetben csökkennek.

A 496. pontban a közoktatás finanszírozásával kapcsolatos, úgynevezett teljesítménymutatós rendszerhez nyújtottunk be módosító indítványt. A régi szabály, tehát a 2007. január 1-jétől még 2007. augusztus 31-ig élő szabály szerint gyermekszám arányában, figyelembevételével történik a finanszírozás, míg 2007. szeptember 1-jétől egy úgynevezett teljesítménymutató kerül bevezetésre, amely bonyolultnak tűnő képlet, de egy nagyon egyszerű, pofonegyszerű számítással kiszámolható, hogy ez a teljesítménymutató bizonyos osztálylétszámok, csoportlétszámok esetében mit fog kihozni.

Szeretném megjegyezni, hogy már a régi mutató - tehát amely nyolc hónapig lesz érvényes 2007-ben - alapján is az önkormányzati finanszírozás mintegy 8 százalékos csökkentést fog mutatni a közoktatás területén, hiszen ha számoljuk a 6 százalékot meghaladó inflációt, ha számoljuk azt, hogy a soros, kötelező béremelések mintegy 2 százalékot fognak elvinni, még ha nem történik béremelés a közszférában, akkor láthatjuk, hogy a 8 százalékos csökkenés már önmagában megáll. Ez a teljesítménymutató azonban, amely 2007. szeptember 1-jétől bevezetésre kerül, illetve tervezik a bevezetését, nem tudom másképpen megfogalmazni, a közoktatási rendszerből történő egyszerű forráskivonás, ha keményebben fogalmazok, akkor sarcolás.

(17.10)

Gyakorlatilag mindenkin, minden településtípuson és minden intézménytípuson ütni fog ez a szabályozás. S ami a legfontosabb, hogy ez nemcsak a kistelepülések iskoláit támadja meg, hanem a 3 ezer állandó lakosú települések iskoláit is.

Szeretnék néhány példát elmondani azzal kapcsolatban, hogy a teljesítménymutatón alapuló finanszírozás körülbelül mit fog jelenteni felmenőrendszerben az átlaglétszámok tekintetében, tehát az alsó tagozatban 21 fő, felső tagozatban pedig 23 fő figyelembevételével. Az átlaglétszám nyilván azért átlaglétszám, mert a finanszírozásnak körülbelül erre kell beállnia. Felmenőrendszerben első évfolyamon egy 25 fős alsó tagozatos első osztály esetében a forráskivonás az én számításom szerint 1 millió 200 ezer forint. Tehát egy elsős osztály 1 millió 200 ezer forinttal fog kevesebbet kapni egy évre számolva. Felmenőrendszerben egy ötödikes osztály pedig 2007. szeptember 1-jétől egy évre számolva 900 ezer forinttal fog kevesebbet kapni annál, mint amennyit a jelenlegi szabályozás biztosítana.

Egy 1-8. osztályos általános iskola 3,1 millió forinttal fog kevesebb állami támogatást kapni 2007. szeptember 1-jétől, ha az átlaglétszámot tartani tudja. Ha kisebb lesz a létszám, akkor nyilván kevesebbet fog kapni. És ha figyelembe vesszük, hogy a javaslat szerint 2007. szeptember 1-jétől megszűnik a kistelepülések tekintetében - ebből a szempontból kistelepülés a 3 ezer fő alatti település is -, akkor láthatjuk, hogy mit fog jelenteni ez a szabályozás a közoktatást érintően. Nagyon bízom abban, és optimista vagyok a tekintetben, hogy ez nem maradhat így, ezen változtatni kell. Ez a finanszírozás brutális lesz a közoktatásra, az óvodáinkra és az iskoláinkra nézve. Hangsúlyozom, minden településtípust, minden iskolát és óvodát érinteni fog, ezzel senki nem fog relatív módon sem jól járni.

Még egy módosító indítványunkra szeretnék példaként utalni, s nem a volumen, a nagyság miatt, hanem azért, mert az ilyen jellegű módosító javaslatok rendkívüli módon kiszámíthatatlanná teszik az önkormányzati finanszírozási, gazdálkodási rendszert, ez pedig az ajánlás 452. pontjához fűzött módosító indítványunk, amely az időskorúak nappali ellátásáról rendelkezik. Az időskorúak nappali ellátásánál a 197 ezer forintos normatívát a javaslat 125 ezer forintra javasolja levenni, tehát mintegy 40 százalékos csökkentést kíván végrehajtani. Bár nem értünk vele egyet, s én sem értek vele egyet, hogy az időskorúak nappali ellátását ilyen mértékben és volumenben kívánják csökkenteni - egyáltalán, hogy csökkenteni kívánják -, mert rendkívül rossz üzenete van ennek az időskorúak számára, azonban jelen pillanatban 2006. november végét írunk, és ez a finanszírozás 2007. január 1-jétől, tehát közel egy hónap múlva hatályba fog lépni, azaz jelentős forráskivonás fog történni ebből az intézménytípusból. Erre nem lehet felkészülni, nem tud felkészülni sem a finanszírozó önkormányzat, sem az intézmény, sem az ellátott.

Ez egy világos irány a kormány részéről: csökkentsük jelentős mértékben az időskorúak ellátására vonatkozó támogatást. Hangsúlyozom nem értek vele egyet, de a kormánynak természetesen joga van ilyen javaslatot tenni, ennek azonban fokozatosnak kell lenni, és megfelelő időt kell adni az erre való felkészülésre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom abban, hogy a mutatók és a mutatókhoz rendelt számok változni fognak a későbbiekben, de jelen pillanatban ezek a képletek és mutatók álltak rendelkezésemre, aminek alapján tudtam számolni, hogy a teljesítménymutató a közoktatás tekintetében mit fog jelenteni. Nyilván ezt a problémát Tatai-Tóth képviselőtársam is érzékelte, nem véletlenül nyújtott be ő is a teljesítménymutatóval kapcsolatos módosító indítványt, talán egy kicsivel szerényebb mértékben, mint a mi módosító indítványunk, hiszen ő 2 millió 750 ezer forintra kívánta emelni ezt a bizonyos összeget.

Bevallom őszintén, hogy szerintem a 2 millió 550 ezer forintos teljesítménymutatóhoz rendelt financiális összeg szerintem rosszul is van számolva, tehát jóval alacsonyabb finanszírozást fog mutatni, mint amennyi volumenében, összegszerűen a közoktatás tekintetében a költségvetésben rendelkezésre áll. Arra kérem államtitkár urat, amennyiben valamilyen szinten egyetértett azzal, amit elmondtam, amit a módosító indítvány védelmében megkíséreltem elmondani, még ha nem is reális forrásokra támaszkodik, akkor keressük meg közösen azokat a forrásokat, amelyekkel ez a törvényjavaslat jobbá tehető. Mert nyilván tisztában vagyunk a költségvetés jelenlegi helyzetével, tisztában vagyunk az előttünk álló 2007. évvel, de azt gondolom, hüvelykujjszabálynak kell lennie, hogy legalább nominális értéken 2006-hoz képest 2007-ben a közoktatásra fordított összegek nem csökkenhetnek.

Nem tudom, hogy ez a teljesítménymutató mit kíván üzenni, hiszen felmenőrendszerben egy 13 fős osztályból osztályfinanszírozás esetében összesen 700 ezer forintot von ki, míg egy 21 fős osztálynál 1 millió 200 ezer forintot von ki a finanszírozásból. Hol itt a logika?

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! 2006-ban miniszteri meghallgatása során szó szerint a következőket mondta: "Nagyon érdekelt vagyok abban és személyesen elkötelezett is, hogy a Balaton - hazánk gyöngyszeme - fényeskedjék a jövőben." Gyönyörű. Ezzel szemben a gyakorlatban a Balaton-régió mint kiemelt üdülőkörzet sem az ágazati, sem pedig a regionális operatív programokban nem kap elkülönített forrásokat. Intézményesítetten nem garantált, hogy a Balaton és térsége akár egyetlen fillér európai uniós forrást kapjon, még akkor sem, ha az üdülőkörzetben érintettek formailag és tartalmilag kiváló pályázatokat nyújtanak be.

Az elfogadott II. nemzeti fejlesztési terv területfejlesztési szempontból a Balatont ugyan kiemelten kezeli, de jelen körülmények között óva intek mindenkit, hogy ezen felbuzdulva forintmilliárdokat reméljen. A turisztikai célelőirányzat folyamatos csökkenése és a 2007. évre még mindig ki nem írt pályázatok eredményeként idén gyakorlatilag semmilyen új beruházás nem tud elindulni és elkészülni.

Gyengült a Balaton Fejlesztési Tanács, amely korábban több száz millió forintról tudott dönteni, és ezzel területfejlesztés szempontjából a régió sorsát irányította; mára példátlan módon leértékelték. A tanács 2007-ben új forrásokkal nem rendelkezik. Jelzésértékű, hogy mindemellett megszűnt a Balatoni Területi Főépítészi Iroda önállósága, amely a regionális területrendezési tervek érvényesülésének a záloga. A források 2007-es drasztikus csökkenése miatt hosszú távon kényszerülhet kikötői veszteglésre a Balaton-régió.

Mindezek figyelembevételével kérdezem a tisztelt miniszter asszonytól: mitől kiemelt a II. nemzeti fejlesztési tervben a Balaton, amikor intézményesen nem garantált, hogy bármilyen forráshoz jusson?

Miért nincs helyzetbe hozva a Balaton Fejlesztési Tanács a II. nemzeti fejlesztési terv pénzeinek felosztásánál?

Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Egy igen régóta húzódó problémára szeretném ismét felhívni a figyelmét.

A balatoni önkormányzatokat évek óta foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi lesz a Balatoni Hajózási Zrt.-vel, illetve annak vagyonával. Aggodalomra ad okot, hogy az ÁPV Zrt., megszakítva a balatoni önkormányzatok képviselőivel a tárgyalást, a tulajdonát képező részvények nyilvános privatizációjáról döntött.

(14.30)

Nem jelentéktelen probléma ez, hiszen a balatoni turizmus egyik meghatározó szereplője a Balatoni Hajózási Vállalat, a közhasznú kikötői vagyon kizárólagos tulajdonosa.

A polgári kormány 2001-ben hozott határozatában úgy döntött, hogy a kikötővel rendelkező 22 önkormányzat a részvények 51 százalékát térítésmentesen megkapja. Ezzel egyidejűleg példaszerűen mintegy 1,2 milliárd forint értékű tőkeemelést hajtottak végre az önkormányzatok és az állam nevében eljáró tulajdonos. A tézis, amely szerint az állam - vagy jelen esetben az önkormányzat - nem jó tulajdonos, egyértelműen megdőlt. Akkor többre nem volt lehetőség, a maradék 49 százalék a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonába került.

2003-ban aztán az ÁPV Rt. lett az új kisebbségi tulajdonos. A térség önkormányzatai folyamatosan jelezték a maradék 49 százalék tulajdonrész megszerzési szándékát, de sajnos a mai napig nem sikerült ezt megvalósítani. Nem sikerült, mert a kormány, annak ellenére, hogy ismerte a problémát, nem döntött. Időhúzás, tétlenkedés jellemezte ezt az időszakot.

A 22 önkormányzat által 2004 augusztusában beadott, önkormányzati határozatokkal is megerősített igényére egy év elteltével tudtak csak válaszolni. A mai napig nem dőlt el, hogy valójában megszerezhetjük-e ezt a részt, és ha igen, akkor milyen formában és mennyiért. Volt szó piaci értékesítésről, értékbecslésen alapuló méltányos eladásról, valamint térítésmentes átadásról is.

Miniszter úr közvetlenül az országgyűlési választásokat megelőzően, 2006. március 23-án kelt, Suchman államtitkár úr részére címzett levelében a Hajózási Zrt. közhasznú részének térítésmentes átadását javasolja mint a kormány által támogatott álláspontot a vitorláskikötői üzletág megvásárlásával egyidejűleg. Ezt mi magunk is örömmel nyugtáztuk, ennek ellenére az azóta lefolytatott tárgyalási fordulók után sem sikerült még megegyezni.

Tisztelt Miniszter Úr! Miért nem lehet ebben a kérdésben végérvényesen megállapodni? Mi annak az oka, hogy ha még ön is egyetért a részben térítésmentes tulajdonátruházásban, máig sem jutunk semmire? Egyáltalán, még mindig egyetért korábbi véleményével? Érthető, ha nem szeretnénk, hogy a Hajózási Zrt. tulajdona is egy távoli kikötő homályába vesszen.

Tisztelettel várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Amit el tetszett mondani, ha jól értettem, az semmi más, mint a 22 önkormányzat számára elővásárlási jogot tetszenek biztosítani egy kialakított ár tekintetében. Nem ez volt az elmúlt egy évben, az elmúlt két évben az ígéret. Hadd figyelmeztessem tisztelt miniszter urat, hogy mit mondtak a kormány tagjai.

Ön azt válaszolta Suchman államtitkár úrnak, hogy a közhasznú rész térítésmentes átadása a kormány által is támogatható célkitűzés. (Dr. Veres János: Most is ezt mondtam!) Ha pedig a 49 százalék tekintetében, tehát a maradék 49 százalék részvénycsomag tekintetében fogunk egy árat meghatározni, amiről lehet hallani, és e tekintetben fognak az önkormányzatok elővásárlási joggal élni, akkor ebben a 49 százalékban a közhasznú rész is benne lesz. Kiss Péter miniszter úr azt mondta, hogy nem támogat olyan kormánydöntést, amely lehetővé teszi a szabad vásárlást és ellehetetleníti az önkormányzatokat.

Tisztelt Miniszter Úr! Kérem, fontolják meg ismételten ezt a kérdést. Az elővásárlási jog biztosítása nem teszi lehetővé azt, hogy az önkormányzatok pozícióba kerüljenek.

Válaszát tisztelettel nem tudom elfogadni. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Évek óta megoldatlan probléma az önkéntes köztestületi tűzoltóságok jelenlegi helyzete, finanszírozási problémáik megoldatlansága. Nagyon fontos lenne, hogy a kormányzat mielőbb áttekintse ezt a rendkívül fontos, a polgárok mindennapi biztonságát alapvetően érintő kérdést. A mai napra a köztestületi tűzoltóságok igen nehéz helyzetbe kerültek, annak ellenére, hogy nagyon sok kistérségben a tevékenységük meghatározó. Nem ismeretlen tény az, hogy a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok államilag biztosított, szinte teljes körű normatívából gazdálkodnak, amelyhez az érintett önkormányzatoknak egyáltalán nem kell hozzájárulni.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezek az önkormányzatok a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok fejlesztési pályázataihoz az önrészt egyedi döntésekkel ne biztosítanák, azonban a működtetéshez egy fillér költségvetési forrást nem kell átadniuk. Ezzel szemben a hivatásos önkormányzati tűzoltósággal nem rendelkező, azoktól jelentősebb távolságra levő települések csak jelentős erőfeszítéssel, egyre növekvő anyagi hozzájárulással tudják fenntartani a köztestületi önkéntes tűzoltóságukat.

A köztestületi tűzoltóságok költségvetésének kiadási oldala évről évre jóval nagyobb mértékben emelkedik, mint a bevételi oldalon megjelenő állami támogatás. A költségnövekedést a jogszabályoknak megfelelő működés okozza, annak ellenére, hogy a köztestületi tűzoltóságon dolgozó tűzoltók munkabére nem vagy alig haladja meg a mindenkori minimálbért.

Azt gondolom, nem lehet cél a köztestületi tűzoltóságokat a jogszabályoknak nem megfelelő működésre ösztönözni és egyben kényszeríteni.

Az előbbiekből következik, hogy a köztestületi tűzoltóságok esetén az önkormányzati támogatásokat évről évre emelni kell. Vannak olyan térségek, ahol az önkormányzatoknak a köztestületi tűzoltóságok költségvetési bevételeinek mintegy 30 százalékát biztosítaniuk kell a biztonságos és szabályszerű működtetés érdekében. Nehéz megmagyarázni ezen önkormányzatoknak, hogy miért kell a működtetéshez hozzájárulniuk, miközben a szomszéd településen, amely hivatásos önkormányzati tűzoltósághoz tartozik, az érintett önkormányzat nem fizet támogatást a tűzoltóság fenntartásához.

Az ellentmondásos helyzethez az is hozzájárul, hogy sok helyen a hivatásos önkormányzati tűzoltósághoz tartozó tűz- és műszaki mentési ellátási területet a helyi önkéntes tűzoltóságok a tűzoltási és műszaki mentési feladatátvállalással együtt átvették, és az ehhez tartozó normatív támogatás nem az átvevőhöz került, hanem a korábbi működési területet ellátónál maradt. Ez a finanszírozási ellentmondás az ország teljes területén valamennyi hivatásos és önkéntes tűzoltóság között fennáll.

Nem segíti a köztestületi tűzoltóságok helyzetét a folyamatos fluktuáció sem, hiszen a jól képzett, azonban rosszul fizetett tűzoltók iránt óriási igény mutatkozik a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok részéről. Ráadásul itt ugyanazon munkáért jóval jobb munkakörülményeket és magasabb díjazást kapnak.

(23.00)

Nehéz a helyzet azért is, mert a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben egyre inkább eltűnik az önkéntes jelleg, hiszen munkahelyi és egyéb elfoglaltságok miatt nagyon kevesen vállalják fel ezt a szép, de rendkívül nehéz és megerőltető munkát.

Még egy problémára szeretném felhívni a tisztelt államtitkár úr figyelmét: az önkéntes köztestületi tűzoltóságok elhelyezése szinte általános jelleggel mondható, hogy kritikus: végzett munkájuk, társadalmi megbecsültségük, az ellátott közszolgálati feladat fontossága ellenére méltatlan körülmények között végzik munkájukat. Ezen a területen a laktanyák állapota rendkívül sok kívánnivalót hagy maga után.

A közelmúltban sikeres jogszabály-módosítás kapcsán reálisan tervezhető többletforrás révén - a biztosítók 1 százalékról 1,5 százalékra történő hozzájárulási kötelezettségéből befolyt keretre utalva - feltételezhető, hogy megnyílik a lehetőség arra, hogy pályázati úton kerülhessen sor tűzoltósági épület építésére, felújítására. Nagyon fontosnak tartanánk, hogy ez a pályázat mielőbb kiírásra kerüljön, és a pályázatból ne legyenek kizárva az önkéntes köztestületi tűzoltóságok sem.

Az önkéntes tűzoltóságok helyzete tarthatatlan, mind a finanszírozás, mind a fejlesztések tekintetében megmagyarázhatatlan, ezért fontos, hogy a kormány szakértők segítségével mielőbb dolgozzon ki egy olyan finanszírozási rendszert, amely csökkenti az önkéntes tűzoltóságok és az őket fenntartó önkormányzatok hátrányos helyzetét, és a jelenleginél igazságosabb finanszírozási rendszert vezet be a tűzoltóságoknál. Ebben kérem az államtitkár úr segítségét.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta az egyes adótörvények módosításáról szóló T/3892. számú törvényjavaslatot, természetesen alapvetően azokat a részeit, amelyek az önkormányzatokat érintik. Ebből következik, hogy az adócsomagból az önkormányzatokat a helyiadó-törvény módosítása, a luxusadó-törvény módosítása és a gépjárműadó-törvény módosítása érinti.

A legjelentősebb változás a helyi adókban következik be, nagyobb mértékben a helyi építmény- és telekadóban, kisebb mértékben pedig az iparűzési adóban. A legjelentősebb változás tehát, hogy a helyi építmény- és telekadóban 2009-től a jelenlegi, alapterület szerinti adóalap-meghatározás vagy egyszerűen: a négyzetméter szerinti adózás lehetősége megszűnik, és az adóztatás a számított érték alapján történik, a javaslat szerint értékalapúvá válik az építmény- és a telekadó. Az új típusú szabályozás alapján az önkormányzat természetesen továbbra is dönthet arról, hogy egyáltalán nem kívánja az ingatlanokat adóztatni, és az önkormányzat értelemszerűen a törvényi felső mértéket figyelembe véve meghatározhatja az adómértéket is, sőt magánszemélyek esetében mentességi, akár kedvezményi szabályokat is megfogalmazhat.

A helyi építmény- és telekadóban a szabályozásváltozás oka a javaslat szerint az igazságosságra - hangsúlyozom: az igazságosságra - történő törekvés. A bizottsági vitában felvetésre került, hogy egyáltalán mi értelme van az ilyen irányú változásnak a helyi építmény- és telekadó tekintetében, miért szükséges belenyúlni 2009-től egy már megszokott és többé-kevésbé mindenki számára elfogadott rendszerbe. A 90-es évek elején még nagy viták voltak a helyi adóztatás tekintetében, de ezek a viták mára elnyugodtak. Miért kell változtatni akkor, amikor a jelenlegi hatályos szabályozás lehetővé teszi a forgalmi érték szerinti adózást is, tehát ha egy önkormányzat akarja, akkor a jelenlegi szabályozás alapján is bevezethet egyfajta forgalmi érték szerinti adóztatást. Tisztelettel megjegyezném, és ezt fontos megjegyezni, hogy az értékalapú adóztatást Magyarországon mindössze - Magyarországon mindössze! - négy, azaz négy települési önkormányzat vezette be a mai napig, és az én véleményem szerint nem csak módszertani okok és problémák miatt.

A jelenlegi szabályozás szerint amennyiben a települési önkormányzat helyi építmény- és telekadót kíván bevezetni, úgy az adó alapja csak és kizárólag a számított érték lehet, amelynek meghatározása rendkívül bonyolult eljárásrend, a korábbihoz képest mindenféleképpen bonyolultabb eljárásrend keretében fog történni: több szempontot, több mint tíz szempontot kell figyelembe venni, jelentős mértékben fog adminisztrációs terheket telepíteni mind az önkormányzatokra, mind pedig az adózó polgárokra.

A módosító javaslat értékövezetek kijelölését javasolja szükség esetén. Megjegyzem, hogy a négyzetméter-alapú számítás szerint is van lehetőség övezetek szerinti adóztatásra. Ezt egyébként az önkormányzatok használják is, különbséget téve az egyes övezetek között meglévő értékek között. Az értékmeghatározásnál bonyolítani fogja a helyzetet, hogy nagyon sok olyan, főleg kistelepülés van, ahol minimális az ingatlanforgalom, korrekt értékadat meghatározása ott szinte lehetetlen.

Három problémára szeretném felhívni a figyelmet.

Az első: milyen módon szolgálja az igazságosságot, ha a helyi építmény- és telekadó értékalapúvá válik, azonban az idegenforgalmi építményadó - ugyanolyan vagyoni típusú adó - továbbra is négyzetméter-alapú?

A második: mi történik akkor, ha az önkormányzat nem vezeti be a telekadót és az építményadót, és kizárólag csak az idegenforgalmi építményadót vezeti be? Itt nem probléma az igazságosság? Itt nem probléma az, hogy egyes ingatlanok más módon fognak adózni?

A harmadik: az igazgatási szolgáltatási díjak. Az önkormányzatot eljárási illetékmentesség illeti meg. Egyre inkább azt látjuk, hogy igazgatási szolgáltatási díjak örvén jelentős, kvázi illeték típusú bevételeket szednek be egy-egy önkormányzattól.

Végső soron nem tudom, mi célt szolgál a helyi telek- és építményadó tekintetében a változás; véleményem szerint mindent, csak nem az igazságosságot. Az azonban tény, hogy a hatályos szabályozás és a tervezett szabályozás alapján kiszabott adók között akár nagyságrendi különbségek is lehetnek, hiszen az új szabályozás alapján bizonyos ingatlanok esetében akár háromszor akkora helyi építmény- és telekadót lehet kivetni. Remélhetőleg nem azért születik ez a javaslat, hogy legyen lehetősége az önkormányzatoknak az abszolút és reálértékben csökkenő költségvetési támogatások ellentételezésére.

Mindezek figyelembevételével a bizottság kisebbségének tagjai általános vitára nem tartják alkalmasnak a javaslatot.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki képviselők soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetéshez az önkormányzatok oldaláról szeretnék hozzászólni, milyen lesz 2008-ban az önkormányzati költségvetés.

(14.00)

Ha egy-egy kiragadott évet nézünk, akkor talán még lehet magyarázni a 2008-as költségvetést önkormányzati szempontból, de ha azt nézzük, hogy mi történik gyakorlatilag 2002-től, főleg 2003. január 1-je óta, akkor azt látjuk, hogy siralmas a helyi önkormányzatok finanszírozása. Valamennyien emlékezünk arra, hogy amikor az 50 százalékos közalkalmazotti béremelés történt 2002 szeptemberében, már 2003. január 1-jétől nem történt meg a többletfeladatok megfelelő finanszírozása, és ez a negatív tendencia évről évre végigkíséri a települési önkormányzatok finanszírozását.

A 2008-as önkormányzati költségvetés szerkezete ugyanaz, mint 2007-ben volt, azon szinte semmilyen változás nem tapasztalható. Azonban van egy komoly gond, ez pedig a teljesítménymutató, a közoktatás területén a teljesítménymutató kiterjesztése, részben bizonyos tevékenységekre, részben pedig felmenő rendszerben elsőről második, illetve ötödikről hatodik osztályra. Ez egyértelműen nem reform, hanem pénzkivonás a közoktatási ágazatból. Rendkívül bonyolult továbbra is a települési önkormányzatok finanszírozása a normatív finanszírozás oldaláról. A normatív finanszírozási rendszer többfajta jogcímen, szinte átláthatatlanul érkezik a helyi önkormányzatok számára.

Ami különösen gond és probléma, az az, hogy tovább csökken véleményem szerint az önkormányzatok gazdasági önállósága, gazdasági szabadsága, részben azért, mert a többletfeladatokat a normatív önkormányzati finanszírozás nem biztosítja, részben azért, mert az önkormányzati költségvetés továbbra is operál a kötött és a központosított normatívákkal. Ráadásul azt próbálják megmagyarázni, hogy legalábbis reálértéken egyensúlyban lesz a 2008-as költségvetés, azonban ez a 2008-as költségvetés jelentős kockázatokat tartalmaz, hiszen jellemző az állami támogatás csökkenése, reálértéken mindenféleképpen, és a saját bevételek erőteljes növekedése. Azt gondolom, hogy a 14 százalékos sajátbevétel-növelés, illetőleg azon belül a több mint 25 százalékos helyiadó-növelés szinte illuzórikus.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 45. pontjához szeretnék hozzászólni. Az ajánlás tartalmilag összefügg a 47., a 49., az 51., az 53., az 57. és a 174. pontban foglaltakkal. A módosító indítványt Tállai András képviselőtársammal nyújtottuk be. A módosító indítvány lényege az, hogy a helyiadó-törvény tekintetében az építményadónál és a telekadónál a 2009. január 1-jétől bekövetkező változás ne következzen be, mert ez jelentős terheket ró a helyi önkormányzatokra, ráadásul nem szolgálja azt a célt, hogy igazságosabb lesz az építményadó és a telekadó tekintetében az adózás, az adóztatás.

Eddig az építményadó és a telekadó tekintetében a négyzetméter-alapú adózásra volt lehetőség, illetve lehetőség volt az értékalapú, a forgalmi értékrend szerinti adóztatásra a jelenlegi szabályozás alapján. A törvényjavaslat 2009. január 1-jétől az építmény- és a telekadó tekintetében kizárólag a számított érték alapján történő adóztatást tartja lehetségesnek, megszűnik tehát a négyzetméter-alapú adóztatás. Amit nem értünk, és az önkormányzatok többsége nem érti, hogy miért kell egy ilyen irányú módosításnak helyet biztosítani, hiszen az eddigi adózás, a négyzetméter-alapú adózás jól működött, egy megszokott rendszer volt, bevezetett rendszer volt. Persze adózni senki nem szeret, de alapvetően a települési önkormányzatoknál mindenki megszokta azt, hogy építményadót, illetve telekadót kell fizetni. Ráadásul az eddigi rendszer is az értékalapú adóztatást lehetővé tette, a forgalmi érték alapján lehetett adózni, azonban mindösszesen négy, azaz négy települési önkormányzat vezette be az ilyen típusú adót. Tehát a négyzetméter alapján történő adózás, úgy tűnik, jóval elfogadhatóbb a települési önkormányzatok és az önkormányzatok számára is.

Rendkívül bonyolult lesz 2009. január 1-jétől a számított adóalap szerinti adómeghatározás, illetve adóztatás, hiszen az eddigi négyzetméter-alapú adóztatás helyett jóval több paramétert kell majd figyelembe venni, egy teljesen új módszertan alapján kell a bevallást és az adókivetést végrehajtani. Hihetetlen adminisztrációs teher lesz a települési önkormányzatokon ebben az évben, az elkövetkezendő felkészülési évben, hiszen az a munka, ami gyakorlatilag több mint egy évtized alapján elvégzésre került, azt gyakorlatilag kezdhetjük ismét, újból elölről, hiszen a cél mégiscsak az, hogy a telek- és építményadónál több adóbevétel ne képződjön, ne keletkezzen a települési önkormányzatoknál.

A négyzetméter-alapú adózás eddig is lehetőséget biztosított értékövezetek meghatározására, hiszen a települési önkormányzat a saját területét, a saját közigazgatási területét ilyen értékövezetekre, a négyzetméter-alapú adózás alapján is feloszthatta, nem volt szükség ehhez az értékalapú adózás bevezetésére.

És az igazságosságra törekvés. Mitől lesz igazságos az a rendszer, amikor egy települési önkormányzat dönthet úgy, hogy nem vezeti be a telekadót, illetőleg az építményadót? Viszont bevezetheti az idegenforgalmi építményadót, és kiemelt üdülőkörzetekben, idegenforgalmilag frekventált övezetekben bevezetheti az idegenforgalmi építményadót. Ott viszont nem az értékalapú adózás fog bevezetésre kerülni, hanem gyakorlatilag a négyzetméter-alapú adózás marad. Ott nem számít az igazságosságra törekvés? És mi történik akkor, hogyha megmarad az idegenforgalmi építményadó, amellett élni fog a telekadó és élni fog az építményadó is? Az egyiknél egyfajta értékalapú adózás történik, a másiknál pedig megmarad a négyzetméter-alapú adózás, hiszen az idegenforgalmi építményadó tekintetében nem tesz kísérletet ez a javaslat az értékalapú adóztatásra.

Még egyszer: az igazán nagy és komoly probléma az, hogy az eddig is komoly gondokkal, finanszírozási gondokkal küzdő önkormányzatok nyakába egy olyan adminisztrációs teher kerül az elkövetkezendő időben, amivel nagyon nehezen fogunk tudni megbirkózni. Summa summarum, szerintem az ilyen irányú módosítás sok hűhó a semmiért, óriási adminisztrációs teherrel lehet bevezetni, többletbevételt az önkormányzatok nem akarnak ezzel elérni, és nem lesz igazságosabb a rendszer. Nem lesz igazságosabb a rendszer, sőt az én véleményem szerint az igazságtalanságok miatt - gondolva az idegenforgalmi építményadóra, a telekadóra, illetőleg az építményadóra - még igazságtalanabb is lesz a rendszer, mert nem lesz kezelhető gyakorlatilag az egységes helyi adóztatási rendszer.

Ezért arra kérem a kormányt és tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, hogy amíg nem tudunk jobbat, addig maradjon meg a régi rendszer. Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az ajánlás 73. pontjához szeretnék hozzászólni, szintén Tállai András képviselőtársammal nyújtottuk be ezt a módosító indítványt.

A módosító indítvány lényege, hogy a helyi önkormányzatok és azok társulásai valamennyi államigazgatási eljárás, illetőleg igazgatási jellegű díjköteles szolgáltatás tekintetében teljes személyes díjmentességben részesülnek. Tehát az igazgatási szolgáltatások tekintetében szolgáltatási díjmentességet szeretnénk a helyi önkormányzatok és azok társulásai számára, mert ezt így tartjuk igazságosnak.

A helyi önkormányzatok az illetéktörvény alapján eljárásiilleték-mentességgel rendelkeznek, tehát az eljárási díjak tekintetében fizetni a helyi önkormányzatoknak nem kell, nem szükséges a törvény erejénél fogva. Egyre erőteljesebb az a gyakorlat, hogy ágazati miniszteri rendeletekben, úgymond igazgatási szolgáltatási díjak tekintetében a helyi önkormányzatoknak súlyos százezreket kell fizetniük.

Azt gondolom, hogy a hatósági eljárás, a bírósági eljárás díja az eljárási illeték, az eljárási illeték tekintetében a helyi önkormányzatokat mentesség illeti meg, ezért azt gondolom, hogy ildomos, hogy az igazgatási szolgáltatási díjak tekintetében is ez a mentesség megmaradjon.

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Néhány módosító indítványommal kapcsolatban szeretnék érvelni, ami két csoportra osztható. Az egyik a Balatonnal kapcsolatos módosító indítványok, a másik pedig az önkormányzati vagy részben önkormányzati finanszírozással kapcsolatos módosító indítványok.

A Balatonnal kapcsolatban, illetőleg területfejlesztési értelemben véve a Balaton Fejlesztési Tanáccsal mint a Balaton gazdájával kapcsolatban két módosító indítvány került benyújtásra.

A Balaton integrált fejlesztésére 700 millió forint elkülönítését javasoltam módosító indítványomban a benne szereplő nulla forint helyett, míg a Balaton Fejlesztési Tanácsra, illetve annak munkaszervezetére, működési költségeire 50 millió forintos támogatást javasoltam a költségvetési törvénytervezetben szereplő nulla forint helyett.

Szeretném figyelmeztetni a tisztelt Házat arra, hogy annak ellenére, hogy jogi értelemben a Balaton nem tervezési-statisztikai régió, azonban minden olyan jellemzővel rendelkezik, amivel egy valódi, igazi régiónak rendelkeznie kell.

A polgári kormány idején a Balatonnal kapcsolatos kiadási rovatban évente - 2001-ben, illetve 2002-ben - 1 milliárd forint szerepelt, ezzel is erősítve a Balaton Fejlesztési Tanács helyét és szerepét a területfejlesztés intézményrendszerében.

(13.50)

Gyakorlatilag a Balaton-régió ugyanazt a programozást végezhette, mint a másik hét jogi értelemben vett régió.

Ez az 1 milliárd forint évről évre elkezdett csökkenni. Először 500 millió forint lett, aztán 2007-ben 300 millió forint, és 2008-ban pedig már egy fillér ilyen forrás nincs a Magyar Köztársaság költségvetésében. Azt gondolom, hogy ezzel kinyilvánítják a döntéshozók, hogy mit gondolnak a Balaton Fejlesztési Tanácsról, mit gondolnak a Balaton Fejlesztési Tanács szerepéről, és mit gondolnak a Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezetével kapcsolatban.

A másik oldalon el kell mondanom azt, hogy nyilvánvalóan történtek kedvező változások is, hiszen a Balatont körülvevő három régió operatív programjában a turisztikai kereteket illetően elkülönítésre kerültek olyan források, amelyek csak és kizárólag a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben használhatóak fel. Azonban azt gondolom, hogy a Balaton Fejlesztési Tanács, a Balaton-régió erősítése érdekében mindenképpen célszerű lenne, hogy ha nem is a polgári kormány idején megszokott 1 milliárd forintot, de legalább 700 millió forintot tudjunk biztosítani a tanács kompetenciájába.

A másik módosító indítványom az önkormányzati köztestületi tűzoltóságokkal kapcsolatos. 500 millió forintos átcsoportosításra tettem javaslatot korábban és nyilvánvalóan most is, és ez még egyáltalán nem fogja megoldani az önkormányzati köztestületi tűzoltóságok problémáit.

El kell mondjam azt, hogy rendkívül látványos a különbség az úgynevezett önkormányzati hivatásos és az önkormányzati önkéntes tűzoltóságok között, annak ellenére, hogy vannak olyan önkormányzati köztestületi tűzoltóságok, amelyek magasabb, illetve alacsonyabb - attól függ, honnan nézzük - veszélyességi fokozatba tartoznak, mint a hivatásos önkormányzati tűzoltóságok. De óriási különbség van a két szervezet között, és óriási különbség van a tűzoltóságokat fenntartó önkormányzatok között a finanszírozást illetően. Míg a hivatásos tűzoltóságoknál az önkormányzatoknak a működési költséghez egy fillérrel nem kell hozzájárulniuk, addig az önkormányzati köztestületi tűzoltóságok tekintetében jelentős önkormányzati hozzájárulás szükséges ahhoz, hogy a köztestület és maga a tűzoltóság működni tudjon. Ráadásul az önkéntes köztestületi tűzoltóságok tekintetében, amelyek egyre inkább a profizmus jeleit mutatják a mindennapi életben, az önkéntesség ma már a múlté. Önkéntesen nagyon kevesen vállalnak olyan pluszmunkát, amely a rendszer fenntartásában szerepet játszhat.

El kell mondjam azt, hogy a múlt heti keddi ülésen mintegy 200 millió forintos átcsoportosítás vagy többletigény megszavazásra került a módosító indítványok tekintetében, azonban ez még nem elég. Az én véleményem szerint még 300 millió forint, de minimálisan 200 millió forint szükséges ahhoz, hogy az önkéntes köztestületi tűzoltóságok, önkormányzati köztestületi tűzoltóságok legalább szabályszerűen tudjanak működni, hogy legalább a minimálbért és a minimálbérrel kapcsolatos túlmunkáért járó pótlékot megfelelő módon tudják fizetni. Ráadásul, ha a hatékonysági vizsgálatokat néznénk, akkor lehet, hogy azt tudnánk elmondani, hogy nem biztos, hogy túl nagy különbség van a hivatásos és a köztestületi tűzoltóságok munkája között.

A következő módosító indítványom a költségvetési törvénytervezet 8. számú mellékletével kapcsolatos, a többcélú kistérségi társulások úgynevezett közoktatási intézményi feladatára átadott pénzösszeg tekintetében. Az eredeti javaslat különbséget tesz 10 ezer lakosszám feletti és 10 ezer lakosszám alatti települési önkormányzatok között a támogatás mértékét illetően. Nem tudom, hogy miért. Nem tudom, hogy milyen logikája van annak, hogy különbséget tegyünk 10 ezer lakosszám fölötti és 10 ezer lakosszám alatti települési önkormányzat között a támogatáshoz való hozzáférés mennyisége tekintetében. Jelentős korlátozás ez a korábbi szabályokhoz képest, ráadásul nem tudom, hogy akkor a korábbi években a 10 ezer lakosszám feletti településeknél mit kívántak ösztönözni.

A módosító indítványom lényege, nyilvánvalóan figyelembe véve a költségvetés teherbíró-képességét, hogy a 10 ezer fős korlát 20 ezer főre növekedjen. Ennek költségvetési fedezete mintegy 70-80 millió forint. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen kezelhető módosító indítvány.

Még egy módosító indítványom van, amihez szeretnék hozzászólni, ez pedig a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás témaköre. Korábban a jelzőrendszeres segítségnyújtás egy támogatott, preferált cél volt. A mostani javaslatban kettős szigorítás és korlátozás érvényesül. Az egyik az, hogy az alapnormatíva-hozzájárulás 40 ezer forintról 30 ezer forintra fog csökkenni. A másik ilyen korlátozás, amely szerint ezt a hozzájárulást a korábbiakhoz hasonlóan csak a 2006-ban - tehát nem a 2007-ben, a 2006-ban - ebben részesülő önkormányzatok tudják megigényelni.

A módosításom lényege nyilvánvalóan kettős, hogy az alapnormatíva ne csökkenjen, tehát a korábbi 40 ezer forintos támogatást lehessen igényelni, illetőleg a kiindulási pont, a bázis ne 2006 legyen, hanem 2007 legyen, a korábbi év gyakorlatának megfelelően, mert azt gondolom, hogy most már 2007 decemberében a 2007-ben újonnan belépőket abszolút mértékben fel lehet mérni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és kérem módosító indítványaim támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jauernik képviselő úr azt mondta: a módosító indítványaimat, vagy amit ismertettem, mintha az ön papírjából vettem volna. Egy dolgot sajnálok, hogy ők teljes mértékben nem az én papíromból dolgoztak, mert akkor sokkal elégedettebb tudtam volna lenni.

Jelezte Jauernik képviselő úr, hogy vélhetően a Balatonnal kapcsolatos feladatokra egy kisebb mértékű támogatás lesz, figyelembe véve azt, hogy a három régió operatív programjában vannak elkülönített források. Igen, vannak, tehát a turisztikai pénzek tekintetében. Hangsúlyozom, hogy a 2007-2008-as akciótervben, tehát két év tekintetében van, mintegy 4,8 milliárd forint került elkülönítésre a három régió programjába. Ha ehhez hozzátesszük azt a bizonyos, nem is tudom, mennyi, 100-200 millió forintos összeget, akkor körülbelül azt mondhatjuk, hogy két év távlatában, tehát 2007-2008-ra mintegy 5 milliárd forint szerepel. Azért emlékeztetnék arra, hogy 2001-ben és 2002-ben a polgári kormány időszakára csak és kizárólag a Balatonnal kapcsolatban területfejlesztési és turisztikai pénz elkülönítve éves szinten 6,4 milliárd forint volt részben a Balatonnal kapcsolatos kiadás formájában, részben pedig a turisztikai célelőirányzaton belül a Balatonnal kapcsolatos feladatok tekintetében.

A köztestületeknél örvendetes, hogy a 200 millió forinthoz képest talán további támogatás várható. Azért annyit elmondanék, hogy a 200 millió forinthoz képest még plusz 100 millió forintos támogatás mintegy két és fél minimálbéres státus finanszírozását teszi lehetővé, a 200 millió forinthoz képest plusz 200 millió forintos támogatás mintegy négy minimálbéres pluszstátus finanszírozását teszi lehetővé. Tehát mindenféleképpen arra kellene elmennünk, hogy a múltkori 200 millió forinthoz képest még a plusz 200 millió forint összejöjjön, mert szerintem valamennyiünk érdeke, hogy munkajogilag korrekt szabályozás és munkajogilag korrekt működés történjen.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! 2007. május 29-én egy interpelláció keretében kérdeztem önt, hogy miként látja a Balatoni Hajózási Zrt., illetve a cég vagyonának sorsát. Mit kíván tenni a magyar állam a mintegy 49 százaléknyi részvénycsomagjával? Olyan döntés ez, amely a régió és a balatoni önkormányzatok számára is rendkívül fontos.

Az interpellációra adott válaszában elmondta, hogy a közhasznú és közcélú elemek ingyenes átadását támogatja, ugyanakkor a nyereséget hozó vitorláskikötői üzletág ingyenes átadására nem lát lehetőséget, e tekintetben értékesítésre kerül sor.

A miniszter úr 2006-ban szintén a Hajózási Zrt. közhasznú részvényeinek térítésmentes átadását javasolta, mint a kormány által támogatott álláspontot, a vitorláskikötői üzletág megvásárlásával egyidejűleg. A májusi interpellációmra adott válaszában azt is hangsúlyozta, hogy a vitorláskikötői üzletágra eső vagyonelem tekintetében a pályáztatás során a 22 tulajdonostárs önkormányzatnak elővételi jogot biztosítanak, így térítésmentes átadással, illetve az elővételi jog gyakorlása esetén a 22 önkormányzat tulajdonába kerülhet a jelenlegi állami tulajdonban lévő 49 százalék is.

Ezen fejlemények alapján - a 22 önkormányzat és a Balatoni Szövetség elnökségének egyetértésével - a Balatoni Szövetség elnöke levelet írt a miniszter úr részére, amelyben az interpellációra adott válaszában foglalt elvek elfogadásra kerültek.

Azóta eltelt több mint fél év, és nem tudjuk pontosan, mi a helyzet a Balatoni Hajózási Zrt. 49 százaléknyi részvénycsomagjával kapcsolatban. Az is felvetődött, hogy bizonyos feltételekkel a 22 önkormányzat mégiscsak térítésmentesen kaphassa meg a teljes 49 százaléknyi vagyonelemet.

Valamennyiünk érdeke, hogy megnyugtató megoldás szülessen, amely egyaránt kedvező a Balaton, a balatoni önkormányzatok, valamint a Balatoni Hajózási Zrt. számára. Azt gondolom, jól látható, hogy az önkormányzatok bebizonyították az elmúlt évek alatt, hogy jó tulajdonosai a Hajózási Zrt.-nek, felelős gazdái a társaságnak.

Így ismételten kérdezem: mit kíván tenni, miniszter úr, a Balatoni Hajózási Zrt. 49 százaléknyi részvénycsomagjával? Mikor születik végre döntés az állami tulajdonban lévő részvénycsomag önkormányzatok részére történő átadásával kapcsolatban?

Várom válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az a furcsa helyzet van, hogy amikor kérdezem a miniszter urat és választ ad, általában mindig abszolút egyetértünk, ugyanazt mondjuk a Balatoni Hajózási Zrt. ügyében, aztán mégsem történik semmi. Legalábbis semmi érdemleges dolog nem történik a Balatoni Hajózási Zrt. 49 százaléknyi részvénycsomagjával kapcsolatban.

Legkorábban a 2006-os országgyűlési választások előtt ígérte meg, miniszter úr, a kormány álláspontjára hivatkozva, hogy a 49 százalékos részvénycsomagot, legalábbis a közhasznú részvényesi vagyonelemet térítésmentesen megkapják az önkormányzatok. Aztán 2007 májusában is gyakorlatilag ugyanezt ígérte meg a balatoni önkormányzatok részére.

Tisztelettel kérdezem: ha lehetett látni, hogy a törvény módosul, akkor miért nem léptek korábban? Hiszen lassan már két évre tekint vissza ez a történet, lassan már két éve ígérik ezt a balatoni önkormányzatoknak.

Tisztelt Miniszter Úr! Sajnálom, de nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Helyes!)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is tisztelettel és szeretettel köszöntöm a tűzoltószövetségek képviselőit, illetőleg köszöntöm az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság képviselőit.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság tagjaként részt vettem a bizottság előtt ennek a törvényjavaslatnak a bizonyos szintű előkészítésében, és be kell vallani, hogy a parlament előtt fekvő mostani törvényjavaslat egy meglehetősen lerövidített, leegyszerűsített törvényjavaslat a korábbi tervezethez képest. Fontos erénye ennek a törvényjavaslatnak, hogy az önkormányzati és területfejlesztési bizottság - ahogy korábban már elmondták - egyhangú döntéssel, tehát kormánypárti és ellenzéki képviselők egyhangú döntésével került benyújtásra, és tartottuk a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak, nem kizárva persze azt, hogy módosító indítványokkal ez a törvényjavaslat még javítható.

(18.50)

Széles körű, több körben lezajlott általános vitát folytattunk le, amelynek specialitása, hogy sok esetben - és erről is korábban már szó volt - bizonyos elmaradt vagy elvarratlan egyeztetéseket is pótolt.

A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban az elmúlt időszakban kétirányú kritika is érkezett, meglehetősen markáns, ellentmondó kritika. Az egyik ilyen kritikai észrevétel, kritikai irány, hogy kevésnek tartják azt a szabályozást, amit a törvényjavaslat nyújt, és különösen sajnálatosnak tartják, hogy a törvényjavaslat szövegéből és címéből az önkéntes jelző kikerült, hiszen ez az önkéntes megszólítás mintegy 173 éves múltra tekint vissza, hagyománnyá vált, erről is volt már szó korábban. Az önkéntes tűzoltó-egyesületek a feladatukat tekintve nem azonosak egyetlen más egyesülettel sem, ezért fontosnak tartják, fontosnak érzik a megkülönböztető önkéntes jelző további megtartását, továbbá felhívják a figyelmet arra, hogy a jelenleg működő mintegy félezer önkéntes tűzoltó-egyesületnek emiatt taggyűlést kell tartani, alapszabályt módosítani, és fájó szívvel kell az önkéntes jelzőt törölniük, előrevetítve azt, hogy bizonyos esetekben a föloszlatás vagy a szép csendben történő megszűnés is bekövetkezik emiatt. Én azért ezt nagyon erős aggálynak és kritikának érezném. Az a szervezet, amely emiatt szűnik meg, szerintem megérdemli, hogy megszűnjön.

A másik markáns kritika, észrevétel, kritikai irány az, hogy egyáltalán indokolt-e az önálló törvényi szabályozás - egyébként a szabályozással mindenki egyetértett -, indokolt-e, hogy ezt a bizonyos kérdéskört nem az 1996. évi XXXI. törvényben szabályozzuk, ezáltal a tűzoltás koherenciáját megtörjük. A bizottság végül is amellett foglalt állást, hogy ezt a törvényjavaslatot benyújtjuk, képviselve a mintegy 50 ezer tűzoltó-egyesületben, önkéntes tűzoltó-egyesületben működő tűzoltó érdekét, bár felvetődött a vita során, hogy az 50 ezer 50 ezer-e, nem csak 10 ezer-e, de ezen szerintem nem érdemes jelen pillanatban vitatkozni.

A kérdés lényege az, hogy ez a törvényjavaslat, ez az önálló törvényjavaslat segít-e a tűzoltó-egyesületek munkájában, segít-e a tűzoltó-egyesületi tagok, tűzoltók munkájában, és biztosít-e valamilyen integrációt a tűzoltó-társadalomban avagy nem. Ezeket a kérdéseket természetesen majd a jövő fogja eldönteni. A bizottsági általános vitában azonban elhangzott, hogy a tűzoltás tekintetében, a tűzoltó-társadalom tekintetében önálló törvényi szabályozás nélkül is születtek nagyon szép eredmények, tehát nem biztos, hogy az önálló törvényjavaslat benyújtása és elfogadtatása az egyedüli kívánatos út. Elhangzott, hogy 2002-2003 tájékán mintegy 34 köztestületi tűzoltóság működött Magyarországon, jelen pillanatban 65 ezeknek a száma, és tapasztalatból mondom, hogy kiváló munkát végeznek Magyarországon ezek a köztestületi tűzoltóságok.

Én azt gondolom, hogy amellett, hogy támogatjuk ezt a benyújtott törvényjavaslatot, szerintem a szabályozás kevés. Azt gondolom, valamennyiünknek látni kell, hogy aki ezzel kapcsolatban á-t mond, annak b-t is kell majd mondania. Önmagában a szabályozás a finanszírozás korrekt megoldása nélkül roppant kevés. A törvényjavaslat 9. §-a tartalmazza azt, hogy a tűzoltó-egyesületek szaktevékenységéhez a központi költségvetés az éves költségvetési törvényben meghatározottak szerint támogatást nyújt. Persze, lehet azzal érvelni, hogy nincs meghatározva, hogy milyen mértékű és volumenű támogatást nyújt, de azt gondolom, itt a bizonytalanságban, a sötétben tapogatózunk, mert semmifajta modellszámítás nem készült még a tekintetben, hogy ez a törvényjavaslat mennyibe fog majd kerülni a költségvetésnek, mert azt gondolom, hogy a megfelelő költségvetési támogatást 2009. január 1-jétől korrekt módon mindenféleképpen biztosítani kell ezen törvényjavaslat elfogadása esetén, és ez csak többlet lehet a központi költségvetésben, nem sértheti a hivatásos és a köztestületi tűzoltóságok finanszírozási igényét.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Támogatjuk a benyújtott törvényjavaslatot, és bízunk abban, hogy elfogadás esetén segíteni fogja a tűzoltó-egyesületek munkáját, segíteni fogja a tűzoltó-egyesületi tagok munkáját.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Egy rövid megjegyzést tennék Frankné dr. Kovács Szilvia hozzászólásával kapcsolatban. Nem a saját véleményemet tolmácsoltam, amire tetszett utalni, hanem egyszerűen megpróbáltam összefoglalni azt a két kritikai irányt, ami akár a bizottsági vitában, akár a tűzoltó-társadalom tekintetében felvetődött.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! 2008. április 16. fekete nap Balatonfűzfő történetében. A gyártelepi városrészen megszűnt a gázszolgáltatás, ugyanis az egyébként korrekten eljáró szolgáltató megszüntette a gázszolgáltatást, s ezzel ellehetetlenült sok rendesen fizető cég gazdálkodása, intézmények működése. A Balaton Uszoda mint olimpiai központ bezárt, és legfőképpen 860 lakás, mintegy 2 ezer ember fűtés nélkül maradt. A gázszolgáltatás megszüntetésére azért került sor, mert felszámolás alá került a Fűzfői Erőmű Kft., amely a távfűtést szolgáltatta.

(15.30)

A társaság Pál László, a Horn-kormány ipari miniszterének érdekeltségébe tartozik egyébként.

A kft. 2008. április 4-én jelentett öncsődöt, rendkívül etikátlan és inkorrekt módon, hiszen gazdasági nehézségei nem új keletűek voltak, de erről a lépéséről sem az önkormányzatot, sem a Balaton Uszoda üzemeltetőjét, sem az érintett lakókat, sem a gazdálkodó szervezeteket nem tájékoztatta, megfosztva őket attól, hogy bármit tehessenek, és felkészüljenek a rendkívüli helyzetre; "utánam az özönvíz" jelszóval élt. A kijelölt felszámoló a kialakult probléma megoldására javaslattal nem állt elő - vagy nem tudott előállni.

Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdéseim a következők. Mi lesz a Balaton Uszodával? Mi lesz 860 gyártelepi lakás fűtésével? Kíván-e a kormány segítséget, elsősorban anyagi segítséget nyújtani a balatonfűzfői önkormányzatnak, a 860 fűtés nélkül maradt lakás tulajdonosának, hogy egységes, hatékony rendszert tudjanak kiépíteni, legkésőbb még az őszi fűtési szezon kezdetéig?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az természetesen örömteli, hogy a balatonfűzfői Balaton Uszoda sorsa megoldódik, a bezárt uszoda ki tud nyitni, amennyiben a fűtési problémája megoldódik.

Azonban a felvetett kérdésemnek, a felvetett problémának ez csak az egyik szelete, a kisebb szelete, hiszen a Fűzfői Erőmű Kft. rendkívül inkorrekt magatartása miatt a Balaton Uszodán túlmenően fűtés nélkül maradt 860 lakás, mintegy kétezer ember. A településrész demográfiai helyzete alapján ezek főleg idős, magukra hagyott nyugdíjas emberek, valamilyen megoldást az ő fűtési módjukra, rendszerükre is kell találni, legkésőbb 2008 októberéig, és ezzel kapcsolatban nem hallottam az államtitkár úr javaslatát a megoldásra.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottsága megtárgyalta a T/5589. számon benyújtott törvényjavaslatot, amelynek a címe: a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területfejlesztési tervének elfogadásáról és a balatoni területrendezési szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény módosítása.

A bizottság úgy értékelte, hogy az úgynevezett Balaton-törvény felülvizsgálata indokolt. Az elmúlt nyolc év megérett arra, hogy a Balaton-törvény felülvizsgálata általános jelleggel megvalósuljon. Talán kicsit korábban is szerettük volna ezt a felülvizsgálatot megvalósítani.

Mint ahogy az államtitkári expozéban elhangzott, több ok vezetett arra, hogy a Balaton-törvény általános módosításra kerül: többek között a tervhierarchia összhangjának megteremtése, az időközben eltelt változások, önkormányzati, civil szervezeti, egyéb térségi igények megjelenése, szakágazati változások, módosítások, és természetesen nem utolsósorban a célrendszer megváltozása. A Balaton Fejlesztési Tanács a 2007-2013 közötti időszakra elfogadta a fejlesztési stratégiáját, s azt gondolom, hogy egy területrendezési tervnek a célrendszerhez, a fejlesztési stratégiához mindenképpen igazodnia kell, azt mindenképpen szolgálnia kell.

Megállapította a bizottság, hogy a 2000-ben elfogadott Balaton-törvényben rögzített értékek megőrzése ma is aktuális. Ezeket az értékeket a bizottság rendkívül fontosnak és jelentősnek tartotta.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság egyhangú döntéssel általános vitára alkalmasnak tartotta a benyújtott törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

DR. BÓKA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem kívánom én a rómaiaknál kezdeni, ahogy Suchman elnök úr, képviselő úr tette, csak az elmúlt nyolc évre szeretnék visszaemlékezni, és a nemsokára a parlament elé kerülő turizmustörvényről is szeretnék néhány szót ejteni, ha már az MSZP vezérszónoka ezt megejtette. Ez a turizmustörvény nem biztos, hogy szolgálni fogja a szakma és a turizmus érdekét, elég elnagyoltnak tűnik, jelentős átdolgozásra van szükség.

Tisztelt Ház! Lassan nyolc éve lépett hatályba, illetve került elfogadásra a 2000. évi CXII. törvény, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról és a balatoni területi szabályzat megállapításáról címet viselő törvényjavaslat. Az ezt a javaslatot, a felülvizsgálatot elrendelő szabály az 1033/2004-es kormányhatározat volt, ez alapján került sorra az úgynevezett Balaton-törvénynek a felülvizsgálata. Többször módosítottuk az elmúlt években ezt a törvényt, van, amikor életszerűségi szempontból, nézőpontból. Valamennyien emlékezünk arra, hogy nem sokkal a törvény elfogadását, hatálybalépését követően bizonyos lazítás történt, amikor is, ahol nem épült még ki a szennyvízcsatorna-hálózat, de már megkezdődött a fejlesztés és a beruházás, ott bizonyos feltételekkel ki lehetett adni az építési engedélyt és használatbavételi engedélyt kellett produkálni a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez. Aztán módosítottuk alkotmányossági szempontokból, amikor az Alkotmánybíróság bizonyos mértékben nem találta az alkotmánnyal összhangban lévőnek a Balaton-törvényt. Aztán nem olyan régen módosítottuk szimplán kőkeményen gazdasági érdekből a Balaton-törvényt. Reméljük, a Balaton érdekében történt ez a módosítás, és reméljük, az a fejlesztési cél, ami miatt ez a módosítás megtörtént, a Balaton-régió érdekében fog megvalósulni.

Nem tudom, tisztelt képviselőtársaim megfigyelték-e, de általában ezt a törvényt nem a hivatalos nevén szokták nevezni. Egyszerűen csak annyit mondanak róla, hogy a Balaton-törvény, a Balatonnak a törvénye. Így nevezi a szakma és így nevezi a köznyelv, nyilván mert egy száraz, hosszú törvénycímet nagyon nehéz folyamatosan kimondani, de azt gondolom, hogy többről van itt szó; ez a törvény tényleg, valójában a Balaton törvénye, egy olyan törvény, amit valamennyien szívesen elfogadunk és szívesen követünk.

Nagyon sokan azt gondolják egyébként, hogy ez a Balaton-törvény minden probléma megoldására alkalmas. Ez sajnos nincs így; nem fogja megoldani a horgász-halász ellentétet, nem fogja megoldani a vitorláskikötők problémáját vagy nem problémáját, nem fog megoldani egy csomó fejlesztési kérdést, nem fog forrást biztosítani a Balaton fejlesztéséhez. Ez csak egy területrendezésről szóló törvény, de nagyon fontos törvény, a balatoniak, a szakma méltán nevezi Balaton-törvénynek.

Nyilván az a fő kérdés, amit Suchman elnök úr, képviselő úr is föltett, hogy milyen módon lehet összhangba hozni a Balaton számára kívánatos fejlesztéseket a tó vizének védelmével és a természeti, táji környezet védelmével. Ez az alapvető, fő kérdés és szempont, ami a törvényszövegen végigvonul.

Amikor 2000-ben elfogadtuk ezt a törvényjavaslatot, ami egy új típusú, szerkezetében is egy új típusú törvényjavaslat volt, akkor mik voltak azok a fő szempontok, fő elvek, fő értékek, amelyeket ez a törvény védeni kívánt? Védeni kívánta mindenekelőtt a tó vizének minőségét; építési tevékenységet - leegyszerűsítve természetesen és általánosan mondva - csak azokon a területeken tartott elképzelhetőnek, ahol a megfelelő szennyvíztisztító, befogadó elkészült és a szennyvízcsatorna-hálózat kiépült. Egyúttal ez ösztönző is volt a szennyvízcsatornázás érdekében, hiszen én emlékszem arra, hogy 2001-2002-ben mintegy 13 milliárd forint értékű szennyvízcsatorna-beruházás indult el a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetben, mivel valamennyi település szeretett volna megfelelni azoknak az előírásoknak, amiket közvetlenül a Balaton-törvény írt elő számára.

Nagyon fontos megfogalmazás volt a nádasok védelme. Nagyon fontos és érdekes jogintézmény volt az úgynevezett vízpart-rehabilitációs tanulmányok elkészítése, amely 43 közvetlen parti településen készült el, egyúttal részletszabályokat adva a települési rendezési terveknek, szabályozási terveknek.

Fontos elem volt a parti sétány előírása gyakorlatilag valamennyi part menti településnél. Emlékszünk arra, hogy a belterületi szakasz 30 százalékán 5-30 méter széles közhasználatú sétányt kellett a településrendezési tervekben kijelölni. Arról már ne beszéljünk, hogy valójában mennyi új sétány kijelölése történt meg az elmúlt években, mihez biztosított területet az állam, és mihez biztosított forrást az állam; elég kevés eredmény született ebben a kérdésben.

Egy nagyon rossz üzenete volt a parti sétányok kijelölésével kapcsolatban például a Club Aliga privatizációjának, amikor az állam megtehette volna, hogy a közvetlen parti sávot leválasztva azt Balatonvilágos önkormányzatának tulajdonába adja a parti sétány kijelölése érdekében - nem így történt.

Nagyon fontos cél volt a szőlőterületek védelme. Valamennyien tudjuk és látjuk, hogy frekventált területeken a Balaton mellett a kárpótlás és a részarány folyamata milyen károkat okozott. Nem szőlőtermelési célzattal szerezték meg a szőlőterületek tulajdonjogát, hanem nagyon sok esetben spekulációs célzattal, előbb-utóbb majd csak beépítésre szánt terület fog kialakulni.

Nagyon fontos cél volt, hogy ne alakuljon ki egységes agglomeráció a Balaton partján; sokan látjuk azt, hogy mi történt a déli parton, amikor településeket nem lehet a másiktól megkülönböztetni. Legalább az északi parton ne kövessük el ezt a hibát, legalább egy-egy település markáns megjelenése biztosítható legyen. Ezért történt például a Balaton-törvényben a beépítésre szánt területek korlátozása. Fontos elv volt a differenciáltság, amikor más szabályok kerültek megalkotásra a parthoz közel, és más szabályok a parttól távolabb.

Mi indokolta a Balaton-törvény felülvizsgálatát? Ez is már elhangzott mind az államtitkári expozéban, mind pedig a bizottsági vélemények során. Mindenekelőtt egy új típusú jogszabály volt a 2000. évi CXII. törvény. Mindenki számított arra, hogy mielőbb felül kell vizsgálni ezt a törvényjavaslatot. Bevallom őszintén, én azt gondoltam, hogy ez a felülvizsgálat jóval korábbra fog esni.

Ha mármost a Balaton-törvényt felülvizsgáljuk, akkor nagyon fontosnak érzem azt, hogy mielőbb kerüljenek, és nem 2012-ig, felülvizsgálatra az úgynevezett vízpart-rehabilitációs tanulmányok is, hiszen gyakorlatilag ezek a legértékesebb, legfrekventáltabb Balaton-parti területek.

(13.20)

Amennyiben a Balaton-törvényt felülvizsgáljuk, ennek a felülvizsgálatnak sürgősen követnie kell a vízpart-rehabilitációs tanulmánytervek felülvizsgálatát is.

Indokolt volt a felülvizsgálat a térségi igények, önkormányzati érdekek, civil szervezetek, vállalkozások igényeinek a megjelenése miatt. Indokolt természetesen a felülvizsgálatra a Balaton-régió 2007 és 2013 közötti időszakára meghatározott úgynevezett fejlesztési stratégiája, hiszen a rendezési tervnek követnie kell a fejlesztési stratégiát. Indokolta a felülvizsgálatot a szakági koncepciók megváltozása, persze nem utolsósorban a tervhierarchia, hiszen elfogadásra került az országos területrendezésről szóló törvény. Az összhangot a törvény és a Balaton-törvény között meg kellett teremteni.

Tisztelt Ház! Az új, felülvizsgált, módosított törvényjavaslatban, azt gondolom, megmaradtak azok az értékek, amelyek a 2000. évi CXII. törvényben megfogalmazásra kerültek, nyilván változásokkal, módosításokkal, pontosításokkal vagy kisebb korrekciókkal. Ilyen az erdők védelme vagy a zöldterületek védelme. Ilyen például: a beépítésre nem szánt területeken 3000 négyzetméternél kisebb telek nem alakítható ki; rendkívül fontos, megőrzendő szabály. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területére kívülről szennyvizet bevezetni tilos, ha annak befogadója a Balaton; nagyon fontos szabály a Balaton vízminőség-védelme érdekében. Gondoskodni kell a tisztított szennyvíz kivezetéséről a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területéről. Beépítésre szánt területen a szennyvízcsatorna-hálózatra történő rákötés kötelező; nagyon fontos szabály. Általános szabály, általános jogelv, de szintén nagyon fontos, hogy olyan településszerkezeti és szabályozási terveket kell készíteni, olyan helyi építési szabályzatot kell valamennyi települési önkormányzatnak elfogadni, ami a természetvédelmi, tájesztétikai, történeti településszerkezettel, építészeti örökség érdekeivel összhangban van.

Az alaptörvényhez hasonlóan a módosított tervezet is kimondja, hogy a beépítésre szánt terület nem növelhető akkor, ha nincs szennyvízcsatorna-hálózat, vagy ha nincs megfelelő kapacitású befogadó, vagy ha a szennyvízcsatorna-hálózatra rákötött üdülő- és lakóegységek száma nem éri el az összes üdülő- és lakóegység számának 80 százalékát. Megerősíti - bár kicsit pontosított tartalommal - a partisétány-kijelölési kötelezettséget: a települések belterületén 30 százalékban legalább öt méter szélességben parti sétányt kell kijelölni.

A nádasok differenciált védelmét adja meg a korábbi szabályozásnak megfelelően, és megjelenik benne néhány új elem is. Ilyen például: a 9. §-ban a helyi építési szabályzatra utalja azt, hogy a tájékoztató táblák, hirdetőberendezések létesítését és lebontásának szabályait a helyi építési szabályzatban kell körülírni és pontosítani. Bízom abban, hogy ez valós eszköz lesz a települési önkormányzatok számára, hiszen valamennyien látjuk, ha a Balaton mellett, különösen a fő- és mellékútvonalakon közlekedünk, akkor milyen óriási multireklámtáblák vesznek bennünket körül. Csodálatos épített környezetet takarnak el előlünk ezek a multireklámtáblák. Mindenféleképpen szükséges ezek szabályozása, ha kell, az elbontásuk, kártalanítás ellenében is.

Az új javaslat kimondja, hogy beépítésre szánt területen csarnokjellegű építmény csak látványterv egyidejű benyújtásával és növényzettel fedetten kerülhet elhelyezésre - ez nagyon fontos. Nagyon fontosnak érzem azt, hogy jelentősen bővült a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területe. Nagyon sok települési önkormányzat önkéntesen csatlakozott a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez, a Balaton-régióhoz. Úgy gondolják, hogy azok a korlátozások, amelyek a Balaton-törvényből rájuk hárulnak, még mindig több előnyt képeznek, mint amennyi hátrányt okoznak. Hála istennek, egyre több települési önkormányzat tartja ezt a maga számára fontosnak.

Néhány problémáról is szeretnék szólni az új, módosított törvényjavaslattal kapcsolatban. Ilyen például a csarnokjellegű létesítmények dolga. Az egyik ilyen probléma, hogy az ilyen csarnokjellegű létesítményt az eddigi tiltással szemben gyakorlatilag néhány övezet kivételével szinte mindenhol, minden beépítésre szánt területen el lehet helyezni. Egy-egy kisebb település arculatát egy hatalmas csarnokjellegű létesítmény teljes mértékben el tudja rontani, ráadásul a törvényszövegben megfogalmazott csarnokjellegű létesítmény definíciója olyan, amit formális eszközökkel rendkívül könnyű kijátszani.

Nagyon nagy gondnak és problémának tartom azt, hogy még utalás szintjén is kimaradt a kártalanítási kötelezettség a törvényjavaslatból, mondván, hogy ezt alacsonyabb szintű jogszabálynak kell majd kezelnie. A Balaton-törvény kötelező, a Balaton-törvény előírásait a helyi rendezési tervekbe, a helyi építési szabályzatokba be kell építeni, így pedig óhatatlanul kárt okozunk az érintett ingatlanok tekintetében. Nagyon rossz üzenet, hogy a törvényjavaslat szövegéből a kártalanításra történő utalás kimaradt. Ráadásul, tisztelt Ház, 2001 óta az illetékes tárca a mulasztásos jogszabálysértés állapotában van, hiszen 2001 óta kellett volna a kártalanítással kapcsolatos részletszabályokat megalkotni. Ez a mai napig nem történt meg. Több példa bizonyítja, hogy ezek a kártalanítási perek már elindultak. Van olyan önkormányzat, amelyet már több 10 millió forint értékben kártalanításra köteleztek. Igaz, el kell mondanom, hogy a tárca, az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium egyedi eszközökkel rendkívül korrekt módon sietett ezen önkormányzatok segítségére, de azt gondolom, mielőbb szabályozni kell a kártalanítás kérdését.

Nem tartom életszerűnek azt a szabályozást, amely szerint a beépítésre szánt terület 10 százalékán zöldterületet kell kijelölni, és ennek felét szervesen a területnövekményhez csatoltan kell kijelölni. Természetesen egyetértünk azzal, hogy a 10 százalék zöldterületet ki kell jelölni a beépítésre szánt övezet kijelölése tekintetében, de nem életszerű. A példák is azt mutatják, nem életszerű, hogy ennek a 10 százaléknak a felét szervesen kapcsolódóan kell majd a beépítésre szánt területhez jelölni.

Nem életszerű a közparkok mozdíthatatlansága. Természetesen egyetértünk azzal, hogy egy település területén a közpark területe ne csökkenhessen, de jelentős fejlesztések gátjává válik az, hogy egy-egy négyzetmétert nem lehet ide-oda szabályozni, csak azért, mert a Balaton-törvény merev módon kívánja ezt a szabályt alkalmazni. Hangsúlyozom: egyetértünk azzal, hogy a közpark területe ne csökkenjen. Azzal nem értünk egyet, hogy bizonyos méretekben ez a változás, ez a módosítás ne történhessen meg.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr, Képviselőtársaim! Bízom abban, az az alapvető cél, hogy a természeti, táji, építészeti értékek megőrzése mellett lehetséges biztosítani azt a fejlesztést, ami a Balaton-régió számára szükséges. Bízom abban, hogy ez a rendezési tervről szóló törvényjavaslat segíteni fogja a Balaton fejlesztési stratégiájának megvalósítását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 6., 7., 10., 17. és 21. pontjához szeretnék ebben a vitaszakaszban hozzászólni.

Az ajánlás 6. pontjában Lasztovicza Jenő képviselőtársammal adtunk be módosító indítványt, amelyhez kapcsolódó módosító indítványt is beadtunk a mai nappal. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a tájékoztató táblák közt, a tárgyak, hirdetőberendezések Balaton-régióban történő elhelyezése kapcsán valamifajta rend tudjon kialakulni. Rendkívül fontosnak érezzük azt, hogy a települési önkormányzatok helyi építési szabályzatukban egyértelműen tudjanak rendelkezni ezen hirdetőtárgyak, berendezések szükséges elbontásáról, nyilván kártalanítás mellett. A pontosító módosító indítványunk gyakorlatilag arról rendelkezik, hogy a már meglévők tekintetében is fennálljon ez az elbontási lehetőség az önkormányzatok számára, és tudják szabályozni természetesen új hirdetőtárgyak, berendezések létesítését és elhelyezését is.

Az ajánlás 7. pontjában szintén Lasztovicza képviselőtársammal nyújtottunk be módosító indítványt. A módosított paragrafus szerint a települések beépítésre szánt területeinek növelésekor a területnövekmény legkevesebb 10 százaléka felének megfelelő, tehát 50 százalékában azzal településszerkezeti kapcsolatban lévő közhasználatú zöldterületet kell biztosítani. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy ha beépítésre szánt területnövelés történik, akkor annak 10 százaléka kerüljön közhasználatú zöldterületként kialakításra, azonban erőltetettnek tartjuk, nem tartjuk életszerűnek, és nem tartjuk logikusnak azt, hogy ezen 10 százalék felének, azaz 50 százalékának a beépítésre szánt területtel településszerkezeti kapcsolatban kelljen lennie. Tehát egyetértünk azzal, hogy minden beépítésre szánt területből legalább 10 százalék közhasználatú zöldterület legyen, annak azonban nem biztos, hogy a beépítésre szánt területnél kell kijelölésre kerülnie.

Egy kisebb módosító indítványunk - szintén Lasztovicza képviselőtársammal - az ajánlás 10. pontjában található. A Balaton-törvény általában tiltja azt, hogy a települések közigazgatási területén új hulladéklerakók és hulladékártalmatlanítók legyenek létesíthetőek, a meglévők pedig bővíthetőek legyenek. Ez szintén önmagában egy jó és helyes rendelkezés, azonban nagyon sok esetben kisebb korrekcióra mindenféleképpen szükség van. Nagyon fontosnak érezzük azt, hogy a kiemelt üdülőkörzet területén úgymond kis kapacitású hulladékártalmatlanítók, például kisebb állatok megsemmisítésével kapcsolatban kialakíthatóak legyenek akár a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területén is, tehát a törvény szellemét nem sértve kisebb kivételt szeretnénk eszközölni a 10. pont tekintetében.

Az ajánlás 17. pontjával kapcsolatban mondom, hogy ezt a módosító indítványt nem én nyújtottam be, hanem dr. Hankó Faragó Miklós képviselőtársam, ez az ajánlási pont összefügg a 21. ponttal. Szerintem rendkívül fontos módosító indítványról van szó, amelyhez úgy tudom, mind a képviselőtársam, mind pedig én Lasztovicza képviselőtársammal együtt szintén kapcsolódó módosító indítványt nyújtottunk be a mai napon.

Az egyik kapcsolódó módosító indítványom az, hogy sajnálatosan a módosító törvényjavaslat kiveszi teljes mértékben a kártalanítási kötelezettségre történő utalást a Balaton-törvényből, mondván, hogy ezt majd más módon, más jogszabállyal kell szabályozni. Azt gondolom, hogy legalább utalás szintjén rendkívül fontos az, hogy az állami kötelezettség a Balaton-törvényből adódóan a települési önkormányzatok felé meglegyen, és ez azonnali, feltétlen, és teljesnek kell lennie, hiszen egy települési önkormányzat akkor jár el helyesen, ha a helyi építési szabályzatába, szabályrendeletébe a törvényi előírásokat beépíti. Ez nagyon sok esetben konkrét magánérdekeket sért, a kártalanítási kötelezettség azonban, azt gondolom, nem lehet csak és kizárólag a települési önkormányzat kötelezettsége.

Azt gondolom, hogy az ezzel kapcsolatos jogi szabályozást az államnak, a kormánynak adott felhatalmazás alapján még ebben az évben, 2008. december 31-ig meg kell alkotnia. Mellesleg jegyzem meg, hogy egy 2001-es kormányhatározat szerint évek óta mulasztásban van a Magyar Köztársaság kormánya ezen szabályozás tekintetében.

A 21. pont is rendkívül fontos módosító indítványt tartalmaz, hiszen a 21. pont gyakorlatilag fellazítja azon rendelkezést, amely szerint a vízparti rehabilitációs tanulmányok elfogadásáig ne lehessen állami tulajdont értékesíteni. Ebben az esetben lehet állami tulajdont értékesíteni, de csak kivételesen a települési önkormányzatok számára.

Köszönöm szépen, elnök úr.

BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! (Zaj. - Az elnök csenget.) A jelenleg hatályos Balaton-törvény, amely módosításának kihirdetése nem történt meg, rendkívül hátrányos a parttól távolabbi kistelepülések tekintetében, ahol a szennyvízcsatorna-hálózat nem épült meg, és így természetesen megfelelő szennyvíztisztító kapacitásra sem tudtak rákötni. Ezeken a területeken gyakorlatilag megállt az élet, a fejlődési lehetőség minimális.

Nemcsak emiatt lenne fontos azonban elfogadni ezt az előttünk fekvő általános, generális törvénymódosítást, hanem van egy ennél jóval nagyobb gond és probléma, mégpedig az, hogy elfogadtuk az országos területrendezésről szóló törvény szövegét, ami egységes rendszerben kezeli területrendezési szempontból Magyarországot, és a jelenleg hatályos Balaton-törvény szerkezete ezzel nincs teljes mértékben összhangban. Ez gyakorlatilag nem koherens.

Gyakorlatilag kompromisszum született a köztársasági elnök úr véleménye alapján itt a kormány által előterjesztett módosító indítvány tekintetében, hiszen 2012. december 31-éig - hangsúlyozom - nem a part menti települések tekintetében, hanem a parttól távolabbi, akár 8-10 kilométerre található, alapvetően kis települések tekintetében 2012. december 31-éig nem a programot kell kidolgozni, hanem a fejlesztést, a beruházást kell megvalósítani. Azt az egyedi fejlesztést, beruházást, amire ezek a kistelepülések várnak, és addig, 2012. december 31-éig, illetőleg 2003. január 1-jéig ezek a kistelepülések mentesítést kapnak gyakorlatilag azon szigorú előírások alól, amelyek tekintetében jelen pillanatban a Balaton-törvény őket sújtja, illetve kötelezi. Mindenféleképpen fontos tehát ezen módosító indítvány elfogadása, ha már az élet ezt így hozta.

Ez a fejlesztés egyébként az előzetes számítások szerint mintegy 10 milliárd forintot fog jelenteni. Azon nyilván lehet vitatkozni, hogy ha a Balaton vízminőség-védelme a cél, és van 10 milliárd forint fejlesztési forrásunk, akkor erre a célra kell-e fordítanunk, vagy nem kellene-e egyébként azokra a fontos célokra költeni ezt a 10 milliárd forintot, amelyek sokkal inkább veszélyesek a Balaton vízminősége szempontjából. Például a közvetlen parti települések csapadékvízzel kapcsolatos fejlesztése, beruházása, mert jelen pillanatban egy part menti településen ez az utolsó nagy infrastrukturális beruházás, ami nem valósult meg, és be kell vallanunk, hogy ezzel kapcsolatban semmilyen elképzelés és finanszírozás még nincs kidolgozva.

Tehát összefoglalva: az országos területrendezésről szóló törvénnyel történő koherencia miatt fontosak érzem én személy szerint azt, hogy a Balaton-törvény módosítása mielőbb elfogadásra kerüljön, az a bizonytalanság, ami jelen pillanatban van, megszűnjön, és alapvetően megoldást találjunk a parttól távolabbi - hangsúlyozom: nem part menti, hanem parttól távolabbi - kistelepülések fejlesztésére, amit nem kezelt megfelelő módon a jelen pillanatban hatályos Balaton-törvény. Ez a műszaki megoldás, ami kidolgozásra került vagy kidolgozásra kerülhet, jóval életszerűbb, mint mindenhol a regionális szennyvízelvezető rendszer kiépítése.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság megtárgyalta a T/6291. számú, az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, és az önkormányzati és területfejlesztési bizottság a törvényjavaslatot általános vitára nem tartotta alkalmasnak, 14 igen és 14 nem szavazat született az általános vitával kapcsolatos döntés tekintetében.

Az előterjesztő részletesen ismertette az egyes adó- és járuléktörvények módosításáról szóló törvényjavaslat fő pilléreit, amelyből kiemelte az adócsökkentést és az adóátrendezést mint elsődleges szempontot, másodlagosan az adminisztrációs terhek csökkentését, harmadlagosan pedig kiemelte a gazdaság kifehérítését, a feketegazdaság elleni küzdelmet.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság az előtte lévő törvényjavaslatot alapvetően a helyi önkormányzatok szempontjából, nézőpontjából értékelte, és tartotta általános vitára nem alkalmasnak. Az megállapításra került a vitában, hogy ezek az adótörvény-módosítási javaslatok nagyobb változást a helyi önkormányzatok gazdálkodásában nem fognak jelenteni, azonban azt el kell mondani, hogy a bázis rendkívül rossz. Rendkívül rossz volt a 2006-os, a 2007-es és a 2008-as év is a helyi önkormányzatok gazdálkodása szempontjából az adójavaslatok tekintetében. Tehát egy rossz bázisra hivatkozni, hogy ebben az évben talán már jelentős mértékben nem romlik a helyzet, azt gondolom, nem túl fair és nem túl korrekt.

Az adótörvény-módosítások tekintetében mindenféleképpen el kell mondanunk, hogy csökkenni fog az önkormányzati gazdálkodási mozgástér, vagy legalábbis semmiképpen nem fog javulni. Általános lesz a benyújtott törvényjavaslat tekintetében a cégautóadó-fizetési kötelezettség, tehát valamennyi helyi önkormányzatnak a tulajdonát képező autók, személygépjárművek tekintetében cégautóadót kell fizetni, amely általános. Ez egy közepes méretű önkormányzatnál is akár milliós kiadást jelenthet, annak ellenére, hogy ezekhez a használatokhoz magánhasználat nem kapcsolódik.

Az adóintézkedés körében a helyi adók közül az iparűzési adóban következik be változás. Az iparűzési adó alapját érintően levonhatóvá válik a kutatás-fejlesztés közvetlen költsége, ugyanakkor a jogdíjbevétel az adó alapját, a nettó árbevételt már nem teljes mértékben csökkenti, hanem csak 50 százalékban, tehát csak a jogdíj 50 százaléka vonható le a jelenlegi 100 százalék helyett. Ha ezt a kettőt összevetjük, ebből is azt látjuk, hogy csökkeni fog az önkormányzatok szabad gazdálkodási mozgástere.

A társadalombiztosítási járuléknak a minimálbér kétszereséig, 140 ezer forintig történő csökkentése is egy látszólagos intézkedés az önkormányzati gazdálkodás tekintetében, hiszen ha valaki tanulmányozta a benyújtott költségvetési törvényjavaslatot, megállapíthatja, hogy ez a csökkentés a korábbi évek bázisában szerepel, ezzel korrigálásra kerül, tehát ez érdemi mozgástér-növekedést a települési önkormányzatok, a helyi önkormányzatok számára nem fog jelenteni.

Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság mindezekre figyelemmel, mivel a benyújtott módosító javaslatok sem a versenyképességet nem növelik, sem pedig a foglalkoztatottság tekintetében érdemi hatást nem fognak elérni, és a bizottság véleménye szerint a gazdaság kifehérítése érdekében tett lépések is minimálisak, ezért általános vitára nem tartotta alkalmasnak.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért abban valamennyien biztosan egyetértünk, hogy a 2009. évi költségvetési törvénytervezet a parlament által tárgyalandó egyik legfontosabb törvénytervezet, amely törvénytervezetben szerintem nemcsak számok vannak és számok találhatók, bár ezen törvénynél ez rendkívül fontos, hanem ebben határozzuk meg a 2009. évi fő irányokat, és nyilván kitekintünk majd 2010-re és a következő évekre is.

Ahol Csáky képviselő úr elkezdte, ott szeretném folytatni, mert azt gondolom, hogy ami most a magyar parlamentben a költségvetési törvénytervezet általános vitája kapcsán történik, az példa nélküli, kuriózum, az skandalum, nevetséges. Ha nem Magyarországról lenne szó, azt mondanám, hogy vicces, így sajnos azt kell mondanom, hogy tragikus, ami jelen pillanatban történik.

Benyújtásra került 3 százalékos gazdasági növekedéssel 2008. szeptember végén egy költségvetési törvénytervezet, ezt visszavonták. Ezt követően október közepén benyújtásra került a második költségvetési tervezet, immár 1,2 százalékos növekedéssel.

(11.40)

Ezt ugyan nem vonták vissza, de néhány nappal ezelőtt Veres János pénzügyminiszter országgyűlési képviselőként nyújtott be egy költségvetési - hangsúlyozom - módosító csomagot. Tehát áll a másodjára benyújtott költségvetési tervezet, és itt van előttünk a módosító csomag.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minek az általános vitájáról vitatkozunk? Egy olyan, formálisan előttünk lévő költségvetési tervezetről, amiről mindenki tudja, hogy egyetlenegy száma nem igaz, egyetlenegy sarokszáma nem igaz, és egyetlenegy belső száma nem igaz. Vagy a Veres-féle módosító indítványról, csomagról vitatkozunk? - aminek tekintetében viszont a részletes vitánál kellene szót váltanunk.

Sajnos, ugyanez volt a helyzet az önkormányzati bizottság ülésén is, ahol előttünk volt az októberben benyújtott költségvetési tervezet, arról kellett volna véleményt mondani, hogy általános vitára alkalmas vagy nem alkalmas, azonban mindenki tudta, még az előterjesztő képviselője is, hogy nem ezek a valós számok. Azt gondolom, hogy vicces és tragikus az, ami a parlament kereteiben most, jelen pillanatban történik, és szerintem ennek messzemenő következményei lesznek.

Az önkormányzatokat érintően azt látni kell, hogy egy 150 milliárd forintos megszorító csomag van az előttünk fekvő, 2008 októberében úgymond másodjára benyújtott költségvetési tervezethez képest, 150 milliárd forinttal csökken az önkormányzati büdzsé a 2009-es törvénytervezet Veres-féle módosítása értelmében, mert mindig borzasztóan nehezen tudja az ember, hogy mihez is viszonyítson. Persze, tudomásul veszi az ember, hogy a 13. havi bérjuttatás megszüntetésre kerül, és béroldalról csökkentésre kerülnek az önkormányzati járandóságok is, hiszen ha ilyen feladat nincs, akkor ilyen finanszírozás ne is kapcsolódjon az önkormányzati támogatáshoz. De aki megnézi ennek a 150 milliárd forintnak a belső szerkezetét - és mindenkit erre biztatok -, az meg fogja látni, hogy nemcsak a bértartalmak vannak ebben a 150 milliárd forintban. Ha már egy kicsit belebabrálunk az önkormányzati számokba, akkor egy kicsit többet vegyünk el. Itt van a lehetőség, itt van az alkalom, hogy még inkább kurtítsuk meg a települési önkormányzatok, a helyi önkormányzatok büdzséjét.

Sajnálatosan amellett, hogy még a béren felül többet von el ez a javaslat, nem biztosítja most már évek óta az inflációs hatást sem. 2009-ben 4,5 százalékos inflációval számol a tervezet. Nem kell mondani, hogy egy önkormányzatnál a közüzemi költségek évek óta ennél nagyságrendekkel nagyobb mértékben és összegben emelkednek.

Ráadásul azt gondolom, hogy amikor értelemszerűen a bérre nem adják meg a fedezetet, ezen túlmenően többet elvesznek, ezen túlmenően nem biztosítják az inflációs hatást, irritáló módon még benyújtanak ismételten egy adótörvény-tervezetet, miután persze azt is visszavonták egy csomagban - egy nagyívű tervezet volt, emlékezzünk, hogy legalább 160 milliárdot hagyott volna a vállalkozások és a lakosság zsebében -, most benyújtanak egy adótörvény-tervezetet, amiben egyetlenegy adóemelés jelenik meg társadalmi szinten, ez pedig a cégautóadó, aminél ugyan elmondják, hogy filozófiai váltás történt, mert egy vagyoni típusú adó következik, de megadóztatják az önkormányzatok személygépjárműveit is.

Tehát gesztusértékkel elvesznek, és erre még egy lapáttal szintén rátesznek a cégautóadóval. Nem fogja ez tovább rontani az önkormányzatok helyzetét, tönkretenni az önkormányzatokat, csak nem egy nagyvonalú lépés, ez gesztusértékkel és jelzésértékkel egy nagyon rossz lépés.

A 13. havi bér megvonása a közszférában: azért látni kell, hogy általában a 13. havi bér mintegy 8 százalékos részt képez egy közalkalmazott, köztisztviselő éves keresete, bére tekintetében. Ha az inflációt is figyelembe vesszük, akkor több mint 12 százalékos reálbércsökkenés fog megtörténni az önkormányzati közszférában, a köztisztviselőknél és a közalkalmazottaknál.

Akkor, amikor azt látjuk, hogy például a hivatali munka tekintetében a köztisztviselők, a hivatalok által elvégzett munkamennyiség egyre inkább nő, évről évre nő, nem tudom, milyen módon lehet korrekt, tisztességes munkát elvárni majd egy olyan köztisztviselőtől, akinek több mint 12 százalékkal fog csökkenni a reálbére, a munkája viszont jelentős mértékben nő, általában az ágazati jogszabályok túlburjánzása miatt. Ahelyett, hogy az adminisztrációt, a bürokráciát csökkentenénk, ahelyett többfajta központi ágazati jogszabály hatására ez a bürokrácia, adminisztráció egyre inkább növekszik.

Néhány szót a belső szerkezetről. Azt jó iránynak tartom, hogy a belső szerkezet tekintetében nőnek a saját bevételek, nő a személyi jövedelemadó aránya, és kismértékben csökken az állami támogatás aránya ezen belső szerkezeten belül. Azonban azt kell látni, hogy a többletfeladatok, amelyeket települési önkormányzati, helyi önkormányzati szinten finanszíroznunk kell, ezeknek a többletfeladatoknak a növekedési üteme sajnálatosan meghaladja a saját bevételek és a személyi jövedelemadó növekedési ütemét.

Ráadásul az anyag olyan fiktív számokkal számol a saját bevételek növekménye tekintetében - például az iparűzési adó inflációt meghaladó növekménye vagy a helyi adóbevételek inflációt meghaladó növekménye -, ami 2009 tekintetében nem reális. Illetőleg ez is a nagyon nagy gondom és problémám, míg az első körben benyújtott költségvetési törvénytervezetnél még láttam ezeket a belső szerkezeti adatokat, a Veres-féle módosító indítványnál már nem látom ezeket a belső adatokat. Tehát nem tudom, hogy milyen módon fog alakulni 2009-ben egy helyi önkormányzat bevételi struktúrájának szerkezete. Nem tudom, hogy bármilyen tanulmány történt-e ezzel kapcsolatban. Vélelmezem, hogy nem, egyfajta hasraütésszerűen, fűnyíróelvszerűen, mindenféleképpen teremtsünk meg valamilyen egyensúlyt, és vágtak, ahol jólesett.

Szeretnék még néhány szót váltani a többcélú kistérségi társulások tekintetében, amely ennek a kormánynak az édesgyermeke. Elhúzták a mézesmadzagot a kistérségek megalakításával kapcsolatban, most pedig veszik vissza ezeket a támogatásokat. Jól látszik ez a 2009-es költségvetés tekintetében is, hiszen a 28 milliárdos keret 3,6 milliárd forinttal fog csökkenni. Ez 13-14 százalék. Ennél az egy adatnál is látszik, hogy nemcsak a bértartalmú normatívákhoz, támogatásokhoz nyúltak hozzá, hanem máshoz is hozzányúltak. Mert ha csak ahhoz nyúltak volna hozzá, akkor körülbelül 8 százalékkal csökkent volna ez a keret, de nem 8 százalékkal csökken, hanem 13-14 százalékkal csökken ez a keret. Tehát a bértartalmú normatíva címszó mellett még jobban megkurtítják az önkormányzatok költségvetését.

Érthetetlen, hogy ha ösztönözni kívánjuk a többcélú kistérségi társulások működését, akkor az általános normatívát, a minimumnormatívát 20 millióról miért csökkentjük 14 millióra, vagy a maximumot a 45-ről miért csökkentjük 30 millióra. Miért nyúlunk ilyen radikálisan a belső ellenőrzési normatívához? Mi indokolja ezeket a megszorításokat?

Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez a költségvetés önkormányzati szempontból általános vitára sem formailag, sem tartalmilag sajnálatosan nem alkalmas.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A helyes menetrend az lett volna, hogy az októberben benyújtott költségvetési javaslatot vissza kellett volna vonni, és egy új költségvetési törvénytervezetet kellett volna benyújtani. Ez lett volna a normális, házszabályszerű rendje a dolgoknak. Miből dolgozzunk? Dolgozzunk abból az előttünk fekvő, úgynevezett októberi második költségvetésből, aminek egyetlenegy száma nem igaz? (Keller László: Igen!) Ami 1,2 százalékos gazdasági növekedéssel számol? Ahhoz képest már önök is mínusz 1 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. Ez a 2 százalék 600-700 milliárd forintos GDP-tételt jelent. Dolgozzunk ebből? Vagy dolgozzunk abból a módosító csomagból, amit Veres pénzügyminiszter úr mint egyéni képviselő nyújtott be a Ház elé?

Nonszensz az egész! Vicc, házszabályellenes! Tessenek már erre rájönni! Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot, a T/9179. számú törvényjavaslatot általános vitára nem tartotta alkalmasnak, 14-en mellette, 14-en pedig ellene szavaztak.

Az előterjesztő véleménye szerint, javaslata szerint a törvénymódosítás hátterében egy adóátrendezés áll azzal a filozófiával, azzal a fő vonulattal, hogy a fogyasztást terhelő adók növelésre kerüljenek, ezáltal az élőmunkát terhelő adók csökkentésre kerülhessenek. A bizottsági vitában a többségi vélemény képviselői elmondták, hogy értelmetlennek, feleslegesnek, haszontalannak tartják ezt az adóátrendezési javaslatot, ráadásul az előterjesztő véleménye szerint is minimális adócsökkentés fog megvalósulni, az előterjesztő szerint 2009-ben 1 milliárd forint, 2010-ben pedig 12 milliárd forint. Többen kételkedtek egyébként a tekintetben, hogy bármifajta adócsökkentés a javaslattal kapcsolatban megvalósul, inkább annak adtak hangot, hogy jelentős adónövekmény fog megvalósulni a javaslat elfogadásával kapcsolatban.

Egyébként az általános vitára a bizottságban jelen lévő SZDSZ-es képviselő is nemmel szavazott, aki szó szerint azt mondta, hogy "vajúdtak a hegyek, és egeret szültek", a kitűzött cél elérésében, a foglalkoztatottság növelésében, a versenyképesség javításában semmilyen jelentőséget a benyújtott javaslatnak nem tulajdonított.

A bizottsági vita során elhangzott, és most már egyre inkább érzékelhető az, legalábbis számomra mindenféleképpen, hogy ismerős érzésnek lehetünk a tanúi, amit már megéltünk a 2008 végén benyújtott első, majd második költségvetési törvényjavaslat tekintetében, amikor lényegében általános vitában egy olyan benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban kellett részt venni, amiről mindenki tudta, hogy nem ez a valódi, nem ez az igazi, hiszen majd az a harmadjára benyújtott, jogi értelemben nem költségvetési csomagról kellett véleményt mondanunk, ami majd csak később született meg.

(10.40)

Itt is előttünk van egy törvényjavaslat, de már tudjuk azt, hogy vélhetően külön fogunk dönteni a 2009-es és a 2010-es módosításról, ráadásul a benyújtott javaslatok jelentős része, a tételek rövid időn belül változni fognak. Tehát egy olyan törvényjavaslat általános vitája zajlik, amelynek nagyon sok eleme, nagyon sok paramétere valószínűleg változni fog az elkövetkezendő időben, ez pedig, azt gondolom, visszaélés a parlament tekintélyével. Értelmetlennek tekintjük ezt az általános vitát.

Jelentős adóemelés fog történni az általános forgalmi adó tekintetében, a javaslat szerint 23 százalékra emelik a 20 százalékos általános forgalmi adó mértékét. Most már azt tudjuk, hogy 25 százalékra fogják emelni az általános forgalmiadó mértékét.

Egyébként amikor az önkormányzati bizottság tárgyalta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, és arról volt szó, hogy miért 23 százalék, miért nem 22, miért nem 24 vagy 25, a bizottsági ülést megelőző napon Keller államtitkár úr azt nyilatkozta, hogy azért 23 százalékos az áfakulcs, vagyis a 3 százalékkal történő emelés azért történik, mert ez a jelenlegi helyzetben még kezelhető, és ennek még pozitív hatása van, de a 24 százalékos áfakulcs, tehát az 1 százalékkal magasabb áfakulcs már egy rendkívül veszélyes határ felé kezd elmenni, hiszen általános forgalmi adónak ez a plusz 1 százalékos növelése a fogyasztást már olyan mértékben fogná vissza, hogy az gyakorlatilag veszélyeztetné a kitűzött célokat. Ez volt még néhány hónappal ezelőtt, most pedig azt halljuk, hogy a 25 százalékos áfakulcs kerül bevezetésre.

Önkormányzati oldalról jelentős terhet fog jelenteni az általános forgalmi adó emelése a dologi kiadások és a fejlesztések, beruházások tekintetében. Nem kaptunk választ a tekintetben, hogy ez bármilyen módon kompenzálásra kerül-e, illetőleg az adóteher-csökkentés a foglalkoztatás tekintetében ellensúlyozza-e majd az általános forgalmi adó növekedését.

Mindezekre tekintettel az önkormányzati bizottság nem tartotta általános vitára alkalmasnak a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN, az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az önkormányzati bizottság együtt tárgyalta a T/9817. számú, a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvényjavaslatot a T/9818. számú, a vagyonadóról szóló törvényjavaslattal. Én a közteherviselés rendszeréről szóló törvényjavaslatról szeretném elmondani a kisebbségi véleményt.

A bizottság ülésén az előterjesztő képviselőjétől egyértelmű tájékoztatást kaptunk arról - ami egyébként a mögötte fekvő anyagokból is kiderül -, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatok alapján pusztán átrendezés történik, ha a 2009-ben, illetve 2010-ben hatályba lépő adózással kapcsolatos változtatásokat vesszük figyelembe. Nemigen láttuk a bizottsági ülésen, hogy ezek a javaslatok mennyiben fogják segíteni a foglalkoztatást, illetőleg mennyiben fogják segíteni Magyarország versenyképességét. Nemigen láttuk azt a gazdaságpolitikai irányt az előttünk fekvő adójavaslatokkal kapcsolatban, amire a kormányzat oly sokszor hivatkozott. A bizottság ülésén elhangzott, hogy gyakorlatilag pótcselekvésről van szó. Az adóterhelés 2009-ben és 2010-ben Magyarországon összességében nem fog csökkenni, mert bár igaz, hogy egyik oldalról csökken a személyi jövedelemadó, csökkennek a foglalkoztatással kapcsolatos járulékok, azonban a korábbi döntésnek megfelelően 20-ról 25 százalékra nő az általános forgalmi adó, nő az eva, a jövedéki adó, a társasági adó és a gépjárműadó mértéke is. Az adóterhelés tehát összességében nem fog csökkenni. E tekintetben az a véleményünk, hogy ezeknek a javaslatoknak összességében sem a foglalkoztatottságra, sem a versenyképességre nem lesz pozitív hatásuk.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Hihetetlen aggodalommal töltött el bennünket - mint ahogy Hajdu képviselő úr is elmondta - az önkormányzati bizottság ülésén az, hogy a kormány meg kívánja változtatni az iparűzési adó beszedésének a rendszerét. Nemigen értjük, hogy miért kell az iparűzési adó beszedését a polgármesteri hivataloktól az állami adóhatósághoz áttenni, hiszen ez egy bevált, több éve, évtizede jól működő rendszer volt a beállt gyakorlat alapján a közvetlen személyes kapcsolatok tekintetében, ezenkívül pontosan lehetett tudni, hogy március 15-én, szeptember 15-én és december 20-án, a feltöltésekkor milyen adóbevétellel tud rendelkezni az önkormányzat.

A félelemre különösen az adott okot, hogy az állam, az adóhatóság több alkalommal nem utalt a gazdaság szereplői részére jelentős adótételeket. Gondoljunk például arra, hogy az áfavisszatartáskor milyen gondok és problémák voltak a magyar gazdaságban, a magyar kis- és középvállalkozók tekintetében. Ráadásul az előttünk fekvő javaslat alapján az önkormányzatok az iparűzési adót a feldolgozást, a beérkezést követő harminc nap múlva fogják megkapni, tehát bizonyos likviditási gondok az önkormányzati rendszerben ezzel kapcsolatban mindenképpen lesznek. Nem értjük, hogy egy meglévő és jól működő rendszerhez miért kell hozzányúlni.

Felvetődött, hogy miért kell olyan juttatásokat megadóztatni, amelyek eddig adómentesek voltak, komplex rendszerként működtek, és a pozitív költségvetési hatásuk jóval nagyobb volt, mint az az adóbevétel, amiből a költségvetés ezután részesedni fog. Ilyen például az üdülési csekkek megadóztatása. A javaslat szerint 32 százalékos, tehát a legmagasabb adókulccsal kívánják megadóztatni az üdülési csekkeket. Az a véleményünk, hogy ezzel jóval nagyobb kárt fognak okozni, mint amekkora előny a 32 százalékos adóból a költségvetést illetni fogja, hiszen a munkáltatók nem fogják megvásárolni az üdülési csekkeket, minek következtében az idegenforgalom és a vendéglátás területén csökkenni fog a foglalkoztatás, és csökkenni fog a költségvetésbe való befizetés is, nem beszélve arról, hogy nőni fog a szürke- és a feketegazdaság.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Az idei várossá nyilvánítási pályázatok elbírálásánál a szakmai érvek semmit sem számítottak, pedig különösen indokolt lett volna, mivel az idén rendkívül sok, több mint 30 nagyközség pályázott. A városi rang nemcsak presztízs, de az akadozó pályázati rendszerben talán több lehetőséget is jelenthet a nyertesek számára. Például városrehabilitáció esetén jelentősebb pályázati pénzeket nyerhet el egy település.

A városi cím elnyerését, a kormányzat előterjesztése alapján, a köztársasági elnök hagyja jóvá. Az előterjesztést készítő miniszter ön. Az információk szerint az Önkormányzati Minisztérium a nagyközségek rangsorolására szakmai zsűrit kért fel. A szakértők hét pályázó települést találtak a városi címre egyértelműen alkalmasnak és megfelelőnek. Ebbe a körbe tartozott például a több mint 12 kilométeres Balaton-parttal rendelkező Balatonkenese is - ahol az úthálózat hossza például meghaladja a 130 kilométert -, és a Győr-Moson-Sopron megyében városhiányos térségben található Beled is.

Ön, miniszter úr, gyakran hivatkozik a szakmaiságra. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy például három olyan települést is kihúzzon a szakmai listáról, köztük Balatonkenesét, amelyet a szakértőkből álló zsűri egyértelműen a legjobbak közé sorolt.

(13.00)

Az ön által kihúzott településeken jobboldali a vezetés, és a választókerület parlamenti képviselője is jobboldali. Ön azonban tovább folytatta a sort "ha lúd, legyen kövér" alapon, a szakmai bizottság javaslata alapján rendkívül gyengének minősített pályázókat alkalmasnak nyilvánított pusztán azon az alapon, hogy ott szocialista a vezetés. Az "itt a piros, hol a piros" játék lényege, hogy amikor a jóhiszemű játékos azt hiszi, mindent ért, akkor csapják be, olyan lapot húzva elő, ami nem is volt az asztalon. Úgy látszik, hasonló eset történt itt is.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön állítólag egy szakértői kormány tagja, de akkor miért nem hallgat a szakértőkre? Miért nem a szakmai bizottság döntése alapján javasolja a városi címek kiosztását? Miért politikai szempontokat mérlegel? Miért húzta le a listáról Balatonkenese nagyközséget, ahol a nyári idegenforgalmi szezonban csúcsidőben akár 30 ezer ember is tartózkodhat, vagy az akadémiai tanulmányok szerint is alkalmas Beledet? Hajlandó-e a szakértők szerint jobb pályázatot írt településeket visszavenni a listára?

Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, elindult a Magyar Nemzeti Vagyongazdálkodási Zrt. döntése értelmében a Balatoni Halászati Zrt. részleges privatizációja. A Balatonnal kapcsolatos feladatok, az őshonos halfauna védelme, a busaállomány szabályozása, a halőrzés és -telepítés, a haváriahelyzetek megoldása, a halászati jog gyakorlása ellátására egy nonprofit társaság alakul, a tógazdaságok és a halfeldolgozás, -kereskedelem azonban privatizálásra kerül.

Várhatóan a közeljövőben kormányváltásra kerül sor, és remélhetőleg megnyugtatóan rendezésre kerül a Balaton tekintetében a horgászat és a halászat helyzete, figyelembe véve azt, hogy a Balaton tekintetében minden mérvadó szereplő a horgászturizmusnak ad prioritást. Nem célszerű semmiféle olyan átalakítás, a Halászati Zrt. vagyonelemeinek elherdálása, amely a későbbi döntési lehetőségeket beszűkíti.

A halászati joggal és vagyoni eszközeinek teljes tárházával rendelkező Balatoni Halászati Zrt., most már megállapíthatjuk, nem tudta megoldani a balatoni halgazdálkodás és a horgászok problémáit. Nem tudta megakadályozni az állami támogatások ellenére sem, hogy a nem őshonos busaállomány tömege évről évre ne gyarapodjon, ezzel szorítva ki az őshonos halállományt. Érdemi előrelépés nem történt a horgászturizmus érdekében, és a tó mellett élő horgászok jelentős száma kérdőjelezi meg a haltelepítések hatékonyságát, egyáltalán valóságos tartalmát. A helyzet kritikus.

A kérdéseim a következők: hajlandó-e leállítani a privatizációs folyamatot? Miért gondolják azt, hogy egy vagyonától megfosztott társaság képes megoldani azokat a feladatokat, amely feladatok tekintetében csődöt mondott az előd? Mekkora állami támogatást kíván biztosítani a veszélyt jelentő busák kifogására? Nem kellene-e megfontolni, hogy a halászi jogot a vízparttal rendelkező települési önkormányzatok kapnák meg, amelyek már eddig is igazolták, hogy a Balatonnak és a településeiknek felelős gazdái? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem tudom, hogy mitől lesz jobb. Ha eddig probléma volt, az eszközök teljes tárházával rendelkező Balatoni Halászati Zrt. a halászati joggal nem tudta megoldani a számára kirótt feladatot, nő folyamatosan a busaállomány, a horgászturizmus tekintetében semmilyen előrelépés gyakorlatilag nem történt, sokan azt mondják, hogy a Balatonban egyre kevesebb a hal, problémás a rapsicokkal történő fellépés, akkor egy eszközeitől megfosztott, halastavaitól megfosztott Halászati Zrt. - nem tetszett válaszolni arra, hogy milyen állami támogatást fog kapni a Halászati Zrt. a busák kifogásával kapcsolatban - milyen módon fogja tudni megoldani a feladatait?

Azt látom, hogy érzékelik a problémát, a megoldás helyett azonban csak egyetlenegy szempont vezérli önöket, a vagyon kimentése. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A szociális törvény 2007. évi módosítása összekapcsol két szolgáltatást, a házi jelzőrendszeres segítségnyújtást és a házi segítségnyújtást, amely 2009. január 1-jétől lett hatályos. Ezzel önmagában probléma nincsen, de az már nagy gond, hogy a szociális tárca egy rendeletben a házi segítségnyújtás és a házi jelzőrendszer tekintetében 1:3 aránypárt alkalmazott. Ez az aránypár a házi jelzőrendszert teljes mértékben ellehetetleníti, hiszen a szolgáltatás finanszírozhatatlanná válik, ezáltal megszűnik több száz időskorú biztonsága és szolgáltatónként körülbelül tucatnyi munkahely. Önök a munkahelyek megőrzését tűzték ki célul. Ez az intézkedésük azonban a munkahelyek felszámolására irányul.

A tavalyi év végén a szociális tárca nyilvános fórumokon ígéretet tett arra, hogy az 1:3-as aránypárt megváltoztatja. Önök az ígéretüket megszegték, és ebben nem menti önöket az, hogy a tárcaegyeztetés során nem kaptak támogatást. Korrekt, a jogszabályoknak és a szolgáltatás filozófiájának teljes mértékben megfelelő jelzőrendszeres házi segítségnyújtás-szolgáltatókat fognak felszámolni, ezáltal munkahelyek fognak megszűnni.

Államtitkár Úr! Miért szegték meg ígéretüket? Mit kíván tenni az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került szolgáltatók érdekében, az idős emberek érdekében és a munkahelyek érdekében? Várom válaszát. (Taps a Fidesz soraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetésének önkormányzati részéhez, önkormányzati finanszírozáshoz szeretnék hozzászólni néhány gondolat erejéig.

Az biztos, akármilyen számítást veszünk alapul 2009, illetve 2010 tekintetében, akármilyen számítást veszünk alapul, akármi a kályha, ahonnan kiindulunk, 2010-ben reálértéken - az önkormányzatok számára legjobb kiindulási pont szerint is - minimálisan 10 százalék csökkenés fog az önkormányzati finanszírozásban 2010-ben 2009-hez képest bekövetkezni, akármit veszünk korrigált bázisnak, akárhonnan indulunk ki. És nem beszélünk arról, hogy 2009-ben az önkormányzati szektornak egy békát le kellett nyelnie: a kormány, a kormányzat semmilyen módon nem kompenzálta az év közben bekövetkezett 5 százalék áfaemelést. Semmilyen kompenzáció ezzel kapcsolatban nem történt, kivételt képeznek nyilván bizonyos európai uniós pályázatok fejlesztési részei, de a működtetés tekintetében semmilyen kompenzáció nem történt.

Beszédesek azok a számok, amelyek megmutatják 2009, illetve 2010 tekintetében a saját bevételek, illetőleg az állami támogatások arányát makroszinten. A saját folyó bevétel 2009-ben 32,8 százalékot képviselt, míg 2010-ben ez 35,5 százalékra nő. Az állami támogatás pedig 2009-ben 42,3 százalék volt, míg 2010-ben 37,1 százalékra fog csökkeni. Tehát jelentős átrendeződés történik 2010-ben 2009-hez képest. Sajnos nem az az üzenete ennek az átrendeződésnek, hogy a települési önkormányzatok költségvetése függetlenedik, szabadabbá válik a központi költségvetéstől, hanem az az üzenete és az a valós tartalma, hogy jelentős forráskivonás történik ebből az ágazatból.

2010 egyik legnagyobb vesztese az önkormányzati szektor lesz. Rendkívül bosszantó az elmúlt évek költségvetési vitáit figyelembe véve az, hogy kapkodó, bizonytalan intézményi finanszírozások és váltások történnek, amivel kapcsolatban számtalan példát lehet elmondani. Ilyen például a házi jelzőrendszer esete. Néhány évvel ezelőtt mint csodafegyvert vetette be a szocialista kormányzat, ezt követően régi jó szokásnak megfelelően folyamatosan csökkentették az intézmény normatíváját, ezt követően összevonták a házi segítségnyújtással, 2010 tekintetében pedig nem szerepel normatív finanszírozása a házi jelzőrendszernek, igaz, azt mondták, hogy majd valamilyen pályázati támogatás 2010-től kiírásra kerül.

Hogy lehet így dolgozni, ilyen bizonytalan helyzetben, amikor nem tudjuk, hogy egy intézménynél, ami mögött ellátottak, több száz ellátott van, ami mögött munkavállalók vannak, és ami mögött egy fenntartó önkormányzat van; hogyan lehet így dolgozni, hogy nem tudja az ember, mi fog történni 2010-ben? Gondolom, 2010. január 1-jével nem lesznek kiírva ezek a pályázati támogatások. Persze, a sort lehetne folytatni a 2010-es költségvetést illetően.

Szeretnék azonban egy markáns csoportot, egy markáns települési önkormányzati csoportot említeni - és örülök, hogy itt van Katona államtitkár úr, és remélem, meghallgatja a hozzászólásomat -, amely 2010 tekintetében az önkormányzati költségvetések legnagyobb vesztese lesz, ezek pedig a turizmusból, üdülésből élő települési önkormányzatok lesznek, hiszen a legnagyobb arányú csökkentést 2010-ben 2009-hez képest nekik kell elszenvedni.

2010-ben a jelenlegi tervezet szerint a beszedett idegenforgalmi adó egy forintjára eső két forintot a kormány egy forintra kívánja csökkenteni. Figyelembe véve azt, hogy ezeknek a településeknek, az alapvetően idegenforgalomból, turizmusból élő településeknek többé-kevésbé más bevételi forrásuk nincsen - hiszen alapvetően ezeken a településeken az ipar, a nagyipar markánsan nem szerepel -, szeretném elmondani azt, hogy az én választókörzetemben néhány egymás mellett található település - nehogy azt mondja bárki, hogy szemezgetek ezen települések közül, sorban szeretném elmondani - a jelenleg ismert adatok alapján, figyelembe véve a gazdasági megszorításokat, az általános önkormányzati megszorítást, és figyelembe véve a turizmust ért megszorítást, milyen támogatásokkal számolhat, illetve milyen csökkenést kénytelen 2010-ben 2009-hez képest elszenvedni. Kérem, államtitkár úr, ha most figyelne, azt megköszönném.

Balatonalmádi 2010-ben 2009-hez képest a normatív állami támogatás, illetve az szja helyben maradó része tekintetében 17 százalékos nominális értéken történő csökkenést kénytelen elszenvedni. Balatonakali 24 százalékos, Csopak 22 százalékos, Zánka 15 százalékos, Tihany 29 százalékos, Balatonfüred 21 százalékos - ez azt jelenti, hogy a 2009-es 1,2 milliárd forintos állami támogatás, szja helyben maradó része helyett 900 millió forinttal tudunk számolni 2010-ben -, Paloznak 22 százalékos, Alsóörs pedig 24 százalékos csökkenést kénytelen elviselni.

Ez egy olyan vágás az idegenforgalomból élő települések számára, amely méltánytalan, igazságtalan és semmiféleképpen nem kezelhető. Mindenféleképpen változtatni kell ezen.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A 2011. év meghatározó lehet Magyarország számára, ránk figyel Európa, nagykorúvá válunk az Unióban, amit mi elnökölünk, mi tematizálunk fél éven keresztül. Itt be is fejezhetném a mondandómat, és beszélhetnék arról, milyen hálás a vidék a kormánynak, hogy kihasználva az elnökséggel járó lehetőséget és erényt faragva a szükségből, valós országimázs építésén fáradozott, hogy tényleges tervekkel, forrásokkal, fejlesztésekkel készül az ország bemutatására, amelyek valós pénzt pumpálnak a gazdaságba akár a turizmuson, akár az exporton keresztül. Mert lássuk be, azért nem egy földtől elrugaszkodott elképzelés ez! Sajnos a feltételes mód használata mégis indokolt a kijelentő helyett.

Tisztelt Miniszter Úr! Kaptunk információkat a tervezett kulturális rendezvényekről, van egy hangzatos mottónk: "a kultúra Magyarország névjegye". Hogy ez mit jelent, arról eddig sajnos nem láttunk egy világos koncepciót. Nem látható a stratégia, ami alapján életet lehelnek e mondatba, ami egységbe foglalná a részleteket, a módot, ahogy a magyar kultúrát a kormány be kívánja mutatni. Egy dolog látszik viszonylag tisztán: hogy a magyar elnökség a jelenlegi állapotában csak Budapestben gondolkodik.

Nem értünk egyet azzal, hogy a kormány Budapestet teszi egyenlővé Magyarországgal. Nem értünk egyet azzal a módszerrel, hogy a kormány csak Budapestre tervez kormányzati forrásokból kulturális programokat. Fontos, hogy Budapest jól szerepeljen, sőt azt is mondhatjuk, hogy Budapest fogja elvinni a rendezvények javát, ám ha kihagyják az ország nagy részét, akkor az ember azt gondolhatná, hogy a kormány nem lát túl a főváros határain.

Tisztelt Miniszter Úr! Elfogadhatatlannak tartjuk azt is, hogy a kormány a magyar elnökséghez kapcsolódó legfontosabb - hangsúlyozom: legfontosabb - találkozók helyszínét tekintve sem gondol a vidéki városokra. Az állam- és kormányfői szintű találkozók mellett közel húsz miniszteri szintű találkozó lesz Magyarországon az elnökségünk alatt, vagyis közel húsz olyan nagyszabású rendezvény, ahol mind a 27 tagállam miniszterei összegyűlnek. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ezeket a találkozókat kizárólag Budapestre, illetve Visegrádra tervezi a kormány, megfosztva a vidéki városokat attól a lehetőségtől, amit egy ilyen találkozó jelentene számukra.

Tisztelt államtitkár úr, kérdezem tehát öntől: nem talált a minisztérium alkalmas vidéki helyszíneket kulturális rendezvények helyszínéül? Milyen költségek merülhetnek fel egy ilyen program megvalósítása során? Mennyit tudnának biztosítani a központi forrásokból? Hogyan kívánja a kormány koordinálni a helyi szinten szerveződő programokat? Hogyan kívánja bekapcsolni a kormány a vidéki városokat a 2011-es magyar elnökség érdemi találkozóinak (Az elnök csenget.) a megrendezésébe? Milyen szerepet szán a kormány a vidéknek?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Válaszában azt mondta, hogy megkezdődött a gondolkodás ebben a kérdésben. Ezekből a válaszokból egy kicsit elegünk van. Nemigen lehet elfogadni azt, hogy felmérjük, megvizsgáljuk, felgyorsítjuk, megfontoljuk, hogy mit fogunk tenni. Nincs egy világos koncepció, nincs egy világos stratégia, ami mellett fel lehetne építeni a 2011-es magyar elnökséget. Sokat mond az az önök gondolkodásáról, hogy a 21 kulturális program közül egyetlenegyet terveznek vidéki helyszínen, 20-at pedig a fővárosban terveznek megrendezni. Az államfői, kormányfői, illetve miniszteri találkozók közül gyakorlatilag csak és kizárólag Budapestre koncentrálnak.

Nem tudom elfogadni a válaszát, államtitkár úr. (Taps a Fidesz soraiban.)

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Egyre több jelzés, észrevétel, statisztikai adat mutatja azt, hogy veszíthet versenyképességéből a Balaton.

A Balaton hosszú távú fejlesztési koncepciójának 2007-ben készített helyzetértékelése keményen fogalmaz. A Balaton környékének gazdasága válságjegyeket mutat, még akkor is, ha ez a terület még ma is relatíve fejlettnek számít. Foltokban már megvalósultak, illetve megkezdődtek azok a fejlesztések, amelyek versenyképessé tehetik újra a régiót. Különösen igaz ez a parti sávra: az egy lakosra jutó GDP 27 százalékkal haladta meg az országos átlagot 2004-ben. Csakhogy ez a többlet 1994-ben még 62 százalékos volt. Azaz egy valaha kiemelkedően fejlett terület folyamatos visszaesésének vagyunk tanúi.

A helyi gazdaság minden bizonnyal strukturális válsággal küzd, ami külső jegyeiben kevésbé látványos ugyan, de az általunk kimutatott évtizedes trend komoly figyelmeztetés kell hogy legyen az érintett döntéshozók számára. Hogy a gazdaságon belül az idegenforgalom mint ágazat helyi válságáról van szó, azt tökéletesen mutatja, hogy a parti sáv az imént jelzett mértékben veszített fejlettségi pozícióiból, míg a mögöttes településeknél ez a visszaesés nem következett be, hanem kisebb ingadozásokkal lényegében szinten tudták tartani magukat.

A Balaton régió nemcsak Budapest gyors gazdasági növekedése miatt veszít folyamatosan országon belüli fejlettségi pozícióiból, hanem a fővároson kívüli Magyarország fejlődési ütemével sem tudja tartani a lépést. Ez a csökkenő tendencia mindhárom megye balatoni részére igaz, ám legrosszabb a helyzet a parti sávban, illetve a városokban. A térség viszonylagos GDP-termelő képessége mára tovább romlott, ma már nem haladja meg az országos átlagot. Strukturális problémák vannak tehát a Balatonnál, a probléma azonban nem csak az, hogy területfejlesztési szempontból a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet teljesen szét van szabdalva, holott a Balaton és térsége egy szerves egység.

A Balaton három megyéhez, a három megye pedig három különböző régióhoz tartozik, az érdekek összehangolása szinte lehetetlen. Úgy tűnik, a kormány nem érzékeli a fenti problémát, nem érzékeli, hogy a Balaton valószínűleg hosszú időre elveszítheti versenyképességét. Nem érzékeli a problémát, mert ha érzékelné, akkor tenne valamit a Balaton régióért, vagy legalábbis nem hozna olyan intézkedéseket, amelyek visszavethetik a Balaton gazdaságát.

Az egyik problémaköteg, hogy az úgynevezett európai uniós pályázatok tekintetében a Balaton pozíciói gyengék, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet érdekérvényesítő képessége gyenge. A II. nemzeti fejlesztési terv első két évében beadott, közel 22 ezer pályázat 2,6 százaléka sorolható a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések valamelyikéhez. A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet pályázati aktivitása tehát közel az országos átlag körüli. Ezzel szemben a ciklus első két évében - tehát 2007. és 2008. évben - közel 2000 milliárd forint forrás kihelyezésére került sor, s ennek az összegnek mindössze 0,6 százaléka, vagyis 11,5 milliárd forint jutott a projektek megvalósulási helye szerint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzetbe. A II. nemzeti fejlesztési terv egy főre jutó fejlesztési forrása országos viszonylatban 187 ezer forint, míg az ugyanilyen tartalmú érték a kiemelt üdülőkörzetben 44 ezer forint. Az üdülőkörzetben élő egy lakosra tehát az országos átlag mindössze 23,5 százaléka esik. Valamivel jobb a helyzet természetesen, ha a főváros nélkül számítjuk ezt az értéket. Megjegyezzük, hogy az elmúlt időszakban a 2008. évet követően javult valamennyit a kiemelt üdülőkörzet helyzete a forrásokért vívott harcban, azonban még mindig jelentős mértékben elmarad az országos átlagtól és a vidéki átlagtól is.

Megállapíthatjuk tehát, hogy területi összehasonlításban a kiemelt üdülőkörzet a II. nemzeti fejlesztési terv első két évében hátrányosan került ki a forrásokért vívott versenyből. A II. nemzeti fejlesztési terv első két évének forráskihelyezési gyakorlata során nem lett érvényesítve az üdülőkörzet többlet-igénybevételéből, kiemelten a turizmusból és a környezetvédelemből eredeztethető kiemelt státusa.

Rendkívül fontos az előbbiekre tekintettel a II. nemzeti fejlesztési terv 2009-2013 közötti szakaszára vonatkozóan a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet, vagyis a Balaton régió pozícióinak újragondolása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! A Balaton Kiemelt Üdülőkörzet kiemelt turisztikai fontosságú terület. Az itteni települések évtizedek óta azon fáradoznak, hogy egyre jobb minőségű szolgáltatások mellett egyre több vendéget tudjanak kiszolgálni. A fejlesztések azonban nem korlátozódhatnak kizárólag a vízpartra vagy a vízparttal közvetlen összeköttetésben lévő part menti területekre. Szükség van olyan turisztikai fejlesztésekre is, amelyek a parttól néhány kilométerre lévő településeknek is forrásokat biztosítanak. Ezeknek főként a szálláshely-kapacitás, hagyományőrző programszervezés, falusi tevékenység, termelés, kézművesség bemutatása, kézművestermékek értékesítése és egyéb falusi turizmust erősítő beruházások lehetnek az alapjai.

Sajnos azonban az EMVA III-as tengelyének a turisztikai célú fejlesztésekre irányuló pályázata kizárja a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó településeket a turizmusfejlesztésből. Feltehetőleg a jogszabályalkotónak az volt a célja, hogy elkerülje a kettős finanszírozást. Most a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet összes nem parti települése elveszítette a falusi turizmusfejlesztési forráslehetőségeit. Ennek várható következménye, hogy turisztikai szempontból a parti települések nyüzsgését mintegy fehér foltként veszik körül a kizárólag csak a meglévő szobakiadással foglalkozó települések, eközben az ország más területein pedig virágozhat a falusi turizmus. A Balaton-parttól távolabbi falvak nem különböznek például a bakonyi vagy az ország más falvaitól. Nem hasonlítanak a parti településekre, amelyek közé ez alapján a besorolás alapján tartoznának. Ezek a települések el fogják veszíteni turisztikai vonzerejüket.

Tisztelettel kérdezem államtitkár úrtól, mi az oka annak, hogy a minisztérium honlapján közzétett tervezet a régi listával dolgozott, amely nem érintette hátrányosan a parttól távolabbi településeket, miközben most már hátrányos megkülönböztetés éri ezeket a falvakat. Milyen konkrét lépéseket tesz ön annak érdekében, hogy ezen települések ne essenek ki teljesen a turisztikai vérkeringésből? Ezen falvak adottságaik miatt is jellemzően gyenge tőkevonzerővel bírnak. Az egyetlen lehetőségük a falusi turizmus. Kérem, segítsék őket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)